Rakasz #260 - sumérok a postán TLC-t hallgatnak
Sziasztok!
Szeretem az Y2K kifejelzést, annyi minden van benne. Persze többnyire úgy szokták használni, mintha egy felesleges hiszti lett volna, pedig mérnökórák ezrei égtek el, hogy végül felesleges hisztinek tűnjön. Tisztelet a mérnöknek! A szoftvermérnöki kihívás mellett az Y2K egy esztétika, kordivat, dizájn is még. Ezért örültem, amikor a Car Bibles cikkében a Volkswagen W12 Nardót úgy írták le, hogy csak úgy ömlik belőle a Y2K vonzerő. Maga a vas meg a motor annyira nem is érdekes, de az, hogy egy kocsiban is ott van a Sony-Ericssontól a jobb TLC klipekig tartó szépség- és dizájnideál az érdekes. Az pláne érdekes persze, hogy a fent linkelt No Scrubs klipben a platformcipő mellett egy latexes jellegű, a kényelmesnél szűkebb techwear dolog van rajtuk. Panta rhei.
Sumákoló sumérok
Mindenről Oliver Darkshire tehet, aki a Sotheran's Twitterének kezelője és a bolt egyik munkatársa. Kirakott egy képet, a londoni A. Z. Fell & Co. könyvkereskedés címet is tartalmazó cetlijéről. A csomag a Sotheran's-nak ment, az A.Z. Fell meg volt annyira extravagáns, hogy több rejtvényt is elhelyezett a címkén. Ezek egyike egy hosszabb ékírásos szöveg volt.
Aki ismer, az tudja, hogy az ilyen jellegű rejtvényekért bolondulok, szóval elkezdtem szakértőt keresni. Az rémlett, hogy Földi Bencének, akivel együtt toltuk a csillét a VS.hu-nál, a bátyja asszírológus, szóval első körben hozzá kértem elérhetőséget. Földi Zsombor igazolta, hogy ékírás van a képen, egy olyan fontot használnak, amit több sumér oldal, szótár és app is használ. Nem tűnik random jelsornak a szöveg, szóval nem egy lorem ipsumot nézünk. Ugyanakkor a szöveg elsőre nem felismerhető, szóval vagy egy kevésbé ismert darab vagy több szövegdarabból összelegózott valami. Lehet például közmondás, ami a legnehezebben érthető szövegcsoport tagja, mert metaforikus, azaz képes beszédet használ.
Zsombor nem csak hogy továbbirányított, de rögtön tovább is küldte a feladványt Zólyomi Gábornak, aki a budapesti Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék vezetője és a vezető sumerológusok egyike. Ő legyártott egy olvasatot, ugyanakkor ő sem tudta rámondani, hogy egy ismert szövegből származna a részlet. Nehezíti a helyzetet, hogy az is lehet, hogy modern fonetikus átírás és az ékírást csak rejtjel ábécéként használja a rejtvény alkotója. Zsombor azért adott egy átiratot:
sa ha ha ga ni ga / ab sa hu ma mu dim / na in ga gu pi an gu ga
És amikor újra rákerestem a feladványra, akkor segítségként már az A. Z. Fellnél is fent volt egy másik átirat:
šaḫ-niga ab-šum-mu-dè níƞ-gu-ra-ƞu ga-ab-su-su e-še
Ez volt az a pont, amikor ráírtam Oliverre, hogy ő ugye megfejtette és segítsen. De nem tudott, mert ő is megakadt. Szóval most további sumerológusokra és kódtörőkre várok, vagy arra, hogy az A. Z. Fell megkönyörüljön rajtam. Minden megoldás érdekel!
REACH
A tetoválós téma (R#258) kiegészítéseként Botondtól kaptam remek levelet, amit egészen egyszerűen bedelmedicózok ide, mert nem tesz neki jót, ha röviden összefoglalom:
A REACH hatalmas, teljes iparágakat átölelő munka volt, amiben minden iparági résztvevőnek volt szerepe és feladata.
Aki bármilyen végfelhasználóhoz kerülő anyagot előállított, annak kötelessége volt részt venni benne, az összes létező biztonsági és egészségügyi reklamációt jelenteni, illetve részt venni az iparági szereplőkből összeerőszakolt bizottsági munkában. A láncban vagy feletted kellett minden beépülő anyagot REACH igazolni, vagy neked.
Akármennyire erőoldalról indult, súlyos büntetések fenyegetésével, rendkívül jó (tudjafene igazából, mondjuk inkább hogy sok) változásokat értek el.
Amikor elindult az egész, én épp alumíniumcsövet gyártottam a hűtőipar számára. Ez a cső a tágulási oldalon van, tehát a kaja oldalán, így vagy három bizottság munkájában részt kellett vennünk. Hihetetlenül érdekes volt és tanulságos, rendkívül sok tudás kezdett el vándorolni az ellátási láncon, aminek tényleg sok haszna lett termékfejlesztési oldalon.
