Rakasz #278 - panaszos szájamat
Sziasztok!
Tanultam az autós hirdetésekből egy szót: foglalkozós. Ha jól dekódoltam, ez alá tartozik minden, aminek itt-ott véres a nyaka, de fel lehet támasztani. Csak épp cserélni kell benne dolgokat, beleölni az emberórát. Na egy olyan helyen töltöttem a hétvégét, ahol mi voltunk foglalkozósnak nézve. A házigazdánk, Emily, akit nem merek lenénizni még így a háta mögött sem, hol egy kis teát hozott, hol a figyelmünkbe ajánlott egy jó kilátót, aminek az eléréséhez csak a kert végi dombot kell megmászni, és így tovább.
A fentiekhez kíséretül ott volt Mátyás, a berni pásztor, aki akkora, mint egy kisebb hűtő vagy nagyobb tévéasztal, és többnyire azt is csinálja, amit ezek a tárgyak szoktak. De egyszer láttam futni. El tudtok képzelni egy fagyasztót, ami fut?! Hivatalból nem hiszek a digitális detoxikálásban, volt mobilnetem, válaszoltam üzenetekre, de jó volt olyan helyen lenni, ahol nem négy sáv és két villamos van az ablak alatt, hanem egy unatkozó kutya, egy két perc szünetet tartó rozsdafarkú vagy a hajnal öt óta üvöltöző kakas. (Igen, hazaérés után kialudtam magam. Fakkjú, kakas.)
Óriások
Életem egyik felét banki informatikáról írva töltöm. Ezek azok a cikkek, amiket itt nem szoktam linkelni. Szerintem érdekes terület, de több ígéret volt az elmúlt években, mint amennyi teljesült. És amúgy is, ki akar az azonnali fizetési rendszerről olvasni. Ami érdekesebb, hogy a technokrata szárny várja, hogy eltűnjön a készpénz. Ez ellen van egy rendes érvem, ami a hozzáférhetőségi kérdéseket veti fel, és egy érzelmi, amely szerint a papír- és fémpénz mélyen bele van ivódva az emberekbe. Az utóbbi persze nem rendes érv, oldja a királyvíz, de ha azt kérdezzük, hogy ki fizeti ki a készpénzkezelés árát, a rászorulók vagy a velük üzletelő cégek, akkor az már combos. (Vö. a digitális pénzügyeknél ez fordítva van.)
Nem tudnám megmondani, melyik könyvemben van könyvjelzőként a pénz
Van egy nagyon kicsi gyűjteményem. Ezermilliárdos zimbabwei dollár, ami a pengőhöz mérhető hiperinfláción ment át. A japánok által megszállt Fülöp-szigeteki pénz, katangai frank, negyed annás, amit minden idők legaljasabb cége, a holland Kelet-Indiai Társaság adott ki. De van egy sorom is Ganzeer, az arab tavasz után az Egyesült Államokba menekült egyiptomi művész Honest Money sorozatából is. Valószínűleg ez ér a legtöbbet, és ettől nem fogok megszabadulni, mert ajándékba kaptam Ganzeertől. Innen jutunk el oda, hogy a pénz mindig azt mutatja, mit tartunk értéknek. Ezért a kedvenc érmém a brit kétfontos, aminek az élére az van beütve, hogy "standing on shoulders of giants", azaz óriások vállán állva (tettem bármit is). (Van bé magyarázat is.) Régi gondolat, de ebben a formában egy Newton idézet. Nagyon szórakoztató, hogy két olvasata is van. Az egyik, amely szerint fontos a tiszteletadás az előttünk járóknak, meg hát ez a tudományos módszer alapja is. A másik pedig, hogy ez egy olyan Newton szövegből származik, amelyben - mondják az okosok - lényegében szellemi törpének hívja ellenfelét. Na így már jobb kérdés, hogy min áll a kétfontos érme.
Alkalmazhatatlanság
Esz a fene, és ezt csak nektek írom meg, hogy még mindig szabadúszok. Nem azért, mert ezzel bármi gondom lenne, a kedves ügyfelek és a ti támogatásotok garantálja, hogy legyen parizer a puffasztott rizsemen. Viszont ki vagyok térítve arról a pályáról, amit kinéztem magamnak huszonéve. Akkor úgy fogalmaztam meg, hogy Walt Mossberg vagy Steven Levy akarok lenni. Azaz olyan szenior, tech-értő ember, aki az aktuális történéseket meghátterezve, nem csak az elmúlt két év PR-jét ismerve meg tud magyarázni. Ritka lehervasztó, ötévente látni ugyanazokat a dolgokat újként eladva. Más kérdés, hogy ez a pozíció akkor sem létezett és ma sincsen a magyar sajtóban, ami inkább elszenvedi a technológiai szférát, de nem értelmezi annak a mozgását vagy reagál rá. Ehelyett persze van a Rakasz, ahol azokat a dolgokat járom körül, amikből érdekesek, de cikk nem nagyon lesz belőlük. Na most készül egy másik hobbiprojekt is, amiről legalább egy éve beszélünk Fuchs Péter kiugrott esztéta barátommal. Vele korábban már csináltam Neuromancer olvasókört, azt is csak valami egy évvel és tíz alkalommal terveztük alul, szóval még bármi lehet.
