Rakasz #309 - műkincs és a pótos IFA
Sziasztok!
Kezdésnek beszéljünk kisprózáról, oké? Egye fene, nevezhetjük novellának meg tárcanovellának is. Ez az a hosszúságú írás, ami remekül megél az interneten, de ott igazából nincs neki üzleti modellje. Vagy el lehet rejteni olyan folyóiratokba, amiket kétszáz ember olvas, és ők is azért, mert írnak bele.
Ez baj, mert a novellák nagyon jók. Annyi sztori, amennyi feltétlenül szükséges. Egy csattanó, véges mennyiségű világépítés. Nagyon hálás műfaj. Sokkal jobban szeretem a zsánerirodalomban elszaporodott egymillió oldalas történeteknél. Például azért, mert röviden írni nehéz. És itt jön a lista:
Dragomán György: Kecskefej
Robin Sloan: In The Stacks
Kiyash Monsef: The Unbeatable Deck of Ronan Shin (ez volt már, de csak webarchívumból lehet most előtúrni, szóval, aki szereti, az most jól rakja el)
Szamuráj a homokban
Volt már korábban szó az idővonalakról (Extra - Caesartól Petőfiig) és azóta sem untam meg a témát. A történelmi érintkezések, azok a találkozások, amiket nem feltételeznénk remek dolgok. Most például egy fotó jött szemben, amin egy csapat szamuráj áll a szfinx előtt. Amire az ember első gondolata, hogy öt perc alatt én is összerakom fotosopban, de azért csak rákeres a képre.
A fotó a Tokugava sógunátus második európai követségi küldetésnek, az Ikeda-küldetésnek a tagjairól készült 1864-ben. A csapat amúgy azért jött, hogy személyesen közöljék a franciákkal, hogy Japán bezárkózna, és a továbbiakban nem látják szívesen az idegeneket Jokohamában. Ez egyben válasz arra a fel nem tett kérdésre, hogy Deák Ferenc, a haza bölcse találkozhatott-e volna szamurájokkal. Igen, csak Párizsba kellett volna átruccannia.
Mágneses merre az arra
Gyerekkoromban az Ég és Föld hatására attól féltem, hogy a Nap vörös óriássá fújódik fel és elnyeli a Földet. Még mindig zavar, de úgy néztem, van még némi időnk addig. Később aztán jöttek új kozmikus félelmek, ezeket, azt hiszem, gyűjti az ember, ahogy egyre többet tud meg a világról. És ezzel párhuzamosan összerakja, hogy a megismerésünkben akkora lyukak vannak, hogy meg lehet bennük fordulni pótos IFA-val.
Na a fentiekhez hasonló módon nincs semmi hatásunk arra se, hogy a Föld mágneses északi pólusa mit gondol, hová szeretne vándorolni. Azt tudjuk, hogy az észak nem mindig ott volt, ahol most. Egyrészt remek térképes vizualizáció van arról, hogy merre járt a mágneses észak az elmúlt durván négyszáz évben. Másrészt egy-két évente megjelenik az aktuális jelentés, hogy gyorsabban vagy lassabban mozog-e épp a pont. A legutolsó érték, amit láttam az évi 45 kilométeres eltolódás.
A Science-ben találtam egy cikket, hogy Új-Zélandon kiemeltek a talajból egy, a mocsárban megőrződött kaurifenyő törzset, ami valamikor 42 ezer évvel ezelőtt élt 1700 évet, aztán elnyelte a korábban emlegetett mocsár. Azért érdekes ez az időszak, mert a Föld mágneses mezeje előbb meggyengült, majd a pólusok helyen cseréltek ez alatt. Ez sem egy egyedi történés, a Föld elmúlt 83 millió évében több, mint 180 alkalommal történt meg. Ha az ember ücsörög átlagosan 450 ezer évet, egyet elkap simán. A gyakorlatban azonban változik a pólusváltások gyakorisága.
Elméletek vannak arról, hogy ez milyen változásokat okozott a klímában, illetve, hogy ez vezetett számos nagytestű állat kipusztulásához Ausztráliában, és a neandervölgyiek se verték a földhöz a seggüket örömükben miatta.
Vita tárgya, hogy a pólusváltás okozta nagyarányú klímaváltozásra van-e elégséges bizonyíték. Az sem segíti az ügy kutatását, hogy az egyik fő szaktekintélyét, Alan Cooper paleomagnetológust kirúgták egyetemi állásából, mivel a kollégáit cseszegette és általában véve élhetetlen mukakörülményeket teremtett. Kezeljük a nagy kihalás elméletet fenntartással.
A pólusváltás azért érdekes, mert egyrészt a meggyengült magnetoszféra miatt több kozmikus sugárzás érheti el a földfelszínt. Másrészt meg a mágnesességre is építő technikai civilizációnk van.
Kisplasztika
Rá kellett jöjjek, hogy Wilbur Smith A hetedik tekercs című egyiptomos-régészes ponyvája formatív élmény volt. Egyrészt akkor szembesültem először a Leatherman multiszerszámokkal, mert az egyik hős azzal szerel meg egy kulcsjelenetben valamit. És az ember utánanéz annak, hogy mi az a Leatherman, amivel a fordító nem akart semmit sem kezdeni. ("Csak" SOG-om és Nextoolom van itthon. Még. Kilencujjú Logan apja is megmondta, hogy soha sem lehet elég késed.) Másrészt a lopott-csempészett-rabolt műkincsekből álló magánmúzeum gondolata is ott jött először szembe.
