May 8, 2022

Rakasz #275 - harcicsizma a Sniper Alley-ba

Sziasztok!

Ritkán van szó a Rakaszban női cipő- és csizmadivatról, leginkább azért, mert nem értek hozzá. Viszont a Facebook hirdetési rendszere az orrom elé lógatta az United Nude nevű márka Pocket Lev csizmáját és nem tudok vele betelni. A katonai dizájn az a huszadik század egyik meghatározó trendje. Gibson valamelyik regényében - a Zero History a tippem - ír is egy olyat, hogy a divatot formáló egyik erő az amerikai munkaruha. Na most katonai munkaruhára volt szükség rendesen a huszadik században. (Zárójelben ide kapcsolódik: a második világháború elterjesztette a konfekció öltönyt, mert a leszerelő katonáknak adott ún. "demob suit", azaz demobilizációs/leszerelő öltöny nem volt testre szabva.) A fentiek tudatában is meglepett, hogy egy részben vörös, magas sarokkal felszerelt, anyagában keki női csizmát próbál nekem eladni a Facebook, amely csizmának a csüdjén van gumis webbing, hogy oda betömködjek 4-5 shotgun lőszert. Vádli tájban még zseb is van rajta. Csodálatosan értelmetlen darab.

Ötön vett jövő

Beszéljünk egy kicsit a parizerről, ami úgy készül, hogy mindenféle másra már nem használható darabot összedarálnak, aztán formába nyomnak. Valahogy így működik a gépi tanulás is, amennyire értem a dolgot. A darálás és a formába nyomás persze bonyolultabban történik, van fűszerezés, ellenőrzi az ÁNTSZ, akarom mondani ideális esetben szűrik és korrigálják az eredeti adatbázisban meglévő elfogultságokat. A modell tanításához azonban adat kell, nagyon sok.

Az adatgykorpusz összeállítását - figyelem, nagyon nem szakszerű leírás következik - úgy végzik, mint az orosz hadsereg. Visznek mindent, ami megtetszik a Doxa órától a mosogatógépig. Az, hogy mi történik miután egy kellően jól működő modell összeáll tudjuk. Elkezdődik a hírverés: az OpenAI GPT-3 modelljénél az volt a szöveg, hogy annyira jó szöveget generál, hogy nem lehet közkézre adni, mert az már veszélyes, most a DALL-E-2 nevű képgeneráló modellnél az a reklám, hogy annyira jó eredményeker produkál, mint egy emberi grafikus és elég neki pár szónyi bemenetet adni. Az utóbbi részben igaz is, a jól sikerült DALLE-2 képek tényleg lenyűgözőek, bár nem lebuktathatatlanok. De ne akarjunk sokat. Felmerül viszont egy másik, etikai jellegű, kérdés, amit kényelmetlenebb feltenni, ezért nem is szokás. Azok az emberek, művészek, akiknek a mindenhonnan összeszedett adatain tanultak ezek a neurális hálók hogyan vannak kompenzálva. Pénzügyileg például sehogy, aztán megnevezve szintén nincsenek, sőt, egy sportszeletet se kaptak. Szóval a kérdés úgy néz ki, hogy ezek a kockázati tőkéből alaposan megtömött cégek lopott gyümölcsből főzik-e a pálinkát. És mielőtt elhessegetjük ez a gondolatot, hogy az nem úgy van, meg nem is azokat a képeket használják. A copyright nem kérésre működik, az automatikus. Több különböző licencelést ismerek, de csak nagyon kevés olyan van köztük, ami tényleg a lovak közé dobja a gyeplőt és azt mondja, hogy vigye mindenki, csináljon vele bármit, engem nem érdekel. A DALL-E-vel kapcsolatos cikkek többnyire arról beszélnek, hogy az illusztrátorok munkája veszélybe kerül - mert itt "a közmondásos robot, ami elveszi a munkájukat" - az algó olcsó, a grafikus meg drága.

