Rakasz #326 - a püfölés öröme
Sziasztok!
Írjuk fel valahová, mondjuk a kéménybe korommal, hogy amikor arra a kérdésre kell választ adni, hogy mi okoz klímaszorongást a fiatalabbakban, akkor az egyik ilyen a klímacsúcsok hiábavalósága. Mondhatnánk, hogy de legalább az útkeresés szimbóluma a rendezvény. De akkor el kell tekintenünk attól, hogy a következő az Egyesült Arab Emirátusokban lesz és már fel is vettek egy korábbi olajcég-párti tory lobbistát, hogy ezt elmagyarázza.(paywalltalan link)
Van még egy adatsor, amit nekünk, mint emberiségnek nem kellene kitennünk az ablakba. Már csak azért is, mert virgácsot - angoloknál: szenet! CH-lobbi! - mindenképpen kapunk érte, de szóval beszélni kellene róla, hogy aztán megpróbáljuk a helyére ütni a dolgokat. (<-- ez az optimista énem.)
Magyarországon a felső egy százalék birtokolja a vagyok 33 százalékát, ha pedig zoomolunk egy kicsit kifelé, akkor a következő szám az, hogy a felső 10 százaléké a vagyon ötven százaléka. Az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt őrületes egyenlőtlenségnek. Vannak még érdekességek, például, hogy a hagyományos értelmiségi szakmák képviselői csúsznak le, a szakmunkások jönnek fel. De ami felteszi az egészre a koronát, hogy bár Magyarországon nagyon szalad ez a trend, az egyenlőtlenség növekedése világtrend. És ezzel meg is válaszoltuk a fel nem tett kérdést, miért erős az az érzés a fiatalok között, hogy a rendszer nem annyira működik.
Na eddig volt a világ eltemetése, innentől mulatunk!
Az ajánlás ereje
A hét legmókásabb híre, hogy Bigolas Dickolas Wolfwood - maradjunk abban, hogy lefordíthatatlan pöcsös poén plusz Trigun referencia - ajánlott a Twitteren egy könyvet a követőinek. A könyv amúgy Amal El-Mohtar és Max Gladstone This is How You Lose the Time War című sci-fi kisregénye, de ez szinte mindegy is. (Tényleg jó, ezért voltam kialvatlan pénteken.)
Az ajánlás viszont valahogy annyira megszaladt, hogy most, amikor ezt beírom csütörtökön a Rakaszba akkor 126 ezer lájk van rajta, 84 ezren könyvjelzőzték meg a bejegyzést és szumma 17 ezren osztották meg. Ó és a nagy szám ki ne maradjon, 11 millióan olvasták az ajánlást. Amennyire tudom, ezek még az angolszász könyves világban sem rossz számok, és ha csak a tíz százalék veszi meg a könyvet, akkor is nagyon szélesen fog vigyorogni a két szerző. Pláne azért, mert egy hároméves szöveget kap fel épp az internet. Mostanra az Amazon harmadik legnépszerűbb könyve a kisregény.
Akit érdekel, az olvashat interjút a szerzőkkel a hirtelen jött második (mert azért saját jogán nyert Hugót és Nebulát is a könyv) második sikerről. Meg elmélkedést arról, hogy nem a booktok meg a bookfluencerek kapták fel most a könyvet, hanem egy olyan arc, aki eddig a Trigun animéről írt többnyire. (Kötelező zárójel: a Trigun marha jó! This world is built of love and peace!) Esetleg interjút Bigolassal. De valójában ezek csak utórengések, a sajtó önmozgása, hogy valahogy betakarítsa a kattintásokat egy olyan témában, amihez nem sok köze volt.
A krónikák szaga
Beszélnünk kell A Fingról! Többnyire biztos ismeritek az anekdotát, amely szerint Edward de Vere, Oxford earlje egyszer elfingotta magát I. Erzsébet előtt. Rendesen el is szégyellte magát, vidéki birtokaira utazott, majd utazgatott a világban, miegymás. Hét év után visszamerészkedett az udvarba, ahol Erzsébet azzal köszöntötte, hogy "Lordom, már el is felejtettem a fingot!"
A sztorival vannak apróbb gondok, de ettől szerintem csak érdekesebb. Egyrészt, hogy John Aubrey, a Brief Lives nevű leginkább pletykagyűjteménynek nevezhető mű szerzője jegyezte le. Ezt a művet 1680-tól 1693-ig készítette, biográfiai jegyzetekből áll, és eredetileg Anthony Wood barátjának szánta segítségül életrajzírói munkájához. Aubrey nem úgy működött, mint a Blikk, próbált forrásokat felderíteni, az anekdoták eredetét megtalálni, jelezte is, hogy mi szorul még nyomozásra, de a kritikája szerint még így is nagyon szerette a jó sztorikat. A Brief Lives-t csak halála után rendezték sajtó alá.
