Rakasz #282 - ez most ilyen
Sziasztok!
"Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit"
- idézhetném József Attilát, intellektualizálva valahogyan a történéseket. De akarja a fene intellektualizálni. Meg nem is a sárga kankanlin gyűlik, hanem a telefonszám, amit nem vesz fel már senki, ami ki sem cseng. Ennyit arról, miért nem volt rakasz.
Én máshol
A hét híre nekem az volt, hogy Chris Hadfield egykori űrhajós elszabadított egy derekas nagy álhírt. Azt találta írni, félreértve egy ESA ismeretterjesztő cikket, hogy 19 éves Mars Express szondán szoftvert cserélnek, mert az eredeti még Win 98 volt. Ez természetesen hülyeség, maga az ESA azt írta, hogy a Windows 98-on futó fejlesztési környezetben programoztak dolgokat a szondára. Ha az ember utánanéz, akkor kiderül, hogy valami RTOS (valósidejű operációs rendszer) fut rajta, esetleg talán VxWorks alapú, és a földi vezérlő szoftver pedig Solaris 6-tól Solaris 8-ig változatos vasakon futott. Viszont a Hadfield-féle hülyeséget nem csak átvette a teljes sajtó, de még hozzá is költöttek ezt-azt. Ezen végül annyira felhúztam magam, hogy írtam egy cikket, ami valószínűleg a Narancsban fog megjelenni.
Turkáló
Nem gondoltam, hogy a Rakasznak lesz használtpiaci rovata, de úgy jött ki a lépés, hogy lett. Az előző Rakasz után Gyuri felhívta a figyelmemet arra, hogy a The Last Grain Race című könyvben egy másik Flying P hajó szerepel és nagyon jó írás. Szóval felnéztem az Abebooks nemzetközi antikvár könyvpiacra aznap este és egyrészt találtam egy csomó példányt 1-2 fontokért. Ez a pont, ahol az ember vérszemet kap. Vajon mennyibe kerül egy keménykötésű példány? Az első találat 3 font plusz postáért a gyönyörű és drága kiadványokban (50-100 font) utazó Folio Society egy 2003-as vagy 2004-es verziója volt. Ez már úton van a postán felém, és most már tudom, hogy Folio Society kiadványokat lehet olcsón lőni. Drága felfedezés lesz ez.
Aztán Ingrid Burrington linkelt a héten egy egészen csodás épp csak nagyon használtnak tűnő ruhadarabot az Ebayről. 75 dollárba kerül, viseltes, de mégis szép lenne birtokolni. A száz évig monopóliumként létező, majd egy nagy antitröszt per végén feldarabolt Bell Systemsnek emléket állító póló az. Ez volt talán az utolsó alkalom, amikor az USA-ban rendes, hatékony trösztellenes eljárás folyt le. Most csak reménykedhetünk abban, hogy sikerül megint összeszedniük magukat és a szűken definiált monopóliumfogalmon - köszi chicagói iskola! - túllépve megint tudnak majd
Transz emberekről szólva
A héten belefutottam még egy transz sportolós vitába, aztán a FINA döntésébe, aztán volt egy beszélgetés a Diétás Magyar Múzsán, szóval a végére kellemesen felidegesítettem magam. Ilyenkor az ember ír.
Tételmondat #1: A transz-ügy meglehetősen egyszerű.
Ha komolyan gondoljuk azt, hogy senkit nem kellene csak azért cseszegetni, hogy kibe szerelmes, hogy viseli a haját vagy minek tartja magát, akkor ebbe a sorba a transzokat is simán be lehet állítani. Van erre egy gondolatkísérlet. Mindenki gondoljon három jelzőre, ami az ő identitását meghatározza. A transz emberek esetében az egyik - a jelenlegi társadalmi környezetben - adott. De valószínűleg ketten nem mondanánk ugyanazt a három szót - és itt a sorrend számít - ha nekiszegeznénk egymásnak a kérdést, hogy te minek is gondolod magad. Szóval a variációk nélkülük is meglennének a társadalomban.
