Rakasz next
Sziasztok!
Olyan mondatot írt le Farkas Balázs, akit legalább a Lu purpu című kisregény miatt illik ismerni, amit őszintén irigylek tőle. (A kisregény amúgy letölhető Balázs honlapjáról vagy persze lehet rá vadászni antikváriumokban.) Arról gondolkodva, hogy visszatér a blogoláshoz, mert az elég hosszú szöveg ahhoz, hogy az ember gondoljon valamit, ezt írja:
Nyilván, a közösségi média ideig-óráig elszórakoztatott, tette a dolgát, de már elég, elég az odavetett, slendrián egysorosokban való kommunikációból, itt az idő újra egész mondatokat írni, mert az írás valójában rendrakás, és oltári nagy itt a rendetlenség.
Az írás rendrakás volta remek gondolat. Ahogy mondtam, irigylem.
Még valami az írás határvidékéről
RSS-olvasót használó ember vagyok. Különböző témákban van 5-10-20-30 oldalas listám szaklapokból, ahonnan ömlenek be a friss hírek. A források hírlapok, blogok, podkaszok, rajongói oldalak, meg bármi, amit egyszer kiástam magamnak és ad RSS-en keresztül frissítési információt. Ezáltal nem kell végigkattintgatnom 200+ oldalt hetente. Ez egy remek, nagyrészt elanyátlanodott technológia a 2000-esek első évtizedéből, amikor még nem nagy silószolgáltatókban (pl. Facebook) gondolkodott a tech piac.
Spoke "rotring", hát nem gyönyörű? (Fotó: Spoke)
Azért ez a hosszú technológiatörténeti bevezető, mert semmilyen indokom nincs arra, hogy miért a héten lesz szó izgalmas írószerekről. Azért, mert végre volt időm végigkattintgatni az írószeres meg a térképes hírcsatornáimat. Csak felsorolás jelleggel mutatom, mit találtam:
Foglietto jegyzetlapok és a hozzájuk tartozó tárolódoboz
Tapa Suave gerincvarrott - nem vagyunk mi állatok, hogy tűzöttet használjunk - jegyzetfüzet
Spoke tollak
Egy életre előre van jegyzetfüzetem, tollam, tintám. De ha valahová elvetődök, azért szoktam füzeteket vásárolni. A netes rendelést nagyrészt sikerült letenni, bár a múltkor kaptam egy pakk Pilot Juice Up tollat, ha kifogyok belőle majd valamikor, akkoooor...na jó, írok tovább a maradék tollaimmal.
Sakk
Úgy esett, hogy a héten újranéztem a Vezércselt. A miértre két nagyon jó magyarázatom is van. Egyrészt Anya Taylor-Joy gyönyörű nő és remek színész, akinek írtak egy nagyon jó karaktert. A sorrend nem feltétlenül ez a jellemzők esetében. Másrészt pedig 26 évvel azután, hogy a Deep Blue megverte Gari Kaszparovot - az ilyenkor elsorolandó egyéb tényezőket most hagyjuk - a sakk még mindig rendelkezik varázssal.
Nem kisebb sztori Zweig Sakknovellája vagy a nagy kedvencem, Michael Chabon Jiddis rendőrök szövetsége attól, hogy a sakk "meg van fejtve". Megkockáztatom, hogy ugyanez igaz a góra is, de egy jó go novellát nem tudok. A sakk varázsában gondolom benne van az is, hogy a hidegháborús fegyverkezési verseny mellett létezett egy hidegháborús sakkozási verseny is. Illetve korábban is megvoltak a játéknak az égő szemű, önmagukat elemésztő őrültjei.