Nem én raktam össze, ezzel a képpel ők villognak, hogy milyen király

Eddig az én olvasatom, de azért megkérdeztem az MI-hez tényleg értő ismerősömet is, hogy mégis hogy van ez. Legalább három olyan kérdést vetett fel, amire nem találtunk egyszerű választ. Az első mennyiben absztrahál a modell és ezzel párhuzamosan mennyire sért szerzői jogot. Ha nagyon absztrakt, amit tanul, akkor milyen mértékben keletkezik a folyamatban hozzáadott érték. (Ez például egy arcfelismerőnél egyértelmű, egy generatív technológiánál kevésbé.) Aztán hol válik el a stílus és a tartalom, ráadásként mit kezdünk az "iparosított" stílussal, ahol nem a - romantikus fogalmakat dobálok be, az én saram - nem a művész mindenen átragyogó zsenije tükröződik a műben, hanem valami székláb faragásabb történik. Szóval például a sokadik Miki egér rajzoltatik meg. (És abban biztosak lehetünk, hogy amúgy a sokadik Miki jogi körbebástyázására is van pénze a Disney-nek. Az egy olyan cég, ami akár a saját ex-alkalmazottai vagy a jogelőd cégek ex-alkalmazottai ellen is örömmel jár el.) Végül pedig, hogy kérdéses, hogy hogyan lehet a létező copyright törvényeket úgy alakítani és betartatni, hogy lehessen tanító adatbázisokat létrehozni? Hogy kézzelfogható példát hozzunk a Rakasz vagy a fotóim Creative Commons - Nevezd Meg (CC-BY) licenc alatt érhetők el. Ez egy copyleft típusú licenc, megmondom mik a minimum, amit elvárok - ha bármit használsz, utánközölsz, beilleszted satöbbi, akkor jelölj meg szerzőként - de ezen túl azt csinálsz vele, amit akarsz. Eltáncolhatod, elénekelheted, felrakhatod a weblapodra. Egy tanítási adatbázisnál, illetve az azon tréningelt modellnél nem lehet kiírni a 15 millió szerzőt, hogy "ja és az ő műveiket használtuk". Az EU lehetővé tenné a nyers adatok felhasználásának tiltását, de ez nem több, mint a fék erős behúzása. Magyarul: kérdés, hogy ki ette meg az illusztrátorok csirkéjét, és erre akármit válaszolunk, új csirke nem nagyon lesz a végén. És a rókának - legyen már egy felelős, na - jó ügyvédjei és sok pénze van. Egyelőre a DALL-E által generált képeket nem lehet kereskedelmi céllal felhasználni, illetve egy MI-alkalmazásnak nincsenek szerzői jogai és nem is lehetnek. Szóval legalább a másik oldal is csapdában van.

Nevezzük ezt gondolatébresztőnek, mert nagyon nem oldottam meg, sőt végig se értünk rendesen a gondolaton. Mondjuk, ha megoldanám így hasból, kétezer leütésben, akkor a mostani fizetésem kérném, de dollárban.

Napi antiintellektualizmus

Valamelyik drága olvasótól vagy hallgatótól kaptam egy videót, amiben internetes időgépet barkácsol az ember. Az időgép úgy működik, hogy proxy szerverként beül az internet és a számítógép közé, és a beírt webcímek aktuális verziója helyett a Wayback Machine internetarchívumból kéri le az oldal egy régebbi verzióját. A dobozon van egy kijelző, ami mutatja a beállított dátumot és egy tekerentyű, amive pedig ezt a dátumot lehet állítgatni. Zseniális egyszerű ötlet, ami nagyon szépen van megvalósítva. Az ilyenek miatt őrületesen király az, hogy a mikroelektronika nagyon olcsóvá vált. Egy Rasperry Pi alapkészletet 12-18 ezer forintért már meg lehet rendelni, a tekerentyű 300 forint Kínából vagy nagyjából ugyanennyi, ha nem akartok naggggyon jól járni, és bementek a sarki elektronikai boltba. És ez az a pillanat, amikor az ember ellenáll annak, hogy az egészhez hozzáadja az óradíját egész órára kerekítve.

