June 11, 2023

Rakasz #330 - híres vidranyáj

Sziasztok!

Az 1988-ban kiadott Cyberpunk szerepjátékban - meg amúgy a cyberpunk trendnek megágyazó regényekben is - számos nagyvállalat szerepel. Ezek a zaibacuk (pénzügyi-ipari csoport) és keirecuk (multinacionális vállalatokból álló cégcsoport) a fikcióban óriási nagyra nőttek, olyanra, ami államként működött a gyenge államban. Volt magánhadseregük, magánkórházuk, lényegében területen kívüliséget élveztek, és az értékük az egeket verte. Persze nem lenne szerepjáték, ha az egeket verő érték nem lenne nevesítve.

Vannak még persze verziók, amelyekre ki lehetne térni. Mint például a családi/vérségi alapon öröklődő dél-koreai vállalat, a csebol. (Ilyen a Samsung!) De jobb kiút ebből a gondolatból, hogy egyrészt a nyolcvanasok végén azt a fajta vagyonfelhalmozást, amit az Apple megtestesít nem sikerült elképzelni sem. Másrészről pedig van kéznél egy The Nation cikk arról, hogy a szilícium-völgyi cégek hogyan váltogatnak a "mi túl nagyok vagyunk a szabályozáshoz" és a "minket védjen meg a kormány" álláspontok között. Már csak azért is, mert ezt a kettős táncot eljárják most az MI-cégek is, amelyek tudósai, vezetői egyszerre nyilatkoznak arról, hogy egzisztenciális fenyegetést jelentenek az emberiségre. Emellett viszont a piacról való kivonulással fenyegetnek, amikor Európában felmerül, hogy talán szabályozni kellene a tevékenységüket.

(Köszi, Persephone!)

Beszéljünk Trianonról, bébi

Múlt héten volt a nemzeti összetartozás napja vagy valami hasonló nevű csinált ünnep. Ez a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulója, amit annak rendje és módja szerint ki is sajátított a szélsőjobb. Ha csak irredenták handabandáznának, akkor nem gondolnám, hogy foglalkozni kellene ezzel. Viszont rendkívül sok olyan balos ésvagy liberális oldalról érkező megfigyelést olvastam, amik nemcsak, hogy átengedik a témát a szélsőjobbnak, de arról is tanúbizonyságt tesznek, hogy nem értik, mi történt. Szóval beszéljünk egy kicsit a békeszerződésről, aztán majd a történész olvasók kijavítanak.

(Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége)

Szerintem a közbeszédben jelen lévő két szélsőség, nagyjából az irredenta "mindent vissza" és a liberális "el kéne már felejteni" között van egy olyan pozíció amit fel lehet venni. Ugyanakkor nehéz azt elmagyarázni embereknek, akik soha nem éltek kisebbségben. Illetve legalább ennyire riasztó, amikor emberek, akik rendelkeznek kisebbségi tapasztalattal (pl. szexuális kisebbség tagjai) nem tudják vagy nem akarják a kettőt összekötni. Közhelyszerű, hogy a magyar társadalomból hiányzik az empátia és a szolidaritás, de úgy tűnik tényleg ez a helyzet.

A területi veszteségről természetesen kell beszélni, de nem a négyzetkilométerek nyelvén. Sokkal értelmesebb a szétesett régiókról megemlékezni, aminek egyik fele a határon innen, másik fele a határon túl van. Ez egyben válasz is arra, hogy miért nincs Hajdú-Bihar környékén egy értelmezhető méretű kultúrváros (Debrecen nem az, szorri). Hát azért, mert ott a terület félúton van Budapest és Kolozsvár között. Szabolcsból hiányzik Ungvár és Munkács, Észak-Borsod felének a legközelebbi értelmezhető nagyváros nem Miskolc, hanem Kassa, és így tovább. Ezek nem csak földrajzi tények, hanem az élet, az üzlet, a gazdaság, a közlekedés vagy épp az oktatás szervezésének a tényei is, amik egyik napról a másikra megváltoztak.

(Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége)

A határon túlra került emberekről is kell beszélni. Már csak azért is, mert az az érv, hogy a Monarchia is rosszul bánt a kisebbségeivel nem teszi elfogadhatóvá, hogy a felbomlás után az utódállamok hogyan bántak a maguk kisebbségeivel. Másrészt pedig itt családi sztorik vannak. Esetemben az a sokadunokatestvér, akivel tán kétszer találkoztam életemben, és "mókás" pálócot beszélt. Szóval a trianoni békét nem elfelejteni kell, vagy elengedni, hanem megérteni, hogy mi történt. Egyébként erről egész jót írt Fekete-Győr a Facebookra.

A gondolat folytatása pedig az, hogy most is vannak kisebbségeink és most is vacakul bánunk velük. Például Magyarországon számos roma ésvagy cigány él, több évtizedes probléma az, hogy a szocialista nagyipar bedőlésének ők voltak az első áldozatai. És azok az áldozatai, akikkel nem törődtünk, illetve akikről egy csomó marhaságot szokás gondolni mostanra. A mi kisebbségeinket ugyanúgy kéne védeni itthon, ahogy ezt elvárjuk a szomszédos államoktól.

