Rakasz #305
Sziasztok!
A héten szembesültem egy gondolattal, ami szerint gond van a kortárs gazdagokkal. Igen, ez részben egy Elon Musk cinkelés is. Amennyiben régen a nagyon gazdagok, és itt száz plusz éves időtávról beszélünk, repülőt építettek, pezsgőt ittak a szeszben feloldott gyönggyel, meg a megafauna megmaradó példányait irtották ki parafakalapban. Azóta átárazódtak a dolgok, közepesen módos fogorvosok is ölthetik a megafaunát, amelyből jóval kevesebb van.
Az Antarktisz lakói ünneplik a nyári jó időt McMurdón (Fotó: Eli Duke CC-BY-SA)
Ha egy kicsit radikalizálódok, pártolni fogom, hogy a vadőröket szereljék fel mesterlövész fegyverekkel és éjjellátóval. Aki nagyon lődözni akar, az üljön a lesben Jászszentzanussi határában túlszaporodott vaddisznóra várva. Aki pedig oroszlánfejet vagy elefántagyarat akar a kandalló felé, azt félúton dobjuk be az óceánba.
A Marsra szállás persze lehetne nagy vállalás is, ha nem az lenne az elsődleges cél - és ez megint olyan hit, amit meg lehet kérdőjelezni; mint bármit a Rakaszban - hogy ezen az egy Földön életben maradjunk. A Mars pedig határozottan barátságtalan még az Antarktiszhoz viszonyítva is, ahová amúgy az ember nem megy jókedvében. És, ami egészen biztos, a milliárdosok nem kötekedtek volna random internetezőkkel nyilvánosan. (Erről lesz szó a műsoromban is, a Meti Heteorban.)
Jel a falon
István eszembe juttatta, hogy van egy másfajta emléktábla is. Az, amit stencillel fújnak fel olyan helyekre, ahonnan tán nem kopik majd le. Illetve bizonyos szempontból a még csak nem is stenciles falfirkák.
Vagy tíz évig volt kint ez a béna firka Miskolc belvárosában. Aki egyszer is látta, az nem felejti el. És hát nehéz volt nem látni, mert a Villanyrendőr és a Kossuth mozi között majdnem félúton, a Pátriával szemben, a Sötétkapuban volt felfújva. (Igen, ezek mind olyan helynevek, amik nem feltétlenül szerepelnek a térképen.) Öcsémnek van egy fotója, ami az Aurórától egy sarokra készült és amely szerint "itt szakított Ady Endre". A fiktív történelem is megmarad az emberben, ha elég ütős. Ezért emlékszem arra is, hogy az RS9 színháztól fél sarokra ki volt írva filccel egy márványlapra, hogy "ha ideszarsz, felveszek devizahitelt a nevedre". A városnak nem csak szövete van, hanem lábjegyzetei is.
Na őt minek tekintjük? (Fotó: István olvasó, név és cím a szerkesztőségben)
István ennél egy körülhatárolhatóbb streetartot küldött azzal a kommentel, hogy pár éve a Keleti környékén fényképezte. A saját gyűjteményenben is van egy példány ugyanebből, csak az a Rákóczi tér melletti befejezetlen épület egyik betonoszlopán volt.
Kulinária
Kassán járt a héten az öcsém. Én ugyan Koh-i-noor ceruzát kértem tőle a régi szép idők emlékére, amikor minden tanév egy kassai kirándulással kezdődött, mert annyival jobb írószereket lehetett kapni a szomszéd nagyvárosban. Levente azonban vérszemet kapott, úgyhogy hozott Likér Pepermintovkyt, azaz mentalikőrt, ami olyan, mintha az ember fogkrémmel kevert, kevéssé sikerült pálinkát inna.
Nem róla lesz lentebb szó (Fotó: Ingo Hartkopf / közkincs)
Viszont azóta elindultam le a lejtőn. Először utána néztem a savanyított kolbásznak, az utopenecnek, amiről pont ma óta tudom, hogy a neve költői módon azt jelenti, hogy vízbe fúlt. Aztán eszembe jutott, hogy valahol egyszer ettem hermelínt, ami szintén érlelt/pácolt/erjesztett kaja volt, csak épp sajtból. Határozottan nem Csehországban volt, mert ott bármire böktünk rá az étlapon, csülök jött ki zsemlegombóccal. Talán Az Öszvérben történt. Mindenesetre az emléktől - mit meg nem spórol az embernek az internet, más ebből négykötetes regényt ír - két kattintásra van a Magyar Konyha hermelín receptje.
