Rakasz #308 - gépek és képek
Sziasztok!
Mondanám, hogy nagy erőkkel elkezdődött az újév, de gyakorlatilag semmi sem történt az első héten. Mármint a munkában, mert közben az Egyesült Államokban házelnökválasztási komédia van, lehet fogadásokat kötni, hogy a Tesla részvényárfolyama (most 113 USD, de volt már 103 is) bebólint-e száz dollár alá, és jön a fagy Ukrajnában, ami a harcok élénküléséhez vezethet. Na ezekről mind nem lesz szó, mert remekül megírja vagy a sajtó, vagy Ukrajna esetében a Kard blog.
Hová vezet egy kép?
Az internet egyik csodája a reverz képkereső. Ez az, aminek megadod a képet, és megpróbálja megtalálni, hol használják. Ez bőven létezett a gépi látásos keresés előtt - a Tineye remek volt benne, meg a Google Images is egészen régen tud ilyesmit - de mostanra egészen remek lett. Persze mostanra a találatok jelentős része a Pinteresten van, aminek az az üzleti modellje, hogy felbiztatja a felhasználókat arra, hogy hordják össze nála a képeket. (Az etikai oldalát ne piszkáljuk.)
A fenti kép megkeresésének ezért úgy ugrottam neki, hogy kicsit olyan, mint Oven Pomery. Hátha találok egy új grafikust, még az is lehet, hogy meglepem magam születésnapomra majd. A vásárlás elmarad, 2014-ben aukción 625 dollárért talált gazdára egy példány. Viszont jár hozzá egy sztori.
Richard Rogers 1967 és 1969 között tervezte meg a Zip Up House nevű épületet, amit a képen látszik. A DuPont által támogatott The House of Today pályázatra készült. Itt érdemes megjegyezni, hogy a DuPont legendás vegyipari cég (pl. hozzájuk fűződik teflon) és legalább ennyire legendás megúszásra játszó környezetszennyező gonosz multi. Az ötlet az volt, hogy előre gyártott elemekből össze lehessen rakni. A falak például ugyanolyan panelekből készültek volna, mint a hűtőteherautók falai.
Etikáról kéne beszélgetni
Egy nem teljesen friss, 2014-es cikk került a kezembe, ami azt fejtegeti, hogy csak beszélni kellene a technológia etikai vonzatairól. Ekkorra már nagyon sok mindenen túl voltunk, de a Facebookot tán még nem marasztalta el az ENSZ népirtásban való részvétel miatt, nekem úgy rémlik - nosztalgia! - hogy az álhírek sem voltak ennyire a felszínen és a Google se túrta ki a teljes MI-etikai csapatát, hogy ne lábatlankodjanak már, amikor más emberek kódolnának.
Az írást minimum a végén található negyvenegy kérdéses listáért megéri végigolvasni. Ezekre mindenkinek tudnia kellene válaszolni, aki bármilyen szoftver vagy hardverterméket közread.
Viszont, ha már nosztalgia, akkor Pétertől (aki egy másik Péter, mint régi tettestársam) kaptam a múltkori Rakasz után egy egészen remek videót a webnek arról a korszakáról, amikor minden kicsit optimistább volt. Silók helyett összeköthető szolgáltatások jelentették a jövőt, aztán valahogy mégis ez a nyomormocsár lett belőle, amit most webnek nevezünk.
Ki törölte le ezt a darabka internetet?
A Streisand-effektus ugyan nem természeti törvény, de megkapó hatékonysággal tud működni. Az énekes azzal adott nevet a jelenségnek, hogy 2003-ban annyira megpróbálta letöröltetni a Kalifornia partjain található lakásáról készült fotókat egy, a part erózióját dokumentáló adatbázisból, hogy hamarosan az egész net tele lett a sztorival és a fotóval is.
Úgy tűnik, ugyanez történt a 2003-as alapítású, a Shenadoah-völgyi települések helyi lapjának számító Hook nevű újság archívumával is. A kutya nem figyelt volna fel arra, hogy a 2013-ban bezárt lap archívumával mi a helyzet. De mivel azt az egyik napról a másikra eltüntette egy rejtélyes vevő az internetről, ezért mostanra Washington Post cikk is készült róla, ami pedig bekerült a Wikipédiába is. Mindezt azért, mert a Post nyomozása szerint valószínű, hogy egy Curtis N. Ofori nevű befektetési bankár próbálta így eltüntetni az ellene felhozott - és az egyetem által ejtett - nemi erőszak vádat, amiről a lap tudósított. Tapsoljuk meg!
