Rakasz #269 - őseink földön és víz alatt
Sziasztok!
A visszajelzések szerint az előző részben több volt az elütés, mint a sokévi átlag. A felelősöket keresi a szerkesztőség, de mivel én vagyok az, nem ígérem, hogy meg is találjuk és felelősségre vonjuk. Szorri vagyok.
Magyarországon, ahol rendes, modern balos párt nincs, akadémikus a kérdés, de amúgy érdekes, ahogy az újsütetű balosok (na jó, meg a régiek is) próbálnak navigálni az ukrán nacionalizmus (fiatal állam és épp lövik), a putyini állam dezinformációja és az elveik között. Miközben az egyenletből sok mindent ki lehet húzni és marad az, hogy itt bizony van egy posztszovjet imperializmus. Na de ne legyünk ennyire okosabbak mindenkinél, hadd szórakozzanak.
Az ősök földje
David Garcia térképész, akivel nagyon interjúznék, de nem akar összejönni, írta a Facebookra a lenti rövid sztorit.
Tisztán emlékszem, amikor egy térképész kolléga megkérdezte. "David, miért politizálsz mindig?"
Azt válaszoltam: "Tudatában vagy annak, hogy térképészek vagyunk?"
Ha van térképész kóan, akkor ez az.
Na de vannak vidékek, amikről még nem beszéltünk, pedig veszélyben vannak. Ki tudja, merre van Doggerland? Esetleg ki az, aki hallgatott már brit halászati "vízállásjelentést", azaz a Shipping Forecastot? Ebben elhangzik a Dogger szó, de egy tengeri területet jelöl. Lásd a lenti térképet.
A legutolsó jégkorszak alatt azonban nem volt víz alatt Doggerland, hanem a Brit-szigeteket Európával összekötő földnyelv része volt. Ez a rövidke hűvös időszak 115 ezer évvel ezelőtt kezdődött és nagyjából 11 ezer 700 évvel ezelőtt zárult le. Nagyjából ekkor van a pleisztocén (azaz őskőkorszak) és a holocén (azaz jelenkor) korszak közötti váltás is. (Vannak még itt jó szavak, például kaionozoikum. De hajlandó vagyok elengedni a témát.)
Doggerland ma átlagosan 20-40 méter víz alatt van - és Dogger-homokpadnak hívják -, ami nem nagyon sok, de azért már jócskán vizes ahhoz, hogy az ember odamenjen Schliemantt játszani. (Régész barátomtól amúgy is mindig meghallgatom, hogy Schliemann legalább négy Tróján ásott keresztül, míg talált egy olyat, ami tetszett neki.) Erre a célra vannak a vízi régészek, akik aztán tényleg kemény alakok. Viszont Doggerlanden nem volt még rendes feltárás, mert egyrészt távközlési kábelek szelik át, másrészt pedig ami jó élőhellyé tette, az most remek halászhellyé teszi. Pedig a jégkorszak végén ez egy kellemesebb, erdős-folyós, vadban és halban gazdag terület volt, ahol a vadászó-gyűjtögető őseink egészen jól érezték magukat. Aztán az olvadással emelkedni kezdett a vízszint, de a Doggerland beach fílinget egy norvég földcsuszamlás nyírta ki végleg, ami akkora cunamit indított be, hogy az elsöpörte a földnyelvet úgy nyolcezer éve. Az viszont, amit a lakott időszakból - ez nagyjából 15 ezer évvel ezelőttől 9 ezer évvel ezelőttig terjed - mutathatnának a leletek, valószínleg érdekes lenne.
Halászhajó és szélerőművek Wight-nál (Fotó: Frank Shepherd CC-BY-SA)
Némi képünk van arról, hogy mégis mi lehet a víz alatt. Egyrészt a halászhálók néha szednek össze tárgyakat a tengerfenékről, másrészt a víz is sodor ki dolgokat a brit és a holland partokra. Csontszerszámokra, szakócákra, agancsból készült szigonyokra kell elsősorban gondolni. (Videós tárlatvezetés a Doggerland killításról.) Illetve olyan nagyobb eszközökre, amik ezeknek a készítésére szolgáltak. Például a most Doggerlandért a szavát felemelő brit régész egy amúgy nem túl sikeres expedíció során hozott fel egy kova kalapácsot, amivel szakócát gyártottak.
Valamiféle feltárás most lesz, de nem az, amire a régészek vágynak. A területet kijelölték a brit szélerőmű parknak, mert hát sekély a víz, oda jó erőművet telepíteni. Ez jár majd talajvizsgálatokkal, fúrásokkal, amik hoznak fel tárgyakat. De általában véve a régészet a "dózerolgatunk kicsit erre-arra" módszernél finomabb eljárásokkal dolgozik.
Az ősök földje (repríz)
Azt a viccet ugye mindenki ismeri, hogy Shakespeare műveit nem Shakespeare írta, hanem egy másik arc, akit szintén Shakespeare-nek hívtak? Igény esetén el lehet mesélni Homérosszal is. Na a helynevek is tudnak így viselkedni, csak ott nagyobb tényező az emberi igénytelenség. Én például a héten tudtam meg, hogy a Macchu Picchut nem így hívják.
