Rakasz #337 - mocsarak és strigók
Sziaszok!
Elon Musk átnevezte a Twittert X-re, amit mi továbbra is Twitternek fogunk hívni. A Meta elvesztette isten pénzét is a metaverzumon, de még így is rekordsok pénzt keresett. Valamint annyi régi sztárpletykát rak be a hírfolyamomba, hogy már profi vagyok régi filmszínészek magánéletéből. Töltelék tartalom persze, de találni benne jókat. Az igazi csodákat azonban még mégis a távoli ismerősök hordják össze akik, az Ikszen...pardon Twitteren érhetők el.
A hajó helye
John A. Sheddnek egy aforizmáskönyve jelent meg, ráadásul ha jól számolok, az is a halála után. A Salt From My Attic című kötetből pedig összesen egy mondat az, ami széles körben idézett angolul. Így hangzik:
“A ship in harbour is safe, but that is not what ships are built for.”
Amúgy tökéles, bár még mindig jobban szeretem Adelantado monológját (R#159) az I. Erzsébetből. Az ember ezt nem tudja persze előre, de milyen lenne tudni, hogy száz év múlva még idézik egy mondatát. Vagy csak egy mondatát idézik száz év múlva.
És ha már hajók, Pétertől kaptam egy animált robbantott ábrás videót arról, hogyan épült fel és hogyan működött egy 18. századi hadihajó.
Az Ikea is ide jár tanulni, olyan multifunkciós terek vannak. Még a kapitány is úgy alszik, hogy az éjjeliszekrénye egy ágyú. Igény esetén újra lehet nézni utána a Master and Commandert is.
A kaja közösség is
Megint van vadászpörköltes hír, megint el lehet mélázni azon, hogy egyszer csak ki kellene próbálni. Most New Yorkban főz egy közösség vadászpörköltet, amit Annie Rauwerda kezdett el egy vegán raguval. Aztán persze a főzőcskézésnek lett blogja, követői, viszatérő rajongói és egyszer csak már több fazékra volt szükség.
A cikk is arra fut ki, hogy a kajánál is fontosabb, hogy némi energiabefektetéssel közösséget hozott Rauwerda és a többi önkéntes. Ez pedig - én teszem hozzá - az, amit nagyon ki kellene találni nekünk is, mert a kerületi facebook csoport jellegű dolgok olyanok, mint a pokol.
Az elnök söre
És ha már ettünk, igyunk is. A héten két érdekes dolgot is olvastam. Az egyik, hogy a Fehér Háznak - az a nagy fehér, neoklasszicista épület, amit néha felgyújtanak a britek - van saját sörreceptje. Két elnök főzött is sört, az első Thomas Jefferson volt, aki 1809-ig volt elnök (pre-felgyújtás!), a második pedig Barack Obama. Az utóbbitól közadatigényelték ki a fehérházi sör receptjét.
Megitta az üvegeset is (Fotó: Pete Souza / White House)
A másik érdekesség, hogy tulajdonképpen nem tudjuk, meddig van tőzeg Islay szigetén. Innentől a rendkívül hézagos tudásomra támaszkodunk. Egyrészt Skócia az a hely, ahol az év 478 napján nem túl jó idő van, amit kiküszöbölendő kibányásszák a mocsarat, elégetik, és közben isszák a szeszt, amit szintén szottyos mocsáron pároltak le. (Ja, és közben árpát termesztenek meg tweedet. Az utóbbi annyira melegít, hogy ki lehet menni benne esőben mocsarat bányászni.)
Islay-ben még a marhák se mennek ki pulóver nélkül (Fotó: Yves Jusot CC-BY)
Viszont, a mocsári árpa mocsáron lepárolva az a füstös whiskey, aminek elég komoly rajongótábora van. Lagavulin, Laphroaigh, Talisker (ez Skye szigeti). Amit nem tudunk, hogy Islay szigetén, ahol ezek a főzdéknek az egy része van, meddig elég a fűtésre és füstölésre használt tőzeg. Az időskáka mínusz két év és háromszáz év között mozog. És még nem hoztuk szóba, hogy a tőzeg a létező legkörnyezetszennyezőbb fűtőanyag, mert hát mégis csak szottyos mocsár. (Kapitalizmus alakú probléma: a főzdék egy része a Diageo nevű multi kezében van.)
Eleve érdekes, hogy a régi whiskey-k állítólag senkit nem érdekeltek vagy harminc évig. Majd a kétezresek elején ott volt egy raklap 30+ éves whiskey, ami berobbantott egy forradalmat.
Kiástuk, mi legyen?
Megint ponyvát hallgattam - olvastam korábban, most meg kellett valami elalvós hangoskönyv - a héten. Wilbur Smith A hetedik tekercse abszolút nem figyelemreméltó. A második leggyarmatosítóbb - az első a fehér foltok és nemes vademberek felfedezéséről szóló - fikció képiselője úgy, ahogy a teljes Indiana Jones legendárium is.
Ugyanakkor meg szórakoztató. És szeretnék még több régészes fikciót. És még azt is tudom, hogy alapanyag van. Csak az elmúlt húsz évben annyiszor és annyi helyen kellett leleteket menteni az ISIS, az amerikai bombák, a bombák után érkező helyi rablók, az utat építő magyar vállalatok elől. Hol vannak ezek a sztorik? Utána kell néznem.
