Rakasz #290 - farkasok és keresztények
Sziasztok!
Vissza-visszasírom azokat az időket, amikor volt működő postánk. Mostanra visszakerült a számlámra a The Last Grain Race-re kifizetett pénz, mert a Royal Mail és a Magyar Posta elhagyta a csomagom. Ha bárkiben felmerül a kérdés, hogy esz-e miatta a fene, a válasz igen. És most már persze biztos vagyok benne, hogy ebből a könyvből ez a kiadás kell nekem. A makacs hülyeségnek van egyfajta hagyománya felénk. Szóval majd szólok, ha megjött.
Ellenben ahelyett, hogy a postát ekézném, vannak érdekes dolgok is a világban. Köztük olyanok is, amiktől nem lesz kedvem a sajtó vagy az ellenzék kritikájára. Ez utóbbira a lentebb ajánlott Kard és a Diétás Magyar Múzsa remekül alkalmas. Egyetérteni nem kell velük, de legalább van mivel vitatkozni a monitorral szemben ülve.
Farkasokkal sztonduló
Olvastam egy sztorit, és olyan kerek volt, hogy rögtön beleszerettem. Így hangzik: 1995-ben tizennégy farkast telepítettek vissza a Yellowstone Nemzeti Parkba. Előtte hetven évig nem voltak ott farkasok, a megelőző évszázadokban meg de. A tizennégy farkas miatt a szarvasok egyes helyekről visszaszorultak, így ott a növényzet erőre kapott. Nőtt a fák száma - ami csökkentette a talaj erózióját -, visszatértek a hódok, a hódgátak által létrehozott kisebb tavakban halak, kacsák és egyébb állatok találtak élettérre. A farkasok visszaszorították a sakálokat, ez a nyúl és egérpopulációnak tett jót, ami miatt viszont a ragadozómadarak, rókák, nyusztok és nyestek érezték azt, hogy egyre nagyob a buli. Remekül hangzik, ugye? Ja, valahogy még a medvék is jól jártak a történet végén. Egy dolog hiányzott: bármilyen hivatkozás legalább egy ismeretterjesztő cikkre. Ilyenkor az ember guglizni kezd.
Abban van szerencsénk, hogy az alaptörténet igaz. A Journal of Mammalogy-ban talált Mark S. Boyce cikk szerint a század legfontosabb konzerváció-biológiai eredménye is lehet. Ugyanakkor a kísérletet egyelőre nem ismételték meg máshol, nem ellenőrzött körülmények között zajlott és nem volt randomizáció sem. Ugyanakkor Boyce, aki 1977 óta a Yellowstone-ban dolgozik, így is rendkívül jelentős eredménynek tartja.
A képen egy farkas és nagyjából egytized százalék jávorszarvas látható (Fotó: Ellie Attebery CC-BY)
A farkasokra azért volt szükség, mert a nemzeti parkból a farkasokat és a pumákat 1926-ra kipusztították, a vapitik - XXL-es jávorszarvas - elszaporodtak, és 1967-re betiltották a szarvaspopuláció gyérítését. (Értsd: nem lehetett kampányszerűen lelőni egy csomót.) Helyette abban bíztak, hogy a a kemény telek és az elégtelen takarmány majd elvégzi a gyérítést. Végül 1995-ben jött a 14 albertai farkas, 1996-ban pedig további 17 kanadai.
A farkas és vapiti (meg bölény, öszvérszarvas és jávorszarvas) populáció kölcsönhatásának vizsgálatára a nyolcvanasokban számítógépes modellek is készültek.
I programmed a user-friendly interface and we distributed the model on 5 ¼-inch floppy diskettes to high schools, universities, and government agency personnel, encouraging users to explore alternative decisions on how wolf recovery might be managed.
A farkasok szabadon engedése után pedig tíz évig monitorozták a vapitik mozgását URH-s majd GPS-es helymeghatározással. Illetve vizsgálták a növényzet állapotát is több kiválasztott helyen. Végül pedig a modellben kijavították azokat az előfeltevéseket, amelyek nem bizonyultak helyesnek. Például kiderült, hogy a farkasok teljesen más vapitikre vadásznak (pl. fitatal és idős állatok), így csekélyebb hatásuk van a populációra, mint egy, a gyérítésben dolgozó vadásznak. Illetve, hogy a vapitik megtanulták, hol vannak biztonságban az új "rendszerben", így igyekeztek ott telelni.
