Rakasz #316 - önvezető kutyasíp
Sziasztok!
Nem az olvasás hónapja volt ez nálam, a hangoskönyveké annál inkább, ezért hiába van ott az ágy szélén Paris Marx könyve, ezt a témát nem tudom odakötni. Az történt, hogy a vérfrissített Totalcaron, amit magam sem tudom miért, de még olvasok, volt egy hír, ami érdemes a továbbgondolásra. A hír maga az, hogy A 4-es szintű önvezetés közelebb lehet, mint gondolnád, na ezzel az állítással nem foglalkozunk vérnyomásilag. Van viszont idézet Markus Schafertől, aki a Mercedes technológiai igazgatója:
"Csak képzeld el, hogy egy nagyvárosban vagy, éppen hazafelé tartasz a munkából, de két órát kell ülnöd a forgalomban. Ekkor csak megnyomsz egy gombot, és elalszol." mondta a vezető, hozzátéve, hogy egy ilyen megoldásra hatalmas lenne a kereslet.
Ugye ilyet is hallottunk már. Akkor került elő, amikor az önvezető autód helyetted taxizik ígéret már annyira avíttassá vált, hogy azt nem lehetett komoly arccal belemondani a kamerába. Viszont van egy nézőpont, amiből érdemes megvizsgálni ezt az elképzelést. Ki akar úgy élni, hogy napi legalább két órát ingázik, de inkább többet, ha Schafer csak a hazaútról beszélt? Illetve valóban technológiával akarunk-e megoldani egy urbanisztikai kérdést? Vagy tekintsük a kérdést társadalminak, mert kapcsolódik ide a lakóhelyváltás, a mobilitás bonyolultsága is?
Ingázzon ön is munkába Dél-Kaliforniában (Fotó: Daniel R. Blume // CC-BY-SA)
Nyelvvel pusztítani
Van egy dolog, amit nem sikerült végiggondolni még rendesen, úgyhogy megosztom veletek. Azért, mert probléma formájában is érdekes meg időszerű szerintem. Szóval van a "dog whistle" és a kódolt nyelv, és azt nem tudom eldönteni, hogy ezek megfeleltethetők-e egymásnak, vagy ha nem, akkor mennyi az átfedés és mi a különbség. Mondom hozzá a definíciót, vagy legalább a definíciós kísérletet. A kódolt beszéd, amikor a tabuszavakat ugyan nem mondjuk ki, de a többség érteni fogja, miről van szó. Például a "nem az idén barnult" vagy a "galíciai ősök" ilyen kódolt nyelvhasználat. És ezek a kifejezések be is lövik, hogy jellemzően ki használja őket. Bár a tabusértést nem követi el, de ugyanúgy tudjuk, hogy cigányozik és ugyanígy is lehet kezelni. Lásd még, ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, és úgy csámpáz a sárga lábain, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.
Úgynevezett vicces matrica az úgynevezett autós kultúrából, még csak kódoltnak se nevezném
A dog whistle, amit szintén kódolt beszédnek szokás fordítani, talán egy kicsit tágabb jelentésű. Azt is értik alatta, hogy vannak olyan kifejezések, amelyek az emberek egy része számára hozzáadott jelentést hordoznak. Ilyen volt, amikor az amerikai - a példák nagy része amerikai lesz, attó tartok - szélsőjobb az oké kézjelet átvette, és onnantól a befogadótól vált függővé, hogy okét lát-e vagy "fehér hatalmat". Esetleg az, hogy a 88-as szám a heilhitler kódolva, mert a H az angol ábécé nyolcadik betűje. De ilyen az is, amikor a "tagállami jogok", ami a szövetségi állam hatókörének visszaszorítását jelentené, azt is magába foglalja a befogadó számára, hogy ne északról mondják meg, hogy itt mi ne üzemeltessünk szegregált iskolát, munkahelyeket, miegymást.
A probléma természetesen az, hogy egyrészt minden vitában drótkefével kell letisztítani a fogalmainkat, hogy ugyanazt értsük alatta. A másik pedig, hogy sem a kódolt nyelvhasználattal élők, sem a dog whistle kifejezések használói nem érdekeltek ebben. Magyarul, kardozhatunk tovább a trükkös faskókkal.