Van jobb fotó is a romokról, de ezen van láma! (Fotó: Jenny Salita CC-BY-ND)
A helyzetet bonyolítja, hogy a romokat, amik valószínűleg az inka uralkodó nyári rezidenciája volt, 1911-ben fedezte fel egy Hiram Bingham nevű amerikai felfedező. Problémát okoz, hogy a romok nem voltak elveszve. Korábbi térképeken szerepelnek, 1555-ös gyarmati dokumentumokban említik, 1860-ban pedig egy német fickó vett arrafelé földet és a kormány tudtával fosztogatott egy keveset. Bingham ennyi erővel a járdaszigeteket is felfedezhette volna. A korábbi dokumentumokban azonban nem szerepel a Macchu szó, ellenben Huayna Picchunak vagy egyszerűen Picchunak nevezik a várost.
Kitartóan csinált dolgok
Az internet egyik legfontosabb intézménye az Internet Archive. Nem a legszebb, leggyorsabb, legszexibb, és ránézve még csak nem is a legmodernebb, bár a motorháztető alatt csak ott van pár érdekes dolog. Az oldalt 25 éve alapította Brewster Kahle, aki az Alexa internetforgalmi elemzőcéget alapította, majd adta el idővel az Amazonnak. Az Archive célja, hogy szembe szálljon a bitrozsdával: megpróbálja archiválni és elérhetővé tenni az eltűnőben lévő weboldalakat, meg tároljon mindent, amit az emberek rájuk bíznak. Mostanra félig könyvtár, félig meg egy nagyon durva halmozási kényszerben szenvedő ember internetes padlása. Én is töltöttem fel oda VS archívumot, saját műsort, ismerős műsorát, Nava pontból kiszivárgott anyagot, ezt, azt. Lehet kérni tőlük, hogy dolgokat ne tegyenek elérhetővé, azt hiszem, de sose próbálkoztam még vele. Nekem jó érzés a tudat, hogy a nyilvános cuccaim megvannak a padláson. A Niemann oldalán pedig van egy jó kis cikk az Archive történetéről. Minden dicsérő szó megérdemelt.
Oszlopcsarnokos épületben sok szerver, idill (Fotó: John Blyberg CC-BY)
A Fast Company nem tartozik feltétlenül a kedvenc lapjaim közé, de most hoztak egy érdekes cikket. A narratívából én visszavágnék egy keveset, mert a cikkben bemutatott Wikipédia szerkesztő nem a "leghangosabb web3 kritikus" lett, hanem egyszerűen csak dokumentálja a kriptós, NFT-s és kapcsolódó technológiás hackeket, adatvesztéseket, csalásokat és lopásokat. Forradalmivá az teszi a tettét, hogy még a sajtóban is van egy nagyon erős igény arra, hogy megpróbáljanak értelmet adni a web3-as arcok homokvárának. Beépített rosszindulat: kockázati tőke bődületesen sok van a web3-as cégek mögött. Ügyféligény nem annyira. A bitcoin több, mint tíz éve ígéri, hogy olcsóbb és gyorsabb tranzakciót tesz lehetővé, mint a hagyományos pénzügyi rendszer. Egylőre nem sikerült.
Mások írták
A Summa Artiumnak, amiről eddig annyit tudtam, hogy ők az alapítvány a Fortepan mögött, van egy Vademecum című hírlevele is. (Meg egy könyvklubja. Jé!) A hírlevelet Török András írja, aki most került a radaromra a hírlevéllel együtt. A fővárosi értelmiségi háttér nem az én hátterem. Ellenben van most két jó téma is, amit szerintem érdemes onnan elolvasnotok, majd pedig feliratkozni. Az egyik a Szerelmi vallomás a magyar nyelvhez, tizenkét tételben ami pont ez. Cserépdarabokból összerakott esszé a nyelvről, nyelvben való létezésről, otthonlétről csupa olyan dologgal, ami ismerős tud lenni annak, aki nem egy nyelvben él. Néhány cserép pedig annak is, akinek egy nyelv jutott.
Fontos időnként nyelveken és nyelvekben gondolkodni, hogy ne fussunk olyan tévutakra, mint a magyar elsőbbségét hirdetők szoktak. Mármint igen, tartogat meglepetéseket a nyelvtanulónak, de akinek ez újdonság az próbálta már átlátni a francia nyelv kivételeit? Vagy a különböző kultúrák által beszélt angolok durván eltérő, esetenként nem is nyelvi elemek által működő tegezés-magázás viszonyait? És van még nem egy ilyesmi. Vagy persze a gyönyörű - ez az egyik kedvenc videóm, sokadszor linkelem - brit understatementet?
A másik téma pedig Háy János Mamikám című könyve, ami körül van vita. (R#263) Ebbe a Vademecum is beleállt ismertető jelleggel, ellenben egy olyan szöveggel, ami automatikusan Háynak adott igazat. Múlt héten érkezett egy remek olvasói levél, ami felhívja Török figyelmét arra, hogy lekicsinyelte a kisebbségi véleményt, előrébb valónak tartotta a többségi társadalmi, státusszal rendelkező szerző érvelését. A levél teljes egészében olvasható a legutóbbi hírlevélben, ami mindenképp tiszteletreméltó, még ha az utána következő pontok - különös tekintettel a másodikra - szerintem le is értékelik az olvasói véleményt. Play stupid games, win stupid prizes - mondja vagy Tom Clancy vagy valaki más.
Nóra, a visszatérő ajánlottam... Szóval van, még aki nem iratkozott fel az Enda Letterére? Ha nem, ami az ideális állapot, akkor nem ajánlom többször. Ami majd továbbvisz minket egy másik gondolathoz, de előtt. Szóval Nóra arról írt, hogy a németországi Husumban miért van krókuszfesztivál, illetve hogyan alakult Frízia partvonala és miben tévedtek - a legenda szerint - egy jó nagyot a ferencesek. Mint mindig, ez is marhára jó.
Ennyi a hétre!
Üdv,
Ádám