Rakasz #328 - élet szövegekben
Sziasztok!
Ha valamim nincs, akkor az az abszolút hallás. Viszont sajnos nem hallok rosszul, ennek folyományaként ha a lakásban ciripel egy tápegység analóg elektronikája, vagy ha halkan kattog egy ventilátor az amúgy csendesre épített számítógépemben, akkor azt hallom. És zavar. Így történt az, hogy a héten egy jelentősebb pormacska kolóniát takarítottam ki a fent emlegetett PC-ből. Cserébe már nem cöccög a ventilátor. Vacak meló, de meghálálja magát! Nagyon ajánlom.
Hódolat
Van hód Budapesten! És ahhoz, hogy megtudjam, egy Telex cikket kellett elolvasnom a méhlegelőkről. Ez a szó egy-két éve került be a köztudatba, és mostanra már látszik, hogy nem véletlenül a szakemberek dobták be oda, van mögötte ökológiai háttér is. A logika röviden a következő: ha a füvet nem vágják egyen kétcentisre, akkor több nedvességet tart meg a melegben, emellett változatosabb növények élnek meg ott, ahol nem zúg folyamatosan a fűkasza. Ahol változatosabbak a növények, ott több fajta rovar van, amire rájárnak majd a rovarral táplálkozó állatok, meg a fűben el tudnak lenni azok az állatok, akik a kétcentis fűben nem nagyon akarnak futkosni.
Amerikai hódok, de kicsire nem adunk (Fotó: Deborah Freeman CC-BY)
Ha ezt megtoljuk azzal - és erről a budapesti főkertész ír - hogy a vizeinket nem betonvályúban vezetjük le, akkor annak a víznek egy részét felissza a talaj, még lassabban ég ki a füvünk. És ennek nem csak eszmei értéke van, hanem jó is, mert a kiégett föld felmelegszik, a füves rét meg kevésbé. Amikor kint 35-6 fok van, akkor egy-két megnyerhető fok és eltüntethető hősziget is győzelem. Ja és a hódok amúgy jópofa állatok.
És ha már belementünk a vízbe, akkor legalább ennyire érdekes utánaolvasni a múlt vízgazdálkodásába. Mert kicsiben ugyanazt kellene a városokban csinálni, amit nagyban például az Alföldön. Legalábbis nekem ez jött le anno Tímár Gábor többrészes cikksorozatából. (Itt kezdődik, de kismókusoknak van Válasz Online vita is.)
Velünk élő sci-fi
Nem lehet könnyű spekulatív fikciót írni manapság. Úgy értem, ötven éve Bond-gonosznak is túlzás lett volna egy Elon Musk, és Joseph Virek is emberibbnek tűnik néha, mint a hamarosan századik születésnapját ünneplő háborús bűnös, Henry Kissinger. Ehhez képest a héten volt cikk egy amerikai startup gururól, aki rendszeresen csapoltatja meg 17 éves fiát, hogy a fiatalabb vértől örökké éljen. Báthory Erzsébetet ilyesmivel még csak vádolták, ez a figura meg fényképezkedik közben.
Mivel képgenerátorral készült képet nem lehet jogvédelem alá helyezni, nagyon nyugodtan használom fel
Közben a héten az Atheneum kiadó facebookján volt a buli. Bejelentették, hogy Vámos Miklós új gyerekkönyvét képgenerátorral illusztrálták. Persze volt ott a képeken hatujjú ember, négyujjú gyerek, lámpatest nélküli olvasólámpa meg minden. Nagyon sok illusztrátor kiadkadt. Erre megjelent egy jó kis PR-ízű interjú, az amúgy sem túl mély Könyves Magazinban.
Páran azt próbáltuk elmagyarázni a kiadónak, hogy a "nem használtak fel más képeket a műhöz" a technológia jellegéből fakadóan nem igaz. Volt remek össze-vissza beszélés, párbeszéd viszont nem. Teljesen úgy tűnt, mintha anyagi érdekük fűződne ahhoz, hogy ne értsék a problémát.
Vallás és közélet
Múlt héten volt egy jó Gégény István interjú, erre a hétre Beer Miklós jutott de sajnos fizetőkapu mögött van. Az előbbi az egyház korrumpálódásáról beszélt, az utóbbi a tabukról. És akkor még vannak olyan adatok is, hogy a magukat vallásosnak mondók amúgy eléggé okéban vannak azzal, amit a Fidesz csinál. Sőt úgy gondolják, hogy a kormány hasonlóan gondolkodik, mint a pápa.
