Rakasz #274 - haladás literálisan és átvitt értelemben
Sziasztok!
Ebben a levélben elég sok twitteres dolog lesz. Nem azért, mert megpróbálja épp megvásárolni Elon Musk, aki a butaság-beleszarásnak, a látomásosságnak, a szabályok "kreatív" értelmezésének és az üzleti sikernek egy olyan négyszögében helyezkedik el, amit korábban nehezen elképzelhetetlennek tartottunk. (Na jó, kivétel Howard Hughes!) Hanem azért, mert ez az a helye az internetnek, ahol viszonylag kevés energiabefektetéssel lehet nagyon sokféle tudású emberre rálátni. Nem problémamentes, messze nem, de ez egy vonzó tulajdonsága. Ezért is rossz hír, hogy a látomásos négyszögember meg akarja venni.
Szarvak
Többnyire nem szeretem az amerikai autókat, mert nagy, buta gépek, amikből hiányzik a báj, a kecs meg a kellem. Ellenben az amerikai autókról beszélő embereket meg el tudom hallgatni, de ilyenkor nem autóról, hanem szerelemről beszélnek. Van azonban egy, prototípusban maradt példány, amit mindig körbenézegetek, amikor valakinek eszébe jut írni róla. Ez a Chevrolet Blazer XT-1, ami egy SUV-egyterű-busz-kupé-ajóistentudjami sok üveggel, jujsárga színben és egy olyan kormánnyal, amitől az ember érzi, hogy ő "az utolsó csillagharcos, aki védi a határokat Xur és a Kodan Armada ellen." Csak rá kell nézni, hogy feltűnjön, hogy ezt az autót nem csak 1987-ben lett volna drága gyártani, de még ma is. Már ha le nem csaljuk például a sérüléseket vonzó hátsó üvegpanelt például. A kormánykerék és a köré felszerelt gombok pedig annyira összezavarják a sofőrt, hogy csoda, ha a lámpát fel tudja kapcsolni. De van benne ötlet. (Azóta Bencénél, aki a legnagyobb hazai Star Wars oldal szerkesztője meg még sok minden más is, láttam, hogy az 1986-os Oldsmobile Incasnak is hasonló szarvkormánya volt. Ott volt ez a levegőben ezek szerint.)
A Blazerrel szemben a Honda Cub EZ90 gyártásba is került, esküdözik rá az internet. Pedig a motor úgy néz ki, mintha egy nyolcvanas évekbeli animéből, de nagyon határozottan nem az Akirából, származna a formaterv. Futurisztikus, kilátszó alkatrészeket, felesleges kezelőszerveket nem nagyon mutató, áramvonalas kis aranyosság. Eleve szeretni kell a kort és a helyet, amikor menő kis dolgokat is lehetett tervezni.
Zene és elsüllyedt hajó
Mindenki emlékszik még a Wellerman dalra ugye, amive előbb csak a Tiktok volt tele, aztán az egész internet. There was a ship tátáttátááá... (R#204) A héten leltem egy másik dalt, egészen frisset, százéves sincs. Egy nekem ismeretlen, de egy követettem által követett ember írt fura mondatokat a Edmund Fitzgerald teherhajóról. Ilyenkor az ember előveszi a Google-t és rájön pár kereséssel később rájön, hogy a mém átírások a hajó elsüllyedéséről szóló folk dalra utalnak.
"The Wreck of the Edmund Fitzgerald" - Gordon Lightfoot (HD w/ Lyrics) - YouTube
Haven't seen too many videos with a good quality version of this song, so I thought I'd put together a video with lyrics. Enjoy!Pictures are Copyrighted to t...
(A fenti vagy egy beágyazott videó vagy egy árva link. Az előnézetből nem egyértelmű. Izgalmas!)
A sztori amúgy viszonylag egyszerű, fordulatoktól mentes. Az Edmund Fitzgerald egy nagy méretű, viszonylat fiatal ércszállító hajó volt, ami az amerikai nagy tavakat járta. 26 ezer angol tonnával lehetett megpakolni, ennyit is vitt magával, amikor beleszaladt egy korai és váratlan őszi viharba. Száz kilométer per órás szelekkel, 5-10 méteres hullámokkal, és a zárt raktér tetejének elvesztése után a beömlő vízzel is meg kellett volna küzdenie a hajónak és a legénységnek. Előbb csak dőlni kezdett, majd nem tudjuk pontosan mi történt, de a hajó 29 fő legénységével együtt eltűnt a Lake Superiorról. A kettétört roncsot 1976-ban, egy évvel a hajó elsüllyedése után, találta meg az amerikai haditengerészet keresőcsapata.
