June 12, 2022

Rakasz #280 - a szokottnál is hajósabb

Sziasztok!

Hetvennyolc éve ezekben a napokban szálltak partra a szövetségesek Normandiában. Bár mi a vesztes oldalon voltunk, ráadásul a keleti fronton, de a nyugati front eseményeit sokkal jobban ismerjük. Miért? Mert ott amerikaiak szálltak partra. Akiknek később lett globális film- és játékiparuk. Szóval jobban tudjuk, hogy mit csinált Joe Smith közlegény St. Marie Eglise-ben, mint hogy hogyan kevergette a gulyást nagyapám a Don-kanyarban. Persze mi nem csak a vesztesek vagyunk, hanem, ha a morál oldaláról nézzük - és honnan néznénk - a rossz oldalon lévők is. Ettől még igény lenne arra, hogy tudjam, hogy mi történt a gulyás előtt és után a Don-kanyarban. Ezzel a magyar filmipar egyelőre adós nekük. Addig viszont a Band of Brothers (Elit Alakulat) újranézésére ritka jó a mostani időszak. Még ha el is fogunk tőlük szakadni, ahogy időben haladunk előre és a minisorozat átugorja az üres időket.

Apácák az ingatlanpiacon

Zalka Csenge Virág, akit onnan szokás ismerni, hogy mesemondó és meséskönyvek szerzője, előásott egy remek sztorit, amit aztán meg is osztott Facebookon. Nem mese, hanem még sokkal jobb, valóság. 1990-ben a United Press International hírügynökség adta hírül, hogy nyolc klarissza apáca eladta a Bruges-ben található zárdaépületet, limuzinba szállt és Dél-Franciaországba költözött a szebb élet reményében. Az egyházmegye képviselője szerint már akkor is olyan volt a sztori, mintha egy filmsorozatból vették volna kölcsön. Az apácák - legfiatalabbjuk 62 éves, legidősebbjük 93 éves - úgy gondolták, hogy az épületért kapott 1,4 millió dollárért pazarul élhetnek a Pireneusokban vásárolt kastélyban, amihez hat luxusautót és 11 lovat is vettek. Nem kérdés, hogy jobb arra kelni, hogy egy nővér egy 12 hengeres motort túráztat kilenc körül az udvarban, mint arra, hogy Angelusra harangoznak.

Nem luxusautó és nem is a Pireneusok, tudom, mert én vezettem (Fotó: Bogdán Petra)

A hatóságok első körben a 35 éves Ronny Crabet, az apácák pénzügyi tanácsadójáv tették elő. Aki a vád szerint megvezette a nővéreket, így kerülhetett sor az épület eladására. Mindeközben zajlott egy másik per is, szintén Bruges-ben, amiben egy szerzetből kilépett 49 éves apáva, Maria Logghe, volt a vádlott, aki az Arme Klaren zárdát tervezte átalakítani hotellé. A változatosság kedvéért Maria nővér is szerette a gyors kocsikat, a szivarokat és a divatos ruhákat. A legjobb az egészben, hogy a kezembe került korabeli cikk - ld. lentebb - szerint a zárda eladása akár teljesen legális is lehetett.

Ezt a cikket nem találtam meg, a sztorit igen!

Van, aki hisz

Volt a héten egy mindmeghalunk interjú a 24-en, de nem arról akarok írni. Szorongani mindenki tud magától is. Az szerintem érdekesebb, hogy mennyire nincs arról vita, hogy a jövő irányának kijelölése hogyan történik. Nem elsősorban arról beszélek - ld. klíma - hogy telepumpálunk egy kaotikus rendszert dolgokkal és csodálkozunk, hogy váratlan kimeneteleket szenvedünk el. Inkább arról, hogy van egyfajta tudatformálás, jellemzően marketing, pr, média vagy okosakat mondó szemüveges emberek által, ami kialakít jövőképeket.

