Rakasz #332 - római alapok
Sziasztok!
Nem én nyertem a múlt héten megénekelt A hiányzó paradigmát, ami tízezer forinton (plusz aukciós jutalék) ért véget. Valahol katasztrófa ez. Nem az, hogy nincs meg a kötet, a tartalmához hozzáférek. Viszont, hogy egy csomó olyan könyvet tudok, ami egetverő árakon se kapható, pedig jó művek. Assmann Kulturális emlékezete egy tizes körül van most, ha feltűnik antikvárban, Rifat Ilgaz Kopasz Mahmutjából (ez a török Tanár úr kérem) egy eladó példány van 26 ezer forintért a Vaterán. Simon Singh Kódkönyve annyira out of print, hogy nem is látom sehol, pedig pazar bevezetés a kriptográfia történetébe. Jó könyvek ezek, de nem annyira, hogy az ember vagyonokat fizessen értük. És hát elvben erre (is) találta fel az emberiség az ekönyvet. (És a feketepiacot, ahol a többségük ingyen hozzáférhető kézen-közön.)
Romról romra
A Facebook algoritmusán megint állítottak, így most már meg sem próbál híreket mutatni. Az így keletkező lyukakat madárfigyelős csoportokkal és építészeti fotókkal tölti nekem ki. Ebből a madarak érdekesek, az épületes sztoriknak viszont úgy érzem, hogy mindig utána kell nézni, nehogy az ember valami félig se igaz zöldséget adjon tovább.
Így voltam azzal az épülettel is, ami Isztambul Fatih negyedében vagy ezer éve áll, és pár éve épp eladó volt. Az alján egy késő római ciszterna van, felette bizánci alapok, ottomán birodalmi emelet és a tetejére valamikor a köztársaság korában húztak rá emeletet. Lakni évek óta nem laknak benne, és beköltözés előtt nem is ártana egy alapos átvizsgálás, hogy valójában mennyire stabil az épület. (A forrás a Daily Sabah, ami Erdogan pártjának szócsöve, de legalább nem random facebookozó.)
A fenti képen már Rómában vagyunk a Teatro Di Marcello környékén, ahol római romok vannak körbe- és felülépítve modernebb részletekkel. Aki ennél közelebb akar beépített romokat látni, az kénytelen lemenni a Flórián-téri CBA Prímába és venni valami alsópolcos energiaitalt egy polcnak használt római falról.
Mocskos gyilkosság
Nem szép dolog valószínűleg halott emberekkel példálózni, de a Titanic expedíció sztorijában minden benne van, ami a libertariánus megközelítésben félre tud siklani. A tengeralattjáról gyártó és üzemeltető cég lespórolta a bevizsgálási és minősítési eljárást, gyengébb alkatrészeket épített be (ablak!), mint az előírás megkövetelte volna, majd aláíratta az utasokkal, hogy az expedícióba belehalhatnak.
Miután elveszítették a kapcsolatot a merülőegységgel (mert nem teljes értékű tengeralattjáró természetesen), lobbizni kezdett a felszíni csapat, hogy az állam mentse ki őket. Tették mindezt annak ellenére, hogy ilyen mélységből még nem mentettek embert vagy gépet. Sajnos bejött a fizika legelső törvénye, amely szerint a fizikával nem lehet baszakodni. A nyomást, a Titanichoz leküldött sörösdobozra ható erőket, a keresési terület méretét nem lehet lecsalni.
Ideális esetben ez egy őrületesen nagy tanulság marad. A tenger mélyéről még nehezebb menteni, mint az űrből. De egyiket sem csináltuk még. És ha egyszer embereket küldenek ugyanilyen odafigyeléssel tervezett gépekben mondjuk a Marsra a "milliárdos felfedezők", akkor azok is hasonlóan nyomorult körülmények között fognak meghalni. Mert ott meg a távolsággal, az utazással töltött idővel, a pályára állítható teher mennyiségével nem lehet trükközni.
Ami téma lenne
A nagyhatalmak tengeralattjárós műveleteiből lehetne írni egy érdekes cikket. Kezdve azzal, hogy a Titanicot is azért találták meg, mert az USA pénzt költött egy expedícióra (és robottengeralattjáróra), amellyel a USS Scorpion és a USS Thresher elsüllyedt atomtengeralattjárókat meg lehet vizsgálni. Ennek fedőtevékenységéül szolgált az RMS Titani amúgy sikeres megtalálása.
