January 30, 2022

Rakasz #261 - felesleges japánságok

Sziasztok!

Az internetet az isten is a kisepikának teremtette. Vannak olyan apró szövegek, amik megragadnak az emberben, továbbmeséli őket, és ezeknak az egyik forrása az internet. Ezek nem novellák, még csak nem is tárcák többnyire, de mégis csak többek pár odavetett mondatnál. Mutatom az egyik kedvencemet:

Azaz:

Japánban a vendéglátóm édesanyja Roomba-szanként hivatkozottt a Roomba robotporszívójára. És amikor megakadt valahol, akkor ránézett és úgy biztatta, hogy "hajrá Roomba-szan, meg tudod csinálni", miközben a gép zavartan csipogott neki.

Tökéletes. Nem mondom, hogy nem lehet kitalálni ilyet, de nagy meló lenne. Ez egy darabka élet. Na az internet ilyenekkel van tele. Nem véletlen, hogy a legsikeresebb sztorimesélős helyeken többnyire el sem lehet dönteni, hogy nagyon jó írók vagy nagyon furcsa életek jönnek szembe. Ilyen például a Reddit Am I The Asshole (Én vagyok seggfej?) fóruma, ahol a névtelen internetezők leírnak egy történést, és megkérdezik a közösséget, hogy most ők mennek-e szembe az autópályán vagy mi van.

Aztán vannak sztorik, amikről tudjuk, hogy sztorik, de annyira jól vannak elmesélve, hogy az ember újra és újra elolvassa őket. Chris Jones-t (búvárosdi, jacuzzi) szerintem már emlegettem, Owen K. C. Stevens Rebel lieutenant vagy Rumos süti tündér sztorijai is érdemesek arra, hogy az ember néha elolvassa őket. A sor folytatható, az a terv, hogy folytatni is fogom.

Identitás

A héten egy metrikus valagot dolgoztam, mert a Google fizetőssé teszi a szolgáltatását. Történelmileg a saját webcímem alatt levelezek. Nem szeretem, ha ádám@gmailnek hívnak, pláne ha azzal a @gmailel együtt jár a világ bizonytalansága. Mint ahogy minden szolgáltatással jár ez, amiért nem fizetünk, aminek nincs elérhető ügyfélszolgálata satöbbi. Mire befejeztem a takarítást, rendszerzést és költözést a Google persze bejelentette, hogy a régi G Suite fiókok átalakíthatók lesznek ingyenes Gmaillé. Bennem viszont most munkál az elégedettség, hogy milyen jó munkát végeztem.

Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy kik vagyunk mi. És most nem az identitás mozaikjára gondolok, amiből az ember kirakja magát. Hanem arra, hogy milyen rendszerekben milyen módokon azonosítjuk magunkat. Mostanra ez persze nagyon egyszerűvé vált: egy raklap oldalra be lehet lépni a Google vagy Facebook azonosítót használva. Ugyanakkor ezek közül egyik hibáit vagy kimaradásait sem tudjuk orvosolni egyszerűen. Átformálva a kérdést úgy néz ki: mit veszítek el, ha kitilt a Google? Vagy ha feltörik a Facebookomat? És a válasz az, hogy nagyon sérülékeny hálókat építünk.

Potomság

Apropó Roomba, a teljes sajtó bemutatta hogyan antropomorfizálunk a japán anyukához hasonlóan tárgyakat, amikor egy robotporszívó kiment az egyik cambridge-i Travelodge hotelből. Ez persze cuki, már hogy élőlényként kezelünk gépeket, ugyanakkor a tudatosság, akarat, szándék tulajdonítása kő buta gépeknek nem olyan gyakorlat, ami segít akár középtávon is megérteni a világot. Vacak dolog a világ varázstalanítása, de nem itt kell visszafordítani.

Kétfelé vetélkedek amúgy lelkemben, hogy mi volt a hét internetes pillanata. A befutók: 1, amikor a frissen lovaggá ütött David Suchet (ő Poirot a krimisorozatban) testvére gratulált neki Twitteren, megjegyezve, hogy az első szerepe az volt, hogy "anyuuu nem akarok suliba menni, fáj a pociiim" 2, amikor Chile elnöke kiállt Taylor Swift művésznő mellett Damon Abarn, Gorillaz énekessel szemben. A világ nem csak kicsi lett az internettől, de kisszerű is. Azért a Suchet család jó csapatnak tűnik.

Mi az a szó?!

