Rakasz #292 - sienai búvárkirándulásos
Sziasztok!
Mindig tartogat meglepetéseket az élet. Ki gondolta volna hétfőn, hogy a magyar internet jelentős része royalistává gyászolja magát? Én nem. A brit birodalom érdemeinek felsorolását és az ilyenkor obligát andráshercegezést is kihagynám. Örüljünk annak, hogy mi korábban megszabadultunk a nemességünktől. A következő cél lehetne az egyház és állam szétválasztása. Már úgy rendesen.
Megmondós
Illetlenül hosszú idézet jön A római konyhából, de már csak azért is ide kell másolnom, hogy ne kelljen félévente előkeresnem.
"A római embert nem érdekli az időjárás. Ha elkapja egy kis felhőszakadás (sgrullone), behúzódik egy boltíves kapualjba, és él az alkalommal, hogy szitkozódjék egyet, ahogy dédapja tette a pápai, ő maga meg a fasiszta kormányzat idején: "Porco governo ladro!" Mármint hogy az a disznó gaz kormány az oka a pocsék időnek. Veszélytelen mondás volt ez, köztudott ugyanis, hogy az időjárás a mai napig is Szent Pétertől függ, s nem utódaitól, sem pedig azoktól a magas személyektől, akiket ezek "a gondviselés küldötteinek" neveznek olykor. S hiába volt ott a kapualjban (mert tíz ember közt már biztosan akad) egy rendőrspicli, nem tartóztathatott le senkit egy nyilvánvaló tréfa miatt. Holott az illető csak megmondta a véleményét a kormányzatról ki-ki füle hallatára."
A szöveg fent van a MEK-en, de a kettővel ezelőtti internetes megoldásokat - akinek ez mond valamit: frames weboldal - használva. Amit nem tudtam, hogy megjelent egy kísérleti dokumentumfilm, majd utána egy online válogatás Lénárd levelezéséből. Az utóbbiból két levél elérhető valahol a Hungarian Quarterly archívumában, de sokkal egyszerűbb, ha az Internet Archive-hoz fordulunk, akiknek természetesen megvan az eredeti formátumban. Természetesen szürrealizmus a gyakorlatban, ahogy akkortájt, amikor Lénárd ott élt, Brazília szürrealizmus volt a gyakorlatban.
Könyvek piaca
Távoli területek - ld. USA - könyviparával nem foglalkoztunk eddig. Pedig zajlik a nagy kiadók vs. Internet Archive per, amiben szerintem nehéz nem az archívum oldalán lenni. Közben viszont zajlik egy másik, antitröszt jellegű ügy is, mert az eddig sem kicsi Penguin megpróbálja megvenni a Simon&Schuster kiadóóriást valami 2 milliárd dollárért plusz az apró. Ez utóbbi perből estek ki most adatok, amelyekhez April Henry még rendezett némi adatgyűjtést. 58 ezer cím jelenik meg egy évben, ebből a feléből kevesebb, mint egy tucatnyit adnak el. (Fenntartásokkal kezelem, de csak nem hazudnak eskü alatt.) A kiadott könyvek 90 százalékából kétezernél kevesebb példányt adnak el. Egy olyan adatot talál még 2020-ból, hogy a kiadott könyvek 98 százalékából ötezernél kevesebb darab talál gazdára. És így tovább.
Makovecz Benjámin rajzai a lentebb emlegetett kentaurról
Régen érdekel, hogy a magyar könyvipar milyen számokkal dolgozik. Vagy egy évtizede hallottam, hogy sikeres az, amiből 2500-at eladnak. Tíz évvel ezelőtt jóval olcsóbb jószág volt a könyv, vagy legalábbis így él az emlékezetemben. És már akkor is lehetett a piacon megbukott, leárazott csodákat találni az olyan raklapos könyvesboltokban, mint a Könyvudvar. Legyen szó Omár Khajjám rubáinak bibliofil kiadásáról vagy A kentaur természetrajzáról és anatómiájáról. (PDF link a szócikk alján.)
