Rakasz #277 - megint elszámoztam
Sziasztok!
Tajtékos napok vannak mostanában, amelyekből kifolyólag csúszásban vagyok sok mindennel. Ilyen lesz a gartneres Rakasz Extra folytatása is. Ahogy Vonka Vilmos, gyerekeket veszélybe sodró őrült mondta: mind kijön a nagymosásban majd.
Mire fogjuk, mire fogjuk?
"Rohanó világunkban..." - ez a fájdalmasan közhelyes fordulat jött szembe egy amúgy érdekes interjúban a héten. Nekem meg, mivel dolgozni nem volt kedvem, szöget ütött a fejemben, hogy vajon mióta rohan az a világ. A vasút volt az első kultúrsokk? A rádió? Az automobil? Valamikor eldöntöttük, hogy régen minden jobb volt, a mai világ viszont rohan. Az ember ilyenkor előveszi az Arcanum adatbázist és nagyon nem tudományos módszerrel rákeres a szókapcsolatra. És máris ott a szeme előtt a Szegedi És Vidéke 1903. június 27-i számából ez a mondat:
"Könyv és könyv között nagy a különbség. Igen nehéz manapság olyan könyvet írni, amelynél rohanó világunk mérföldmutató csölöpöket verne le, hogy annál, habár kevés időre is, de mégis megállapodjék."
Legalább ennyire érdekes, hogy dr. Kalmár Antal sajtóperében fordul elő a mondat, a doktor védőbeszédéből származik. És hogy mivel vádolták Kalmárt? A király megsértésével, jobban körbeírva a dolgot, azzal, hogy republikánus eszméket vallott. Azaz kidobta volna a királyságot. Nem ő volt az egyetlen, aki ellen akkortájt ilyesmi miatt pert indítottak. Akit mélyebben érdekel az ügy, az Matolcsi Réka 2021-es tanulmányát keresse meg a Történelmi Szemlében (PDF) vagy Ruszoly József Republikánus Pörök Szegeden 1911–1915 írását. (PDF)
Ha nem ragaszkodunk a világunk verzióhoz, akkor a "rohanó világban" verzióra már 1866-os találat is van. A Hazánk S A Külföld május 27-i számából származik a mondat:
"Bernáth Gazsi barátunk — ki e gőz szárnyain rohanó világban egyedül képviseli még lassú, ünnepélyes járásával a régi patriárkális idők szörnyű nyugodtságát(...)"
Esetleg a Budapesti Hírlap Újságolvasók című tárcáját is nézhetjük 1885-ből, ami igazából egészen sok teret szentel a saját olvasóinak ekézésére. És hogy kivel állítja őket szembe?
Amilyen gyűlöletes ez a városi figura, ép olyan kedves az én vidéki újságolvasó urambátyám. Még régi jó táblabiró, de már hármas ekével szánt és gőzzel csépöltet. Tetszeleg magának egy kicsit abban, hogy ő olyan régi fajtájú, törzsökös szittya, aki elmaradt ebben a mai bolondul rohanó világban , de pipaszó mellett betűzve a kedvenc újságát, többet lát meg, tud meg abból, mint három kávéház.
A nagy turizmus trükk
Anyám egy időben nagy Tour de France néző volt. A biciklizés nem érdekelte, viszont a Tour egy óriási francia turisztikai műsor is. Amikor egyszer beszéltünk erről, akkor tanultam meg ezt a minőséget látni dolgokban. A franciák amúgy erősek ebben, még krimisorozatot is tudtak úgy forgatni - Meurtres á / Gyilkosságok Franciaországban - hogy legalább felerészt arról szóljanak a részek, hogy "a fenébe, csak el kéne menni egyszer Rouenba". A Netflix ajánlgatott egy filmet, aminek már a címe is Toszkána, ráadásul szakácsos-romantikus, ami az egyik kedvenc műfajom a tengeralattjárós vígjáték után. Nem nagy film, még csak nem is jó film, hanem egy kellemes limonádé. De úgy tesz meg mindent Toszkánáért, ahogy a Tour a francia vidékért.
Én meg nagyon gondolkodok most, hogy tudok-e olyan magyar filmet mondani, ami meghozta a kedvem ahhoz, hogy elmenjek valahová. Egyelőre egy sem jut az eszembe. Illetve voltak olyan MTÜ-s szponzorálással készült YouTube filmek, amik majdnem lebeszéltek olyan tájegységekről, amiket szeretek. Nem sokat láttam, de Borbás Marcsi nagy kivétel volt, ő nem a fővárosi naccsád leszállt a SUV-ból műsort adta. Ellenben az ő országvilág járós műsora nem külföldre szólt.
Az ufók, a goauldok és a japánok
Találtam egy sztorit, amivel bajban vagyok. Egyrészt, mert részletes leírásokat csak TIL (Today I Learned) fórumokban és régi fotókat megosztó Facebook csoportokban találtam. Másrészt, mert az archív képanyag viszont megvan rendes képügynökségeknél. Sőt, még rövidebb klipeket is lehet találni a kezdeményezésről. Illetve van még egy archív New York Times cikk, amit elő lehet túrni.