A hét szava: milk float
Előrebocsátom, nem a madártejről lesz szó. Az floating island (vagy île flottante) lenne, ami persze olyan, mint egy Miyazaki film, de az meg Laputa - Castle In The Sky. Ezek mindegyike nagyon jó. A legjobb valószínűleg megnézni a Laputát egy nagy tál madártej társaságában. Izé, kicsúsztam a kanyarban.
A Twitteren van egy csoport, ahol egyszerűen barátságos küllemű autók fotóit gyűjtik. Kedden pedig tiny truck tuesday - szívem szerint kis kamion keddnek fodítanám, de igazából mindenféle mini teherautókról szól - van. Így jött szembe Colin Lamberton képe, amin elvben egy tejkiszállíttó kocsi van leparkolva. A milk float ez a kis hatótávú, jellemzően elektromos, egy-egy út bejárására tervezett nagyon emberléptékű teherjármű. Akinek erről a Citroen Ami teherverziója ugrik be, nem jár rossz úton.
A floatok nagy részére jutott egy negyedik kerék is, erre pont nem (Fotó: Phil Parker CC-BY)
Nem tudtam megtalálni, hogy egészen pontosan milyen tejeskocsi van a képen. Egyáltalán tejes-e vagy kertészeti, posta, vasúti csomagcígölő. Ezekből nagyon sok fajtát terveztek, akár minden tejkombinát megrendelte a saját autóját a helyi autógyártól. Rendes gyűjtőoldala sajnos épp nincs ezeknek a kocsiknak, de a Getty Images keresője, a Google képkereső vagy bármelyik archívum elkezdi önteni ránk a képeket.
Dolgok, amiket nem veszünk meg, pedig
Simon Gane, akinek mostanában jött ki egy nagyon szép képregénye, elérhetővé tett egy A2-es nyomatot a webboltjában. Remekül néz ki, a maga 50 fontos árával még csak nem is megfizethetetlen, de azért örülök, hogy nincs egy A2-es printnyi hely a falamon. A múltkor megszámoltam a kirakott képeket, 26 jött ki vagy valahogy így. És ezek már a kedvencek. Ki kell tolni a falat minden irányban fél métert.
Január huszadikán jelenik meg a Taschen kiadónál a The NASA Archives című kötete, ami az amerikai űrügynökség hatvan évnyi archívumából válogatott gyűjtemény valami 500 oldalon. Az előrendelős oldalon 25 dollárt írnak, szóval még csak nem is drága. De pont elég Tascen albumom van itthon ahhoz, hogy tudjam, ezeket sok idő áttanulmányozni és gondolni róla valamit. A NASA archívum pedig ráadásul közkincsként elérhető.
Idén meg fog jelenni a Shift Happens, ami az amúgy dizájnerként dolgotó Marcin Wichary könyve arról, hogyan változtak meg a billentyűzetek abban a pár évtizedben, ami alatt az írógépből a nagygépek termináljai, azokból pedig a PC-k billentyűzetei kialakultak. A Kickstarter februárban indul, de a könyv oldala már éles. És már látszik, hogy ez egy drága és gyönyörű kiadvány lesz.
Nézni
Rézmányi Balázsnak nem minden képe jó, vannak olyan utómunkái, amikkel hosszasan tudnék vitatkozni, de nagyon látszik a galériáin, hogy van elképzelése arról, hogy mit akar. Most megint van tőle egy maréknyi kép évösszegző jelleggel.
Csabától kaptam Mark Maguire kapitány tiktokját. Maguire a Maersk Hangzhou kapitánya, ami egy H-osztályú konténerhajó, és mint ilyen 15 ezer meg az apró konténert tudnak elszállítani egy fordulóval. Ki ne akarna szétnézni egy ilyen hajón?
Legyen ennyi a hétre.
Ádám