Rakasz #311
Sziasztok!
Igen, az előző rész munkacímen ment ki. "Nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani" - mondta Fülig Jimmy. Ugyanígy nem lehet elkerülni egy-két bakit. Köztünk legyen szólva, raktam ki régebben címlapra is tesztcímen anyagot. Ezért nem mentünk le semmit olyan néven, ami ha kiélesedik, csak vicces, de nem határozottan égő.
Az emlékezetről
Egyszer-kétszer írtam már arról, hogy az emberi emlékezet és a web emlékezete nagyon máshogy működik. Bennem megmaradnak sztoridarabok, amik egyrészt nem azok, amikre jó vagy egyszerű keresni. Másrészt pedig a netről eltűnő anyagok nem vagy alig hagynak maguk után nyomot. Vannak persze olyan szolgáltatások, mint az Internet Archive, amik nagyon sokat segítenek, ha az ember tudja a keresett lap eredeti webcímét és mázlija van. Ha nem, akkor viszont keresgél a bábeli könyvtárban, ami nehezítésként közben ég is.
A héten befizettem az éves Pinboard előfizetésemet. 39 dollár, nagyjából 14 ezer forint. Ez egy olyan szolgáltatás, ami nem csak webcímeket rak el felcímkézve, hanem ha kifizetjük ezt a pluszpénzt, akkor az oldal tartalmát is. Így tudom elővenni azt a sztorit például, ami szerint egy, a kilencvenesekben a Vosztok antarktiszi bázison töltő kutató saját szemével látta, hogy a hóban rekedt oroszok előbb a piakészletet élik fel, utána pedig előveszik az eszközt, amivel borsókonzervből lehet pálinkát főzni. Ez egyrészt maga az alkoholizmus, másrészt a Vosztok tényleg a világ legvacakabb helyeinek egyike. Még csak nem is a szárazföldön húzták fel, egy végtelenül befagyott tavon áll.
Ha az ember nem pénzzel akarja a problémát megoldani, akkor idővel fogja. El lehet menteni Evernote-jellegű (Notion, Logseq, Roam és így tovább) szolgáltatásokba a szövegeket, magunkra vállalva azt, hogy egyrészt folytatjuk a technológia használatát, építjük a memexünket, másrészt pedig nem utólag jut eszünkbe, hogy ezt-azt, ami akkor még megvolt, el kellene menteni. Beláthatatlan mentális tehernek tűnik úgy olvasni internetet, hogy ezeket a szempontokat folyamatosan szem előtt tartjuk. Pedig valami megoldás nem árt, ha nem akarunk időnként elővett kedves szövegeket keresgetni folyamatosan.
Ide lehet menni
Csak szóba kellett hozni a Schenk katonákat, Balázs rögtön jelezte, hogy épp van Kádár (játék)katonái címen egy kiálítás, ami különböző fröccsöntött gyermekörömöket mutat be. Ez nagyon a széle a gyerekkoromnak, én már csak örököltem műanyag indiánt, Schenket viszont vettünk is öcsémmel. (Vármúzeum, március 15-ig tart)
Tekerentyű
Kaptátok már magatokat azon, hogy a ricnis tekerő szaküzletben nézelődtök és felmerül, hogy elő kéne venni a tolómérőt, hogy megnézzétek, ki lehet-e cserélni egy különösen ricnis - és annyira nem is drága! - tekerőre kicserélni valamit az egyik eszközötökön? Nem válasz esetén, majd eljön ez is. Én nagy rajongója vagyok a fizikai tekerentyűknek. Működnek behunyt szemmel, oda nem nézve, rutinszerűen használva. Nem olyan figyeleméhesek, mint a képernyők.
Csak ezért érdekes, hogy a Porsche bejelentette, hogy kiad képernyős fejegysége a 2000 óta kiadott autóihoz. Az igény érthető: kell a Spotify meg a Waze, az meg csak igénytelenül hat, ha egy kínai telefontartó van felcuppantva a már-majdnem-verseny autó szélvédőjére. Viszont, ha megnézzük a gyári fotót, ott vannak a gombok és a tekerentyűk. Ésszel tervezték ezt!
Ő az új fejegység (Forrás: Porsche)
Ez persze gyanús is lehetett volna. A Porsche korábban adott már ki olyan "kicsit okosabb" fejegységet, ami a még régebbi autóinak magnója helyére passzol. Szintén volt rajta gomb, tekerentyű, és egy kis kijelző, ami a navigációs infókat mutatta egy két-három bélyegnyi méretű kijelzőn.
Retró navigáció: ez egy sima autórádió méretének felel meg (Forrás: Porsche)
És ha már navigációs kijelzőkről van szó. Világ életemben vágytam egy orosz katonai órára. Arra a fajtára, amiket tankba, repülőbe szereltek. Nem beszerezhetetlen, hiszen hallottunk már arról meséket, hogy a varsói szerződés hadserege önmagának a szétlopásában volt a legjobb.
Ken Shirrifftől lenyúlt Globus kép
Most szembe jöt egy még szebb jószág, a Szojuz űrhajók "GPS-e", a Globus INK nevű modul. Ez egy olyan elektromechanikus analóg számítógép és földgömb, ami folyamatosan jelzi, mi felett repül el az űrhajó. A modul működését itt írja le Ken Shirriff. Nem nagyon van digitális része a jószágnak, bár egy hertzes időzítő jelet kapott a modul az űrhajótól. De a kezdeti paramétereket analóg módon kellett bevinni, és onnantól abból számolt az egység.
