Rakasz #268 - kelet és ami mögötte van, mégkeletebb
Sziasztok!
Na eddig volt a tinglitangli, most keményebb témák jönnek. Szerintem itt még nem mondtam - a műsorunkban szoktam, meg remélem mindenki alapértelmezésnek veszi - hogy nem kell velem egyetérteni, sőt ha épp nem vagyok elhavazva, még vitára is kapható vagyok. Ezzel a felütéssel megyünk tovább.
Mércék
A héten volt egy érdekes cikk a Telexen arról, hogy az orosz államelméletnek és a nukleáris elrettentőerő fenntartásának hogyan része az orosz ortodox egyház. Nagyon ne csodálkozzunk rá, Kirill pátriárka, az egyház feje és papjai, szakmányban áldják meg a fegyvereket, űrrakétákat, ami épp a Kremlnek fontos. 110 millió hívő nem... na jó, szóval tévedhet, de túl nagy hatalmi centrum az egyház, hogy az állam ne akarjon vele kötni valami dealt. Ez pedig régen megköttetett.
Rakéta- és misszióáldás Bajkonurban (Fotó: NASA/Joel Kowsky)
Buda Péter, "nemzetbiztonsági és külpolitikai szakértő, volt nemzetbiztonsági főtiszt" és a Telex cikk szerzője szerint a dealnek az a lényege, hogy "Oroszország ortodox jellegének megőrzéséhez nukleáris hatalomnak kell lenni az államnak, az ortodoxság megőrzéséhez pedig nukleáris hatalomnak". Az állam védi az egyházat és morálisan legitimál mindent, ideértve a mostani háborút is, az állam védi az egyházat. Emellett az elméletnek vannak még érdekes darabjai, például, hogy az ortodox állam áll szemben az elpuhuló, végét járó satöbbi nyugattal. Ezzel együtt jár az egyház és az állam nagyfokú összefonódása is. Onnan is, hogy az egyház elfogadhatónak tünteti fel az állam megmozdulásait, és onnan is, hogy az egyházi figuráknak van korábbi állami karrierjük. Kirill pátriárka esetében a KGB-ben. (Fontos olvasnivaló a 444 és a Kovász blog közös cikke is az ukrán és az orosz ortodox egyház közti politikai feszültségről.)
Többektől megkaptam a cikket, és többektől kaptam értetlen tekinteteket, amikor bedobtam válaszként, hogy az egyik vallási fundamentalizmus olyan, mint a másik. Amikor Kiss-Rigó püskpök megvédi Orbán Viktort, aki a nyugattól védi a keresztény magyarországot, akkor ugyanezt a fundamentalizmust látjuk. (Balog emberpüspökminiszterbe ne menjünk bele, tőle aktívan rosszul vagyok.) Legalább ennyire érdekes, hogy a magyar kormány itthon mit ad egyházi kézre, határon túlon pedig milyen egyházi projekteket támogat vagy vesz a nevére. Vagy ha egy-két határral arrébb nézünk, akkor az amerikai kultúrharcos jobboldal, aminek a fanatikusai 1976 és 2015 között 200 gyújtogatásos vagy bombatámadást, 11 gyilkosságot, 26 gyilkossági kísérletet hajtottak végre abortuszt is végző nőgyógyászati klinikák ellen, az is egy vallási fanatizmus. Hogy a kép, ami kirajzolódik, csúnyább, ha mindezeket egyazon mércével mérjük? Az lehet.
Zárójeles dolog, de ide illik egy mondat erejéig. Azt természetesen érdemes megnézni, hogy a kultúrharcos jobbot vagy miniszterelnökurat kik pénzelik. Az orosz hadseregnek épp nem túl nagy a megbecsültsége, de információs hadviselésben hagyományosan jók. Pláne, ha bomlasztani kell. Milyen olcsón vettek az EU-ban vétót velünk, nem?
Mi marad ki az érvelésből? A fundamentalista jobb antitransz törekvései, az ortodoxia és a neoprotestáns megközelítés különbségei, hol van az egyház a papok között vagy a hívek között, a nők ellen irányuló zaklatás elterjedtsége a mi kis első világunkban, és vannak még nézőpontok.
Az Elbától akármerre is
George Monbiot brit balos gondolkodónál láttam - kösz, Csaba! - a westplaining kifejezést. Arról a jelenségrő van szó, hogy a 15. hosszúsági körtől keletre elkezdődik az a kelet-európa, amely a nyugati gondolkodás szerint nem rendelkezik ágenciával - azaz tetterővel - és ilyen módon a nyugat machinációnak megfelelően mozog. Szóval Lengyelország vagy Magyarország a nyugat csábítására lépett be a NATO-ba, Putyin pedig a nyugatra reagál. A kelet a tetterő mellett célokkal, érdekekkel sem rendelkezik, ilyen csak az aktív szerepet játszó nyugatnak jár.