Amellett, hogy a Brief Lives csak kis mértékben tekinthető megbízható forrásnak, akad némi időbeli distancia is. I. Erzsébet 1603-ban hunyt el, Aubrey 1626-ban született. A szégyenkező oxfordi earl pedig 1604-ig volt életben. Szóval Aubrey a legjobb esetben is egy megőrződött, a továbbadás száz éve alatt kerekre koptatott pletykát tudott leírni. Nem mintha ez rongálná a sztori viccességét.
Van ráadásul egy jobb magyarázatunk is az earl népszerűtlenné válására. 1580-ban a szeretője, és Erzsébet udvarhölgye, Anne Vavasour a palotában szülte meg gyereküket. Volt néhány tettlegességig fajuló csetepaté a váratlan gyerek miatt a városban, így de Vere és Vavasour is töltött egy rövidebb időt a Towerban. Viszont, a királynő 1583-ban megbocsátott de Vere-nek, így a hét év nem jön ki.
Utolsó apróság: a jeles költőként, drámaíróként (ebből nem maradt fent egy darab se) és bőkezű mecénásként ismert de Vere volt az 1920-as évek tippje arra, hogy ki írta Shakespeare műveit, ha nem maga Shakespeare.
Örömmel ütött bőrök
Vannak olyan internetes, sőt videós műfajok, amiket szeretek. Sosem hittem viszont, hogy a reakcióvideó is közéjük fog tartozni. Viszont feldobta a YouTube 6Samus egyik videóját, aki dobos youtuber. Ilyen is van! Nem magyarázom körbe, hogy mennyire lelkesen nézi az alsó hangon hetven éves Dorothera Taylor - "a dobolás keresztanyja" - videóit, nézzétek meg.
A fickónak a többi videója is ezzel a tapadós lelkesedést adja át. Taylor videói pedig, mert abból is megnéztem vagy féltucatot, pedig hasonlóan profik.
Egy jó hekk
Azt hittem, hogy az alaszkai Whittier városáról már volt szó. Ez az a település, aminek a lakosságának 90 százaléka két, egymás melletti panelblokkban él, amit az Army Corps of Engineers épített 1953-ban.
(Fotó: Jeremy Keith // CC-BY)
A Corps of Engineers önmagában is érdekes, mert nem csak hadmérnöki feladatokat látnak el - szóval hidat meg utat építenek és aknát szednek - hanem bázist is építenek. Whittier tőlük örökölte meg a két paneljét.
Maga a város Alaszkának egy olyan öblében van, amit három oldalról hegyek vesznek körül, ami miatt csak alagúton lehet bejutnia a városba, a negyedik oldalról pedig ott a víz. Kikötőként fontos a város, ezért létezik. Ami pedig most eszembe juttatta, hogy találtam egy videót, amiben egy korábbi gyári szakmunkás fickó beszél arról, hogy kellett egy kis levegőváltozás, szóval azóta az ő csehójában készítik Alaszka legjobb halát. A Yelp szerint mondjuk csak két és fél csillagos a hely, de a szöveges értékelések jóval nagyvonalúbbak. Különben is, aki Alaszkában is az isten háta mögött van, az nem válogat.
Én máshol
A Pátria Rádióban, a szlovák közszolgálati rádió magyar csatornáján beszélgettem csütörtökön a pár héttel ezelőtti TikTok cikkem apropóján a net kérdéseiről. Elvben a TikTok aggályok lettek volna a téma, de szóba került a Netflix Prize, az "adat az új olaj" és az, hogy a nyersolaj mindent megtesz, hogy megölje a tulajdonosát, az adatgyűjtés és az is, hogy bízhatunk-e egy diktatúrában üzemelő cégben. Még nem hallgattam vissza, ilyenkor mindig tartok tőle, hogy sok sületlenséget mondtam. De azt legalább húsz évnyi trendet átfogva.
(Fotó: D-15 photography // közkincs)
Közben üzletfejlesztek, értsd keresek új helyeket, ahová írni lehet. Annyi labdám van a levegőben, mint egy cirkuszi artista szám összes fellépőjének. De ha minden igaz a Centrál induló "férfimagazinjába", a First Classba már írtam egy kütyüs cikket arról, hogyan írnak az eladást segítő legendákat amúgy teljesen szabványos alkatrészekből felépített, szépen megdizájnolt órákhoz. Ki ne szeretne Gulf Racing színekben pompázó, de megfizethető órát. (Pl. én, mert egy legolcsóbb pulzusmérős mutatós óra van a csuklómon. De ha lenne belőle Gulf színű...)
Legyen ennyi a hétre, mert ez a levél már így is megcsúszott. Workwork, ahogy a peon mondta.
Üdv,
Ádám