(Fotó: Fortepan / Schermann Ákos)

Megfuttattam ezt a pár bekezdést a székely származású barátomon, aki pár fontos dolgot hozzátett. Az egyik az, hogy a magyarországi magyarságból fájóan hiányzik a kíváncsiság szerinte. Hamarabb megy el Lasztminitbe a Hotel Allinkluzívba, mint egy hosszú hétvégére Kolozsvárra. (Vagy, teszem hozzá a legközelebbi szecessziós városba, Szabadkára.) A másik pedig, hogy érdemes fejben tartani, hogy Temesváron épp Európa egyik kulturális fővárosa, amiről semmit sem ír a hazai sajtó, Kolozsváron pedig nemzetközi hírű filmfesztivál működik. (Apropó, értelmezhető méretű filmfesztivál Miskolcon is van, ahhoz útlevél se kell, a vonat is megáll, nem csak lassít.)

Történelem lencsén át

A Napi Történelmi Forrás egy lengyel újságíró, Ryszard Kapuscinski, emlékirataiból és korabeli fotókból közölt válogatást. Angola egy olyan háború, amiről lényegében semmit sem tudok, még azt se tudtam eddig belőni, hogy mennyire volt proxyháború. (A helyes kérdés: melyik Angolát is érintő háborúról beszélünk?)

Salvador Allende kormányának megdöntése esetében legalább nem kérdés, hogy mi történt a háttérben. Az USA mindent bevetett, hogy a chilei marxistát eltávolítsák a hatalomból. Aminek aztán egyrészt az lett a vége, hogy Allende meghalt, másrészt pedig sikerült a helyére ültetni Augusto Pinochetet, az ismert Pol Pot-díjas emberjogi harcost. Az Iconic Photos a héten az utolsó ismert Allende fotó titkát mesélte el, illetve azt, hogyan nem tudjuk, ki készítette.

Ti írtátok

Ádám és Csaba is küldött kommentet az előző hírlevél puha termékes (R#329) részéhez. Csaba arra hívta fel a figyelmemet, hogy az Amazon Prime házhoz szállítás már ki van szervezve helyi kisvállalkozásoknak. Szóval még annyi garancia sincs a Prime-ban, mint amennyit írtam.

Ádám pedig azt írta, hogy a szoft termék az valójában "product-service system" és küldött is egy írást erről. Persze, ha a vásárló/ügyfél oldaláról nézzük a folyamatot, akkor használhatjuk Cory Doctorow szakkifejezését az enshittificationt (elszaródás).

Gergő azt kifogásolta, hogy a Sam Altman és számos MI-kutató petíciójáról nem emlékeztem meg. Sam Altman várhatóan most szerepel utoljára a Rakaszban, mert kiütéseim vannak a csávótól. Ellenben a kérdés érdekes, hogy a területen tenni képes emberek miért írnak nyílt levelet. Persze erre a hírlevél elején linkelt Nation cikk ad egy választ.

Hallgatnivaló

Stefano Bottonit eleve nagyra tartom, de a mostani Partizán interjú különösen jó vele. Az SZDSZ-kérdés önmagában is érdekes, amit a fele táján vet fel.

Szabados Levente, kedvenc MI-szakértőm adott interjút a Népszavának. Leventét mindig jó hallgatni, ennél csak interjúzni jobb vele.

Még nem volt érkezésem megnézni, de H. Nagy Péter irodalomtudós, kultúrakutató és Zolczer Péter informatikus, mindketten az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport tagjai megpróbálták egy kerekasztalban megfejteni az MI-t.

Bizos, hogy volt már, de

Karotta rántott rántotta recepje, csak azért mert a héten előkerült, és el kell ismerni, hogy ez egy tökéletes írás. Asszem sose titkoltam, hogy szeretem ahogy ír.

A Common People pedig a legbalosabb britpop dal, amit el tudok képzelni. Ráadásul Jarvis egyszerre rocksztár és angol nyelvi lektor egy nyugat-magyarországi kéttannyelvű gimnáziumból. A jelenlét az jelenlét, azt hiszem, ezt nem lehet tanulni.

Vers

Brian Bilston verse a tavalyi nemzetközi vidranapra - pont az ne lenne, ugye?! - íródott és mivel a lelkem eladom a mókásan rímelő sorokért, most ti is el fogjátok szenvedni. (Kösz, Ádám!)

What Don Corleone Did Next

upon retiring
from the mafia,

he wove aquatic mammals
out of raffia

let me tell you
how I learnt this news:

he made me an otter
I couldn't refuse

Szokás szerint első verziós fordítás, aminél mindannyian tudnátok jobbat - egyszer ezt próbára kéne tenni, nem?

Don Corleone következő tette

Mikor nyugdíjba ment
a mafiától

Vízi emlősöket szőtt
raffiából

Elmondom, hogy ismertem meg ezt
az állapotot

Tett egy visszautasíthatatlan
vidrajánlatot

Ennyi a hétre.

Ádám