Puma, nem magasszárú (Fotó: NPS / Jacob W. Frank / közkincs)
A modell alábecsülte a pumák és medvék hatását is, így a visszatelepítés második évtizedében jóval kisebbé vált a vapiti populáció, mint a modell előre jelezte. Mindez úgy, hogy a medvék száma nem nőtt. Ami nőtt az a bölények száma, mert a vapitik kiszorultak olyan területekről, ahol a bölényeknek van élelem. És egy bölényt nagyobb kihívás elejteni a farkasoknak, mint egy szarvasfélét, ezért inkább az utóbbiakra utaztak.
A farkasok növényzetre gyakorolt hatása a cikk szerint jóval kisebb. Amit le lehet legelni, az továbbra is lelegelődik. Az időszakos áradások hatása nagyobb volt. Összességében a kaszkádhatás, ami szerint egy elem arányának a megváltoztatása (esetünkben a vapiti) megváltoztatja a tápláléklánc alsóbb rétegeinek az életkörülményeit is, létezik. De Boyce arra int, hogy ezt ne tekintsük se automatikus igazságnak, se gyorsan végrehajtódó folyamatnak. Magyarul eljutunk a nem hivatalos jelmondatunkhoz, amely szerint a világ bonyolult.
Bumm, bumm, Balaton
Az embernek gyűlnek a sztorijai ahogy telik az idő. Történt egyszer, hogy az akkori főnököm szólt, hogy a világ legjobb ötlete lenne megnézni, hogyan végeznek geofizikai mérést az eltések a Balatonon. Azt nem mondta, hogy nyolc plusz órán keresztül fogom hallgatni, hogy két-három másodpercenként puffan egy nagyot a hangágyú. Nem ezzel volt a baj. Hanem azzal, hogy a magyarok mérőeszközét minden dícséret mellett lebarkácsoztam. Mentségemre legyen mondva, bármi barkács, amin látszik a domborítókalapács nyoma. Igen, a versenyautó is.
A műszer
A jelzővel nem szereztem fanokat, úgyis mint, a főnökömön keresztül jött a kérés, hogy a geofizikusok feje, Tímár Gábor akadémikus beszélne velem, ha lehet. Mesteri, nemes bosszút állt. Másfél órán keresztül mesélt a Pannon-tengerről, az általa lerakott üledékről, és a Kárpát-medencéről. Én meg tudom, mikor győznek le. Pedig szó se volt a mérőműszerről amíg beszélgettünk.
(Forrás: Wikimedia Commons / közkincs)
Na most ugyanez a Tímár professzor tűnt fel a radaromon, mint a Kard oldal egyik szerkesztője és egy egészen hosszú, az Alföld elsivatagosodásának megállításáról szóló cikksorozat írója. Mindent elmond a magyar sajtó állapotáról, hogy a cikksorozat a Facebookon jelent meg, és Tímárral csak nagyjából egy héttel később közölt interjút a 24.hu. (Más, azt hiszem, azóta se.) Pedig nem új gondolat, én legalábbis évtizedek óta hallom, és sose azért, mert kerestem volna, hogy az eredeti Tisza-szabályozás hiba volt, illetve hogy Magyarország úgy "víz nagyhatalom", hogy a víz leginkább csak átfolyik rajta. Olvassátok a profot! És, ami legalább ennyire jó, a Kardnak van remekül műkődő csatornája a Discordon. Nagy trükköket nem alkalmaznak, egyértelműek a szabályok és a hülyék kihajítódnak. Moderációs alapok, mégis kevés helyen tartják és tartatják be őket. (Karotta mondott anno hasonlókat a Facebook, Youtube moderálásáról. Érdekes módon neki is működik.)
Kereszténység más fénytörésben
Éreztem én, hogy nem lesz egyszerű ezt elengedni. Pedig, isten látja a lelkem - bocs a szóképért, ironikus a maga módján - a megoldással szembesültem évekkel korábban, ez pedig az ethical society. (R#140) Viszont Danitól kaptam egy cikket arról, hogy egyrészt hogyan reagált a Vatikán a németországi Szinodális Út (SW) útkereséseire, másrészt ki is ennek a reakciónak a szerzője (lelövöm a poént: nem tudjuk), harmadrészt pedig, hogy miért fontos a Szinodális Út. Nem rövid írás és nagy felelőtlenség lenne röviden összefoglalni, akit érdekelnek a katolicizmus problémái, jobban jár, ha kattint és rászán fél órát. Akinek nincs ennyi ideje, annak meg legyen elég annyi, hogy az egyház egy része is látja, hogy az asszony is ember, az elvált ember is ember, a melegeket is saját képére és hasonlatosságára teremtette az úr, és hogy az egyházon belüli (szexuális) visszaélésekkel való szembesülésre szükség van. Nagy csomag ez együtt, de ha nem lép az egyház, azzal saját magát oszlatja fel lényegében.