Gazdasági dolgok
Erős az "együk meg a gazdagokat" trend, ami a művészeti szférában is megjelent van amellett, hogy az emberek gondolom otthon a kanapén is foglalkoznak a gondolattal, hogy egészen pontosan miért van a top egy százaléknak annyi vagyona, mint az alsó ötvennek. Illetve, hogy a Titanicból és a Nagy Gatsbyből ismert száz évvel ezelőtti szupergazdagok szerencsétlen csórók voltak a mostaniakhoz képest, de legalább élni tudtak. A Contagious remek válogatást készített azokból a helyekből, ahol a gondolat megjelenik. A felsoroltak közül egyedül a MSCHF-fel lennék óvatos, mert ők azért kockázati tőkéből gyártják a társadalomkritikát, ami erősen gyanús.
Megtérképésszük a világot
Bővült a New York-i fakataszter, ami csak azért mozgat meg, mert nagyon szép. Nyilván egy városnak kell ilyen, hogy tudja, hogy hol kell fát kivágni, hová kell fadoktort kiküldeni, hány évesek azok a fák, amikről tudni, hogy X évtized után elöregendek, belülről rohadni kezdenek, ellenben népharag lesz abból, ha egy teljes fasornyit kivágnak belőlük. Ráadásul megpusztulnak a hőségben az így kialakuló hősziget környékén járók.
(Fotó: Erik Cooper CC-BY)
Amellett, hogy közel 800 ezer fát lehet megnézni térképen, a vadiúj térkép arra is jó, hogy az emberek értesíthessék a megfelelő hatóságot, ha egy fa gondozásra szorul. A vonatkozó Citylab cikkben van számolgatás is, hogy ezek a fák mennyi széndioxidot semlegesítenek és milyen egyéb hasznuk is van.
Játékmotorban alkották újra a 13. századi Erbstorf térképet, ami a második világháborúban pusztult el. A térképből csak fekete-fehér fotók maradtak, de mikor akadályozott ez meg bárkit bármiben? Maga a térkép egyébként egy középpontként Jeruzsálemet használó világtérkép, szóval nem ez alapján fogunk navigálni, de jópofa projekt.
Mars
Maciej Ceglowski ritkán ír, de akkor legalább nem röviden. Illetve de akkor legalább nagyon jól. A fickó elsősorban azt hiszem programozó, de egészen kivételesen remek stílusérzékkel és fantáziával ír esszéket. Most épp arról írt, hogy miért hülyeség emberes küldetést indítani a Marsra. Nem gyilkolnám le a szövegét azzal, hogy összefoglalom (nagyon rövidben: nincs ott semmi, könnyű meghalni, és a semmit robotokkal olcsóbb felderíteni), annál is inkább mert elkanyarodik például olyan irányokba is, hogy ha már ennyire felvet a pénz minket, akkor a Földön épp akad kutatnivaló, illetve hogy milyen nevetséges indokokat hoz fel a NASA az emberes Mars-misszió mellett. ("Ez a végzetünk" - ez konkrétan elhangzott.)
És ezen még otthonos, király helynek tűnik a Mars (Forrás: Nasa/JPL-Caltech/MSSS/AndreaLuck // CC-BY)
De nem csak azért jó olvasni Ceglowskit, mert tök jól átgondolt esszét kapunk, hanem mert szépek és helyenként meglepőek a mondatai. Kinek jutna eszébe, hogy a jelenlegi létfenntartó rendszerekről beszélve egyszerre hozza szóba, hogy momentán az ISS úgy működik, mint egy egyetemista, aki hetente hazaküldi a mosást, és azt, hogy ennél jobb rendszert építeni olyan, mint sugárhajtóművet fabrikálni mazsolából: nagy mérnöki feladat, de nincs értelme megoldani.
Guruló szobrok
Mindenki és a kutyája is megírta, hogy február elején a párizsi Rétromobile aukción egészen érdekes autókat árvereznek el. Ennél nem több a hír, de a katalógussal el lehet tölteni egy csendes másfél órát.
Vers
Megvan a "piros Villon". Most már tudom, hogy a könyvészeti adatai szerint ez az 1966-os Magyar Helikon kiadású kötet Szász Endre illusztrációival. Került annó szöveg kötésben 40 forintba került (mai értéken 4440 forint), ami akkor drága könyvvé teszi. Több szerző fordításaiból áll össze a Nagy Testamentum, de remekül van szerkesztve. Ez is olyan kötet lesz, amiből ha látok még, veszek ajándékba. Lesz majd ebből is vers, de előbb egy József Attila, ami jobban illik a közélethez.
Milyen jó volna nem ütni vissza
Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.Lelkeimmel pörölnöm kéne
S élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
Gyémántos medrü ereimben.
Szelid fényesség az ingem
És béke, béke mindenütt,
Pedig csak én élek vele!...
Fölemelnek a napsugarak,
Isten megcsókolja minden arcom
És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
A pusztaság fele.
A fenti szövegről eszembe jut róla Richard Brautigan All Watched Over By Machine Of Loving Grace verse, ami olyan szöveg, amit szeretek, bár bődületesen lejárt a szavatossága, és amikor megszületett akkor is két rum-három korsó sör és egy viccescigi optimizmusú szöveg volt. De remek szöveg, még ha a törődő szeretet gépeiről kiderült, hogy a megfigyelés alapú reklámkiszolgálás gépei is.
Ennyi a hétre. Holnap dolgoznom kéne, és ez, a január tükrében marha jó hír.
Ádám