Rakasz #259 - prémium rogán a dugóban
Sziasztok!
Rájöttem, hogy egy érdekes, nem mérhető, de érezhető jelenségről még nem esett szó. Pedig a technológiához is kötődik, az eszközeinkhez is, meg ahhoz is, hogy ember módra érzékelünk dolgokat. Ez pedig a knobfeel. (Van Youtube csatorna is róla!) Magyarul talán potiérzés lehetne a neve, merthogy azt írja le, hogy egy eszközön a tekerentyűt milyen érzés elcsavarni. Hülyeségnek tűnik, de ismerjétek be, teljesen más érzés elcsavarni egy mikró röcögős tárcsáját vagy a fokozatmentes tekerentyűt a tűzhelyen. Ez megvan más jellegű eszközöknél is.
Nagy tanulság nincs, azon túl, hogy a berendezéseinknek vannak olyan jellemzői, amikre a tesztek - vagy akár a vásárlás előtti próbálgatás - nem térnek ki. Remek hangkártyám van, tizenéve használom, viszont nem jó érzés tekergetni rajta a hangerőt. Fehér ember gondja, baja, tudom.
Vegyen magának márkát ön is
Van még egy angolból honosított fogalom, amiről egyszer már volt szó (R#232). Ez a prémium középszer (premium mediocre), ami a jól megdizájnolt, de teszkós póló, a limitált szériás fahéjas kóla, minden olyasmi, amitől egy kicsit különlegesnek érzi magát a vásárló, bár pont ugyanazt a vackot veszi, mint ha termékek kirúzsozatlan verzióját venné meg. A héten a Facebook hirdetési motorjának kegyéből kezembe került egy olyan grafikai csomag - 18 dollárba kerül, már az árazás is sokat mond - amit aztán mindenre rá lehet nyomni és régiesen, otthonosan prémium érzést kölcsönöz a tárgyaknak. Vagy legalább is ez a terv. A bitcoinos grafikák nálam az ellenkező irányba hatnak például. De a legpóriasabb bádogbögrére rászitázott logóba is bele lehet kötni. Olyan szempontból viszont érdekes a csomag, hogy ez egy termékkészítési logika, még ha annak a legalsó lépcsője is.
A természet törvényei
A jómúltkorában rögzítettük azt a törvényt, hogy a fizikával nem baszakodunk. Tudniillik lehet benne nem hinni, de ettől még erők hatnak ránk. Folytassuk a sort azzal, hogy a geometriával sem baszakodunk. Mostanság ezt azzal illik bemutatni, hogy Elon Musk Las Vegas-i alagutas tömegközlekedési megoldása - feltalálta a metrót a fickó, csak kevesebb embert tud elvinni - bedugult. Lehet sebességet és követési távolságot optimalizálni, hogy a maximális legyen az utak áteresztőképessége, de adott köbméteren csak adott számú autó fog tudni áthaladni. Aki mást mond, annak kínos kérdéseket kell feltenni.
Apropó kínos kérdések. Amikor Nyáry Krisztián elkezdett népszerű lenni, akkor talán kicsiben lement az a vita, hogy mit kezdünk - ahol a mi mondjuk az értelmiség esetleg az irodalomtudósok - azzal, hogy az írók és költők is szartak. Vagy voltak szerelmesek. Szakadt el cipőpertlijük. Ilyesmi. Szóval a kisszerű, nem irodalmi életeseményektől nem voltak védve. Sőt az embereket még érdekli is ez.
A geometria dolgozik (Fotó: b k CC-BY-SA)
Felnőtt fejjel jöttem arra rá, hogy erről a kérdésről többet kellene beszélni. Sőt, az oktatás integráns részévé kell tenni. Nem azért, mert a Mohácsy-féle irodalom tankönyvön nőttem fel, ami szeretett életrajzokat megtanítani, hanem azért, mert az alkotó és az alkotás szétszálazására való képesség fontos. Illetve azért is, mert a nagy ember mítoszok ellen - tudjátok azok, amik szerint Elon Musk feltalálta a villanyautót és az űrt - is ezt a képességet lehet bevetni. Azt már csak a héten olvasott dolgok miatt teszem hozzá, hogy ez nem egy bölcsészeti természetű kérdés. Becsülettel elvégeztem a középiskolát nem túl dicsőséges, de átmenő, fizikajegyekkel, hogy két évtizeddel később megtudjam, hogy a popkultúrában is szanaszét idézett Schrödinger amúgy pedofil volt. És nem is csak az egyszer hibásan ítélt, mert sok volt a Stroh rum, hanem az a fajta ragadozó, akit nem szabad gyerekek közelébe se engedni. És mindezt a nyolcvanas években megjelent életrajza óta tudja a tudománytörténet biztosan.
Húsz éve már, több is talán
Meséltem már nagyapámról, ugye? Nem mintha sok sztori lenne. Parasztember volt, akit betereltek a világháborúba, bepofoztak a téeszbe, és közben nem volt túl jó apa. Közhelyesnek mondható történet, talán csak az az érdekes - az is főleg nekem - hogy mennyire keveset tudok belőle. Hatos bunker, brjanszki erdő, Don-kanyar, Csíkszereda, nem állnak össze sztorivá a dolgok. A héten viszont a kezembe került a Hadtörténeti Intézet és Múzeum adatbázisa, amiben ha rákeresek az öregre, akkor ad ki adatot. Nem sokat persze, annyit, hogy Szedlák Miklós tizedes (szül.: Kány, anyja neve elírva) megsebesült 1943. júniusában valahol. Emellett még van rögtön két alakulat besorolás: vagy az 51. kassai gyalogezred vagy a 21. szintén kassai gyalogezred, mindkettőnek a harmadik zászlóalja. Kezdhetek guglizni.