Még egy könyvpiac, más lencsékkel. A Transtelexen volt egy interjú Kiss Ágnessel, aki a romániai irodalom - és ezen belül ugye az erdélyi magyar irodalom - cenzúratörténetét kutatja. Ennek a területnek van egy legendája, egy pár nagyon rossz ízű megfigyelős története, és úgy tűnik, mondern történészi munka is folyik. Az interjú végig nagyon érdekes, én egy gondolatot emelnék most ki. Azt, hogy a sorok között olvasás reflexe ott is működött, ahol a sorok között nem volt semmi. (Tudjuk, a szerző halott.) Ami még érdekesebb, és itt a gondolatunk, hogy ha a sorok között nem levő dolgot a cenzor találta meg, akkor gyanakvó szar alak, ha az olvasó, akkor Béláim, túljártunk a cenzor eszén. A szövegben ott van az is, hogy a kommunista rezsim fejlődése reciprok utat járt be Romániában és Magyarországon, amivel jó tisztában lenni. Nálunk a kezdeti keménység után jött a kádári alku és a felpuhulás, a Ceausescu-rendszer a beköszönő gazdasági válságra válaszolt egyre keményebb nacionalizmussal és elnyomással.
Olcsó olasz telek
Most nem az egyeurós házakról lesz szó. Bár az is elgondolkodtató volt annó, még ha bele is kellett volna ölni többmilliót, hogy a végén egy olyan helyen éljen az ember, ahová az Amazon se szállít ki. De van benne valami romantikus, nem?
Viszont Bruce Sterling révén szembejött a regényes nevű - na jó, minden regényes, ami olaszul van - kötet: Viaggio Nell'Italia Dell'Antropocene. Ami nagyjából azt jelenti, hogy az antropocén kori Olaszországról szóló könyvet kapunk. Aki még nem barátkozott meg a fogalommal, annak mondom, hogy az antropocén az a kor, amikor a környezetet formáló legnagyobb erővé az ember vált. Lehet vitatkozni a kezdetétől, de a kifutása mindig az ember okozta klímaváltozás. Aki ez utóbbiban nem hisz, az a mostani tudományos konszenzust tagadja, és mint ilyen, letért a bölcsesség útjáról.
Mielőtt pártunk és kormányunk vállalta a harcot mindennel is, az ilyen 22 eurós albumokat minden további nélkül berendeltem. Most egyelőre felraktam a kívánságlistámra, mert így, hogy egymás között vagyunk, bevallhatom, hogy nem vagyok olvasnivaló nélkül egyelőre. Ugyanakkor azt az öt percet megéri a fenti térképdarab, amíg belegondolunk, hogy míg mi az Alföld sivataggá válásával vagyunk elfoglalva, addig az olaszoknak azzal kell megbirkóznia, hogy teljes városok tűnhetnek el egy-kétszáz éves időtávon, a hozzájuk tartozó kultúrával, földdel, épített örökséggel együtt. Nagyon más az, ha Modena egy kisváros vagy ha egy népszerű merülési hely búvár-turistáknak.
Erről egyébként Magyarországon is el kell gondolkodni, de a már korábban említett Kardon túl nem nagyon láttam ilyen gondolkodást. Pedig ez egy olyan jövőkutatási forgatókönyv, amit a jelenleg érvényesnek gondolt modellek egyike kihoz.
Apropó a környezet tönkretétele: a Válasznak van egy anyaga arról, hogy a kispolgári értelemben vett rendezett kert iránti igény, és az ezek elérésére szolgáló módszerek alkalmazásának folyományaként hogyan szúrunk ki magunkkal ortó módon. A kulcsszavakat szerintem mindenki ismeri: műfű, térkő, kavicságy, kiégésig manikűrözött fű. Összességében a kerttulajdonosok nagyban hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy rosszabb legyen a kertjükben tartózkodni, a házukban lakni, de legalább a pár esős napon nem áll latyakban a kocsi.
Sajtódíj
Korán van még megajánlani (vasárnap este), de a hét magyarsajtó díját Bakró-Nagy Ferenc biztosan megkapja. A cikk szerkesztésével tudnék vitatkozni persze, a címadással is, de fog egy népszerű hamis információt és a cikk végére megmagyarázza, hogy miért hamis és mi a valóság. Szép munka. És persze szerencse fel az képviselőasszonynak, ha leereszkedne esetleg a tárnába.