Olyan gyártók, mint a 3M és az Agip egy halom terméket fejlesztettek ki ennek hatására, mert megtudták, hogyan és miként használják a termékeiket. Ennek köszönhető például a hordozóról leváló ragasztószalag, ami csak a ragasztócsíkot hagyja maga után.
Nem tudom, hogy valaha meg fog -e látszódni a társadalombiztosítások költségoldalán, vagy adtunk -e napokat a várható élettartamhoz, de abban biztos vagyok, hogy az európai ipar sokat profitál belőle, a KYC legalábbis akkor lett a B2B cégeknél bevett betűszó.
Én csak annyit fűznék hozzá, hogy szeretem azokat az iparágakat, amelyek iparként is viselkednek. Azaz szabályozva vannak, sztenderdeknek kell megfelelniük, vannak unalmas dokumentumaik kockázatkezelésről meg arról, hogy ha ez az egész összeomlik, akkor ki hajlong bocsánatot kérve és ki szalad a poroltóért.
Urbex
Múlt héten volt urbexes ügy, amennyiben a rendőrök zargattak mindenféle városi felfedezőket, akik behatoltak a Vár alatti bunkerbe. A telex ennek kapcsán írt a magyar urbex csoportokról, szabályokról meg arról, hogy egyáltalán mi ez a városi felfedezés.
Dani városifelfedező esztétikásat játszik
A tevékenység szerintem tök ártalmatlan, ugyanakkor volt egy állítás, ami miatt talán érdemes beszélni az egészről. Azt pedig a Városi Gorillák mondta:
"amikor elkezdtük, gyakorlatilag még ismeretlen fogalom volt az urbex Magyarországon, csak egy-két másik csapat csinálta."
Azért izgalmas ez az állítás, mert a Műút szépirodalmi folyóirat Dűlő című online melléklete 2013. márciusában hozta az urbexelés egyik alapszövegét. Ez nem jelenti azt, hogy most aztán őrületes hazugságon kaptuk a Városi Gorillákat. Az urbexnek része a történetmondás, a bizonyos szempontból háryjánosi megközelítés. Nem lehet kicsit mondani, el kell túlozni, akár akaratlan is a dolgokat. A MÁV istvánteleki javítóműhelyében nem csak öreg szerelvényeket lát az ember, de tán olyanokat is amelyek tán a náci megsemmisítő táborokba szállították a magyar zsidókat. Szóval része a túlzás, a legendagyártás, az ősök - esetünkben Altomán - tisztelete, vagy akár az eltúlzó esztétika, például magas dinamikatartományú (HDR) fotók, használata.
Lehet persze ezek nélkül is urbexet végezni. Itt egy fotósorozat a tajvani elhagyott ufó alakú házakról. Ebben nincs romantika, kicsit hiányzik is, de cserében igazinak hat.
Térkép
Azt ugye tudjátok, hogy sem a nyelv, sem a tér nem mentes a politikától. A nyelvről majd lesz szó, ha végeztem Keith Kahn-Harris könyvével, most a csak a térrel foglalkozunk. Az merült fel kérdésként, hogy vajon kit kell megölni, hogy a magyar névvel rendelkező városokat magyar névvel mutassa a Google Térkép. Mert nem Cozmeni érdekel, hanem Csíkkozmás és nem Tusnad Nou, hanem Újtusnád. Esetleg Graz helyett Grác és egye fene, a Paris helyett is elviselném Párizst. A kérdés persze nem egyszerű annyira, amennyire tűnik, mert a történelemben gyökerezik, és van, aki számára fontos, hogy Cozmeni legyen. Nem csak azért, mert mittomén tartanak vagy ellenzik Erdély autonómiáját. Az is lehet az ok, hogy az erőszakos átnevezgetést mi, mármint magyarok kezdtük, amikor magyar névvel nem rendelkező helyeknek generáltunk csakazértis alapon nevet a tízes években. Azaz hülyeség ma Krajovának írni Craiovát, ha sose hívták úgy, vagy ugyanez a kérdés felmerül Iasi (magyarítva Jászvásár) vagy Chisinau (magyarítva Kisjenő) nevével is.
A papír térképnél nem kérdés, mit kapsz. Ez egy turkált hat darabos Nagy-Britannia atlasz, kösz lomtalanítás!
Szóval a nyelv egyszerre történelem és politika is. Érthető, ha a Google nem akar belemászni. Hív mindent olyan néven, ahogy az azon a területen most lévő állam jónak gondolja. Ahogy ugye azt Móricka elképzeli. Hiszen vannak vitatott területek, amik egynél több államhoz tartoznak. A japán-orosz határon olyan szigetek, ahol amúgy csak két depressziós fóka él, de időnként diplomáciai jegyzékeket cserélnek miattuk. Vagy az Oroszország által sajnálatosan és időlegesen megszállt - lásd még annektált - keleti ukrán megyék amelyek neve és hovatartozása sokáig - tán még most is - attól függött, melyik országból nézte a térképet az ember.
