Rakasz #334 - édes élet
Sziasztok!
"Mindenki gyanús, aki él" - mondja az Arany balladában Bárciapuka. Hát ide jutottunk. A héten megszavazták és aláírták a státusztörvényt. Nincs ember, aki nem felelős ebben. Ideértve a gyerekeit a szebb jövő reményében az állami oktatásból kimentő felső-középosztályt - amit tettek, annak a neve árulás - és a tanársztüntetésen nem megjelenő egyéb ipari szakszervezeteket is. És minden egyes kormány.
2001-ben, amikor felvettek tanárképes magyar szakra tudtam, hogy nem akarok tanítani, mert bár szép hivatás, nem éhen halni sem rossz dolog. A helyzet azóta pedig csak romlott. Most ez vagyunk mi, mint állam, mint nemzet. Nem könnyű megbarátkozni vele.
Aszpartám (v2.0)
Csak megérzés és abból is lehet, hogy eszképizmus, de jó művekkel találkozni jó. Mármint újrakalibrálja egy kicsit az ember világlátását arra, hogy minden mégse lehet tré. Na ezért ajánlom a The Bear / A mackó sorozatot. Dráma, emberek csattannak benne, mint amúgy minden éttermes műben, de nagyjából mindenki a jó felé terelné a közös hajójukat. Esetenként persze a jóban és az oda vezető útban sem értenek egyet.
Római mozaik ételekkel (Fotó: Jean-Pol GRANDMONT CC-BY-SA)
Balázs, az életem különböző balázsai közül az, aki ért a biológiához és a bioetikához is, küldött kiegészítést az aszpartámhoz. Az egyszerűség kedvéért idézem egyben:
"Ha a politikát félretesszük, akkor a legnagyobb különbség az IARC és a többi szabályozó hatóság között, hogy a legtöbb hatóság általában kockázattal (risk) számol, míg az IARC veszéllyel (hazard). A veszély pl. lehet az, hogy úszunk egy folyóban, és megesz egy krokodil. A kockázat meg az, hogy ennek mekkora az esélye a Dunában (vagy a Nílusban).
Vagyis amíg az IARC azt nézi, előfordulhat-e, hogy rákot okoz az adott anyag, addig mindenki más azt, hogy figyelembe véve, hogy mennyi anyag és milyen körülmények között jut be a szervezetbe, mekkora eséllyel kapunk rákot."
A fenti megjegyzés egyben igazolja is azt a Johnny Rotten-i - aki öregkorára önmagának nagyon csúnya karikatúrájává vált - meglátást is, hogy a legtöbb punk jobban tudná csinálni, amit a Pistols, csak rohadtul lusta. De legalábbis nincs rá ideje.
A saját archívumunk
Péter, akivel több projektbe vágtunk már bele, régi barátom, megkeresett a héten, hogy a Neurománc közeli olvasás és az értelmezzük a Trendvadászt alkalmaink felvételei megvannak-e nekem. Természetesen igen, mert hangokat nagyon utálok kidobni. Ezek pedig fel is kerültek a netre, mert nem minden alkalmon tudott a nagyjából tíz fős visszatérő asztaltársaság részt venni. (A felvétel minőségét ne emlegessük.) Viszont azon gondolkodom, hogy mit kezd az ember több órányi ilyen-olyan interjúfelvétellel. Azon túl, hogy az utókorra hagyja, hogy oktrojálják rá az OSZK-ra, vagy valami.
Egy Shure minden háztartásba kell (Fotó: Romel Sanchez CC-BY)
Míg ezt írom a tíz év után a héten véget ért podkasztom archívumának utolsó része is megy fel az Archive.org-ra. Onnantól nem nekem kell vigyázni az adatra. Én meg gondolkodhatok új projekten.
Ez is Európa
Két sztori került a kezembe. Az egyikben a magyarok az elkövetők, a másikban szerintem az áldozatok. És mindkettő arról szól, hogy az EU-s pénz vagy az EU-s elvek hogyan hatnak a gyakorlatban.
Egyed Ufó Zoltán cikke a városfalvi juhászmafiáról, és annak a harcairól olyan, mint a Barbárok. Csak a Barbárok enyhébbnek tűnik, és nem területalapú földtámogatásokról szól. Illetve nem hazudgál benne össze-vissza a hatósági képviselők nagy része. Hosszú, de legalább rémületes olvasmány. És azt meg se tudjuk biztosan, hogy ki a don.
Juhászok a Retyezát-hegységben (Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Diagyűjtemény)
Egy osztrák falu lakói úgy döntöttek, hogy rajtuk bizony ne járjanak keresztül a magyar munkások. Előbb a határt zárták le, aztán voltak autórongálások is, most pedig lakó-pihenő övezetté nyilvánították a faluba bevezető utat. A felháborodást akár meg is lehet érteni - kéne egy elkerülő út - de épp egy EU-s alapelvet szegnek meg.