A hajó wiki szócikkében vagy fél tucat elméletet ismertetnek, mi okozhatta a katasztrófát. A History Channel két évados műsort csinálna belőle, majd arra jutnának persze, hogy Hitler.
Emberkísérlet
Múlt héten megkérdeztem a követőimtől, hogy mégis hogyan definiálnák az értelmiséget. Nagyon érdekes dolog, ajánlom nektek is. Megy vörös és fehér húsokhoz, vegán fogásokhoz, tegnapi mikrózott pizzához és fine dininghoz is.
Az egyik nagy csoportja a válaszoknak annak a megkérdőjelezése volt, hogy ez a kérdés fontos-e? Vajon máshol is létezik-e vagy csak mi magyarok szenvedünk vele. Ide be lehet rángatni az intelligentsia, public intellectual, intellectual fogalmakat, nem linkelgetem végig, a wikiről elindulva össze lehet rakni a kultúrtörténetüket. Röviden: nem, nem magyar kérdés/jelenség. Aztán voltak azok a megközelítések, amelyek végzettséghez (diploma, phd) vagy foglalkozáshoz (kutató, egyetemi tanár, esetleg valami megmondóember) próbálták kötni. Ez azért volt tanulságos, mert amellett, hogy nem értek egyet a megközelítéssel, kellett keresnem körvonalazottabb érveket annál, mint hogy nem tetszik. Vagy hogy korlátos, még az elérhető társadalmi mobilitással sem számoló meglátás. Szóval ez már jó játék volt.
Én valahonnan onnan próbáltam, próbálnék közelíteni, hogy a közügyekkel foglalkozó, a saját területéről is gondolkodó, a tevékenységének társadalmi hatásait felmérő embert rajzoljuk körbe a definícióval. Ami persze annyiban barátságtalan, hogy nagyon szűkre veszi a kategóriát. Kiszorul még a modern középosztálybeli polgárság is, aki jól elél egy programozói fizetésből, elmegy nyaralni kétszer, új a kocsija, és magániskolába járatja a gyereket. Mert elsősorban nem anyagi, hanem szellemi természetű a korlát. Még ha a szellemi javakhoz való hozzáféréshez anyagiak is kellenek. Igen, a következő kérdés az, hogy mi az értelmiségi életet lehetővé tévő bér. Megfejtés nincs, de ha van saját definíciótok, vagy velem szemben tudtok adni egy jó tankönyvi definíciót, szeretettel várom.
Elkerülhetetlen dolgok?
A múltkor ajánlott Vademecumban (V#845) volt szó egy izlandi regényről. A regényt nem ismerem, a hírlevélben idézett félmondatba fogok belekapaszkodni.
"(...)Bergsveinn, legalábbis véleményem szerint, a megszokottnál jóval kritikusabb és bizalmatlanabb a fékevesztett fejlődéssel szemben, és óészaki filológus lévén inkább vonzódik az egyszerűbb, tisztább és végtelenül lassabb messzi múlthoz, mint a relativizált, post-truth jelenhez."
A mondatot Veress Dávidtól, Bergsveinn magyar fordítójától és az Észak folyóirat szerkesztőjétől, idézi a hírlevél. A kulcsfogalom a fékevesztett fejlődés. Értem mit akar jelenteni, mit próbál körbeírni, de hiányzik a fogalom használatából nekem valami. Eleve hidegrázást kapok attól a gondolkodástól, hogy nem csak a fejlődés, hanem annak az iránya is eleve el lenne rendelve. A legrégibb trükkök egyike, hogy elhiteted, hogy aminek a bekövetkeztén ügyködsz - legyen az a kriptovaluta térhódítása vagy a haknigazdaság (gig economy) térhódítása - az szükségszerű. Kifogod a kritikusaid vitorlájából a szelet, ha sikerül elérned azt, hogy a diskurzusban te legyél a jövő, ők pedig a ludditák.