Ugyanezen a héten jött szembe az Artportal kritikája Tüdős Anna és Fridvaldszki Márk közös Home Page nevű projektjéről. Mindkét mű nehezen megközelíthető. Az előbbihez forrasztani és programozni kell, az utóbbihoz pedig lelkierő, hogy az ember ebben a töménységben olvassa végig a Kömlődi idézeteket - a Fénykatedrális érdekes kordokumentum, itt van a polcomon - és az egyéb elmélészektől származó ötmondatos falatokat. Nyilván döntés az, hogy így mutatják be a kilencvenes évek webét. Illetve pláne hasznos arról beszélni, hogy a kaliforniai ideológia, az utópista elképzelések mennyire nem jöttek be. Érdemes mai szemmel elolvasni például a net függetlenségi nyilatkozatát. Naiv, mint egy anyáknapi vers.

Azért, ha engem kérdeztek, az időgép sokkal menőbb.

Apróságok

A Skittles drazsé - olyan, mint az M&M's - lila szemeinek más az íze az USA-n kívül, mint az országban. Amerikában szőlő, mindenhol máshol feketeribizli. Azért alakult így, mert az USA-ban be volt tiltva 1911 és 1966 között a feketeribizli. A nagy ribizlistop oka, hogy az Európából származó növénytövek gyakran hordoztak egy olyan üszöggomba fajtát, ami egy súlyos fabetegséget okozott. A savanykás feketeribizli íz viszont nem épült be az amerikai ízlésbe és gasztronómiába. Így pedig kimaradt a tömegédesség ízek közül is.

Az M5-ön három hete fut egy Magyar Nők című műsor, olyan nőket bemutatva, mint Batthyány felesége, Zichy Antónia, Keleti Ágnes, olimpikon, és aki miatt én rátaláltam, Torma Zsófia, régész. Klasszikus tévés "mélyhangúférfis" narrációs bealvós műsor, egy modernebb formátumban jobban működne, de így is érdekes.

Nem tudom volt-e a múlt hetiben, és lusta vagyok megnézni, de egy viszonylag védett meleg közösség - Fire Island - diszkó majd techno zenéit megőrző kazettacsomag sztoriját írta meg a New York Times. Mindezt úgy, hogy tudjuk, hogy a tárgyalt korszak közepét az amerikai AIDS-válság adja, amikor is az emberek hullottak, mint a legyek, a kormány pedig gonoszan és bután nézett, mint egy másnapos skinhead.

Vers

Röviden írni művészet, úgy tömöríteni a gondolatot, hogy egy levesestányérnyi betűtésztából ki lehessen rakni. A heti versünk, amit Izet Sarajlić bosnyák költő írt, hosszan kifejtve is nagyon súlyos lenne, de azzal a tömörséggel, amibe beletömörítette a teljes délszláv háborút. Istenem, ez egy ikon.

Luck in Sarajevo

In Sarajevo
in the spring of 1992,
everything is possible:

you go to stand in a bread line
and end up in an emergency room
with your leg amputated.

Afterwards, you still maintain
that you were very lucky.

A fenti szöveg Charles Simic fordítása, mert bosnyákul talán egyikünk sem beszél. Magyarra át tudom gyilkolni, de szokás szerint nyitva a lehetőség, hogy bárki küldjön egy jobb változatot.

Szerencse Szarajevóban

Szarajevóban
1992 tavaszán
minden lehetséges:

sorban állsz kenyérért
de a sürgősségin kötsz ki
és levágják a lábadat.

Utána is ragaszkodsz hozzá,
hogy nagyon szerencsés voltál.

Novella

Kjell Corneliust egy fórumból ismerem, és nagyon meglepett, amikor egy korábbi beszélgetésünkre visszautalva szólt, hogy publikált egy novellát. Most meg várom a folytatását, mert az MI-s, gazdasági bűnözéses techno thrillerek hatalmas rajongója vagyok, ebben a világban, amit a VENdettában felvázolt pedig bőven van még.

A vén sátán, Warren Ellis egy év hallgatás után visszatért. Mivel úgy tudom, hogy még együtt dolgozik az áldozatainak önsegítő csoportjával, ezért nem vagyok annyira mérges, hogy ilyen gyorsan megbocsátott magának. A Watchtower című elonmuskos novellája pedig egy jó darab, több olyan kritika előkerül benne, amiről sokkal többet kellene beszélni.

Ennyi a hétre.

Ádám