Nem egzotikum, csak piacozók a KGST-ben (Fotó: Fortepan / Urbán Tamás)
Ez a gyarmatosító felfogás segíti a keleti szélsőjobbot is. Putyin hivatkozhat arra, hogy őt provokálták például. Pedig legalább is hülye dolog ilyesmire meg pufferzónára hivatkozni, amikor mindegyik félnek vannak olyan fegyverei, amelyek több ezer kilométerre képesek ellőnni. Sokkal egyszerűbb, de kevésbé kényelmes magyarázat, hogy a mostani háborút az orosz imperializmus érdekei lendítették mozgásba. Ugyanezt kevésbé elegánsan megírta a Freedonnews is, amiben viszont több a lendület: Fuck leftist westplaining.
Your lack of knowledge on the issues of Russia and the rest of the world formerly behind the Iron Curtain is, frankly, astonishing, surprising and the lack of curiosity – shameful. In London and the wider UK, you got comrades coming from all these countries that joined the EU since 2004 and apparently you have never bothered to even attempt to understand what we are about. We were good for some things, mainly, in the leftist reflection of the mainstream trope of a “Polish builder” or “Lithuanian cleaner” (good, hard-working, simple people), we were good for more hands-on stuff. But never good enough for actually having opinions: apparently even about the stuff we grew up with. The unique version of Orientalism that you hold towards us, seeing as either simpletons, or racist, primitive, but honourable – you know exactly what we mean, admit it.
Pár héttel korábban a Calvert kapcsán erről beszélgettem Selmeczi Nórával, akit meg is kérdezhetem, hogy idézhetem-e azt a paszusát, hogy miben látta jobbnak a Calvertet a nyugati kiadványoknál. Persze írt egy teljesen új, még elegánsabb szöveget:
Ha most kellene körülírnom a jelenséget, annyit tennék hozzá, hogy az egész CEE régió egy rezervátum, az egzoticizálás nélkül. Egymásnak mesélünk egymásról, a Nyugat narratívái pedig kivetik magukból ezt a diskurzust. (...) köteteket lehetne megtölteni ezzel — itt van mindjárt a Monocle 150., jubileumi számában egy Magyarország melléklet, amiben elhűlve láttam, hogy a pusztatomantikát sem sikerült meghaladni a MTÜ szponzorálásával; wow Hortobágy Nine Arched Bridge. Pedig ennek a pusztaromantikának az exportértéke is leírható westplainingként, és mi internalizáljuk, pedig lehullik a kortárs magyar identitásról (ami micsoda is egyébként?).
Ebben az is benne van, hogy vágyhatunk nyugatra, de nem kell úgy tennünk, mintha már az lennénk. Eltérőek a tapasztalataink, a kulturális mintáink, a generációs élményeink. Aki már leült sörözni egy velekorú szlovákkal vagy lengyellel esetleg ukránnal, az tudja, hogy több bennünk a közös, mint az eltérő. Én ezt pont Kijevben tettem meg, gyerekmesékről dumáltunk sörök mellett. Mondtam, hogy sci-fi, egy család, akik a jövőből kapnak cuccokat. Erre a szlovák lány bedobta, hogy Mézgicsku.
Kelet és nyugat találkozik egy géppiszoly két végén (0036Mark munkája)
Ezek elmesélhető dolgok lennének, ha érdekelnének bárkit. Ahhoz viszont a westplaininget meg kellene haladni. Meg az a szégyenérzetet is, amit az vált ki, hogy mi nem vagyunk nyugat. Ez nem felmentése a korrupciónak, Orbán Viktornak, a lusztráció hiányának és még sok minden másnak. Viszont az eltérő kulturális mintáknak igen, már ha egyáltalán elnézést kellene érte kérni. Aki nem kíváncsi rám, nem barátom.
A lé, a zsé, a della és a csirke
Még nem volt Rakasz, ellenben még élt apám, amikor szembejött a Honeycrisp almák története. Egyrészt elolvastam, mert érdekelt, hogy egy almát hogyan másolásvédelemmel ellátni, másrészt meg valami összefoglalót akartam neki írni, mert kettőnk közül ő volt az, aki értett a kerthez. Miskolcon a családi ház kertjében harmincpár fa van, ha jól tudom a számot. Persze, ha az embernek van telke, bűnözés csak füvet meg medencét tenyészteni rajta.
A Honeycrispnek az volt a trükkje, hogy almább alma volt az almánál. Értsd: olyan volt beleharapni, mint ahogy a tévéreklámokban harapnak bele az almába mosolygó gyerekek a lábuknál labradorral, a háttérben a fogászati reklám nagyszülőkkel. Édes volt, lédűs, reccsenő, hersenő és biztos vannak egyéb jelzők is. A trükk másik oldala az volt, hogy a termesztéséhez a megfelelő klubba kellett tartozni. Szóval az almafajta hozzáférhetősége törv. véd. meg contains DRM módon szabályozva volt. Ugyanakkor a spéci almák ára miatt megérhette a klubba tartozni, és befizetni a sápot. Na de ez egy régi sztori, van is róla jó NPR cikk és rádióműsor.
