Rakasz #264 - "A willing foe and sea-room"
Sziasztok!
Tudjátok-e hol folyik a 2019-ben felfedezett Gula-folyó? Ha nem, akkor még húzlak egy kicsit vele, és elmesélem, hogy Milton Allimadi fedezte fel a királynő városában, és mint felfedező rögtön nevet is adott neki. A hírről a Nairobi Times számolt be kis késéssel, hozzátéve, hogy a helyiek amúgy Temzének nevezik. Sokkal szebben nem lehet elmagyarázni a gyarmatosító gőgöt.
(Kép: Oskar Artur Alexander)
Nicolai Eberholst dán történész ásott elő egy festményt Oskar Artur Alexander horvát festőtől. A kép úgy első világháborús, hogy maga a háború nincs rajta. Csak épp egy L.42-es repülőcsónakot indítanak be rajta Trieszt kikötőjében. (A típust nem találom, külsőre leginkább az L.2-re hajaz, ami a képen van.) A lenti fotó pedig az egyik kedvencem a Fortepanról, igaz ezen egy L.3-as hidoroplán van Kotor kikötőjében.
(Fotó: Fortepan / Kerekes Jenő)
Mondjátok hol van, hova lett
Valami vacak második világháborús filmet néztem, tán a Midway volt az, amikor felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a birodalmi japán flottából megmaradt-e bármi. Nem nagyon akartak akkortájt meghagyni csatahajókat múzeumhajónak. Talán úgy gondolták, fenyegetést is jelenthetnek a jövőben. Illetve Japán esetében felmerült az is, hogy nem kellene kegyhelyet építeni a japán nacionalizmusnak. Ezért aztán a Nagato csatahajót és a Szakava cirkálót, amik a világháborút túlélték a Bikini-atollnál kijelölt hajótemetőbe vitték, ahol aztán a későbbi kísérleti atomrobbantás célpontjaiként szolgáltak. A Nagato volt az egyetlen megmaradt, a világháborúvan részt vett japán csatahajó.
A Nagato, még japán hajóként (fotó: közkincs)
Van viszont olyasmi, ami birodalmi japán is, csatahajó is, és nem is küldték a tenger fenekére. A Mikasza 1902-től - akinek úgy érdekesebb, pár évvel Ady Új versek kötete előtt - volt hadrendben egészen 1923-ig - azaz Ady halála után négy évvelig. Az egy Ady pályafutásnyi idő alatt részt vett az orosz-japán háborúban, részt vett a háborút lezáró Csuzimai csatában, ahol a japánok miszlikbe lőtték szét az orosz flottát. Elsüllyedt, kiemelték még időben, hogy katonákat vigyek Szibériába az orosz forradalom alatt. A világháború és a forradalom után múzeumhajó lett belőle, ma is látogatható. Ez utóbbi leginkább annak köszönhető, hogy mivel az ötvenes évekre leloptak róla mindent, ami mozdítható, Japán újra felújíttatta.
Létezik még egy Maeklong nevű hajó Thaiföldön, amit 1937-ben építettek Jokoszukéban thai megrendelésre. Ez a korvett csatát nem nagyon látott, ellenben lelkesen fuvarozta Thaiföld (illetve egy ideig még Sziám) és Nagy-Britannia között az uralkodócsalád különböző élő és holt tagjait. 1995-ben szerelték le, azóta múzeumhajó.
Hajó, ha nem
Utánlövés jelleggel mondom, hogy úgy fél éve volt szó arról, hogy a Queen Mary legendás óceánjáró eléggé vacak állapotban van, és a végén még múzeumként süllyed el. Úgy néz ki nem fog, találtak rá pénzt és nekiálltak megjavítani. Nem lesz egyszerű feladat. Olcsó se.
Közelebbi hajós projekt, a Facebookon lehet követni az MS Beloiannisz Ex-Balaton felújítását. Kevés, összedobott pénzből csinálják lelkes emberek, és a folyamat elején járnak. Jó sztori.
Vers
Most nem lesz mélyfúrás, hanem csak... külszíni fejtés, mint Bükkábránynál. Van viszont két szöveg is a hétre, és az egyik ráadásul haiku, amit mindig poén megpróbálni lefordítani. Kezdjük is ezzel, be ne valljam fecsegés közben, hogy a saját konyhám ugrott be róla.
Kobajasi Issza írta, az angol fordító pedig Robert Hass. Matthew Ogle Pome nevű költészeti hírleveléből került elém. És mennyire örülök neki.
Don’t worry, spiders,
I keep house
casually.
Nekem nyersfordításban így néz ki a szöveg, de ennél biztos tud mindenki jobbat.
