Rakasz #306 - leginkább macskás
Sziasztok!
Az volt a bajom eddig a Mastodonnal, ami olyasmi, mint a Twitter, csak a Twitter egy központosított dolog, a Masto pedig egy lakógyűlés internetes megfelelője, hogy nincsenek ott azok a körök, akiket követek. A Rakasz sokkal szegényebb lenne, ha nem látnék rá ezernyi érdekes emberre. Elon Musk lassú leolvadása azonban szép lassan eléri, hogy a tudások hasonló köreit lehessen felépíteni egy egészségeseb közegben. Ha bárki keresne a @kelt@pouet.it felhasználói név alatt ott vagyok. A pouet.it pedig egy kellemes francia szerver aranyos srácokkal.
Polcok gazdag embereknek
Kicsit rágógumi tartalom, de mivel nem nagyon hiszek abban, hogy szégyellnie kéne az embernek amiatt, hogy mit olvas, néz a tévében vagy kattintgat a weben, nyugodtan beszélek róla. Szóval a Redditen, ahol mindennek van egy fóruma, van egy csoport, ahol a "találtam valamit, szerintetek mi ez" jellegű tárgyakat mutogatják meg egymásnak a népek. Az ember persze nem lesz okosabb attól, hogy itt olvasgatva megtanulja, hogy nézett ki egy 17. századi mittomén sünfésű vagy napgereblye. De szórakoztató olvasni a megfejtéseket.
Az aktuális kedvencem a sarokban látható kis fémtárgy, aminek a leírások szerint egy célja van: egyszerűbb legyen leporolni a polcot vagy lépcsőt, ne üljön meg a sarokban a kosz. A következő gondolat persze már az, hogy lehetne ilyen az Ikea polcaimon is, de valószínűleg könyvespolconként öt forint költséggel járna, amely öt forint inkább a részvényesek zsebében landol.
Film
Ismeritek azt az érzést, hogy van egy színész és egyszerűen nem játszott elég filmben. Na ezért néztem meg a héten a Michael Sheen főszereplésével készült - és amúgy kifogástalan - The Damned United focifilmet. Mert Sheent óriási öröm képernyőn látni, de hirtelen ezt találtam csak. Népszerűbb választás a Frost/Nixon, amiben egy jó David Frostot játszik, Frank Langella pedig egy még sokkal jobb Nixont, de azt már láttam többször.
Az SCP közösségi horrorprojektről már volt szó (R#285), viszont kaptam egy hallgatótól egy amatőr filmet, ami egy SCP-s küldetést mesél el. És ahhoz képest, hogy egy marék dollárból készült, jó minőségű, jól van fényelve, nem fájóan amatőrök a színészek, a horror jelenetken az ember fél és nem röhög. A zsebpénz pedig ennél a nagyságrendnél azt jelenti, hogy 2500 darab, a forint beomlása előtti dollár. Egy használt, járós, de már csak okosba' levizsgáztatható autó ára. A csapatnak van egy másik SCP videója is, az Overlord. Az sem rossz, de a fenti Dollhouse jobb.
A fenti egy másik csapat által készített kisfilm. Amikor arról olvastok cikket, hogy a nagyon nagy stúdiók hogyan próbálnak új IP-t (a káromkodás kifejtve: intellectual property, azaz szellemi tulajdon) legyártani és mekkora kockázat ez, jusson eszetekbe, hogy az SCP-t az amatőrök dobták össze.
Egysör könyvtár
Régen 3-400 forintos könyveket szerettem venni. Így találtam Matt Beaumont E-sztoriját, amiből aztán kisebb raktárkészletet (4-5 példányt legalább) osztogattam el. Remek vicces regény egy kommunikációs ügynökségről. Vagy így vettem meg annak idején a pokolnál is rútabb borítóval kiadott, és emiatt gyorsan leárazott első Akunyin-krimit, az Azazelt. Másnap mentem a folytatásért. Manapság olcsó videojátékra vadászok. A drágától nagyjából tudom mit lehet várni: csodás grafika, néhány ismert és bevált mechanika, többnyire többjátékos módra kihegyezett sztori. A nagyon be nem futott, vagy eleve függetlenként kiadott játékoknál viszont tábabb a skála minden irányba. (Apropó Lusztig Zsolt indie játékos hírlevele erősen ajánlott.)
A heti lelet a Generation Zero nevű, egy 1980-as évekbeli alternatív Svédországban játszódó túlélős játék. Valakik megtámadták az országot vagy valami elszabadult, mindenesetre sehol senki és emberléptékű gyilkos robotok járják a környéket. Egy-két túlélővel összefutunk persze, illetve elkapunk rádióüzenetet is, hogy a szovjetek aggódva kérdezik, rendben van-e minden. A szovjetek. De a világ alapvetően üres.