A sztori a következő: 1978-ban a Nippon nevű japán tévécsatorna egy nagyobb kísérleti régészeti projektbe kezdett Egyiptomban Gíza mellett. Megpróbáltak az ősi egyiptomiak rendelkezésére álló eszközökkel piramist építeni. Nem nagyot, csak egy kicsit, de ez sem bizonyult egyszerűnek. Végül a pöttöm piramis elkészült - erről van fotó - de nem maradt meg, mert a tévécsatorna úgy állapodott meg az egyiptomi hatóságokkal, hogy a kísérlet végén elbontják, amit építettek.
A terv az volt, hogy a 147 méteres Kheopsz-piramis kicsinyített, alig húsz méter magas mását építik meg. De a bejelentésre elkezdtek nőni az árak, úgyhogy a végén megelégedtek egy 11 méteres törpepiramissal. Aztán kiderült, hogy pontosan passzoló kőkockákat faragni komoly szakmunka. Költségvetés pedig száz, többnyire eredetileg földműves foglalkozású munkásra volt, nem olyan emberekre, akik tudnak bronzszerszámokkal követ faragni. Nem működött az első elképzelés, hogy olyan rámpákon húzzák a helyükre a köveket, amelyekbe pálmatörzseket ágyaztak, hogy csökkentsék a súrlódást.
A Youtube-on elérhető a NipponTV 1982-ben sugárzott piramisos dokumentumfilmje. (Ld. fent) Egy dolog biztosan kiderül belőle. Nem aprózták el a munkát, de még a teszt méretű kövekkel dolgozva is őrületesen bonyolultnak bizonyult a feladat. Ha pedig a problémákat felszorozzuk a Kheopsz-piramis méretére, akkor már az űrből is láthatóak. Nekem annyit mond, hogy a végtelen idő és a végtelen mennyiségű rabszolgamunka, ami ahhoz kellett, hogy megépüljenek a piramisok, mai fejjel felbecsülhetetlenek. Illetve, hogy jó nekünk, hogy van hidraulikus darunk meg repülő darunk.
Hosszú cikkek röviden ajánlva
Ki tudná hirtelen felvázolni a tőkeáttételes kivásárlás (leveraged buyout) működését? Aki esetleg nem emelte fel a kezét, annak a MotherJones cikke elég jól elmagyarázza. Még arra is kitér, hogy hogyan következik ez Milton Friedman elméletéből, és miért tűnik úgy, mintha egy ilyen akvizíció végén mi, az ügyfelek, felhasználók és istenadta nép, rosszul járnánk.
Rex Woodsbury cikkében, ami arról szól, hogy a nagy közös élménynek számító mainstream kultúrát hogyan iktatta ki az internet, van belekötnivaló. Mindenben van, ami a web3-at emlegeti. De az alapszituáció felvázolása teljesen rendben van. Ezt a felaprózódást eddig is lehetett látni, de nem árt róla beszélni. Esetleg még a geek kultúra felfutásáról és bukásáról egy tök jó videóesszé is van Sarah Z-től. Csak épp másfél óra.
Esszé arról - köszi, Csaba! - hogy miért kell gyanús legyen, ha a sajtó vagy a humoristák lefelé rúgnak. Nagyon nem kell ezt magyarázni szerintem, aki máshogy gondolja, lehet, hogy a rossz sávban van. Magyarország esetében a társadalom jelentős hányadával együtt. Van egy nagyon egyszerű mérce: kinek van több hatalma. Ha erre van válaszunk, a gyengébb mellé kell állni ahelyett, hogy el egyikoldal-másikoldalaznánk a dolgot vagy átvennénk kommunikációs paneleket készen kapva. (Igen, a hétvégén Telexet olvastam.)
Nézőpont
Kezdjük az elején: van ez a videó, amin rókakölykök - itt mindenki dúdolja a Vuk címdalát, 1, 2, 3 - néznek meg jó alaposan egy GoPro kamerát.
Alapból ez egy cuki állatos videó. Ez se alábecsülni való dolog, vannak élethelyzetek, amikor az ember egy cuki állatos videóra vágyik. A The Dodo nevű amerikai újság ebből él vagy nyolc éve. De nem erről akartam beszélni, hanem arról, hogy ha egyet lépünk jobbra vagy balra, és más szögből nézzük a videót, van rajta más is. Egy olyan szögből, olyan optikával és a legfontosabb, olyan helyzetben vették fel, ami korábban nem állt rendelkezésünkre.
Apróságok
Az írek között népszokás egymás cikizése bármi olyan ruhadarab viseléséért, ami a nem a legegyszerűbb, legalpáribb cucc. Legalábbis ez derül ki a Twitter legszórakoztatóbb témájából a héten. És hogy mikről beszélünk? Egy hosszú kabát miatt hónapokg szólíthattak Columbónak, egy pufidzseki miatt Teletubbynak, a sál viseléséért meg minimum azt kapja meg az ember, hogy "James Joyce-nak képzeli magát". Határozottan nem jófejség, de a történetek nagyon viccesek.
Csigás Gábor angol novellája. Jó, mert jó.
Nézem át a hangfelvételek mappámat, mi olyasmi, amit feltölthetnék a köznek. Kezdésnek egy Kovács Győző előadást túrtam elő. Valahol van egy teljes mappányi retró Hacktivity konferencia felvételem is, majd előkerülnek az érdekesebbek egyszer.
Ennyi a hétre.
Ádám