Az oroszok megpróbáltak egy nagy merülési mélységre tervezett, titángömbökből álló tengeralattjárót építeni. Az építés összejött, de az AC-31 Losharikot elveszítették 2017-ben a tesztek közben. Ahogy fentebb is írtam, a nyomás nem viccel és nem cselezhető ki. Ez a tengeralattjáró pedig még ki is gyulladt a víz alatt, ami minden tengeralattjárós rémálmai között az első helyen szerepel.
És hogy miért érdekes egyáltalán az óceán feneke? Mert bármit mond Elon Musk és bármennyire 5G meg wifi, az adat a legnagyobb távolságo üvegkábelen utazva tölti. És ez az üvegkábel az Atlanti-óceán fenekén fekszik.
A fentiek persze az én megértésem határait mutatják be. Egy újság rendesen is megírhatná.
Olvasnivaló
Egy-egy bekezdés és a hozzátartozó link. A héten bezártam vagy ötven olyan böngészőfület, amit "egyszer majd ajánlani kéne". Megnézzük 30 alatt tudom-e tartani a nyitott linkek számát huzamosabb ideig.
Dave Karpf esszéje az innováció reverz Scooby Doo Elméletéről nagyon jó. Azt a gondolkodási és kommunikációs mintát mutatja be, amely szerint egyes fejlődési utak szükségszerűek, ha pedig a jóslat mégse jön be, akkor a retrográd, a fejlődésnek keresztbe fekvő rosszindulatú pernahajderek tehetnek róla. Nagyon fordítva gondolom, mert ez egy eleve elrendelés tan így.
Még ennyire sem megnyugtató Joseph Burton esszéje arról, hogy a modern liberálisok elveszítették a cselekvésre való hajlandóságot vagy alkalmasságot. Momentán arra jók, hogy tanúi lehessenek mindenféle disznóságnak. Ez pedig kevés az üdvösséghez.
A hamisítvány - ezt legalább Szilágyi János György óta tudjuk - legalább annyira érdekes, mint az eredeti, csak a nézőpontunk más. Az Artportal cikke azt igyekszik megfejteni, mit kezdhet egy múzeum a hamisítványokkal, amik a falain függtek vagy a posztamensein álltak.
Zárójeles megjegyzés a XXI. század első évtizedének remek sorozata, a brit Hustle műkincshamisítós része különösen jó. De elfgult lévén a teljes sorozatot ajánlom. Korának összes elsőrendű brit sorozatszínésze szerepelt benne.
Valóságtévé
A héten elég sok Car SOS-t néztem, ami lehetne akár egy sima autófelújítós műsor is, de pár dologban különbözik. Egyrészt brit, ami miatt nincs túltekerve a dráma benne. Rajta lehet persze kapni azon, hogy ez-az meg van rendezve, a karakterek ki vannak találva, de nem az üvöltözünk, kertibútorokat vágunk egymáshoz, kibékülülünk típusú amerikai reality tévézés sablonjait követi. És persze nem is unalmas amerikai izomautókat bütykölnek benne. De a legjobb talán az volt, hogy ha be tudnak nagy ritkán húzni egy brit hírességet - akár csak említés szinten is, mint Paddy Hopkirköt - akkor megteszik. És hát milyen jó hallani az idős Sir Roger Moore-t, ahogy azt mondja, hogy a kedvenc filmes kocsija a Aston Martin DBS volt "mert volt benne elég dög".
Vers
Szun Vu Kungot, a majomkirályt nem nagyon szokás ismerni, mert bár a Nyugati utazás megjelent magyarul kevesen olvasták. Úgy mondom ezt, hogy nekem is a polcomon porosodik. A Szun Vu Kung lázadása című Szabó Lőrinc vers viszont sokkal rövidebb, mint az utazás, és valamit csak átad a karakterből. Mellette pedig remek szöveg. Csak azért nem mondom, hogy a legjobb magyar nyelvű mitologikus szöveg mert az vagy Weörestől a Mahruh veszése vagy pedig a Szilágyi-féle Szittya szótár.
Én máshol
Azért is késett a heti Rakasz, mert le kellett adnom egy Kreatív cikket és egy FirstClass anyagot. Mindkettő remek téma: EDC, úgyis mint mi van a táskádban és ennek az elfajulásai valamint a férfi gamerek sértett egója. Ha élesednek, jön a link. A havi Rakasz Extrával ellenben csúszásban vagyok, sűrű elnézéskérés lesz ennek a vége.
Ennyi a hétre.
Ádám