Nyugalom, pókok
néha takarítok de
csak elnagyolva
Aztán csak nekiálltam keresni, és van egy Terebess Gábor fordítás, ami így szól:
Ne ijedj meg, pók!
Ritkán állok neki a
takarításnak...
De két szöveget ígértem, a másik pedig Szálinger Balázs Zalai passiója, ami egy vígeposz, és sajnos nincs fent a neten. Régen valami honlapon fent volt, na de ez még a vadnyugati időkben történt. Akkoriban adták ki kis csinos kötetben is, aztán elvben megjelent A százegyedik év kötetben is, az is beszerezhetetlen. Hálás dolog magyar könyvvásárlónak lenni. Mindenesetre amíg kitaláljátok, el akarjátok-e olvasni a vasi és zalai seregek csatáját, egy éneke fent van a YouTube-on Viczián Ottó által elszavalva.
Sírni ér
Az Epic Games nagyonnagy kiadó jó ideje ad minden héten egy ingyen játékot. Azért teszik ezt, mert a digitális játékboltok piacán be akarják érni a Valve játékcég által működtetett Steamet, aminek van egy jó 15 év előnye. Szerintem az a jó stratégia, hogy az ember megnézi az ingyen játékokat, és ha két-háromhavonta van egy, ami tetszik, már jól járt. Ezen a héten a Brothers - Tale of two sons az ingyenes játék, amire kérek mindenkit, azt is, aki nemszokott csak a NYT keresztrejtvénnyel játszani, és a Mezzót is csak lenémítva nézi, a falnak fordított tévén. Kontrollerrel igazán kényelmes játszani, de biztos írtak hozzá billentyűzet plusz egeres vezérlést is. Ne hagyjátok ki, ez egyike az egyszerű, nagy sztoriknak.
A másik ilyen csak most csak önöknek infó: február 28-án a Bem Moziban bemutatják Pálfi György Final Cut című filmjét, amit több száz más filmből vágott össze. Egy egészen gyönyörű darab, aki nem látta moziban, az legalább próbálja meg megszerezni vagy a "tankönyv" melléklet DVD-verziót vagy egye fene, kalózkodja le. Értelmes módon nem legalizálható a film, hiszen több száz részletre kellene engedélyt szerezni. Pedig isten látja a lelkem remekmű. A vetítésre jegy nem kell, ellenben érkezési sorrendben engedik be az embereket, nyilván tömegnyomor lesz, de megéri. (via Madarász Isti)
Életben tartós tea
A szesztilalomról mindenki hallott már: gengszterek, zugkocsmák, Tommy gunos rendőrök, a koktél feltalálása, annyi legendás eleme van. Azt kevésbé szokás emlegetni, hogy a szesztilalomhoz a temperance movement nevű mozgalom vezetett. Akik leginkább azt mondták, hogy előremutató lenne, ha nem lenne mindig mindenki részeg. Kampányoltak ivókutak létesítéséért is, mert amúgy a biztonságos ivóvíz nem olyan modern találmány, mint az ember gondolná. Annyira nem, hogy ma sem általános az első világon kívül.
Ha lehet teaklippert berakni illusztrációnak, akkor be is kell rakni!
A héten kezembe került egy tanulmány (PDF), ami azt mondja, hogy a tea elterjedésének kimutatható közegészségügyi hatása volt. Mert a teához fel kell forralni a vizet, a vízforralás pedig a víz fertőtlenítésének legegyszerűbb módja. Mindent nem pucol ki a vízből - lásd még ólom csövek! - de a bakteriális fertőzések megelőzésére tökéletes.
Teaszünet az első világháborúban (Fotó: IWM / közkincs)
A tanulmány 35 oldalát nem fogom ismertetni, mert ti is belealudnátok és én is. (Ráadásul a vége statisztika, amihez én kevés vagyok.) Rövidben a lényeg: csökkentette a halálozást, uniszex helyeken is lehetett fogyasztani, az 1700-as évek végének nagy teaadó-csökkentésével pedig minden társadalmi réteg számára elérhetővé vált. (És olcsóbbá, mint az alacsonyabb alkoholtartalmú "kis sör".) Beépült a munkanapba is, azzal, hogy a munkások kaptak teaszünetet. Mindez száz évvel a pasztörizált tej elérhetővé válása előtt történt.
Végül pedig Nagy-Britanniában, amit a tanulmány vizsgál, ekkor a közvécék meg úgy általában a csatornázás nem volt elterjedve. És hát azt nem lehet szebben mondani, hogy ha az utcán folyik a szar, az bejut a kútba is. 1854-ben fogja majd John Snow, aki mindent tudott, összekötni a kolera terjedését a közkutakkal.
Ennyi a hétre.
Üdv,
Ádám