Marketingből már akkor is profik voltunk
Az idő ósága
Rimaytól kölcsönözzük a szakaszcímet, mert rövid az élet ahhoz, hogy ne linkeljünk össze mindent mindennel. Eduardo García-Molina még márciusban írt arról, hogyan lehet a játék- és pályatervezés eszközeivel óságot kommunikálni. Bárki, aki látott már akár csak egy Indiana Jones filmet, rendelkezik kész válaszokkal. Egy durván poros kötél végigfut fából készült fogaskerekek során, háncskötéllel átkötött kövek húznak le egy ellensúlyt és a végén morogva nyílik ki egy terméskő ajtó. Ugyanezt látjuk, ha az egy-két évszázaddal későbbi kincsekről szóló alkotásokat - például A nemzet aranya - a középpontba állító filmeket nézünk.
Garcia-Molina azt a kérdést feszegeti, hogy romokat kell-e lepakolni a pályára, hogy érezzük az antikvitást? Erre mi, szövegben élő emberek, tudjuk, hogy a jó válasz a nem. Persze csinos az Akropolisz, ahonnan a csikket a város felé pöccintjük, de ha nincsenek ott az oszlopai, akkor is van Plautus, Odüsszeia vagy azt a vers, amivel normalizáljuk a szociálisan elfogadott értelmiségi alkoholizmust. Ugyanerre jó Omár Khayyám is, akit amúgy jobban kedvelek, mert sokkal jobb példája annak, hogy a kultúra átmegy a határokon. Ha nem is azonnal teszi meg ezt, de idővel. (Egykori mesterünk, Kátai Zoltán idelinkelése pedig szinte kötelező dolog.)
Az elemző ott köt ki, hogy az Elden Ring játék nagyban épít a görög-római antikvitásra, mint az óság jelzésére. De persze nem csak ehhez nyúl. Mindenesetre érdekes, ahogy a fegyverekben és a helynevekben vagy a főellenségek által ismételt mondatokban ez a kultúra köszön vissza. Itt meg kell említeni azt is, hogy a görög-római antikvitás nincs egyedül. A főellenségek beszélhetnének perzsát, kecsuát, valemilyen indiai nyelvet. Szóval az, hogy egy eurocentrikus megközelítést választottak, egyfajta biztonsági játék. Erről jut eszembe, hogy romokkal máshogy is lehet machinálni. Aki látta az újabb Star Wars filmeket, annak biztosan rémlik Jakku bolygója, ami felett egykor nagy csata dúlhatott, mert a bolygó tele van roncsokkal. Ezeket a roncsokat azonban már szétbányászták a helyiek, kiüresedett csontvázként nyújtóznak a felszínen, amikből még egy-egy alkatrészt ki lehet tán szerelni. Ugyanilyen megmohosodott gépi romok vannak a Signal from Tölva játékban, vagy persze Simon Stalenhag grafikus világvége után egy-két évvel készült világát is olyan tárgyak népesítik be, amelyek körül már felverte a földet a gyom.
Az idő ósága nevel űrhajó csontvázakat
Mulatós
Kilógok én egy csomó dobozból. A polgári nótás mulatóshoz paraszt vagyok, a mulatós mulatóshoz második generációs értelmiségi, a táncházhoz fiatal ésatöbbi. Így nem voltam sose Budapest Bár rajongó, ami bárhonnan nézzük a pesti kuplé és a budapesti alter egy szeletéből készült Stefánia-vagdalt. (Más néven: egybefasírt.) Ugyanakkor múlt héten Zebegényben ültem a Duna-parton a sörkertben, ahol felerészt modern mulatós, felerészt Budapest Bár szólt. És mivel ez az egyik kedvenc helyem - a másikhoz egy nagy levegővel át kellett volna keveredni a Duna másik oldalára - ezért sikítva menekülés helyett hallgattam a zenét a barátnőmmel, aki sokkal hamarabb borul ki zenéktől, mint én. Két dalt is találtunk: az egyik egy 30-as évekbeli kuplé Budapest Bár feldolgozása, ami a beszúrt kispolgárias francia miatt vicces, a másik pedig a Delta Két pejló című mulatósa. Ez utóbbira nincs mentségem, de ha bárki látott/hallott egy Hondát vasárnap, amiből a kétpejló szólt és a hülye sofőr az ajtón dobolt kesztyűs kézzel majomkodva, akkor szorri, én voltam.