Az Országutat kormányzati pénzből indították, hogy az Élet és Irodalom konkurenciája legyen. A címlap árulkodik. Az ilyen projektek jellemzően rosszul szoktak elsülni, nem is vártam tőle semmit. Viszont a kezembe került egy cikk Kerkai Jenőről, a Kisatyáról, aki a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT) alapítója és agya volt. Fel lehetne fűzni persze valahogyan, erőlködve egy olyan szálra a sztorit, amiben Kerkai elvei és tevékenysége illik a mostani rendszer értékeihez, de ehhez őrületesen nagy hazugságokra van szükség. A KALOT egy katolikus, nemzeti de nagyon erősen baloldali dolog is volt. A cikk érdekes, ha végeztetek vele, nyilván van más KALOT-os történetírás is.
Hosszú dolgok röviden
Michael Hobbes esszé arról, hogyan működik a morális pánik újságírás, és amúgy hogyan locsolják a benzint erre a tűzre nagy örömmel balos/centrista megmondóemberek is. Ha valaki a gyakorlatban akar látni morális pánikot, akkor most a finn miniszterelnök, Sanna Marin elment táncolni és ott két nő - egyik se Marin - csókolózott című ügyben mindenki eljátssza a szerepét, úgy téve, mintha ez egy ún. ügy lenne.
A blogoknak köszönhetem, hogy az és ott vagyok, ahol és aki. Plusz jelentős szerepül volt a magyar sajtó megújításában is. Ezért is örültem annak a Hobbes által ajánlott és Ethan Strauss által írt cikknek, ami az amerikai sportsajtón, illetve annak egy pillanatán, mutatja be mik azok a dolgok, amikről a blogok és a hagyományos sajtó kapcsán nem beszélünk. Igaza volt a tisztességben megőszült kollégáknak, akik pizsamás írókról beszéltek anno? Nem. Bejött az összes pozitív ígéret? Ez sem. Hosszú téma ez, de érdemes az embernek végiggondolnia, mert a mai feljövőben lévő (vagy épp csak beígért/behazudott) technológiákat is csodás ígéretekkel adják el.
Charles Stross blogbejegyzés arról, miért van felmérhetetlenül nagy córeszben Nagy-Britannia. Kárörömnek helye nincs, mi is bődületesen nagy córeszben vagyunk.
Vers
Régen volt vers, és azért volt régen, mert azok a költészetes források, amiket követek mostanában olyan amerikai szabadverseket közöltek, amelyek nem mondtak semmit nekem. Ellenben Szabó T. Annánál volt egy nagyon jó majdnem villanella, amely formát különösen szeretem, mert a költészet egyfajta ördöglakatja vagy értelmetlen puzzle-je. Én meg hülye vagyok és szeretem a kötött formákat.
Mesterházi Mónika: Varjúnella
Egy varjú diót ejteget a kőre,
Leejti, koppan, kemény, megmarad,
Két másik felfekszik a levegőre.Épp egy diónyira tátva a csőre,
Tizenegy óra, szemből süt a nap,
Egy varjú diót ejteget a kőre.Vetési varjak, jönnek jó előre,
Az egyik játszik, egész jól halad.
Két másik felfekszik a levegőre.Jegenyefák és füves parkok őre,
Kutyák ellensége, mikor lecsap,
Egy varjú diót ejteget a kőre.Avar zizeg, most még nem áll esőre,
Az ágak között átragyog a nap.
Két másik felfekszik a levegőre.Tavaly mi volt, és mi lesz még jövőre?
Az utolsó levelek hullanak.
Egy varjú diót ejteget a kőre,
Két másik felfekszik a levegőre.
Megjelent a Jelenkor 2021-es decemberi számában, én persze Dragomán Györgynél találtam a Facebookon.
Ennyi a hétre!
Ádám