Rakasz #283 - Dánia és a kétely
Sziaszok!
Micsoda hét volt ez! Megígérte a brit miniszterelnök, hogy becsületszó le fog mondani, ha egyszer kiderül, hogy ki lesz utána a miniszterelnök. Ezzel Nagy-Britannia nem sakkozza ki magát abból a vacak helyzetből, amibe 2016 óta belesakkozta magát, na de bármennyire szeretem Londont, rövid az élet egy széteső gyarmatosító birodalmat sajnálni. Aztán a forint szánkózott egy nagyot, úgy tűnik, mégse annyira jó ötlet ellopni az EU-s pénzeket és általában véve vállalhatatlanul viselkedni. Persze erre megvan már a kormányzati okosság, mindenről az ukrajnai háború tehet.
Pillangóhercegnő PSZH-val Kijevben
És akkor még arról szó se esett, hogy pénteken magyar idő szerint reggel egy fickó az otthon barkácsolt fegyverével lelőtte Abe Sindzó ex-miniszterelnököt. Nem illik mások halálán viccelődni, de a legjobb megfigyelés akkor is az volt erről, hogy Sindzó elveihez ragaszkodva az ember egy dolgot tehet, nem hiszi el, hogy lelőtték. A poén persze belterjes, arra utal, hogy az ex-miniszterelnök a történelemtagadásnak azt a speciális japán ágát gyakorolta, amely tagadja, hogy a második világháború alatt a japán csapatok bordélyokat rendeztek volna be maguknak elhurcolt helyi nőkkel. Szakértő forrásom szerint széljobbosnak nem illdomos hívni, mert az országot negyven éve irányító párt feje volt, ellenben a revizionista, nacionalista és jobboldali jelzők megállnak.
Apropó szélsőjobbosok Georgiában, az amerikai államban, nem a korábban Grúziaként ismertben, felrobbantottak egy, a helyi fundamentalista keresztény jobboldal által sátánistának kikiáltott szobrot. Külön szépsége az ügynek, hogy a This Week In Tabs hírlevélben - remek, iratkozzatok fel! - talált link szerint a szobrot egy másik kukluxklán-szimpatizáns, jobbos figura állíttatta 1979-ben.
Haláltánc
A múmiabarna színről, amit a prerafeliták annyira szerettek, tudtam, hogy a neve nem fantázianév. Az európaiak több mint egy évszázadon át tartó Egyiptom-mániája során csapatostul hordták el a mumifikált embert és állatot, hogy abból festéket, gyógyszert, partikelléket állítsanak elő. Sőt, még múmiahamisítás is zajlott. Illetve volt egy raklap, máig nehezen kiirthatatlan álhír, mint a múmiával fűtött gőzmozdonyok, a múmiaszték és a múmiapapír. (Chris Elliott tanulmánya PDF-ben, ebben vannak még érdekes dolgok.) Amit nem sikerült kiderítenem, pedig ezért kezdtem olvasgatni, hogy legalább körülbelül mennyi múmiát szállítottak el "játszani". 2-300 kilós hajószállítmányokról találtam adatokat, de ezek egy-egy rakományt jelentenek csak. Összesített szám biztos, hogy van valahol, a hajózás többnyire remekül dokumentált szakma, de nem sikerült előtúrnom. Mielőtt azért a repülősóhoz nyúlnánk az egész miatt, a kitömött kommunista elvtársakat vagy Günther von Hagens plasztinációval készült - részben lopott vagy bizonytalan származású testekből készült - emberi "szobrait" idézzük fel. Egy cseppet sem lettünk normálisabbak, úgy érzem.
Valami, Dániában
Van egy hatalmas hibám, nagyon rosszul reagálok a sztárolásra. Ha lehet választani, hogy a népszerű poptudóst olvassam vagy mást, mindig a más nyer. A poptudóstól meg maximum megnézek egy videót. Na így történt, hogy Steve Pinker amerikai pszichológus egy könyvét sem olvastam, amelyeket amúgy történelmi témában írt. Ez a mindenhez értés amúgy érdekes, Jordan Peterson ugye pszichológusként társadalomtudóst, étkezési és életmód gurut cosplayezik. De vissza Pinkerre. Őt arról a panglossi mondatról szokás ismerni, hogy ez a világ a legjobb, eddig minden csak rosszabb volt. Ezt az állítást, illetve az ezt tartalmazó Az erőszak alkonya című könyvről közölt egészen remek kritikát az Újkor történelemtudományi ismeretterjesztő oldalon Perényi Károly. Ha láttatok még körberugdosást. Csak egy bekezdést idézek a szöveg hangulatát bemutatandó, aztán olvassátok el, egészen gyönyörű cikk.