Arra Csaba hívta fel a figyelmemet a közelmúltban, hogy a sakk is központosul. Volt az eredendő botrány ugye, amikor Magus Carlsen, a jelenlegi uralkodó nagymester meggyanúsította Hans Niemann szintén nagymestert hogy - kapaszkodjon mindenki - Niemann az ánuszában hordot rezgő eszközön (bluetooth szexjáték?) kap tippeket meccs közben. A hír végigsöpört a sajtón annak ellenére, hogy semmilyen bizonyítékot nem mutatott fel a vádló. Ez persze nem újdonság, panaszkodott már évtizedekkel korábban nagymester szemmel verésre.
(Fotó: Romain Guy // közkincs)
Viszont közben nem foglalkoztunk azzal, hogy így vagy úgy, de Carlson és körének tulajdona minden fontos sakkos felület a Chess.com-tól a Playmagnus-ig. És ha egy szinttel mélyebbre akarunk menni, akkor holdingcégeket találunk, amik így-úgy kötődnek a Paddy Power Betfair sportfogadási megacégig és itt megakadunk. A legdurvább talán az, hogy mivel a vezető sakkügyi platform a Carlsen csoport kezében van, így innen, onnan, fórumokból lehet nyomokat összeszedni, meg persze bújni a cégbírósági iratokat. Modern sztori lett ez is, mint a korábban többször említett befektetési műkincsek. Így viszont meg van fosztva a lényegétől.
A novella üzleti modellje
István rám szólt, hogy a tárcanovellákat teljesen elfelejtettem megemlíteni az előző Rakaszban, és ebben természetesen igaza van. Pedig a Telex, a Qubit vagy a Magyar Hang is közöl tárcanovellákat, amik tényleg el tudnak jutni olvasók számottevő tömegéhez. Van persze ÉS, Szófa és Nuuvella, bár attól tartok, hogy a háromnak, plusz a Szófa által tömörített folyóiratok egyéb olvasóinak száma sem éri el mondjuk Szentendre lakosságának számát. (27 ezer)
Azt nem vetette fel István, hogy akadnak sikeres novelláskötetek is a magyar piacon. Még zsánerből is. Ugyanakkor nincs novellista, akinek fel ne tették volna a kérdést, hogy és akkor valami rendeset mikor ír már végre. Vagy legalább is egyik se mesélt ilyenről, akivel beszéltem.
Felnőttjáték
Nem mondom, hogy rendesen végig van ez gondolva. Vitatkozom is róla néha a barátaimmal. De itt egy fél gondolat, aztán kössetek bele. A márkázott, gyűjtői plasztik korában vagyunk. Ez eddig nem vita kérdése, tisztességben megőszült emberek adnak ki komoly pénzeket akciófigurákért, új- és retrólegóért, nagyfejű műanyagbabáért meg egyéb érdelmetlenségért. Illetve vannak, akik befektetési célú mecsboxot vesznek, de hát az ugye teljesen más!
Úgy tűnik, hogy a felnőtt gyűjtők elég nagy pénzt jelentenek ahhoz, hogy olyan cégek is elkezdjenek rájuk lőni, akiktől nem várná az ember. A mozgatható kezű-lábú műanyagkatonákat gyártó Playmobil limitált szériás modelljei voltak az elsők, amik feltűntek. A cég ráadásul olyan, popkulturális súllyal rendelkező dolgokat választott ki, amikkel egyértelműen nem a gyerekeket célozzák: bogárhátú Volkswagen, hippi kisbusz Volkswagen, Vissza a jövőbe DeLorean, James Bond Aston Martinja, a Szupercsapat kisbusza, Enterprise űrhajó egy vagyonért, de hogy figurákat is nézzünk, minden óvodás első, legkedvencebb zenésze Wolfgang Amadeus Mozart.