Januárban sikerült meglepni, mert egy olyan piaci szereplő is behódolt a geopolitika kihívásainak, amiről nem gondoltam volna. A Moleskine noteszgyártó eltüntetett minden nyomot, ami arra utalt, hogy Tajvan létezik. Ezzel egyrészt megadta magát a sértődős hisztin is alapuló kínai külpolitikának. Másrészt egy nála nagyobb és emiatt sokkal égőbb listához csatlakozott. Ettől még azon a platformon vagyok, hogy noteszt sokan gyártanak, nem kell Moleskine-t venni.
Vámszedés
Nem vagyok ködpiszkáló, nálam sokkal jobb emberek vannak arra, hogy tudományos álhírekre hívák fel a figyelmet. Ugyanakkor van egy médiatudományi nézőpont is, ahonnan lehet valamit mondani arról, hogy a Rakasz korábbi szolgálatója, a Substack, elég csúnyán belecsúszott a kovid álhírek mocsarába. A szólásszabadság versus közösségi károkozás vitája egy tipikus amerikai jellegű kultúrharcos téma. Ők emelték a szent, sérthetetlen és megváltoztathatatlan alkotmányuk első kiegészítésébe - iiiigen, szerintem is vicces önellentmondás - a szólás szabadságát.
Ugyanarról az országról beszélünk, ahol a második kiegészítés szerint bárki tarthat fegyvert. És ahol az első világbeli országok között egyedüliként időnként emberek mészárolnak le más embereket. A fene se tudja, hogy lehetne ezt megelőzni. A kultúra egyben csapda is.
A Substack ráadásul nem csak platformot ad a vírustagadóknak, hanem bevételi forrást, fizetés szolgáltatást satöbbi is. Azaz egyablakos, üzleti alapon működő hazugsággyárakat üzemeltet. És hogy mit mond erre a szolgáltató? Hogy ők a szólásszabadság pártján vannak, és inkább tévednek úgy, hogy engednek olyan tartalmat is, amit talán nem kellene, mintsem, hogy cenzorrá váljanak. Ez természetesen piszok nehéz kérdés, ha az elvek felől vizsgáljuk. És egy nagyon egyszerű kérdés, ha a gazdasági oldalát nézzük. Moderátort alkalmazni - és mellé mentálhigénés szakembert - az kiadás, kiengedni pár vírustagadót, akinek a marhaságaiért fizetnek is, az meg bevétel. Valahogy a magukat a szólásszabadság bástyájává alakító cégekből nagyon gyakran lesz hasznos hülye vagy cinikus hülye. Különösen azokon a piacokon, ahol az állami szabályozás amúgy gyenge.
Dizájnművészet
Tudjátok, mennyire szeretem a Kickstarter alapú óragyártást. Ez úgy néz ki, hogy egy dizájnerek vezette cég vesz kilóra svájci (ETA) vagy japán (Miyota) mechanikát, tervez hozzájuk tokot, egy szép számlapot, és az aktuális divatos kávéval üzemmelegen tartott marketingesek pedig írnak egy szép szöveget, hogy mit szimbolizál, minek állít emléket, mit jelent a termék. Aztán az egészet eladják egy-kétszáz dollárért a vásárlónak. Egy szép órának minden bolond fiókjában van még hely, épeszű vendégekre meg ugye nem lehet fürdőhelyet bazírozni. Most épp egy Titanic dizájnú, búvárórára emlékeztető, rozsdásodónak tűnő darab jött szembe. Ebben ETA mechanika van, nem mintha nem lenne mindegy.
Vers
A heti vers két dal lesz kivételesen, gondolom vasárnap este. Meg egy felolvasott vers Nemes Nagy Ágnestől.
Sean Mone ír zenész - itt most Christy Moore-tól van linkelve - Rosalita and Jack Campbell dala sok mindenről szól. Leginkább arról, hogy az ember gondolhatja azt, hogy meg tud szökni valahogy a valóságból, és átképzelheti magát egy másik világba, másik kultúrába, vonatkoztatási rendszerben. Aztán van, hogy a valóság belő az ablakon. Közel egy éve áll a polcomon olvasatlanul Darran Anderson legutóbbi könyve, ami egyszerűen csak Írországról szól. Annyira terhelő volt az első fejezet, hogy félreraktam egy kicsit. Ez a dal is abból az Írországból származik.
A másik dal Richard Thompson Beeswingje, ami szintén nem boldog dal. A változatosság kedvéért ez is Moore-nál találtam, akinek a tavalyi karanténprojektjét hallgattam múlt héten. Thompson a Fairport Convention brit folkbanda fele volt, aztán azóta több más projektje van. Itt pedig van egy jó vita - kommentek, istenem, kommentek! - arról, hogy melyik a legjobb felvétel a dalból.
Legyen ennyi a hétre. Mert téma bár lenne, de lelógunk az interneccről, plusz aludnom is kéne.
Ádám