'nyád - mondta a plakát
Most jön az a rész, hogy lopok egy képet, mert sehogy máshogy nem tudom megosztani. Vagy legalább is élek azzal, hogy egy eladó Spray It Loud könyvből befotózta valaki Jill Posener 1979-es fotóját. A kötet is érdekes, amiből származik, a feminista graffitiről szól, és Posener fotóinak is érdemes lenne utánanézni.
Tekintve, hogy Posener még él, így alsó hangon hetven évig még jogvédettek a képei. Már, ha máshogy nem rendelkezik róluk. És ezzel el is mondtam, mi a bajom a fotóművészet internetes terjesztésével.
Viszont ami a fentinél fontosabb, hogy a graffiti mennyire jó diszruptív eszköz. Nem lehet annyira bénán fújni, hogy egy jó mondat ne értelmezze újra a sokkal drágábban kiragasztott óriásplakátot.
Olvasnivaló
A 444 már egyszer megénekelte a fiféket (csak Kör tagoknak elérhető), akkortájt be is zárkózott egy csomó fiatal felnőttes Facebook csoport, mert emberek be akartak lépni. Most, ha nem is folytatásként, de követlező lépésként egy fotós könyv jelent meg arról, hogyan navigálnak az életükben a fifék. A cikket azonban nem emiatt érzem fontosnak, hanem mert bokáig le van csúszva a leadje. Khm, izé, pardon, magyarázom. Eltemetett leadnek (öreg motorosok számára: kopfnak) azt nevezzük, amikor a cím utáni első, összefoglaló bekezdés nem az elején van, a lényegre nem a cikk elején hívjuk fel a figyelmet, hanem elássuk valahol a cikkben.
A fife cikkben is azt érzem, hogy bár egy alapvetően szimpatikus dologról szól. Ráadásul egy olyanról, aminek sokkal több köze van a valósághoz, mint a generációs elméleteknek. Ugyanakkor itt is el van ásva a lead:
A fifék és a Dívák vagy a Nem akarok felnőtteset játszani!!! összehasonlításakor egyfajta középosztálybeli budapesti buborékot és védőhálót vehetünk észre a fifék szereplői körül. Az alanyok a könyvben oldott és nyitott karakterek, az otthonuk pedig esztétikus és nyugodt, ami nem tükrözi például az albérlethelyzetek jelentette kompromisszumkényszert. Sőt, az enteriőrfotók egy divatos és fiatalos lakberendezési magazin képei is lehetnének, és ezek hatására merőben más állítások következnek erről a szubkultúráról.
Szomorúan azt érzem, hogy megint Budapesten ragadtunk és a pengevékony középosztály alapvetően magával foglalkozik. Ebből pedig nem lesz semmi.
Törvényekről
Dragomán György még múlt héten esett neki, na nem borotvával, hanem szikével az Occam-borotvája szövegnek. Annyira jót írt, hogy kénytelen voltam elkérni tőle. Szóval a szerző engedélyével, és erre eszméletlenül büszke vagyok:
„Orwell borotvája hatalomfilozófiai elv: a hatalom viselkedésének okaira adott lehetséges különböző magyarázatok közül mindig a legegyszerűbbet érdemes választani: megteszi, mert megteheti.
Röviden összefoglalva: azért, mert csak.
Következménye: a hatalomnak kiszolgáltatottaknak mindig joguk, sőt, kötelességük a lehető legrosszabbat feltételezni a hatalomról.
A hatalom gyakorlót ezért nem illeti meg az ártatlanság vélelme, épp ellenkezőleg, korlátlan önzést, ennek folyományaként végtelen narcizmust és cinikus gonoszságot szükségszerű vélelmezni velük kapcsolatban.
Ideális esetben a hatalom gyakorlói maguk is osztják a fenti vélelmeket önmagukkal kapcsolatban, következésképpen tudniuk kell, hogy azokat csakis transzparens önkorlátozással cáfolhatják meg, amelynek tartalmaznia kell a hatalomról való önkéntes lemondás lehetőségét.
Ideális esetben a hatalom folyamatos önvizsgálattal, felelősen vállalt, nehéz feladat.
Ideális esetek csak az ideák világában léteznek, a valóság ettől többnyire igen távol áll.
Orwell borotvája segít élesen elválasztani a valóságot az ideától.
Nem árt folyamatosan kézben tartani.”
(Forrás: Dragomán György)
Csak legyen már autó
Annyira szeretettel beszélni autókról senki nem tud, mint Csikós Zsolt. A mostani '57-es Chevrolet Bel Air coupé videó meg mindennek a teteje.
Én máshol
A FirstClass cikk a mit cipelsz magaddal (EDC) mozgalomról megjelent. És a héten leadtam nekik egy kisautógyűjtőset is, ami majd egyszer csak kikerül. Így, hogy magunk között vagyunk, nyugodtan bevallom, hogy a magazin újságírás rendkívül szórakoztató.
Éles a Dave The Diver cikk, akinek nem jött volna meg Patreon hírlevélben, itt találja.
Ennyi a hétre!
Ádám