Akkor azt hittem, hogy ez csupán egy Bond-gonoszhoz illő, a valóságban nem létező dolog. Mára, a vámszabad raktárakban tárolt befektetési műkincsekről, a sérült, a biztosító által kifizetett és ezáltal pénzügyi értelemben megsemmisült műkincsekről és a felbérelt fosztogatókról olvastam eleget ahhoz, hogy ne legyek ennyire naiv.
A héten két új darab is bekerült a "ha egyszer gonosz szupergazdag leszek" gyűjteményembe. Mármint, hogy akkor letöltöm nagyobb jépegben. Az egyik egy zapoték kultúrából - közép-amerikai prekolumbián kultúráról beszélünk - edény, ami a St. Louis Art Museum gyűjteményében található.
(Fotó: SLAM)
A másik meg egy teljes kategória a necuke. Ez az inró doboz madzagjának díszeként indult, amely inró lényegében a kimonóhoz hordható retikül lakkdobozka, de aztán önálló műfajjá alakult. Ebből egy Sóki, a démonűző (ha jól fordítom) szobrából jött szembe rögtön több is, amik a Metropolitan Múzeum gyűjteményében vannak.
(Fotó: Met / közkincs)
Van egy nagyon jó a Los Angeles Megyei Múzeumban is.
"Az autó gyorsabban megy, mint ahogy gondolkodni tudok"
Elsőre autósnak tűnhet a lenti kisfilm, amiben Richard Madden játszik, aki a Trónok Harcában azt a karaktert alakította, akit három perc után mindenki agyon akart ütni egy keményfa vágódeszkával. (Erdélyi olvasóinknak: lapító.) De valójában az autó csak a hely, ahol a dráma történik. Szóval bátran nézze meg az is, akinek a bécsoportos ralli nem mond semmit.
Van egy animációs film is, ami szintén nem igazán a versenyzésről szól, hanem arról, hogy az ember mit tesz meg a győzelemért.
Autós filmekből mostanában egész jó a kínálat. Van még persze hová javulnia, de határozottan feltűnt stúdióknak, hogy a huszadik században fontossá váltak a technológiai sportok. És, hogy annál több feszültség van ezekben a sztorikban, mint hogy egyik vagy másik kocsi a gyorsabb.
Vers
Huba, a PR-esek gyöngye, és mellette egészséges magunkfajta, írt egy eklogát. Vagy egy ekloga paródiát. Esetleg egy paródia eklogát, ez a legjobb talán. Elkértem tőle másodközlésre, mert legalább annyira nem irodalmi folyóirat a Rakasz, amennyire a Facebook nem az.
Utolsó ekloga
Jeszi
Régen láttalak erre, kicsalt a siker szaga végre?
Philip
Hallgatom úgy tele trollal a sajtó, anyjapics@ját!
Jeszi
Nem para ez még, játszik a nép, nézd csak meg a score-ját:
fizetett robotok rántják mélybe a Bullád, hungarofób tagozat.
Hallom igaz, hogy a sajtszagú média romjain lúzer libsihadak csacsenolnak a filmről?Philip
Pff, két zseni túl sok ezeknek: producer prodigy meg egy árpádházi király.
Ketten a woke-kal szemben esélyünk sincsen, cancel a culture.Jeszi
Azt hiszem, ismerted Federanco Nerot, játszik-e még, mondd!
Philip
Nem szerepelt most, majd a petőfis filmben adja a császárt,
Schratt Katalinra mered.Jeszi
Nagyszerű casting!
Philip
Mindenidőké, asszem.
Jeszi
Mért vagy hát szomorú, Megafon hada nem jön a kürtre?
Filip
Nem jön a kurva sereg.
Egymilliárdból szar se maradt már, nincs aki endorsáljon.Jeszi
Pesten a Srácok pont így, feel you haver.
Philip
Sic transit gloria, Zsolti, kiterítenek úgyis.
Áldjon az ég, az Öreg este csörög rám, kérdi a pontot.
Munka van itt még, nyomni a gombot, einskommazweire szerződést nem köt a netflix.
Fontos dolgok egy mondatban
Ahogy a BBC sztenderdről való beszéd, úgy a New York Times balos lapnak tartása is olyan, ami arról árulkodik, hogy az ember nem olvas újságot. Cikk a NYT véleményrovatáról és a transzokról.
Bocsássuk előre, nem vagyok szülő, nincs gyerekem. Ugyanakkor attól a sztoritól, amiben egy anyuka MI-vel (MI = mások által intelligenciának nevezett statisztikai módszerek) kioptimalizálta a napjából a gyereknek mesélést, na attól elszorult a szívem.
Fázom attól, amikor irodalomtudósok rátalálnak egy témára, mert a tolvajnyelv a legérdekesebb dolgokat is képes akadémiai maszlaggá változtatni. Ettől még érdekes, hogy a Kortárs Online rálelt a videojátékokra. És ha már így nekiugrottunk a videojátéknak, a hogyan volt impexgyerekek elitklubja a számítógép a nyolcvanasokban dokumentumfilm is érdekes. Csak nagyon sok reflektálatlan állítás van benne.
Rakasz Extra
Van nekem ez a Patreonom, ahová kikerül havi egy plusz Rakasz a támogatóknak - köszi, nagyon jól esik! - és mindenkinek, aki arra éved. Januárban az egyszemélyes szerepjátékokról, a csokis sütiről és arról van szó, hogy hogyan lehet összeesküvés-elméletet csinálni a Harry Potterből.
Ennyi a hétre.
Ádám