Elsősorban férfi vagy nő? Elsősorban európai vagy éppen magyar? A kisebbségi vagy a többségi társadalom része valamely kérdés mentén? És itt a valamely kérdés lehet a születés is, mert aki még nem beszélt odaát bozgorozott, ideát egyszerre románozott és fideszesezett erdélyivel, az vagy buborékban él vagy nem őszinték vele az ismerősei. Elsősorban mérnök vagy bölcsész? A tettek szőrös mellű embere vagy éppen a könyvé? A jelzők, amikből válogatni lehet, végtelenek.
Hogy ezen belül érdekes, ritkán tapasztalt kombináció, hogy valaki férfi testben nő vagy női testben férfi, az igaz. De hasonlóan ritka a nagycsaládos, néptáncos, liberális is. Mindegyikből tudok hozni példeát.
Tételmondat #2: Amit a nem heterók csinálnak, az mindig szex.
Nádasdy mondja, amúgy több helyen, de most a 24-nek 2017-ben adott interjújából idézek:
"Bence György filozófussal vitatkoztunk erről egyszer. Azt mondtam neki, hogy vegye tudomásul, hogy ha ő bemegy a feleségével a zöldségeshez, az élet. Ha én bemegyek a párommal, az szex."
és
"Mert mikor kimegyünk, arról beszélgetnek, hogy ki hova teszi a mit. Hogyan csináljuk."
Ennek a kíváncsiságnak vannak természetesen jogos részei. Már amennyiben egy kíváncsiság lehet jogos. De egymilliárd elpazarolt emberórányi internethasználat bizonyítja, hogy a kíváncsiság alapvető emberi tulajdonság. Akkor is, amikor az ember hajnal kettőkor a császárpingvinek szaporodásnak megguglizásával vagy annak kiderítésével tölti az idejét, hogy de mégis, mégis, hogyan vizelnek a Touron bringázók. (Van YouTube videó.)
Annak az előírása, hogy kinek mit és hová kéne tennie, na az már nem komilfó. Vagy hogy minek kellene éreznie magát.
Tételmondat #3: Nem "a dolgot, őt magát nézzük"
Mindenki, aki dolgozott technológiai területen, tudja, hogy vannak az úgynevezett edge case-ek. Ezek azok a szélsőséges, nehezen kezelhető szituációk, amikor egy rendszer szétesik, mert nincs felkészítve rájuk. Szóval amikor a tesztmérnök beírja egy számot váró szövegmezőbe, hogy zsiráf, és nem tudnak neki kiszállítani zsiráf darab pizzát. (Vagy persze ott van a kis Bobby Tables.)
A transzsportoló, transzvécé vagy a kizárólag a szélsőjobboldali népmesékben szereplő átműtött óvodások is ilyenek. És ahogy más népmesei elemek esetében is eljárunk, úgy kellene ezek kapcsán is. A transzok eleve kis szelete a társadalomnak, a transz sportolók pedig ehhez képes is eltörpülnek. Politikai akarat kell ahhoz, hogy ebből ügy legyen. A vitatott huszonötödik helyek pedig kevés muníciót adnak a társadalmi vitához. Mint ahogy a bűnelkövetési statisztikák sem lennének elegendőek, hogy meg nem történt zaklatások miatt hozzunk részletes vécészabályozást. Esetleg nem létező átműtött óvodások miatt tartsunk népszavazást.
Felmerülhetnek problémák? Fel. Caster Semenya esetében, aki pedig nem esett át hormonkezelésen fel is merült. Vagy amúgy Michael Phelps szerencsés mutációiról évekig lehetett olvasni a sajtóban, amely cikke azt magyarázták, miért dönt csúcsokat ez a fickó. Nagyon görbe határvonalat kell ahhoz húzni, hogy más elbírálás alá essenek ezeknek az emberek. Szóval talán érdemesebb visszatérni az első tételmondatra embertársaink élhetőbb életének biztosítása végett.