Fésüljük szét először a kategóriákat. A Honeycrisp egy cultivar azaz kultúrnövény-változat, magyarul a Malus domestica, ami a házi alma több hibridjének keresztezésével nemesített verzió. Az egyszerűség kedvéért kezelhetjük úgy, hogy van a kutya (Canis familiaris), és ezen belül egy változat a mittomén, dán dog. És élünk a lehetőséggel és nem foglalkozunk a kutyások fajtatisztaságos, gyanúsan fasisztoid elképzeléseinek tárgyalásával.
A megértésnek ezen a szintjén voltam, amikor szembesültem azzal, hogy van kockázati tőkéből fejlesztett csirke. Itt nem lehet átlépni az ipari állattenyésztéssel kapcsolatos fenntartásokat, amikben a vegánoknak többnyire igazuk van. A lustaságom a védelmem. Szóval létezik egy Cooks Venture nevű kockázati tőkéből létrehozott cég, amit a Blue Apron nevű - félkészkaja-kiszállítási startup, ami nagyot futott majd nagyot zuhant és a mai napig nem jutott el a tőzsdéig - cég alapítója Matt Wadiak alapított. A CV célja, hogy egy új típusú broiler csirkét tenyésszen ki, ami egyrész jobb ízű, másrészt ellenállóbb a vírusokkal szemben. A broilerek, mint kiderül, viszonylag monokultúrásak. Szóval a sztori végül nem az lett, amit vártam, hogy létre akarnak hozni egy spéci csirkét, hanem az, hogy a nagyipari állattenyésztés már mostanra beszűkítette a csirketípusokat. Megint oda jutottunk, mint amúgy istenverte mindig, hogy a dolgok ipari oldala az igazán érdekes.
Dolgok, amikhez nem értek
Az Inputban volt egy cikk a TropeTrainer szoftverről, ami - és innentől a cikk szerzőjének, S. I. Rosenbaumnak hisztek - a Tóra tanítására való. De nem akármilyen tanítására, hanem abba az ének- és nyelvi hagyományba ágyazott tanulásáról, amit az ortodoxia megkövetel. A megérdésem szélén vagyunk, ami miatt elnézést kérek az engem később majd kijavító zsidó olvasóktól, de úgy tűnik, hogy több absztrakciós szinttel van dolgunk. Az első, hogy van egy írásunk, ami csak a mássalhangzókat jelöli. A másik, hogy ehhez jár egy orális-, énekbeli- szóval alapvetően ritmikus hagyomány, ami ezeknek a szövegeknek értelmet ad. Értsd: a dallam mutatja meg, hol van nagy szünet, mi tartozik egybe, hol van pont és hová esik vessző. Van egy rendszer, ami az időszámításunk után tizedol század óta megvan - azaz: kábé a honfoglalás óta -, amit Aaron ben Asher fektetett le. A probléma ott van, hogy a szoftvert a dallamkódolás - ami persze hagyományonként és területenként eltér - egy ember írta meg DECtalk szoftverre alapozva.
Ugrunk egy nagyot: az ortodox bar micvához és bat micvának része a Tóra egy részének felolvasása a megfelelő dallammal. Mert ugye a dallam adja a központozást, a központozás pedig az értelemadás eszköze. Lásd még, a királyt megölni nem kell félnetek. A sztori lényege, hogy erre volt egy szoftver, amit egy nyugdíjas ortodox kóder - aki amúgy meleg volt, amire azt mondta a rabbija, hogy más se tartja be mind a 613 parancsolatot - Tom Buchler megírta a tökéletes tóratanító szoftvert. Majd teltek az idő, "s az évek szálltak, mint a percek", és meghalt. Isten nyugosztalja! A rabbik és a tanulók problémáját az okozta, hogy a szoftver alól kisétált a vas. A szoftver nem olyan, ami egyszer csak kész van. Figyelni kell rá, babusgatni, szemmel tartani, mint a nukleáris hulladékot. És itt van a fontos tanulság a cikkben, ami túlmutat a bar micvára tanuló ortodox zsidóságon. A szoftver nem könyvbe zárt tudás, hamarabb és máshogy avul el. Forráskód valószínűleg nincs, mert senki nem érezte fontosnak elrakni, amikor a programozó meghalt. Nem jó sztori, de fontos.
A hamarabb zavarbaejtően rövid időket jelent. Tavaly volt a 2001-es amerikai terrortámadás húsz éves évfordulója. Tömegek jöttek rá, hogy a korabeli tudósítások nem nézhetőek meg, mert a húsz év alatt a Flash videóformátuma kiment a divatból. Abban a korban élünk, ami egyrészt bődületesen sok efemer információt kezd el őrizni, másrészt bődületesen sokat veszít el.
Legyen ennyi a hétre, oké?
Üdv,
Ádám