Rakasz #293 - egy ladában a világ
Sziasztok!
Hideg hétvége volt ez a mostani, úgyhogy olvasással és semmittevéssel töltöttem az írásra szánt időt. Mondjuk a mai nap is azzal kezdődött, hogy elővettem a kempingfőzőt, hogy legyen valami meleg az íróasztal szélén.
Fotó: Fortepan // Magyar Rendőr
Ukrajnából szeretettel
Jászberényi Sándor, a legjobban író magyar haditudósító Ukrajnában járt a fronton, a 24.hu-ra írva cikkeket arról, amit ott látott, hallott, tapasztalt. Két cikk (#1, #2) biztosan megjelent, a fene tudja, hogy lesz-e tovább majd egyszer csak. Én szívesen olvasnám. Mellé meg persze előveszem Jászladányi Nándor Facebook profilját, ami a magyar sajtó legjobb Így írtok ti jellegű próbálkozása volt. És hát így karikírozni csak azt lehet, akinek felismerhető stílusa van. Ó és ha már Jászberényi. Van neki pár novelláskötete, és így belegondolva csak az egyik van meg nekem. (Beszéltem közben a számítógépemmel. Megjött a többi is. A varjúkirályból ráadásul találtam dedikáltat. Amire úgy külön nem vadászok, de ha ott van az opciók között, azt választom.)
Magunk között lévén azt is zavaró, hogy folyamatos ukrajnai tudósítás nem nagyon van a magyar sajtóban. A Telex viszont percről percrében közvetíti a brit királynő temetését.
Hesteg céwé téwé
Na ki tudja, hogy mi a közös a Disney-félek 1982-es Tronban, Kubrick Mechanikus narancsában és mondjuk Bach III. G-dúr brandenburgi versenyének első (Allegro) tételében? Biztos lehet több dolgot is találni, be kell valljam, sose voltam "játék és muzsika tíz percben" ember, ez a fajta műveltségem jórészt hiányzik. De még én is tudom, hogy az első kettő filmzenéjét Wendy Carlos készítette, aki a Switched on Bach lemezt elkészítő művész is. Ez a lemez pedig azért fontos, mert bemutatta, hogy egy Moog szintetizátorral nem csak bohóckodni meg kortárs könnyűzenét lehet játszani, hanem klasszikust is. Azaz a szintetizátor ugyanolyan hangszer, mint bármelyik másik. Persze könnyű annak, aki egyenrangú partnerként tárgyalt Robert Mooggal arról, hogy mi kellene még a szintetizátorába.
Nem csak azért írok most Carlosról, mert fontos nagy művésznek tartom. Azért is, mert egyike a kultúrháború előtti transz sztoriknak. Akkor tranzicionált, amikor minden csak elkezdődőben volt. A hatvanas évek végétől nőként élt, és a hetvenesek elején átesett több műtéten is. Nem mintha az utóbbira szükség lenne ahhoz, hogy valaki transz legyen. Fontosnak gondolom, hogy beszéljünk arról, hogy transzok akkor is voltak, amikor még nem róluk szólt az aktuális morális pánik, hanem arról, hogy a rockerek vagy a szerepjátékosok esetleg sátánisták lehetnek.
A fentiek nem jelentik azt, hogy Carlosnak egyszerű élete volt. Nem akart transz sztorivá válni, ezért visszavonult a rivaldafényből a legsikeresebb albuma után. Nem nyilatkozik, nem nagyon jelenik meg, zenét ír és nagyon vigyáz a magánéletére. Arról, hogy milyen ember lehet, az mondja el a legtöbbet, hogy az ismerősei, munkatársai sem nyilatkoznak. Szóval azt legalább lehet tudni, hogy biztonságban van.
Apropó Moog. Tudom, hogy volt már, de ha van alkalom elmesélni ezt a sztorit, akkor el kell mesélni ezt a sztorit. A Zöld-foki Köztársaságban azért olyan erős az elektromos népzene, mert 1968-ban a partra sodródott egy legénység nélküli hajó. Az akkori elnök pedig úgy döntött, hogy a rakományt, ami Moog, Korg és Hammond szintikből és orgonákból állt szét kell osztani a nép, egészen pontosan az iskolák között.
Utánlövés
A Guédelon kastélyról volt már szó (R#285), tudjátok ez az a kastély, amit Franciaországban egy nagyszabású kísérleti régészeti projekt keretében építenek fel a nulláról. Akkor még szép romantikus - és tudományos! - projektnek gondoltam. De most a kezembe került egy cikk arról, hogy a Guédelon-on dolgozók tudása kell majd ahhoz, hogy a Notre Dame székesegyház tetejét újáépítsék. Mint kiderült, kevesen büfék a 12-13. századi legfejlettebb katedrálistető-építési módszerekből. Ki gondolta volna, ugye?