Hetvenes évekbeli NASA jövőkép, ami még a 2014-es Interstellarban (Csillagok között) is visszaköszönt

Nem minden jövőkép bizonyul ragadósnak. Közismerten nagyon rossz visszajelzéseket kapott az AT&T You Will reklámsorozata, amiket David Fincher rendezett. Valószínűleg a klipek sötét tónusai miatt volt népszerűtlen a kampány, ráerősített a arra, hogy az emberek közti kapcsolatokat a technológia teszi lehetővé. A benne bemutatott technológiák ma nem csak rendelkezésre állnak, hanem használjuk is őket. (Felsorolás a wikin.) Igaz, nem egy telekommunikációs óriáscégtől kapjuk ezeket. De nem is cuki kisvállalatoktól. Éppen csak a zaibacuk nevei, a létük ugyanúgy tény, mint a You Will reklámban. Nem megyünk végig az összes ilyenen az ókori görögöktől napjainkig, önismétlőnek érezném, bár momentán egy cikket sem találok, ahol már ezt az egészet megírtam Starfire-östül és MS Office jövőkép filmestül.

És itt jön be egy friss hír és egy régebbi cikk, ez utóbbit a Spekulatív Zóna előfizetői már láthatták, igaz a SZ válogatásban utazik, én meg hosszan beszélek arról, ami eszembe jut. Neal Stephenson írta az egyik kedvenc kilencvenesévek regényemet, a Cryptonomicont. (A Zodiac is jó volt, egyik se jelent meg magyarul.) A kétezresekben volt pár jó megmozdulása, de az utóbbi időben túl sokat ígérő és semmit nem teljesítő tech startupok idoljaként (Clang, Magic Leap) tűnt fel. Az új regényeit már nem olvastam, szóval simán lehet, hogy írni még mindig nagyon tud. A kedvemet az veszi el, hogy egyfajta technooptimista jövőnek a hírnöke lett. A The Baffler cikke egyenesen a milliárdosok kobzosának hívja, ami nagyon ügyesen sűriti össze az egész jelenséget egy képpé.

2017-es VR-beli munka, a midcentury modern íróasztal a háttérben menő (Fotó: Colin and Sarah Northway CC-BY)

Stephenson hatásos regénye nem azok közül való, amit fent felsoroltam - és nem is a magyarul is megjelent Gyémántkor, ami az MI-vel szemben igazán kritikus sci-fi - hanem a Snow Crash, amiben először szerepel a metaverzum szó. Amely szóról amúgy kiderült, hogy lényegében a 3D-s videojátékoktól kezdve - a World of Warcraft 2005-ös, a gimiben pedig a haverjaim Starcraftoztak a neten 199X-ben - minden is jelent. És ez az az irány, amibe most megy. Neki a hőse a mérnök, aki nem gondolkodik politikában - írja a cikk - és talán társadalomban sem, hanem csak meg akar oldani egy problémát. A gond ezzel az, hogy az embereket nem lehet kiépíteni az egyenletből, pláne akkor, ha az ő életükről döntünk. Szóval a végén belefutunk a Scott Alexander-féle racionalizmusba, ami szintén egyfajta értékmentes gondolkodásról szól. Bocs, tudom, hogy vannak olvasók, akik szeretik, engem mindig kiborít a csávó, meg Tim Urban is. (És itt nagyon kérem Gergőt, hogy ne kezdjük újra a vitánkat. :) Stephenson nincs egyedül a Baffler cikk több törökgáborizáló írót felsorol, akik nem tudják, hogy a langyosakat kiköpi az úristen. Fontos téma még az államokba és intézményekbe vetett hit teljes hiánya, helyette a hősök olyan zsenik, akik az államok ellenére fejtik meg a világot. Jelentkezzen, akinek erről nem Elon Musk, Peter Thiel vagy bármelyik finoman szociopata gazdagember jut eszébe, akik folyamatosan perben állnak az Egyesült Államokkal holmi szabályozások megsértése miatt. És akkor rángassuk ide Tim Wu-t, akinek a könyve az amerikai versenyhatóság pár évtizede történt kiheréléséről szólt. Vagy a német Wirecardot, ami a német pénzügyi felügyelet szemei előtt ment csődbe. Esetleg azt, hogy a rendszeresen dollárszázmilliókat elsüllyesztő kriptós üzletek ellen egyelőre nagyjából csak Kína - ami egy istenverte elnyomó állam - mert fellépni. Röviden úgy foglalnám össze, hogy 1, van baj 2, ezt a bajt normalizálják egyes gondolkodók.