Az üresség és a skandinávság miatt Simon Stalenhag grafikus munkáihoz szokás hasonlítani a játékot. Az tény, hogy mindkettőben sok a kombi kockavolvó. Az ürességgel való nagyon ügyes bánásmód viszont nekem inkább az Infrát juttatta eszembe, amiben egy építészeti felügyelőként zseblámpával és kamerával felfegyverezve térképezünk fel épületeket, és fejtjük meg egy ipartelep történetét. A történet pedig a jelenbe tart, hová máshová tenné.
A játék nagy része még előttem van, de az ürességet már megtapasztaltam. Egy nagy, üres polgári védelmi bunkert néztem át iratok és ellátmány után kutatva. És ez a bunker nem úgy volt bunker, ahogy a játékokban szokott lenni, hogy tíz őrületes méretű terem, hogy érezzünk valamiféle monumentalitást. Amikor a harmadik közzuhanyzón és a második vécékkel teli folyosón sétáltam végig, amiket csak az különböztett meg egymástól, hogy az egyiknek zöld volt az ajtaja, a másiknak kék, mert amúgy a bunker feltételezett lakói is megkergültek volna benne. Csak épp a lakók nincsenek sehol, de a félig kirakott pasziánszaik, sakktábláik, pár gitárjuk, széttúrt ágyuk ott van. Mindez nagyon spórolósan, mert nyilván nem volt erőforrás minden teret egyesével lemodellezni. Aranyat leltem.
Vers
Szeretem a szűk kategóriákat. Ennek megfelelően nagyon büszkén közlöm, hogy a hét verse a legismertebb kilencedik századi ír szerzetesi macskás vers. Viccen kívül, a Pangur Bánt tényleg egy ír szerzetes írta, aki az egerekre vadászó fehér Pangur nevű macskája és a szavakra és jelentésre vadászó önmaga között meglátta a kapcsolatot. Vidám, szép szöveg és van egy remek Robin Flower-féle angol fordítása.
I and Pangur Bán my cat,
‘Tis a like task we are at:
Hunting mice is his delight
Hunting words I sit all night.Better far than praise of men
‘Tis to sit with book and pen;
Pangur bears me no ill-will,
He too plies his simple skill.‘Tis a merry task to see
At our tasks how glad are we,
When at home we sit and find
Entertainment to our mind.Oftentimes a mouse will stray
In the hero Pangur’s way;
Oftentimes my keen thought set
Takes a meaning in its net.‘Gainst the wall he sets his eye
Full and fierce and sharp and sly;
‘Gainst the wall of knowledge I
All my little wisdom try.When a mouse darts from its den,
O how glad is Pangur then!
O what gladness do I prove
When I solve the doubts I love!So in peace our task we ply,
Pangur Bán, my cat, and I;
In our arts we find our bliss,
I have mine and he has his.Practice every day has made
Pangur perfect in his trade;
I get wisdom day and night
Turning darkness into light.
Azt mondani sem kell, hogy a magyar és ír nép megbonthatatlan barátságát szimbolizáló Kells titka mesefilm, ami a legjobb kecskeméti magyar népmesés hagyományokat ötvözi az ír kultúrával sem véletlenül tartalmaz egy fehér Pangur nevű macskát. A Kellst amúgy is érdemes megnézni, meg akkor már A tenger dalát és a Farkasok népét. Tomm Moore rendező-producer nagyot ment az elmúlt 15 évben.
Arra csodálkoztam még rá, hogy ahhoz képest, hogy Hughes Mearns Antigonish című versét mennyire szereti használni a popkultúra mennyire nincs egy teljes és jó magyar fordítása. Különböző filmek felirataiban viszont van három különböző első versszak.
Vers az előző részből
Balázs és Csaba koprodukciójából született a múltheti versből egy olyan fordítás, ami tulajdonképpen jó. Nyilván mindketten szerénykednének, de fogadjuk el, hogy a vers legjobb magyar fordítása jelenleg ez. Meg az összes. Már megérte megírni 300+ Rakaszt.
Elmondja neki
Elmondja neki, hogy a Föld - lapos.
Tényeket citál, nagyon alapos.
Hevesen, hosszan vitázva
A nő rámutat minden hibára.
De kitanulta ő a retorikát:
"Ne üvölts kérlek, alig értelek.
Érveid nélkülözik a logikát."
Büszkén néz: "Na ugye" A nő: "itt ma nem nyerhetek".A bolygó meg eközben marad kerek.