"A tűz után sokan mondták, hogy több ezer fára lesz szükség, és nincs is annyi megfelelő minőségű fa, illetve évekig kellene szárítani, és amúgy se tud senki olyan gerendákat gyártani, amilyeneket a középkorban gyártottak. Azt mondták, hogy lehetetlen. De mi tudtuk, hogy meg lehet oldani (a problémát), mert Guédelonban évek óta csináljuk ezt" - idézi a Guardian Frédéric Épaud-t, akinek a szakterülete a középkori famegmunkálás és ácsmesterség.
Egészen remek az egész cikk arról, hogy vannak emberek 20-25 év gyakorlattal középkori famegmunkálásban. És ők esküdöznek mindenre, hogy nem lehet egy sima fűrésztelepen olyan gerendát csinálni, ami a következő 800 évet kibírja majd. Ugyanitt, ha ezeket a középkori embereket szabadon engedik a projektben, akkor nem 2024-ben lesz kész a tető, pedig Emmanuel Macron francia elnök ezt nagyon megígérte. Katedrálist viszont nem pár év alatt épít az ember, ezt mindenki tudja.
Egy Ladában a világ
Normális esetben eszembe nem jutna a Neokohnról cikket hozni, de most egy kivétel következik. A szerzőt, Dr. Taksás Balázst hatodikos korom óta ismerem, osztálytársak voltunk, és ami ennél is fontosabb túratársak. Főztem vele őzpörköltet, legalábbis úgy rémlik, az egyike annak a maroknyi estének, ami kicsit homályos, áztam vele mindenféle erdőkben, cipeltünk konyhát, énekeltük a banda nótakincsét ami nagyjából a Ságvári nótától az Erdély indulóig terjedt. És azóta is beszélünk néha, belőlem az lett, aminek ismertek, ő meg katonai értelmiségi az NKE-n. Bízom benne.
Ami pedig a bizalomnál is fontosabb, hogy a cikke teljesen logikus és egybecseng olyan dolgokkal, amiket máshol olvastam. Az orosz propaganda - és ez alá tartozik sajnos a kormány átlal kontrollált média nagy része is - szerint nem is látszik a szankciók hatása. De egyrészt ezek az elemzések olyan időszakok pénzügyi eredményeire épülnek, amelyek alatt a szankciók nem voltak teljes erejükkel érvényben. A másik pedig az a kaszkádhatást, amiről a múltkor a szarvasok kapcsán szó volt, lassabban épül fel. Na erről szól a cikk, hogy a negatív hatások meg fognak jelenni, az ipar, a nyersanyagok kitermelése, a lakosság számára elérhető technológia mind egyre romlik. Megy a visszacsúszás a mikrochip előtti korba. A kis Szerjózsa pedig nem Xboxot kap karácsonyra, hanem Videoton tévéteniszt
Utazólevél
Korábban írtál egy pre-rakaszt a Betyárnótáról - írta Balázs, és csatolt hozzá egy linket. A pre-rakasz kifejezés meglepett, mert ugyan emlékeztem, hogy egszer valahová leírtam, hogyan lett a Betyárnótából valami folkfesztivál és a kötelező Muzsikás album miatt alt-country sláger, de csak egy nagyon rövid blogbejegyzést találtam 2011-ből.
Betyárnóta - Outlaw Song - YouTube
Klipszemlén shortist-es, itt tudsz rá szavazni:https://klipszemle.hajogyar.huRajzolta és rendezte: Csordás DánielAnimáció: Leisz TamásZenei producer - mix & …
Ez a Csodás Dániel rendezte és rajzolta klip, ami a link volt az üzenet mellé, pedig egészen meglepett. Pedig, ha rákerestek, egész seregnyi remek verzió van belőle. Felvételnek volt egy nem jó, de élménynek remek, ahogy a Muzsikás és a Woven Hand együtt játssza a szigeten. Mostanra került egy MMA-s felvétel is egy másik, hasonló fellépésről. Kismókusoknak van Middlemist Red verzió.
Ami viszont igazán meglepő az a fenti Lightgarden felvétel. Ők csak a lemezről ismerik a betyárnótát, mégis valami miatt fontosnak tartják eljátszani. Amikor egykori főnököm, Weyer Balázs olyanokat mond - valami interjúban olvastam vele - hogy a magyar népzenei felvételek komoly és presztízzsel rendelkező exportcikkünk, akkor erre kell gondolni. Meg persze a Romungróra, Mitsourára, a Parno Grasztra... és igen, figyeltem, hogy mindegyik roma népzenei formáció volt. Tudnám még folytatni a sort.
Ennyi a hétre, úgyis véget ért már.
Ádám