És ígértem egy hírt is, ugye? Stephenson a héten állt be a Lamina1 nevű blockchain cég mögé, ami úgy létrehozza majd a metaverzumot, mint eddig még senki. Valaki adjon egy Stroh rumot, az se baj, ha már ég, valamivel fel kell gyújtani ezt az egészet.

Ha pedig már a jövő gyártóinál járunk, kaptam egy profilcikket is - kösz, Gazs! - Stewart Brand-ről, aki a Szilícium-völgy több generációjának apafigurája, miközben nem sok semmi csinált. A profil nem fest kedvező képet Brandről, aki még mindig legalább egy nagyságrenddel kevésbé vacak ember, mint a ma ünnepelt vacak emberek. És ezt különösen úgy zavaró látni, hogy a Brand-féle hosszútávú (longtermist, azaz "minden jó lesz a végén valahogy"), projektek egy részét én is bekajáltam fiatalként. De pont a tízezer éves órától, bár mérnöki szemmel érdekes projekt, nem lesz jobb semmi, csak kifizeti egy raklap konzultáns és messzenéző-ember bérét.

Nézz, nézz a szél felé

Pár éve, amikor először láttam a neten, hogy a Tres Hombres hajó és a Fairtransport az Atlanti-óceánt átszelő utakból tartja fenn magát, nagyon elcsodálkoztam. Aztán a számokat, már azokat, amik nyilvánosak, megnézve kiderült, hogy a bevétel egy részét a vitorlás hajóval utazás, mint turizmus és kaland hozza. De ettől még tény, hogy a Karib-tengerről visszafelé van egy rakomány fairtrade csokijuk, kávéjuk vagy rumjuk. Most Bence küldte, hogy egy 1909-ben épített Vega sóner is beszáll a bizniszbe. A Fast Company cikke egy kicsit optimista az én ízlésemnek, a tulajdonos előnyként említi, hogy kézzel kirakodható a hajó, miközben a modern logisztika két legnagyobb találmánya a raklap és a konténer volt, de hajrá.

Szintén hajózási hír - a hajózás mindig is lenyűgözött, köszi Dékány András - hogy találtak két elsüllyedt spanyol hajót. Mint kiderült, ezek is társaságban szeretnek lenni, Kolumbia partjainál az elsüllyedt galleonok szent gráljának számító San José roncsai mellett lapultak a tengerfenéken. Az egyik egy sóner, a másik egy "colonial boat", ami nekem nem mond semmit. A nagy zsákmány természetesen a 2015-ben már megtalált San José, ami hatalmas mennyiségű aranyat szállított. Ezért is nem kezdték még meg a kincsek mentését, mert némi nemzetközi feszültséget okoz, hogy attól, hogy a hajó 1708-ban elsüllyedt, Spanyolország a sajátjának tekinti. Pofátlanok ezek a gyarmatosítók.

Emlékek négy keréken (cw: halál)

Rég nem vettem kisautót. Sőt, elkezdtem elajándékozgatni őket, gondolva, hogy marad 10-15 darabnyi gyűjtemény magamnak, amik jelentenek valamit. A narancs Porsche, amit akkor vettem, amikor öltönyt kerestem apám temetésére, a traileres versenyautó, amit azért vettem, mert felejteni kellett, meg persze azok az álmok, amiket 1:64 méretarányban érdemes birtokolni, nem pedig 1:1-ben, ahogy csődbe viszik a családot. (Skoda 130 LR! Ebből volt Matchbox!) És aztán vannak azok, amik nagy művészeknek állítanak emléket.

