Rakasz #340 - listák és családok
Sziasztok!
Laci felhívta a figyelmemet arra, hogy egy kanyarral elnézhettem a Sajó fotót. Szerintem a 26-os főúton volt, szerinte azután, hogy leágazik egy kis út Sajógalgóc felé. Ez utóbbit nem először árasztaná el a Sajó. A villámárvizek persze ettől még veszélyesek és elkerülhetlenek. De érdekes kicentizni egy-egy fotó készítési helyét.
Könnyű és igényes
A filmhez nem mindenki ért - én például garantáltan nem - ellenben legalább véleménye mindenkinek van róla. Na most is ez jön. Kivettem a tékából pár európai filmet. Abból a közepes költségvetésű, VFX-telen fajtából, ami nem tévéfilm, de senki nem fogja azt emlegetni a kapcsán, hogy ezt nagy vásznon kell látni.
Esküvői vígjáték hisztérika vőlegénnyel, műfordítós thriller, éles, de vicces portugál sztori egy húsz év után bevallott Erasmus-babáról. De ha ér válogatni a régebbiek közül, akkor a nagy brit romantikus vígjáték áradat (mínusz Igazából szerelem, arról nem beszélünk) filmjei ilyenek. Vagy a Halálos temetés. És nézzük meg ezek bármelyikének amerikai klónját, olyanok, mintha zsírkrétával másolták volna át őket egy nagyobb papírra. Persze az is feltűnő, hogy a magyar filmek közül holmi Nagykarácsonyokat lehetne elővenni, ezt inkább ne tegyük. De ilyenkor azért jó európainak lenni.
Szokások
A nagy birodalmi múzeumok, és most tényleg teljesen mindegy, hogy a British Museumról, a berlini Pergamonról vagy az SF MoMa-ról beszélünk, valamiféle rablással kezdődnek. Ha nem az eredeti kurátorok rabolnak, akkor megtesizik a hozzájuk csatolt seregek, a nevük fennmaradását kereső gazdagok. Ez mára problémássá vált, illik kérdéseket feltenni, hogy Lord Elgin hogy hozta haza kézipoggyászban az ő márványait.
Na egyelőre annyi történt, hogy a görög gyűjtemény egyik szenior kurátorát kirúgták, mert elkezdtek eltünetezni a tárgyak. Igen, a lopott műkincseket továbblopták. Az viszont, hogy a kirúgott kurátor lenne a tettes, nincs bizonyítva.
Kevésbé vicces - már csak azért is, mert nem lehet a Britisht cikizni vele - hogy Izraelben készülnek arra, hogy felszedjenek egy korai keresztény mozaikot, aminek a helyén börtön épül, a mozaikot pedig kölcsönadják egy amerikai keresztény fundamentalista múzeumnak kiállítani. Szimbólumokkal még igény esetén lehet játszani, mert a börtön arra a megiddói-síkságra épül, ahol az utolsó ítéletet megelőző csata is lesz. Egyelőre azonban másodrendűként kezelt - ld. palesztin - állampolgárokat akarnak odasilózni.
A helyzetet színezi, hogy egyértelműen vallásos intézmény a Museum of the Bible. Ennek ellenére a hetedik parancsolatot - Ne lopj! - kevésbé veszik komolyan. A múzeum maga is szerzett be olyan iraki származású agyagtáblákat, amelyeket kicsempésztek az országból. A gyűjtemény egyik alapját pedig a Hobby Lobby lakberedezős cég mögött álló Green családnak a magángyűjteménye adja, amely szintén tartalmazott konfliktuszónákból származó tárgyakat. 2020. márciusában 11500 ilyen tárgy visszajuttatását ígérte meg a gyűjtemény.
Nonfictiönnel a tóparton
Több momentumost követek a Facebookon. Nem azért, mert feltétlenül ők lennének az én pártom, de jó értelemben a legtöbb életjelet adó banda. (Ha a kétfarkúakat nem számoljuk.) Na de nem politizálni akarok, mert a szemem elé került Cseh Katalin nyári könyvajánlója . Jó témák merülnek fel és ránézésre jó könyvek is. Fussátok végig.
Az egy felmerülő kérdésem, ami több híresember, ismert értelmiségi lista után is fel szokott merülni: hová tűnt ezekről a listákról a szépirodalom. Sőt, a lektűr. Egyébként Obama 2023-as listája a legváltozatosabb, arra jutott ökothriller is. Mindenesetre az ilyen listáknál mindig felmerül bennem, hogy vajon tényleg egy fajsúlyos szociográfiát olvas-e az összeállítója vagy az új Nora Robertset vagy Baldaccit.
Nekem, itt jelezném, mindegy. Vacak szövegekről is lehet jókat beszélgetni, az újraolvasás még akkor is tanulságos, ha elsőre is egy remek szöveget olvastunk és csak új részleteket, szempontokat találunk. A szépirodalom pedig lehetővé teszi, hogy új élethelyzetekbe kerüljünk bele. A tudásnak több formája van, a lexikális tudás ezek közül csak az egyik.
Más emberek hírlevele
Török András, a Vademecum szerzője vadul más háttérrel rendelkezik, mint én, meg hát idősebb is nálam egy jó harminc évvel. Ennek megfelelően egy-két mondatán húzom a számat, de ha mindenki csak tizedannyira lenne tájékozott és széles látókörű, mint ő, nem járnánk ennyire mélyen a dágványban. A legutóbbi két (#904, #905) Vademecum hírlevél meg különösen jó volt.
Nagy lelete nem volt a The Browsernek, de megbízhatóan ás elő érdekes dolgokat. Ami még menőbb Spencer Wright gyerekeknek szánt kincseresős doksija, ami a "kilenc másodperces" figyelmi küszöbű gyerekeit is leköti.
Arányok
Sose néztem Lupin, the thirdöt de ez a játékfigura és a kocsija foglyul ejtett. Nagyon okosan, nagyon végiggondoltan irreális minden aránya.
A kocsi vonalai magához se passzolnk persze, az ember még annyira sem. És emellett gyönyörű. A Paddy's Booksnál szoktak lenni nagyon jó albumok, amik felett elgondolkodhat az ember, hogy mégis mitől működik ez a fajta rajzstílus.
Vers
Akkora szerencsénk van, hogy Philip Larkin This Be The Verse költeményéből féltucat fordítás is van, ezért mindenki kereshet magának saját kedvencet. Én pedig csak az angolt pakolom ide.
This Be The Verse
They fuck you up, your mum and dad.
They may not mean to, but they do.
They fill you with the faults they had
And add some extra, just for you.But they were fucked up in their turn
By fools in old-style hats and coats,
Who half the time were soppy-stern
And half at one another’s throats.Man hands on misery to man.
It deepens like a coastal shelf.
Get out as early as you can
And don’t have any kids yourself.
Ennyi a hétre.
g