2022 kompatibilis dalok sorozatnukból
Aztán persze öcsém rámutatott, hogy az Ernő, te cudart is szénné hallgattam, ami hangulatban és tematikában nincs messze a Stux, Maga Vérbeli Párizsi Lett című slágertől. Amire még rá tudtam rakni, hogy persze a teljes Portugál erről az elvágyásról és visszatérésről szól valahol. Ide a dalt szúrtam be, de a Portugál alapvetően dráma formájában érdekes. Még a film is lecsalása a kérdésnek.
Ez valami nagyon más, de van itt helye
Na de, hogy elemelkedjünk a korhadó levelektől és a humusz szagától, van más dal is. Hétfőn üvöltettem a YouTube-ot, mert tíz körül rájöttem, hogy egy határidő sem ugrál a fejemen. Kisebb formátumú ember ilyenkor előre dolgozna, én ehelyett természetesen rögtön nekiláttam felesleges dolgokat csinálni. Csak a gép fut azért, mert drága és hibákkal fenyegető dolog leállítani. Egy Véletlen Trió (Lovasi András, Heidl György, Gábor Andor) Fishing on Orfű felvételt sorsolt be az algó, ami úgy háttérzenének okés is volt, de egyszer csak feltűnt, hogy a nyelv már nem magyar, hanem latin. Heidl egyik projektje a Sator Quartet, ami ókeresztény himnuszokat zenésít meg. Visszatekertem, meghallgattam az élő felvételt, aztán megkerestem a lemez verziót is. Mindkettőt ajánlom. Meg persze van a harmadik, az eredetiesebb hangzású gregorián változat. A szöveg angolul és latinul erre található. Magyarul pedig ez az Ó, magas mennynek szentséges Istene című himnusz, ami benne is van a református énekeskönyvben, még dalamot is ajánl hozzá a könyv. Református kántort már találtam aki, előadja ezt a dallamot meg, ha egyszer lesz ráérő ideje. (Katkó népénekekből indulok ki, meglepni nem tudnak. Azok mindennek az alja.)
Vers
Balázs barátom cégénél, aminek az USA-tól Hongkongig vannak irodái, megülik a nemzetközi kultúra napját, vagy valami hasonlót. A játékba verssel lehet beszállni, és tanácsadólag be is szálltunk Gabival, akivel az egy ideje nem jelentkező Hármas Könyvelés második és harmadik lábát adjuk. Jó játék volt verset keresni. Angol napi költészeti hírlevél kettő is jár nekem. Ugyanakkor meg a formába nőttem bele, szeretem, ha nem csak egy gondolatfutam egy vers. Egy ideje keresek magyar forrást is, de még nem találtam meg a jót. Ezért jó, ha szóba kerül a téma. Ma két szöveget is találtunk, az egyik Weörestől a Örök pillanat, a másik pedig Petritől A személyi követő éji dala. Az utóbbi már csak azért is, hogy ne akarjak beszélni A besúgóról az HBO-n. (Nagyon jó interjúk vannak a díszlettervezővel!)
Pénteken Kaukázus koncert volt. Én ehelyett persze adást vettem fel, ellenben a beharangozó dal annyira szép, hogy rakjátok el magatoknak. Bence barátom annyival küldte át, hogy "Kardos Horváth Janó nem tud hibázni!" és így van. Nem tud. Ezt a Feri segíteni kell vagy az Ingatlanos vagy a Honvéd miatt is sejthetjük. A Szalai Éva meg egy rádióbarát apróság volt.
Errata
A szöveg megvolt az amerikai lakóvárosokról, a link viszont kimaradt, mint azt többen is jeleztétek. A felelősöket keressük.
Én máshol
Kicsit elveszítettem a fonalat, hogy mit újságoltam és mit nem. Volt például a közelmúltban két Magyar Narancs cikk, azt vajon mondtam? Dicsőség nem sok van benne, ha csak az nem, hogy nem kezeltem befejezett ténynek a Twitter Elon Musk által történt felvásárlását, mert öööö nos nem vagyok bohóc. A M&A (úgyis mint mergers and acqusitions, azaz fúziók és felvásárlások) alá eső akciók és a sima felvásárlások is úgynevezett bonyolult ügyek. Nem egy répát vesznek meg, hanem egy céget.
Aztán az biztos nem volt, hogy Varga "Filmklub" Feri, régi kedves kollégám megkérdezett, hogy mit hallgatok munka közben. A Recorderben jelent meg a válasz, egy csomó olyan ember válaszai között, akik tényleg kult újságírók, nem csak olyanok, mint én, akik a tech oldalról beledumálnak.
További háztartás
Ötszáznál több címre megy ki a Rakasz. Per aspera ad astra, a következő cél természetesen az ötezer. Addig is Patreonon lehet sört küldeni, itt Buttondownon pedig feliratkozni. Mindkettőnél fontosabb, hogy a reply gomb használatával lehet válaszolni, amit meg is kapok!
A dolgozó népet satöbbi.
Ádám