Emlékül állította
Szavazást tart a Lamley, ami egy elég látogatott mecsboxos blog, az idei év legjobb kisautóiból. Saját jogukon is érdekesek ezek a modellek, mert kábé 1:64-ben nehéz átadni egy életérzést. Idén viszont feltűnő, hogy egynél több autó utal vissza Ryu Asadára, arra a tervezőre, akiből tavaly fogyott ki a mecsboxos világ. Asadát nagyon fiatalon vitte el a rák - legyen neki könnyű a föld - és ez nyomot is hagyott szerintem az idei versenyen. Ott van két verzió a Manga Tunerből, amiből a kicsi, de legalább értéktelen gyűjteményembe kellene egy vörös darab. Aztán akad egy ültetett Civic Asada matricával az oldalán, ültetett dajibannek (R#215) tűnő kisbusz. Nincs a szánkba rágva, hogy mit látunk, de a megemlékezés megtörént, és ez őrületesen fontos.
Élesebb dajiban fotó lett volna, de jobban passzoló, Initial D-sebb nem (Fotó: Chadsci CC-BY)
Weyer Balázs, korábbi főnököm és azóta zenei szaki, írta azt a héten a Facebookon, hogy szerinte kevés élő felvétel ér fel egy jó stúdióalbum minőségével. Ezt homlokegyenest máshogy gondolom, de ha már ürügyet adott a Tranquilo Playlists linkelésével, akkor nem hagyom ki a lehetőséget. Annál is inkább, mert Balázs sokkal jobban ért a zenéhez nálam. Viszont ma besorsolt elém a YT algó egy verziót a Cranberries Zombie című slágerszámából, ami természetesen jobb mint a lemez verzió még a maga esetlegességeivel is. Nekik amúgy volt Tiny Desk Concert fellépésük is, az is remek.
Figyelem, nem gyakorlat!
Farkas Balázs letölthetőtvé tette Lu purpu című weird regényét PDF (link) formátumban. Nagyon szerettem ezt a kisregényt, amikor megjelenés után elolvastam. Ti pedig most a minden korábbi ajánlatnál kedvezőbb - már-már blekkfrájdéjes - árnál olcsóbban, ún. ingyen olvashatjátok el. Az egész egy olaszországi partiról szól meg talán egy polip istenről, vagy nem.
A havi Extra megint egy fikciós írás volt. Amiről persze megint el tudom mondani, hogy innen-onnan az életből összelopott darabokból készült, de nem kell, hogy érdekeljen titeket, hogy "mire gondolt a költő". Remélem tetszik. A jövő évet is fikcióval kezdjük, de más szempontból: rátaláltam az egyjátékos szerepjátokokra, azoknak is egy különleges sarkára. Erről lesz szó. Mindenkinél legyen otthon dobókocka, kockás füzet meg B-s ceruza.
Vers
Teljesen találomra lett rovat a vers a Rakaszban, de nagyon örülök, hogy így alakult. Annál is inkább, mert a héten találtam egy olyan szöveget, ami nagyon passzol ahhoz a tényhez, hogy legalább a 2010-es évtől a végtelen férfi ostobaság korában élünk. Magyarázzam? Ez van abban, hogy újra politikai kérdéssé váltak a reprodukciós jogok (értsd: abortusz), hogy akkora közösséggé váltak a nőgyűlölök, hogy azzal számolni kell. Még akkor is, ha ez úgy fogalmazódik meg, hogy a témában - azaz a nőségben - érintetlen tisztességtelenségben megőszült férfiemberek beszélnek arról, hogy hol a nő helye. Mármint a konyha után menjen a szülőszobára, vagy esetleg előtte. Igen, dühös vagyok. A düh egy hasznos érzés, van helye.
Na ezek közepette bukkantam rá Wendy Cope Differences of Opinion 2006-os versének első szakaszára. Úgy hangzik:
He Tells Her
He tells her that the earth is flat --
He knows the facts, and that is that.
In altercations fierce and long
She tries her best to prove him wrong.
But he has learned to argue well.
He calls her arguments unsound
And often asks her not to yell.
She cannot win. He stands his ground.The planet goes on being round.
Maradjunk abban, hogy ezt mindenki berakja a DeepL-be, aki nem elég biztos az angoljában, mert kirügyezek, ha csak nyers fordítást kell adnom egy olyan versről, ami a nyelvi nemre épül fel. (Megpróbáltam, nem lett jó.)
A Poetry Foundation oldalán fent van a második szakasz, nem kevésbé jó. És egészen csodálatos a rímképlete. Még a villanellánál - ami pedig a kedvencem, mert inkább egy puzzle, mint egy versforma - is komplikáltabb, ugyanakkor pedig cseng-bong.
Ennyi a hétre.
Ádám