Rakasz #307 - milyen évet zárunk?
Sziasztok!
A 2022-es év minden objektív mérce szerint az elképzelhető legvacakabb év volt. Remélem 2023 nem veszi ezt kihívásnak. Viszont fontos felvezetés ahhoz, hogy megköszönjem, hogy együtt csak lehúztuk valahogyan.
Bődületesen nagy változásokat nem várok, nagy trendek és nagy tehetetlenségek munkálnak. Viszont folytatom tovább, amit eddig is csináltam: kis ködszurkálás, egy kevés a bevett bölcsességek megkérdőjelezéséből, szembehelyezkedik a kényelmes, előre bebútorozott szilícium-völgyi jövőképekkel.
Üdvös felsülések
Kaptam a héten egy cikket, Annalee Newitz foglalta össze egy New Scientistben megjelent glosszában az évet tech szempontból. Arra jutott, hogy nagyon sokan (befektetők, alkalmazottak) jártak pórul, de a józan ész diadala, hogy a nettó csalásra épített FTX kriptocég bedőlt, a Musk-féle Twitternél nem látszik, hogy merre van az előre (és lassan korhad a szoftver) és az Amazon Alexáról is kiderült, hogy nem termel annyi pénzt a rajta keresztül indított vásárlásokkal, hogy megérné fejleszteni. Az utóbbi különösen attól különleges, hogy az Amazon tényleg elment a falig, nagyon sok mindenre felhasználta a nagyon széles körben gyűjtött alexás adatokat. És. Így. Se.
Amúgy is azt érzem, hogy ebben az évben kicsit láthatóbbá, hallhatóbbá vált az a szkeptikusabb technológus-újságíró irányzat, amihez én is sorolom magam. A Narancsba idén egészen sok, szerintem tök fontos, a mainstream "megírjuk, hogy haladunk" megközelítésnél kritikusabb cikket sikerült publikálnom. Persze az igazi nagy munkát olyanok végzik, mint Molly White, Paris Marx vagy Ed Zitron. Na de ettől még, ha az ember új helyekre bedobhatja azt a nézőpontot, hogy a világ bonyolultabb annál, mint hogy kényelmesen modellezhető legyen részleteiben, akkor meg kell tennie.
Odáig jutottunk, hogy a kockázatvállalással nehezen megvádolható - Annalee Newitz írta a napokban, hogy a tech sajtó nagy része trade press, azaz a belsősöknek szóló, nem kritikai kiadvány - The Verge is egész sötéten látja az eddig felplankolt technológiák jövőjét. Aki nyugodtan akar aludni afelől, hogy az eszközeit nem veszik el, továbbra is olyan szolgáltatásokba költözzön be, amit nem kockázati tőkéből fújnak-fújtak fel.
Az év szava
Copains de route: az egyik masztodonos új ismerősöm dobta be ezt a kifejezést, ami nagyjából úti havert jelent. Úgy írta le, hogy olyan autó, akivel hosszan haladsz együtt, azonos tempóban, nincs kedved megelőzni - vagy persze pont a megengedett sebességgel előzgetitek egymást - és egyfajta ki nem mondott útitársi viszony alakul ki.
(Fotó: Françoise / közkincs)
Úgy került ez szóba, hogy megosztotta ezt az elméletét egy ismerősével, aki mondta, hogy volt már olyan sofőr, aki integetett, amikor elkanyarodtak külön utakra. És én azt hittem, hogy csak én villogok az ilyeneknek, ha látom, hogy kirakják az indexet egy lehajtónál.
Vers
Az ember elköltözik egyszer csak otthonról, de a könyvtára, legalább részben, marad. Vagy nekem így alakult. Bizonytalan albérletben az ember nem tárol több száz kötetet, oda maximum több tíz kötetet visz. (Könyvek nélkül ugye nem opció élni.) Így történt az, hogy nem egy magyar népmesék vagy mesél az erdő könyvet vettem le a polcról, hanem egy Kovács András Ferenc kötetet, aminek ugyan Tengerész Henrik búcsúzik a címe, de valójában két másik kötetéből válogatott 17 vers van benne. A kötet hátulján az ára régi és új lejben is fel van tüntetve (15,8 új), ezzel be is lőttük a korát.
Le Contrediz de Françoys
És hol vannak ők,
hisz minap még egyetlen
szál szélrózsával foguk
közt tangóztak itt
a kifosztott könyvtárban
egy tátongó könyvespolc
peremén, egy mély
papírkosár felett szó-
tlanul átutazóban,
mondd, Franszoá: Les neiges d’antan.Nos, hol vannak ők,
hisz nemrég szétmarcangolt
szélmalmokkal foguk közt
itt tangóztak a
könyvtár szédületében,
átutazóban a könyv
és az eszme, a
könyv és a semmi között
meginogva a polcon,
mondd, Franszoá: Les neiges d’antan.Most hol vannak, hé,
ők tangóztak itt? Foguk
között felszámolt könyvtár?
Átutazóban
ők tangóztak ki minden
szó mögül? Foguk között
száműzött könyvek
polceurópa üres
tánciskoláiban? Ne
mondd, Franszoá: Les neiges d’antan.Eridj, te könyv, légy
szabad átutazóban,
fogad között szélrózsák,
szélmalmok, versek,
polceurópák – te csak
tangózz szavak havában,
s mondd, Franszoá: Les neiges d’antan.
Találtam még jó szöveget, KAF-nál nem nehéz, de nem lőném el egyszerre. Erre a Les neiges d'antanra amúgy vissza kell térnünk, már csak a kis piros Villon miatt is. Pontatlan, de érdekes gondolatkísérlet, hogy tán megmondható, milyen az ember abból, melyik a kedvenc Villon kötete. A kis zöld, puhaborítós Faludy? Vagy valamelyik mennybe menesztettebb? Eleve egy más költő műveit szereted. Egy teljes Mészöly, netalán az, ami a szürke összes műveiben van eldugva? Nekem a kis piros 1966-os Helikon kiadás, Szász Endre grafikáival. Szerkesztette Somló Vera, akinek legalább akkora része van abban, hogy ez a kedvencem, mint a fordítóknak.
Lényeges számok
Az évet 251 kakapóval zárjuk. Ez az egyik legjobb szaporodási időszak volt a mostani, és a 2019-es évre sem lehetett panasz. Most 252 madár van, a mentőprogram 1995-ben 51 madárral indult. Hajrá!
Legyen ennyi idénre.
Üdv,
Ádám