Apróságok: 25 év
Kínáról mindenki azt gondolta, hogy egy ötezer éves birodalom, amely így is gondolkodik magáról, tud türelmes lenni. Ebben leginkább a hongkongiak reménykedtek, mert a kolóniát "csak" bérelte brit birodalom. Ezt hagyományosan egy száz éves bérletnek mondjuk, de valójában a szigetet 1841-ben, az első ópiumháború után szerezték meg, a második ópiumháború után terjeszkedett tovább a Kaulung-félszigetre (angolosoknak: Kowloon), majd 1898-ban az Új Területekre kötöttek 99 éves bérletet. Amúgy ez utóbbi Hongkong legnagyobb része. A bérlet 1997-ben lejárt, a kolónia visszaszállt kínára és mindenki várta, hogy az "egy ország, két rendszer" hogyan működik. Azaz elfér-e az autokratikus Kína mellett egy önkormányzatibb rendszerű Hongkong. Amikor ott jártam, még pont elfért, de a zavargások rá egy-két évre elkezdődtek. Leginkább azért, mert a kommunista Kína elkezdte telerakni a saját figuráival Hongkongot, illetve megnyirbálni az ellenzéki gondolkodást és gondolkodókat. A türelem, nos, nem volt meg.
Az évforduló alkalmával a városba érkezett a koronavírus-járvány alatt légmentesen tárolt Hszi Csin-ping kínai főfőnök. Az ilyenkor megtartott kötelező jellegű örömködését - írja a programját ismertető New York Times cikk - további, szigetelt környezetben tárolt politikusok fogják megtekinteni, illetve újságírók egy alaposan szelektált kommandója nézheti messziről. Nem kizárt, hogy az utóbbiak távcső helyett kaleidoszkópot kapnak. Valószínűleg így is történt. Aztán ugyanott volt egy amerikai típusú human interest (értsd: emberi sorsos) megszólalós cikk is, amiben a pártatlanság egészen mókás félreértelmezése okán sokáig beszél egy kínapárti hongkongi politikus arról, hogy minden rendben van. Majd jönnek az elköltözöttek, a bebörtönzöttek, a szétvertek sztorijai. Már csak azért is érdemes elolvasni, mert 1, jók benne a képek 2, állatorvosi lova annak, hogy egy egyértelmű ügynek nincs két oldala. És van még egy Reuters anyag is annak bizonyítására, hogy egy kapitalista piacgazdaság bárkivel üzletel, ha az pontosan fizet, még akkor is, ha amúgy gyerekeket fogyaszt reggelire. Nyersen.
Rakasz Extra - fókuszváltás
Múlt hétvégén kiment a Gartner hype görbéjéről írt második anyag. Ezzel egyrészt eljutottunk 2016-ig, másrészt azt a pontot is elértük, amíg értelmes megnézni, hogy mit jósolnak. Lehetne találni olyan technológiákat keresni - khm, kriptó és blockchain - amik nem váltak be annyira és/vagy még nem látjuk merre mennek, de ennek nincs értelme. Hagyjuk meg az időt neki, hogy tisztességgel beleálljanak a földbe.
Az jutott eszembe viszont, hogy nagyon sok olyasmi olvasnivalóm van, ami egyrészt arra vár, hogy időt szakítsak arra, hogy feldolgozzam valahogy, másrészt meg is érdemelné, hogy beszéljek róluk. Szóval a következő pár hónapban egyrészt próbálok visszaállni egy rendszeresebb olvasási rutinra. Másrészt jönnek majd a rövidebb könyvismertetők.
Vers
Szegény besúgóvá lett Szilágyi Domokosról a múlt héten (szerk. valójáben előtte) már vagy szó volt vagy szó kellett volna, hogy legyen. A Missa Solemnis, bármennyire szeretem egy egészen kicsit keletiblokkos, még ha van is igaza a versnek. Ellenben a Penelopéba nem lehet beleakadni.
Várlak, mert tudom: visszajössz;
visszajössz, mert tudod, hogy várlak.
Tökéletes kör: te meg én,
és tökéletes logika.
A tükör is csak akkor él,
ha van kit tükröznie. Egymás
tetteinek oka vagyunk,
oka és célja - te tudod.
Athéné óvjon, óvd magad.
Ennyi a hétre.
Ádám