Nem nagyon akarok belemenni a Wordle játék sikerébe, mert már NYT cikk is volt róla, sőt a Telex is írt róla valamit, szóval hivatalosan is régi hír. Lentebb be lesz úgyis linkelve a játék, mert az viszont fontos. Van viszont egy nézőpont, ami nem kapott elég figyelmet. A Wordle egy nagyon klasszikus régiinternet történet. Nem kell hozzá Facebook regisztráció, Google fiók, vagy bármi hasonló. Meg lehet osztani az eredményünket, de úgy, hogy a játék a vágólapra rakja az eredményt, és mi majd beillesztjük, ahová tetszik. Semmi megosztós mechanika, van egyszerűbb út is. És persze a játékot úgy lehet játszani, hogy naponta egyszer ellátogatunk egy weboldalra, ahol még reklám sincsen. Tökéletes hobbiprojekt.

A mai megközelítéssel kezdésnek lett volna iOS app, Facebook megosztással, aztán kis késéssel androidos alkalmazás. Mindenféle eredménytáblázatokat tartalmazna és in-app purchase-szel lehetne reklámmentességet venni hozzá havonta. De nem ez a helyzet, mert más esztétika mentén készült. Régen, és itt most a dotkom lufi és nagyjából 2015 közti évekről beszélek, alapvetés volt az, hogy bárki bármit feltehet a webre. A dotkom lufi előtt is volt ilyen, de akkor nagyon kevesen használták az internetet. Az írt-olvasott web a kétezertízesek álma volt. Ma ezt legjobban talán a Tiktok testesíti meg, ami persze olyan, mint a Vine volt, de annak a DNS-ében már ott van a kereskedelmi internet. A Wordle-ből viszont hiányzik, ezért hat egy korty tiszta levegőnek. És ezért érezték sokan jó ötletnek, hogy a saját nyelvükre fordítsák az amúgy ötbetűs szavak kitalálásáról szóló játékot. Magyar verzióból rögtön kettő is van, a Szózat és a Szófejtő, amik eltérő módon oldották meg a feladatot.

Törvények és szabályok

Szeretem azokat a tanulságokat, azt a gondolkodási rendszert, amit emberek egy élet munkájaként állítanak össze. (És itt hangsúlyozottan nem a J.B. Peterson-jellegű crustaceológusokra gondolok.) Dave Akin törvényei pont ilyenek. Akin a repüléstechnika professzora a Maryland-i Egyetemen és huzamosabb ideje visz űreszközös, telerobotikás projekteket diákokkal. Érdekes figurának tűnik. A törvények pedig itt-ott összecsengenek egy másik nagyon fontos szöveggel, Bre Pettis Cult of Done kiáltványával. Azért tetszik mindkettő, mert leszámolnak a hibátlan végrehajtás, az első próbálkozásra elért siker vagy a tökéletesség mítoszára. Többnyire nem tökéletes megoldások kellenek, hanem működőek. És hát azt sem rossz mondani, hogy "Akin első törvénye: az elemzés adat nélkül csak vélemény."

Szabolcs, akiről már volt szó, mint töltőtollbloggerről, küldött egy remek japán kifejezést: csindógu. Ezek azok a felesleges, egy célra használható, de arra se igazán, találmányok, amiket még Mézga Gézára is nehéz lenne rábeszélni. Egy problémát oldanak meg látványosan jól, ám az a probléma valójában ritkán merül fel, az eszköz pedig a a mindennapokban inkább hátrányt jelent. Ilyen mondjuk a szelfi papucs, aminek az elejébe be lehet fogatni a telefont, hogy kinyújtott lábunkkal készítsünk fotót maguknról. Hogy hogy sütjük el? Na, ez egy tök jó kérdés. A csindógunak is vannak szabályai természetesen: léteznie kell, mindennapi tárgynak kell lennie és hordoznia kell az anarcia magját. A többi törvény fent van a wikipédián.

Ha az ember hallgat pár félévet magyar szakon - és itt elkezdek sarkítani - akkor két lehetősége van. Az egyik, hogy nyelvművelővé válik, a másik, hogy belátja, hogy a nyelvművelés, mint jelenség mennyire őrületesen káros. Akinek ez kérdés lenne, annak Bence küldött egy remek Tiktok videót. Általában véve a nem vagy alig létező nyelvi sztenderd fetisizálása sem jó irány. És erre még számtalan réteg épül rá. Pedig hát nem lenne nehéz azt tanítani, hogy egyik nyelvváltozat sem előrevalóbb a másiknál. Aki mást mond, azt pont úgy kell kezelni, mint aki zsidózik, cigányozik, buzizik satöbbi. És nem azért, mert ez valami PC hülyeség, eleve aki PC hülyeségezik, az jöjjön ki a hóra, rendezzük le, hanem mert a nyelvészettudomány nem tud mit mondani erre a "jobb" vagy "előrevalóbb" kategóriára. Nincs ilyen. Mint ahogy egy rendes ornitológus sem mondja azt, hogy a gólya faszább madár, mint a csilpcsalp füzike. (További olvasnival: lingvicizmus)