Kevés szó hordoz magában olyan robbanótöltetet, mint a néhányan meg a páran. Tán még az egyesek. Olyan nézeteket is ki lehet általuk hangosítani, amelyeket máshogy nem. Hiszen ha három fasiszta valamit üvöltözik, az már néhányan. Ettől pedig úgy tűnik, hogy a téma, amiben kiabálnak olyan téma, aminek két oldala van. Az ember azt hinné persze, hogy nem vagyunk ennyire hülyék. De a CNN és a Guardian épp demonstrálják, hogy de. Mi másért írna bárki is cikket arról, hogy "egyesek" szerint a fekete tünde azért tényleg túlzás az új Tolkien-feldolgozásban? Tudjátok, annak a csávónak a művében, amiben amúgy szőröslábú brit parasztok, törpék, sárkányok és beszélő fák is vannak. Nem zavarna ennyire, ha nem gondolnám, hogy minden ilyen cikkel közelebb vagyunk az "ember-e az asszonyi állat" cikkekhez, amelyekben megszólal majd mindkét oldal. The horror!
Előkerült a héten - kösz Csaba - egy Stefano Bottoni interjú. Még mindig érdekes. Már csak azért is, mert ennek az interjúnak a hatására szerintem át kell gondolnia az embernek a saját pozícióit, a saját értékeit, meg a helyét a világban. Jóval bonyolultabb kérdéseket vet fel, mint a legutóbbi Telex interjú Gulyás Mártonnal.
Én máshol
Kijött a múltkor emlegetett Krasznay interjú.
A Magyar Narancsban előbb-utóbb lesz cikkem az MI-művészet körüli problémákról, de biztos nem az eheti számban.
Patreonra készül egy csomó minden, csak lassan, mert a munka elvonja a figyelmem a hobbiból írásról. De például a korábban tán ígért Glukovszkij interjút 2013-ból látjátok majd ebben a hónapban. Sajnos prófétikus mondatokkal van tele.
Vers
A heti verset Lapis Józsefnél találtam, akivel egyszerre jártunk egyetemre, szegről-végről ismertük is egymást, csak aztán belőle irodalomtörténész, költő és tanár lett, belőlem pedig harctéri szövegipari arc. Régen leszakmunkásoztam volna magam, de mostanában újságot olvasva munkál a hübrisz, és cserélem specialistára. Józsi egy Kovács András Ferenc verset, aki az erdélyi magyar líra sokarcú költője talált, így szól:
Kovács András Ferenc: Éji égbolt
Van-e szebb, mint a messzi, rezgő
Csillagvilág?
Bolygók sugára
Földre süvölt le,
Mint egy sosevolt virág
Minden fény más ütemre rebben,
Minden hang más szóra vár,
Üstökös leng kopár terekben:
Nagy ősz jön, már elmúlt a nyár.
És ha már Lapis Józsi így bekerült a Rakaszba, mint Pilátus a krédóba, akkor nézzünk tőle is egy verset, mert amikor elolvastam meghívta a teljes fiatalkoromat. Amikor a Debreceni Egyetem (magyarul KLTE) főépületének harmadik emeletén a folyosón ülve érezte az ember, hogy persze bárhol máshol is lehetne lenni, de minek.
Lapis József: Az egyetem folyosói
Ültünk, s lelkünk ronggyá rohadt fejünkben.
A padok koptak, mi koptunk, ti koptatok.
Azzá, amik lehettek, lehettünk, lehettetek volna.
Lecsiszoltak, vagy legalább bátran s büszkén elkopottak.
A felszínen gyülekeznek a karcolatok.
Erre jártunk, mi is.Péntek estéken a remény kásásodik
egy-egy asztal körül.
Ki ülne mellénk.
Majdnem soha, szinte senki.
Kidolgozatlan mintázatú rajtunk a magány felsőruhája.A falakon a koszfoltok erősebbek az életünknél,
s a levegő széndioxidtartalma megnő, mint csontvelőnkben a várakozás.
„Itt dugott Oravecz egy versben”, gondolja, aki gondolja. Mi is csak ott fogunk.
Más hazagondol, s analitika tankönyve fölött néz félre, aligha magyarul.
Nem vagyunk társak e túlélésben.Vannak indulók, akiknek már semmi dolguk itt.
Kezünk pillanatra megrebben utánuk.
Ennyi a hétre.
Ádám