Emberek, akiket nem látni
Lenyűgöző, hogy vannak konkrét sztárok, akikkel nem lehet találkozni, nem? És nem arról beszélek, hogy az átlagember nehezen fut össze Tom Cruise-zal, mert ahhoz Köves Gábornak kell lenni. Hanem, hogy vannak figurák, akiket Gábor sem láthat. (Disclosure: Gábor a Narancsban szerkesztett, azóta is csodálom a hobbijáért.)
Salinger leélt egy életet anélkül, hogy interjút adott volna, vagy úgy általában szóba állt volna a sajtóval. Greg Egan, a hard sci-fi nagy alakja annyira el van rejtőzve, hogy fotó sincs róla. És Thomas Pynchon sem az, aki minden esti híradóban szerepel. Sipi, ex-origós kollégám hívta fel a figyelmemet egy El Pais cikkre, amiben Krasznahorkai László, valóban látható magyar író azt találja nyilatkozni, hogy ő a maga részéről találkozott Pynchonnal, sőt közeli barátok, akire simán csak Tomként hivatkozik. A történet annak kapcsán került elő, hogy volt egy elmélet, ami szerint Pynchon nő lenne. Erre mondta az örök Nobel-várományosnak nevezett Krasznahorkai, hogy valójában New Yorkban élő nyugdíjas férfiról van szó.
Valahol jó elképzelni, hogy Egan, Pynchon meg egye fene, az el nem rejtőző Krasznahorkai ülnek egy kávéház sarokasztalánál, egy negyedik kávét kikérnek Salinger emlékének, és a világ háta mögött kibeszélik azt.
Ipar
Az East Palestine vonatbaleset ugyan nagyrészt lekerült az újságok címoldalairól, de nem azért, mert minden megnyugtatóan rendeződött. Február végén Erin Bronkovich környezetvédelmi aktivista, akiről a Julia Roberts film szól, tartott lakossági fórumot jogászokkal és egyéb aktivistákkal.
És ha már a filmekbe belementünk, többen mondtátok, hogy az ügy nagyon hasonlít a Fehér Zaj című filmben látható vonatbalesetre. Ami viszont egy Don De Lilo könyv megfilmesítése, és a könyv egyáltalán nem az ipari szennyezésekről szól. Nem úgy, mint 2019-es Dark Waters, ami egy nagy New York Times cikk által ihletődött, ami egy évtizedes teflonszennyezéses ügyet felgöngyölítő ügyvédről szólt. A szennyezésről sok mindent elmond, hogy a DuPont addig húzta az ügyet, amíg csak nagyon kevés embernek kellett kártérítést fizetnie. Ezek a történetek rámutatnak arra is, hogy miért fontos, hogy erős legyen a környezetvédelmi hatóság - az amerikai EPA nem az - illetve, hogy milyen ereje van egy-egy sztorinak. Nem véletlen, hogy a Magyarországra szánt akkugyárakból álló erdő ellen is tiltakoznak emberek. Érthető módon nem hiszik el, hogy a kormány számára fontos beruházások a megfelelő környezetvédelmi kívánalmaknak eleget fognak tenni.
A szennyezett területekhez kapcsolódik, hogy a Szilícium-völgy azért van ott, ahol, mert ide települt jelentős ipari kapacitás a XX. század elején. Az ipari szennyezés által érintett területek olcsók voltak, ráadásul volt közel ipari kapacitás, műszaki egyetem, így történetileg itt épült tovább egy technológiai csomópont. De amikor a Szilícium-völgyre nézünk, akkor érdemes úgy tekinteni, mint egy ipari melléktermékre. Erről 2016-ban egy világbajnok kutatócsapat - Ingrid Burrington, Deb Chachra, Sherri Wassermann, Georgina Voss! - csinált is egy történeti felfedezős projektet, a Situated Systemset.
A könyv illata
A napi vers is kémia lesz ma. Van az a nagyon, nem akarom lebutázni, de a tények és érzések jelentős részét figyelmen kívül hagyja, vita, hogy most akkor az e-könyvet kell-e szeretni vagy a papírt. (A válaszom: amelyik épp kézre esik.) Mindenesetre mókás, hogy erre ráakadva egy kutatócsoport megpróbálta megnevezni, hogy mi a régi könyvek szaga.
(Fotó: University College of London Shutterstocktalanítva, ronda munka)
Olyanok vannak közte, mint a 2,4-dimetilheptán, ami a nonán egyik izomerje, a propionsav, a több parfümben megtalálható D-limonén, ami egy tök "mesterséges" - értsd: annyira mesterséges, mint bármi, amit a kémia le tud írni - citrusos illat.