Gránitszilárdságú spagetti
Az olaszok hungarikumai, akarom mondani területileg védett nagyon hagyományos és nagyon régi konyhai kultúráján már egyszer nevettünk. (R#319, a R#321-ben pedig a jollofot szabványosítottuk.) Most van alkalom ezt folytatni, mert összeült a nagy bolognai pasztatanács (khm, pasztanács) és modernizálták a ragù alla Bolognese (továbbiakban bolonyai) receptjét. A szószgrémium utoljára egy 1891-es szakácskönyvre építve 1982-ben rögzítette az Egy Igazi Ragu receptjét.
A mostani frissítés után azonban újra kell tanulni a hagyományt. Például a tejszín megszűnik kötelező elemnek lenni, sőt a tej is csak opcionális hozzávaló mostantól. Még durvább, hogy már jó minőségű leveskocka is kerülhet a raguba, nem kell friss zöldség vagy húsleves alaplé. Egyes tiltások persze maradnak, még mindig elviszi az öreg ördög, aki füstölt szalonnát rak a ragujába. A gúnyolódást itt abba is hagyom, egy tök jónak tűnő recept, de az átírás jelzi, hogy az egymillió éves hagyományokat mennyire kell komolyan venni. És ugyanennyire érdemes figyelni az egyes szószkommandók szavára is.
Hétköznapi gonosz
Nehezen gördülnek a szavak, de az a helyzet, hogy a Kutyapárt önkormányzati szinten nagyon jól tud működni. Most például a II. kerületben a képviselőjük egy csavarbehajtóval emberbarátított egy csomó buszmegállót, amit direkt úgy építettek fel, hogy ne lehessen elheverni a padján.
Emberellenes pad Bécsben (Fotó: Herzi Pinki // CC-BY-SA)
Nem csak azért érdekes ez, mert végre valaki kiáll az emberellenes építészettel (angolul hostile architecture, bő irodalma van) szemben. Persze ez is fontos, mert gyakorlatban alkalmazható rá a jézusi mondás:
Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.
Na de abszolút nem lenne hiteles, ha én prédikálnék. Ellenben ami kényelmetlen egy hajléktalannak, az kénylemetlen annak is, aki rosszul van, vagy akinek terebélyesebb a feneke annál, mint amit a kerület normának tekint. Ugyanez igaz minden akadálymentesítésre is. Ahol könnyebb felmenni kerekesszékkel, ott kevésbé kell rángatni a gurulós szatyrot, nem kell nekifeszülni a babakocsinak, kisebbet döccen a bringa.
Van viszont a másik ok, ami miatt példamutató a Kutyapárt tette. Mert ebbe az ügybe a IV. kerületben is beleálltak, ahol a baloldali (esetünkben: DK-s) kerületvezetés telepített hajléktalanellenes padokat. Nem népszerű pozíció ez, a saját kerületem "ellenzéki" Facebook csoportjának visszatérő témája a mit lehetne kezdetni - értsd: milyen szőnyeg alá lehet besöpörni - a hajléktalanokkal. A senkit sem szerető társadalom természetesen a szegényeit sem szereti.
Apróság
Amikor nem is tudtam, hogy mi az a fanfiction és pláne nem néztem Star Treket, akkor került kezembe egy barátom barátjának az írása. Most megint előkerült, és még mindig röhögcsélős 17 évesnek érzem magam tőle. Olyan ez, mint Csillagkaput nézni. A kor egyik csúcsterméke.
Mindig torokszorító végiggondolni, mit bombáztak apró darabokra a két világháborúban. A Punkt cikke Hopp Ferenc gyűjteményéről csak súlyosbítja az érzést, hogy a fotóinak elvesztése hatalmas dolog.
Én máshol
A Kreatívban - mondjátok, hogy ezt még nem újságoltam el - megjelent a videojátékos szubkultúra inherens nőgyűlöletéről szóló cikkem. Szerintem semmi az ég egy adta világon nem fog változni, amíg a stúdiók, a hirdetők és a sajtó nem áll a sarkára. Ami azért rossz hír, mert így is van elég pénz a területben, csak le kell tagadni, hogy ez egy uniszex hobbi.
Nem olyan anyag, amit meg fogok tudni osztani valószínűleg, de a héten befejeztem egy hosszú, de még végigolvasható "hogyan kell gondolkodni az MI-ről" vezetői tájékoztatót. Elindulunk Vannevar Bushtól, mert onnan kell és megérkezünk a végén az AutoGPT-hez. Ilyet jó is írni, meg kielégítő is, mert hát okosabb lehet az ember az átlag McKinsey "bízz meg minket" PDF-től, ami minden buzzwordről elkészül és megjósolja, hogy ezermilliárd-trilliárd dolláros trendet látunk. (Biztos vannak rendes belsős anyagaik, de a felszín nagyon felszín.)
Ennyi a hétre. Illetve még egy dolog, mint Jobsnál.
Sokan iratkoztak fel a héten, amiért jövök egy nagy köszönettel Nóri kollégának. Kedves újak, sör a hűtőben, támogatói - ám támogatás nélkül is olvasható - cikkek a Patreonon. Ha válaszoltok bármelyik hírlevélre, megkapom.
És ezzel tényleg ennyi.
Ádám