Vágányon döcögés
Remek térképet találtam, viszont totál elfelejtettem, ki és hol linkelte. A Direkt Bahn Gurun azt lehet megnézni, hogy egy állomáson felszállva meddig tudunk eljutni átszállás nélkül. Egyfajta cél nélküli útvonaltervezőt ad a kezünkba, ami árulkodik más dolgokról is. Információ az is, hogy a Keleti pályaudvaron vonatra kapva egészen Németországig (Berlin vagy Frankfurt!) utazhatok, míg ha ugyanezt a miskolci Tiszai pályaudvaron teszem meg, akkor a Nyugati az az "észak fok, titok, idegenség", ameddig le tudok jutni. Ha ugyanezt a Berlin Hauptbahnhoffal játszom el, akkor enyém Európa Kijevtől Rotterdamig, de Franciaországba nem jutok el. Londonban keresgélve a pályaudvarok között kirajzolódik az, hogyan nincs egységesnek ható brit vasút.
A Canfranc állomás (Fotó: Francisco Gonzalez CC-BY)
A térkép nem csak álmodozni enged, de lehet előtte ülve okokat keresni. Ott van az első és a második világháború a vasúti menetrendben. A hiányzó - Trianonban elcsatolt - milleniumi körvasút miatt sugaras szerkezetű, mindent Budapesten keresztül bonyolító magyar vasút is a történelem miatt olyan, amilyen. Nekem gyanús, hogy a hiányzó német-francia vasúti kapcsolatnak is lehetnek okai. A francia-spanyol határon álló üres állomás sem tegnapi, bár annak a feleslegessé válása másra vezethető vissza.
Vers
Szerintem rég volt Kányádi Sándor, ráadásul ha vasútról vagy sínekről van szó, akkor úgy illik is felemlegetni a Kuplé a vörös villamosról című versét. Szépek az ismétlődő sorai, kilóra meg lehet venni formával, kezdem belátni. A teljes vers, szokás szerint a link alatt lapul, de azért itt van egy rövid részlet.
mint a görög tragédiában
belül történt mi megesett
a színen csak siránkozás van
mint a görög tragédiában
belül történt mi megesetthát sic tranzit gloria mundi
a dicsőség így múlik el
honnan lehetett volna tudni
hogy sic tranzit gloria mundi
a dicsőség így múlik els így állunk ismét mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen
a magunk kárán kell tanulnunk
ismét itt állunk mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen
Bolond lukból
Az Egyesült Államok - és a területen kívüli Spotify szabadállam - egyik legfontosabb médiafigurája Joe Rogan. Az isten pénzéért szerződtették oda a Spotifyhoz, a közszájon forgó összeg százmillió dollár egy többéves szerződésért. A fickót nem lehet egy táborba besorolni, volt már Sanders támogató, majd amikor ő kiesett a versenyből, akkor beállt Trump mögé. A vendégeit is hasonlóan széles látókörrel válogatja ki: azaz ha Rogan úgy gondolja, akkor bármelyik szélsőség mikrofont kap nála. A koronavírus kellett ahhoz, hogy a fickó teljesen megboruljon és a műsorban elhangzó dolgokat nettó összeesküvés-elméletekkel és hamis hírekkel is kibővítse. Arról pedig, hogy a legnépszerűbb podkaszter mit terjeszt, született egy kutatás, egy cikk és végül egy interjú is. Annyi különbözőféle felelősség merül fel Rogan alkalmazásával és kezelésével kapcsolatban, hogy a számolásba is belefáradok.
Különösen azt a tévedést érdemes újragondolni, hogy Rogan független gondolkodó lenne. Ehhez képest olyan arcok járnak be a stúdióba, akiért égni szokott az arcom, amikor a Fidesz körbehordozza őket az országban. (Pl. Tucker Carlson.) Emellett a gondolkodóság valahol véget ér az ivermectin és egyéb hamis koronavírus elleni szerek propagálásánál.
Máshogy bolond
Eszpé küldött egy cikket, hogy eladták a lehetetlen alakú lubbocki házat, ami a 2008-ban elhunyt Robert Bruno szobrászművész befejezetlen nagy műve volt. A vasból hegesztett, leginkább sci-fi malacot formáló házról aki egy fotót is látott, az nem felejti el. Nem tűnik célszerűnek, még tán igazán lakályosnak sem, de nagyon jó, hogy ilyen épületek léteznek. Eszpének a Taródi-vár ugrott be, hogy az ilyen magyarországi épület, nekem a Székesfehérvár egyik külső kerületében lévő Bory-vár ugrott be. Igaz, mindkettő inkább kastélyos váras fantázia, nem futurista épület. Ha az ember keresgél - és erre az Atlas Obscura remek forrás - akkor talál mindenféle ízesítésben egy-egy szent őrült által megálmodott épületeket.
Téma még lenne, egy levélnyi is, de maradt némi munkám szombat estére. Szóval ennyi a hétre. Ki kell találjam lassan, hogy a minden héten kimaradó hírlevélnyi témával mi lesz. Ha van ötletetek, mondjátok!
Ádám