Errata és a brit-sumér határ

Szerelmes brátim, győzelmet arattunk a sumérok felett. Illetve, hogy egészen pontosak legyünk illustrissime magister Földi aratott győzelmet, aki az A.Z. Fell-féle átiratot látva már megtalálta, hogy mi lehet a szöveg. Idézet következik:

Hát, ez egyrészt valóban sumer közmondás (legalább erre az egyre ráéreztem), aminek az eredetijét a standardnak számító feldolgozás (B. Alster, Proverbs of Ancient Sumer, 1997, I 179) a következőképpen fordítja: "Someone was about to slaughter a fattened pig. 'Let me restore my food supply,' he said." Az ETCSL szerint, összehasonlításul: "When a fattened pig is about to be slaughtered, one says: 'Let me replace what I eat.'" (Azaz: Amikor a hízott disznót levágják, azt mondjuk "Hadd töltöm fel éléskamrámat" vagy valami ilyesmi - Ádám)

Másrészt az ékírásos szöveg minimum unortodox (avagy 'unorthographic') írásmódot használ: a standard módon használt szójeleket szótagokra bontja, de még azokra sem a megfelelő, csak valamennyire hasonló hangzású jeleket választ (pl. š és s megkülönböztetésének hiánya). Kb. olyan ez, mintha egy angolul nem tudó honfitársunk írna le egy angol közmondást (mondjuk liverpooli tájszólásban), fonetikusan. A megfejtésben szereplő átírás is több ponton hibás, a sumernek az utolsó tagmondata pedig hiányzik az ékírásos verzióból. Sokat törhettük volna a fejünket, amíg rájövünk, mi ennek az eredetije.

Továbbá az előző levél tartalmazott egy tévedést is. Az átirat Földi Zsomboré volt, Zólyomi Gábor csak annyit válaszolt, hogy a fotó alapján ő sem tudja, hogy mégis mit jelenthet a szöveg.

Az ékírás amúgy borzasztóan érdekes, mert több évezreden (úgyis, mint kettő) kereszül több nép használta több verzióban a saját nyelvének a leírására. Ennek megfelelően bonyolult megfejteni is egy-egy feliratot. Épp csak belenéztem az ékírás wikijébe, de abban csodák vannak. Illetve valahol fent van a polcon a Lipin-Belov páros Az ékírás regénye című műve, ami nagyjából tini ismeretterjesztő írás, annak sem új. Cserébe egyórás kaland egy vasárnap délutánra. Kód- és írásmegfejtős könyvből van egy raklap jobb. (Plusz ilyenkor mindig elmondom, mint a miatyánkot, hogy Singh Kódkönyvét mindenkinek el kellene olvasnia.)

Művészet

Nagy bajban vagyok azzal, hogy lehet például jó grafikusokat ajánlani. Nyugodt szívvel nem tudom behúzni a rajzokat, mert a Rakaszt csak ti támogatjátok. Nem hundert procent nonprofit. (Köszi!) Ilyenkor mindig arra jövök rá, hogy a jelenlegi szerzői jogi szabályozás leginkább egy vicc. De engedjük el ezt itt, legyen az én hasfájásom. Mert megnézhetitek helyette, amiket erre a hétre találtam. Csak kattintani kell, mert betartjuk a szabályokat.

Slippery Jack linómetszetei nekem Banga Ferenc, sőt ha igazán pontosak akarunk lenni, akkor a Czakó-Banga páros művészetét idézik. Ezért sokkal könnyebb volt rajongani mielőtt Czakó a Magyar Művészeti Akadémia halljakendjévé nem vált, de mélyen hiszek abban, hogy a 77 magyar rémmese örök érték, azt nem korrumpálta a szerző későbbi eltévelyedése. Ugyanúgy, ahogy Markó Béla szonettkoszorúja is független tud tán lenni - tudom is, hogy ki és milyen álláspontból fog velem vitatkozni, és neki is igaza van onnan nézvést - attól, hogy Markó későbi bukott RMDSZ-es politikus, és hogy az RMDSZ egy nettó káros szervezet.

Ennyi mindent nem gondolok Macúra Szatosi művészetéről, csak annyit hogy jé itt egy jó galéria. És ha már belementünk, akkor Tenkicsi - ami nem tudom kinek a beceneve - tervei is nagyon jók. Az útra sehogy se felrakható, de otthonosnak ható lakóautót nagyon szeretem.

Ennyi a hétre, mert bár téma lenne még, de az időnek vége.

Ádám