Csak linkek
Ezt igyekszem nem szétpofázni. Olvasni és néznivalók.
Adam Nathaniel Furman arról, hogy a japán építészet túlmutat a sintó kapun, a cukiságon, de a metabolista irányzaton is. (Főleg képek.)
Na idáig bírtam a nem szétpofázást. Ahogy arra talán már rájöttetek - aki a Metit is hallgatja, az biztosan - az Origo egyszerre volt nekem nagyon jó iskola és nem jó munkahely. Varga Ferenc, az egyik legjobb magyar interjúkészítő újságíró pedig egykori főnökünkkel, Weyer Balázzsal ült le beszélgetni arról, hogyan kerül egy sorozatba, filmbe zene.
Abszolút nem tudtam, hogy Los Angelesnek volt egy bentlakó pumája, P-22. Szegény öreg is lett, meg el is ütötte egy autó, ezért el kellett altatni. A LA Times nagyon szép nekrológot írt róla. Érdemes fejben tartani, hogy azt, amit mi városnak gondolunk, az más lények számára a természet folytatása. Nincs éles határ. Ennek ellenére a kerületi Facebook csoportban mindig vannak emberek, akik meglepődnek, hogy vaddisznók túrták szét a gyepet, nyest ette meg a motortér szigetelését vagy róka jár a kertben. Jakérem.
Van a hétre két szöveg is, amivel nem vagy nem feltétlenül értek egyet, de egyrészt olyan emberek írták, akiket értékesnek tartok, másrészt vannak bennük elszórva érdekes gondolatok. Danny O'Brien az MI-s képgenerálásról, aki hagyományosan pesszimistább nálam, de most helyet cseréltünk. Robin Sloan a platformok és a technológia jövőjéről, aki mindig optimistább nálam, de most ezt tényleg eltolta a falig most. Plusz, ahol kísérletezési lehetőséget lát, ott már egyszer jártunk húsz éve, csak épp a nagy techcégek egyike-másika felvásárolta a technológiákat.
A város és az ő szövete
Életem szerencséje volt, hogy tölthettem egy hetet Hongkongban még azelőtt, hogy a népi Kína elkezdte volna megenni. Nem tudom, létezik-e még az a város, ahol jártam. (Tipp: igen, tán kicsit máshogy, de a városok nagyon erősek.) Ezért, amikor megláttam, hogy a Rest of the world-ön van egy cikk különböző nagy elektronikai piacokról, és ezek közül a Golden Arcade az egyik Hongkongban tudtam, hogy ez a cikk bekerül a hírlevélbe.
Pesten nem vagyok annyira őshonos, még ha vagy tizenöt éve itt is élek, hogy egy tudjam mondani, hogy volt-e korábban "elektronikai negyed" valahol. A kis használt hifiboltokat ismerem a Bródy környékén, mint ahogy a Keletitől három-négy sarokra lévő, egymás szájában lévő hangszerboltokat is. Tudok jó bontót - a Klauzál utcai 2Török bontó egészen remek hely. Ráadásul a két Török tesvtér közül az egyik remek bluesgitáros is. A piacok meg az egyes boltok talán könnyebben alakulnak ki, mint a negyedek. Még akkor is, ha egy krónikusan egy központú településről van szó. (Debrecenből egyedül a remek lomospiac hiányzik, az zseniális hely volt.)
Én máshol
Megjelent a Forbes zöld különszáma, amiben két cikkel is ott vagyok. Egy véleménynehéz darabbal arról, hogy a jövő városának autója nem a Tesla, nem a SUV, még csak nem is a nagy utazó sedan, hanem a kicsi, fürge egy postaláda helyére beparkolható kisautó. És a tömegközlekedés. A másik pedig a zöld csomagolóanyagokról szól, illetve arról, hogy a szövetszatyor-e a megváltás. Szokás szerint az igazat keressük, nem a szépet.
Megjelent a karácsonyi Magyar Narancs duplaszám is, amiben nincs cikkem. Ellenben ez hagyományosan egy nagyon erős lapszám, ami miatt javaslom a beszerzését.
Nagyon jó Meti Heteor adást vettünk fel a műsorvezető társammal, Pohly Ferivel, akivel jellemzően nagyon kevésben értünk egyet. A gazdagok életéről, a jövőképek erejéről, Elonról, és az emberes űrrepülésről is esett szó. Ahogy azt az adásnaplóban is írom, mi a gyufa vagyunk, nem a benzin. Ha valamivel vitatkoznátok, olvassatok utána, mert a legjobb esetben is csak irányokat mutatunk.
Ennyi a hétre.
Ádám