A fentiek miatt fontos az, hogy egyrészt foglalkozzunk a különböző jövőképek politikájával. Kinek az érdekét szolgálják? Ki jár jó, ha X vagy Y technológia vagy társadalmi trend uralkodóvá válik. És persze kinek a pénze ül a területen tevékenykedő cégekben? És ugyanígy ér megkérdőjelezni a status quot is. Ha eddig nem tettük, akkor nekünk minden bizonnyal valamennyire kényelmes. Na de kinek nem az?
Aprajafalva
Eldumáltam az időt, az olvasnivaló ajánlás így a végére marad.
Honnan származik az az infó, hogy egyes cégek már mosógépeket vesznek, hogy azokból forrasszák ki a chipeket a saját termékeikhez? Egy negyedéves pénzügyi jelentéshez tartozó telekonferencián mondta egy cégvezető más cégekről. Szóval pletyka, még ha jó helyről érkezett is.
A kutyafajtákhoz tartozó hitvilág - milyen karakter satöbbi - meg úgy általában a fajtisztaság, fajtatisztaság koncepciója egy ideje nagyon gyanús. Úgy értem ez a fasizmus velünk élése, mert hát ugyanarról a Canis familiarisról van szó minden esetben, de más tulajdonságokat tulajdonítanak nekik. Emberben ez úgy nézne ki, hogy a Homo sapiens sapiens máshogy kinéző példányaitól azt várnánk el, hogy máshogy viselkedjenek. Ezt teszik persze, de erre elégséges magyarázatot szolgáltat a nevelés és a kultúra. A kutyáknál azonban a természet vs. neveltetés vita mintha nem játszódott volna le. Ellenben most a Verge ír egy vizsgálatról, ami szerint az emberhez hasonlóan a kutyák is változatosak, és ez a változatosság nem a fajták mentén jelentkezik. Azaz van szeleburdi német juhász, fegyelmezett pitbull és így tovább. Brent óta amúgy is tudjuk, hogy rossz kutya nincs.
Az FT arról ír - na jó, írt -, hogy Japánban problémát okoz, hogy a családi vállalkozásokat nincs kinek tovább adni. Ez Magyarországon is probléma, vagy ha még nem az, akkor az lesz. Általában véve egy komoly kihívás egy felépített vállalkozás második vezetőjét megtalálni. Apropó Japán, Csabától jött egy cikk hetekkel korábban, hogy a régi digitális gépeknek elkezdett ára és értéke lenni. Nyilván ahogy az egyes lencséknek van egy sajátos rajzolatuk vagy a filmeknek jellemző színvisszaadásul, úgy a szoftveres adatfeldolgozásnak is lehet ilyen jellemzője. Én utómunkázom a képeimet, digitális negatívból (RAW) hívom őket elő, de komoly tábora van annak a megközelítésnek is, hogy a gép adjon egy jpg-t, ami úgy néz ki, ahogy kell. Plusz ezek a gépek kütyük vagy a technológia fejlődésének mérföldkövei is. Ki ne akarna egy, a képeket floppylemezre rögzítő Sony Mavicát otthonra?
Én máshol
Az ehavi Forbes-ban lesz egy cikkem, na jó egy idővonal, a magyar autógyártásról. Ezek azok a cikkek, amikhez sokkal mókásabb kutatni, mint a végeredmény sejteti. De így is igyekeztem beleírni mindent. Például tudtátok, hogy 1900-ban volt az első autó-gyalogos baleset, Törley pezsgőmágnás elütött hússzal egy utcaseprőt. Vagy hogy az első műszaki- és sofőrvizsgán volt cigányzenekar is, mert a jóisten tudja miért.
A Magyar Narancsban ezen a héten is volt cikkem a videojátékokról, amikkel "pénzt lehet keresni". Na ezek a pay-to-earn modellű játékok kábé annyira jó dolgok, mint egy gyerekmunkával működtetett uránbánya. Május első hetében pedig a mit is akar Musk a Twitterrel kérdést próbálom megválaszolni majd.
Ennyi a hétre. A novellaválogatásra jól nem maradt idő, de majd jövő héten! Nehéz úgy hírlevelet írni a magyar sajtó által figyelmen kívül hagyott témákról, hogy a sajtó úgy funkcionál, mint a miénk.
Üdv,
Ádám