A fentebb linkelt cikkbe azért is érdemes beleolvasni, mert nem csak a fenti pár vegyületet tartalmazza. Legalább ennyire érdekes a módszertan, amivel egy tér illatát felmérik. Erről jut eszembe, hogy a Les parfums című - ez nem a gyilkosos - francia film, amit tán HBO-n lehet megtalálni, teljesen kellemes dráma arról, hogy milyen orrnak lenni.
Orkney
Már nem tudnám megmondani, hogy mikor és hogyan sodródott elém az Orkney-szigetek - ld. a térképet - könyvtárának a Twittere, de követem egy ideje. Helyi eseményekről, történelemről, könyvtári fotókról szól főleg, meg arról, hogy mi a helyzet a könyvtár előtti két hatalmas kőgolyóval. Nekik van egy kedélyesen csak Booky McBookface nevet viselő könyvtárbuszuk, mert több szigetet szolgálnak ki. (Kapcsolódó: innen jön az is, hogy el tudnám magam képzelni északi-tengeri könyvtárbuszsofőrnek is.)
A könyvtár hatalmas golyói (Fotó: summonedbyfells // CC-BY)
Ez a hét kellett ahhoz, hogy rájöjjek: a mobil könyvtárnak ugyan remek eszköze a busz. Annyira, hogy egyes magyar könyvtáraknak is van könyvtárbuszuk. Vagy legalább is volt, a fene tudja, most a drága benzin korában hogyan bírják. Viszont még sokkal menőbb az, ami Kolumbiában van: a könyvtárszamár.
Ún. szép
Két, egymáshoz sehogy nem kapcsolódó dolog került a hétre. Az egyik Guido Zimmermann német képzőművész kakukkos órái, amik idealizált hegyi kis házak helyett betonépületeket formáznak. (Van hasonló madáretetője is.)
A másik pedig a Blaupunkt német elektronikai cég szemre nyolcvanas évekbeli autórádiója, amihez járt hangszintszabályzó is, és gyönyörűen néz ki.
Jófogáson épp van egy ilyen EQ. Nem egyszerű nem megvenni
Örülünk
Nem hiába drukkoltunk, Kiss Gabriella nyerte a Panodyssey novellapályázatát. A magam részéről bontok egy mindent is. Az ember így ünnepli, hogy egy barátja, műsorvezető-társa, szervező társa miegymás nyer egy olyan novellával, amit beküldés előtt olvasott is, nem?
Kovács Győző hatalmas figura volt. (Rövid origós nekrológ 2012-ből, van némi esélye, hogy én írtam.) Egy életet eltöltött a magyar informatikában, még Tarján alatt elkezdve a számítógép építést, aztán egy másik életet az informatika népszerűsítésében, a történetének kutatásában. Most a Neumann-emlékév kapcsán digitalizálták Kovács Válogatott kalandozások informatikában című könyvét, ami részben informatikatörténet, részben sztorigyűjtemény. Én nagyon szeretem, pont olyan csapongó, mint amilyen előadónak megismertem anno.
Tóth "Uniq" Tibit még az origós időszakom alatt ismertem meg. Egy ideig szerkesztettem a cikkeit, ezeket fedje jótékony homály, illetve egyszer leültünk vele és a kollégáival beszélgetni arról, hogy mit csinál egy fejlesztőcégnél egy tesztelő. Azt már akkor is tudtam, hogy Uniq nagyon izgalmas életúttal rendelkezik, de a mostani Checkpoint podkasztos interjúból kiderül, hogy nem csak breaktáncos volt - ezt tudtam - de rendőr is. Nekem különösen jó, hogy tudom, hogy bejött neki az élet, de amúgy is érdekes beszélgetés, még ha nem is Az élet meg minden feszességű életútinterjú.
Aztán a hét másik ex-origósa Makai József haditudósító, aki a Lángoló Podkasztban beszél Ukrajnáról. Azért szóba kerül az is, hogy Makai olyan országokban is járt, amik léteztek még, amikor elindult onnan haza és nem feltétlenül voltak meg, amire leszállt a repülő.
Most hogy ennyi remek dolognak örültünk együtt - juteszembe, kiment az Extra is -, ideje zárni a levelet.
Ennyi a hétre.
Ádám