A szálba szerintem be lehet illeszteni a Transtelexben megjelent, kicsit túlírt véleménycikket arról, hogy az erdmagyar nyilvánosság nem tudja kezelni azt, hogy a kedvencei bonyolult emberek. Hogy Böjte Csaba egyszerre lehet karizmatikus férfi és alkalmatlan, a hibáit belátni képtelen vezető. Vagy Sütő András az Csillag a máglyán - akkor sem az Anyám könnyű álmot ígért írom - szerzője és a rendszerhez közel álló figura, és zseniális köpönyegforgató. Azért is fontos ez a megfigyelés, mert az erdélyi magyar nyilvánosság és a magyarországi magyar nyilvánosság ebben a kérdésben ugyanolyan.
Sütő András középen (Fotó: Fortepan // Király Júlia)
A fenti Vagy-vagyban különösen az zavar, hogy Sütőt egy olyan professzorom védte bután, akit nagyra tartottam. Ha valaki nagyon bele akar menni, és miért ne akarna, akkor van rögtön egy Stefano Bottoni szöveg (Korall) és egy Görömbei (A Hét), meg persze ilyenkor az ember előveszi a Bottoni életútinterjút. Az külön elkeserítő, hogy a ma facebookosnak tartott, az emberek nem arra reagálnak, amit a másik mondott jellegű vita zajlik itt is.
"Tanulmányomat elsősoiban a döbbenet szülte. Az a döbbenet, ami akkor fogott el amikor felfedeztem a kollektív emlékezet által konstruált és irányított múlt és a dokumentálható valóság közötti erős különbségeket. És ez persze nem csak magára a vizsgált periódusra vonatkozik, hanem konkrét személyekre is. Mégis úgy érzem, hogy nem ez volt a tanulmány és a vita legfontosabb hozadéka és tanulsága."
(Bottoni: Zárszó helyett, A Hét, 2005. 25. szám)
Olvasnivaló
Le kell arról szokjak, hogy összevárok anyagokat, amíg egy szép szálat lehet belőlük fűzni. El persze nem fog ez tűnni, mert egy rendes esszé nem egy-egy tény köré szerveződik. De erre találták ki a visszautalást.
David Tvrdon cikke a The Fixben arról, hogy mit jelent káeurópainak lenni a sajtóban. Kezdve azzal, hogy nem feltétlenül válaszolnak a leveleidre és nem kapsz interjúidőpontokat. Egyesült Európa, mi?
Néha egy rossz kritika is érdekesebb, mint egy ajánló. A kritika beszélhet olyan dolgokról, amiket egy ajánlóból - a "poén" védelme érdekében - ki kell hagyni. Ari Wilson bevallottan elfogult cikke Taika Waititi filmjeiről és az Új-Zélandi vígjátékokról pont ezért informatív. Ráadásul a kritikai megfigyeléseinek egy részét nehéz védeni.
A Sütő-vitát olvasva egyszer csak szembejött még egy ismerős név: Miklós Ágnes Kata. Hát ő nagyon jó krimis esszéket írt annó A Hét online verziójába, és ezek szerint a printben is meg-megjelent már.
Olvasnivaló #2
Bruce Sterling a kelleténél kicsit tovább írt nagyon délszlávnak ható Balkan Cosmology novellájában van Tesla-kultusz és pénzmosásra optimalizált kocsma is, meg némi filozofálgatás, hogy ezek hogy kapcsolódnak össze.
Véget ért a Bad Karma képregény. Az alapötletet még egyfajta kalózprojektként indított el Alex de Campi. Az eredetiben két kiégett harcos - a Winter Soldier és a Punisher - egy kanapén ülve videózik, elmennek hanukát ünnepelni, ilyesmi. Ebből a kiadhatatlan ötletből lett a kiégett veteránok belekeverednek egy ügybe, ami a Bad Karma sztorija. Mivel a Panel Syndicate adta ki, ezért a hét epizód mindegyike becsületkasszás. Aztán majd lesz papír verzió is.
Vizuális fikció
Hogy ne csak ekézzem az MI-által generált képeket, a The Strangest Flea Market nagyon jól hoz egy rendkívül furcsa piacot. Van benne egy kicsi a Star Wars filmek piactereiben, de több az elektromosság, több a fény, viszont cserébe kevésbé néz ki profin.
Aztán van olyan is az Instán, hogy Mézga Géza Apokallipszis Szekta, ez simán csak bolod dolog, de időnként szórakoztató. Illetve hát amikor egy mű transzformatív feldolgozásáról beszélünk, akkor erre kell gondolni a továbbiakban.
Vers
Selyem Zsuzsa versét A hétben találtam és mivel a limericknek lehet ellenállni, de teljesen felesleges, én meg se próbálom.
Lábjegyzet az aszkézishez
(Heltai Gáspár korából)Byzantzban vala vak aszkézis!
„Az faszkó s az pitsa tsak tézis.
Az nő ravasz: kénoz!
M ondá Damaszkénosz —
Nő helyett megteszi az kéz is!”
Aztán a generációs traumákról is került egy vers, amit - dühítő! - nem tudom, hol találtam. Még az is lehet, hogy a Ted Lasso aktuális részében idézték.
Ennyi a hétre.
Ádám