Az eredeti Playmobil festett, a káeurópai klónon nem voltak ilyen díszek (Fotó: Nemo Oudeis // CC-BY)
A fentin még át tudtam siklani. A Playmobil majdnem Lego, csak nem nagyon kell semmit összerakni. Játszani viszont lehet vele. Anno a kelet-európai klónjából (Schenk!) volt egy csomó nekünk is, mert Mátyás fekete seregétől az űrhajósig mindenfélét lehetett venni. A héten viszont szembe jött a neten a Fisher Price gyűjtői ajánlata. A FP alapvetően baba és kisgyerek játékokat gyárt a szundikálós zenélős plüssvidrától a gyerek első műanyag pittyegő mobiljáig, ami hívást nem indít ugyan, de pittyeg! Ebbe a termékskálába nehéz beilleszteni a Rolling Stones zenekar emlékfigurákat. Már ha nem hisszük el, hogy a gyerekek három éves korukban stonesosok és csak utána váltanak Mozartra.
Most már várom, mi lesz a következő. Megcsinálja-e valaki a Vissza a jövőbe cumit például!
Fontos és érdekes dolgok
TGM: nem nekem kell írni róla, vannak erre alkalmasabbak. Viszont a 444 nekrológja zseniálisan jó összefoglalás. Kevés ennyire jó cikk jelenik meg a sajtóban. Sokkal kisebb bajban lennénk, ha más témák is ennyi munka, ennyi energia és ennyi átgondolás után cikkülnének meg.
97 éves korában meghalt Marilyn Stafford fotográfus, akinek életművét mostanában fedezték fel. Ez leginkább egy dolgot jelent: a fotográfiának lassan szembe kell néznie azzal, hogy a huszadik század nem csak nagyszerű férfiak, hanem elhallgatott nők százada is volt.
Warren Ellis, akiről évekkel ezelőtt kiderült, hogy a hatalmával visszaélő, nőket kihasználó szar alak - mellette egy bődületesen nagy hatású író amúgy - nem élt az áldozatai által felkínált resztoratív igazságszolgáltatási lehetőséggel. Nagyjából azt ajánlották fel neki, hogy hosszú kemény folyamatban beszéljük végig, hogy az áldozatok fel tudják dolgozni, Warren pedig meg tudjon változni.
Érdekes, de nem fontos dolgok
A körberajongunk gazdag embereket újságírással vannak bajaim, de az El Pais olyan szépen írta le egy gazdag család gazdag tagja által gazdagoknak alapított luxushotel létrejöttét és dizájnját, hogy az előtt kalapot emelek. Hubertus Bigend itt szállna meg.
Ez amúgy a hét autós fotója is (Fotó: Aslak Raanes // CC-BY)
Jason Torchinsky, az Autopianon egy jobb szó híján agymenést követett el autóillatosító témában. Ez simán csak vicces.
Remek fotós sztori egy remek hagyományos eszközökkel dolgozó New York-i fotósról.
Vers
Január 25-én van Robert Burns skót nemzeti költő születésnapja, ekkor tartják a Burns Nightot is, ami van ahol haggises buli hagyományos eseménysorral, de megtartható úgy is, és mi most ezt csinálunk, hogy elolvasunk egy verset, ami valahol a skót-magyar közös határon túl született.
Az ördög elvitte a fináncot
Jött az ördög hegedüszóval,
elvitte a fináncot;
és minden asszony igy kiált:
"Belzebub, éljen a táncod!"Az ördög, az ördög,
az ördög e tánccal
oda van, oda van
oda van a finánccal."Cefrét verünk, főzünk italt,
lakomát csapunk, nagy táncot:
szépen köszönjük, Körmös úr,
hogy viszed a fináncot!"Az ördög, az ördög,
az ördög e tánccal
oda van, oda van
oda van a finánccal."Van csárda-tánc, kuferces, lánc,
tudunk polkát és fráncot:
de legjobb tánc az ördögé,
hogy viszi a fináncot."Az ördög, az ördög,
az ördög e tánccal
oda van, oda van
oda van a finánccal.
(Ford. Arany János)
Épp csak kapcsolódik, de korábban nem linkeltem, hogy a dohányipar lapjában megjelent cikkem a fináncláb szóról felkerült a netre.
Ennyi a hétre.
Ádám