A közelmúltban ugyanis a Historical Reflections c. folyóirat tematikus számot jelentetett meg Az erőszak alkonyáról. A 2018-as évfolyam első számát összeállító szaktörténészek megállapítják, hogy bár nem mindenben értenek egyet, Pinker tézisét súlyos eltévelyedésnek tartják. Szóvá teszik a szerző pályatévesztését, a kutatásmódszertan hiányát; a kétes források feltétel nélküli felhasználását; azt, hogy a szerző eltúlozza a múltbeli erőszakot, tendenciózusan szembeállítva a modern kor állítólagos békességével; ahogy Pinker szalmabáb-érveléssel él; emellett bírálatok tárgya lett Nyugat-centrikus világnézete.
Mint látni fogjuk, a fenti, akadémia nyelvezetet használó kritika talán túlságosan is udvarias és visszafogott.
Aztán úgy alakult, hogy van egy Harari kritika is a héten. Legalább két gondolatot érdemes kiemelni belőle. Az egyik a tudományos populizmus létezése, ami azt a fajta mindenhez értést táplálja, ami Pinkert is létrehozta. A másik pedig annak a beismerése, hogy az ember sztorikban élő lény, ami miatt azokat előrébb sorolja, akik jól tudnak történeteket mondani. Lásd - és ez nem a cikk példája - abban nincs semmi sztori, hogy erre sodródik egy darab kő az űrben, abban viszont, hogy egy idegen űrhajót rejt a kő, ott a teljes scifi kincs. Nem véletlen, hogy ez utóbbi hülyeséget a fél világsajtó lehozta, amikor a tisztességben őszülő Avi Loeb csillagász felvetette, hogy akár űrhajó is lehet a Naprendszerből kívülről származó 1I/2017 U1 ʻOumuamua nevű kő/kisbolygó/csillagközi test.
A szöveg, illetve a neurobiológus szerző ezek után beleakad abba a ténybe, hogy Harari szereti biológiai esszencialistaként túl sok dolgot magyarázni génekkel. Olyan dolgokat, amelyek alapvetően környezeti hatások miatt alakulnak ki. Viszont a környezeti hatások nehezebben tehetők adattá, az adatra pedig szükség van egy MI-s, sci-fis jövőkép felépítéséhez.
Aki folytatná a kétely gyakorlását, a lábjegyzetekben van egy Jared Diamond kritika is. Kezd úgy tűnni, mintha a public intellectual szereppel valami nem stimmelne. Legalábbis azokkal az értelmiségi sztárokkal, akik az egész világot megmagyarázzák a kiflicsücsöktől az atomháborúig 300 oldalban, egyszerűen.
Novella
Nem csak a legjobb transz sztori, vagy sci-fi novella, de az egyik legjobb novella is Azure Husky tavalyi írása, ami most került a kezembe. Sajnos csetes képernyőfotókból áll, szóval nem teljesen olvasóbarát, ráadásul nem lehet egyszerűen rádobni a DeepL-re, hogy fordítsa le angolból, de megéri elmolyolni vele akkor is, ha az ember esetleg nem olvas irodalmat angolul.
Én máshol
Megjelent a Magyar Narancsban a cikkem arról, hogy miért írta meg tévesen a sajtó nagy része, hogy Windows 98-at frissítettek egy űrszondán. Erős szerkesztésen esett át, a technológiai részletek egy részétől elbúcsúztunk, pár hónap múlva kirakom az én teljes verziómat, de egyelőre vegyétek csak meg a lapszámot. Újságot venni jó, ráadásul ebből a pénzből fizetnek nekem, hogy írjak cikket.
Kiment egy magam sem terveztem vele, de meg kellett írni Rakasz Extra a Car Mechanic Simulator játékról. Itt lehet elolvasni.
Ennyi a hétre! A levél rövid, de legalább iszonyú hosszú dolgokat linkeltem :)
Ádám