A méltatlanul fiatalon elhunyt Ryu Asada ilyen. Itt ül a hangkártyám tetején egy Dodge furgon a RYU betűkkel az oldalán, mert Japánban a Dodge kisteher egy versenykategória. Most pedig kerítenem kell egy Passatot. Mert egy Ryunál is fiatalabb barátom itt hagyott minket. Asadát nem ismertem, de az alkotásain - bitang sok Hot Wheelst tervezett - át lehetett érezni milyen csávó. Innen tudom, hogy ha tévedünk és nem a nagy fekete függöny gördül le a végén, akkor egymás elől csórják el a 13-as kulcsot a műhelyben. Ugyanemiatt hektikusabban lesz Rakasz egy ideig.

Mindenhol jó, de máshol jobb

Yap Kun Rong, szabadúszó grafikus és concept artist, aminek nem tudom mi a magyar neve. A linken a Tales Of Tormance-hez kapcsolódó, erős Moebius hatást mutató rajzokat ajánlom. Alariko pedig Spanyol és többnyire háttereket rajzol, ennyit árul el magáról az Instagramján.

Csaba, rendszeres linkküldő olvasó és barátom vetette a szememre, hogy elengedtem az ukrajnai háború témát. Ebben teljesen igaza van, azaz elengedtem. Ugyanakkor annyi jó forrás van, különös tekintettel az opensource hírszerzéses arcokra - rapid összefoglaló Eliot Higginstől - illetve a Válasz magyarul publikálja az OSW jelentéseit. Szokás szerint senkinek nem javasolnám senkinek, hogy a telex444-ből tájékozódjon.

Fügedi Ubul, a Földtani Intézet nyugdíjas kutatója, wikipédista és úgy általában érdekes ember írt egy nagyon jó bejegyzést a Facebookra arról, hogy a Sajó nehézfém szennyezéséről mit mért a Greenpeace, illetve arról, hogy mi a baja az aktivista szervezetekkel. Nincs értelme zanzát írni, mert jó szöveg, egyben van, nem hosszú. Viszont mivel a Facebook pokolian rossz az archiválásban és a kereshetővé tételben, ezért aki úgy gondolja, hogy erre a szövegre később is szüksége lesz, az mentse le magának.

Ez egy másik Sajó (Fotó: Fortepan / Fürdőigazgatóság)

Vincze Miklós falán, aki a 24.hu-ra ír építészeti és urbanisztikai kérdésekről, tök jó beszélgetés bontakozott ki a magyar lakóházépítési trendekről. Kezdve azzal a kérdéssel, hogy van-e mai korstílus ésvagy van-e bármi a kádárkockán túl. Miklóssal nem mindig értek egyet, de mindig érdemesnek tartom elolvasni, amit ír. Az ilyen beszélgetések pedig azok, amik miatt az internetet feltalálták.

Volt egy fontos, de nagyon lelombozó vita Casey Newton technológiai újságíró és Aram Zucker-Scharf adatvédelmi aktivista között. A téma az volt - és itt egyszerűsítek egy nagyot, de tudjátok mit gondolok erről - hogy elfogadjuk-e a technológiai jóslatokat és ígérteket jóhiszeműen vagy kritika tárgyává tesszük őket. Szerintem az utóbbi a megoldás, semmi okunk nincs arra, hogy cégek jövőképeit fogadjuk el. Newton, aki tényleg nagy hatású alak, sokkal enyhébb állásponton van. Demagógia, de a devizahitelezést is támogatta egy raklap pénzügyi szakember. Csak a technológiai választások nagyobb időtávon hatnak. Nem örülök.

A magyar nyelvű közösségnek - azért mondom így, mert ebben tán benne van a határon túl is - szüksége lenne nem kevés kapcsolati jogi továbbképzésre, érzékenyítésre, folyamatok megtanulására. Sokkal rövidebben: senkinek sem kellene bántalmazó kapcsolatban élnie. És ha valakit ilyenért börtönre ítélik, és a későbbi kapcsolataiban is bántalmazó, akkor ne védjük be. (És innentől csak káromkodok.)

Ennyi a hétre. A következő hetek grízesek lesznek, nem ígérek semmit, így nem is hazudok.

Ádám