Rakasz #256 - egy kerek szám
Sziasztok!
Nem mondom biztosra, de van némi esélye, hogy a mostani az év utolsó Rakasza. Próbálom lezárni a munkákat, már látszik, hogy milyen projektek csúsztak át a jövő évbe. A nem Egy fő és tsa Bt.-kben mérlegelik, hogy elkapják-e egymástól a koronavírust egy céges karácsonyi bulin vagy inkább megspórolják ezt. (Még csak nem is vicc, van barátom, aki így lett pozitív.) Én is egy nyalókás kovid teszt mellett ülve várom, hogy előhívja magát, és akkor el lehet kezdeni gondolkodni, hogy lehet-e hazamenni majd karácsonyozni. (Negatív, lehet.)
Platformcégek
Nem készültem igényesen körbebástyázott állítással, fussunk inkább neki valami közös gondolkozásnak. Az állítások, amelyekből indulunk a következőek. Egyrészt minden technológiai platform olcsón tud ígérni. Ezeknek az ígéreteknek a megszegése nem jár költséggel, még akkor sem, ha eredetileg amúgy komolyan gondolták az ígéretet. Például a Sidewalk Labs, ami a városok okosítátásval foglakozó Alphabet (szül. Google) cég volt visszacsomagolódik az anyavállalatba termékestül. Ez az Alphabet startup próbálta Torono egyik ingatlanfejlesztett körzetét felokosítani, ami ellen komoly tiltakozás indult. Olyasmi, mint ami akkor volt, amikor a Google megvette a Fitbitet egy raklap egészségügyi adattal. Mindenki szokjon hozzá, hogy ha nem tesz ellene - azaz nem válik istenverte ludditává - akkor csak egy adatsor egy raklap rekord között.
A másik állítás pedig, hogy szabályozás híján ezeknek az ígéreteknek a betartása opcionális. Tudom, hogy mindig Tim Wuval jövök ilyenkor, de hát ő írt mostanában elég érthetően és röviden az amerikai trösztellenes ügyek lagymatagságáról. Amelyek azért ilyenek, mert tudtatosan leépítették a versenyhivatalt. Mert annak nem sok hatása van, ha száz felhasználó kivonul a platformról. Ha valamit megtanultunk idén, akkor azt, hogy az se ér el hatást, ha száz mérnök vonul ki a cégek bármelyikétől. A tudatos politikai cselekvés pedig erőfeszítést igényel, erőből nincs elég. Ki tud olyan szolgáltatást mondani, amit a valamilyen policy miatt elvonuló felhasználók juttattak csődbe? És igen, elvben a GDPR nevű európai adatvédelmi törvény véd minket, gyakorlatban az első pár darab nagyobb pofon szállt egyelőre ki. Ezért fontos például Max Schrems és a NOYB munkája, akik épp az ír adatvédelmi hatóságot szekálják halálra, mert nem tartatja be a törvényt.
Erről amúgy van vicc is.
Melyik három nagy párt adja a jelenlegi ír kormányt?
Apple, Facebook és a Google.
A kredit természetesen a Foil Arms and Hog csatornáé, akiknek a bevándorlási hivatalos videóiban mindig kényelmetlenül sok igazság van, még ha humornak is számítanak.
Mennyi a másodperc kilója?
Nem lennétek itt, ha nem szeretnétek olyasmiről olvasni, amihez én biztosan nem értek, de talán ti sem. Na Bunnie Huang hardvertervező, hacker és általban vett okos ember posztjai pont ilyenek. Most épp két érdekes dologról írt. Az egyik, hogy egy cég egy ügyes trükkel olcsóbb, kisebb és kevesebbet fogyasztó időmodulokat tud csinálni. Minek az idő és mi az az időmodul? Mindenféle dolgok időzítéséhez nem árt, ha az elektronika tud időt számolni. Van más megoldás is, időszinkront lehet az internetről is kapni, de hát ki akar folyamatosan egy hálózati időszerverrel kommunikálni. Pláne, ha olyasmit épít, aminek egyáltalán nem kell a nettel beszélnie amúgy. Az időmodul meg, végletesen leegyszerűsítve, egy kvarcóra egy chipben. Ott a gond, hogy bár ezek a kvarc oszcillátorok rendkívül pontosak (havi pár másodperc késés), de a Rakasz kedvenc törvénye ellen védelenek, amely törvény szerint a fizikával nem baszakodhatsz. Az oszcillátor kristály mérete, ha nem is kötött, de nem kicsinyíthető a végtelenségig, ugyanez igaz az energiaszükségletre és így tovább. (Bunnie valami kisfogyasztású cuccot épít, szóval a sok az viszonylagos.
Ez mondjuk egy cézium frekvenciastandard, jóval több, mint egy kvarc oszcillátor (Fotó: Jeff Keyzer CC-BY-SA)
Van jobb megoldás, ami kicsi és keveset eszik, de vadul ingadozik a pontossága a külső hőmérséklet hatására. Mit csinál ilyenkor egy okos mérnök? Úgy pattint fel több - egészen pontosan két - oszcillátort, hogy más minta szerint hibázzanak. És - írja Bunnie - ezzel már lehet számolni elég pontos értékeket. Ami pedig azt jelenti, hogy tízezresével vásárolva alig valamivel kerül többe egy ilyen chip fél dollárnál. Ha épp rendelhető, mert természetesen az ellátási láncok a fejük tetején állnak. Erről szól Bunnie posztjának a második fele, olvassátok el.
"Fáj nekik a hőst véribe' látni"
Van egy tizenpár éves jegyzet, a változatosság kedvéért megint Gaimantől. A politikai korrektségről szól - amely kifejezés igazán elcseszett egy valami - amiben azt javasolja, hogy talán használjuk a terjengősebb, félmondatot is igénylő "emberek tisztelettel kezelése" kifejezést a PC helyett. Ugye, hogy eltűnik az éle? Egy csomó, hétköznapi dologban ezt tudjuk is gyakorolni. Még nem gyilkoltuk le azokat, akik cukorral eszik a túrós tésztát.
Fel is kapom a fejemet, ha valahol PC-zés megy. Ilyenkor el kell bírálni, hogy valamiféle - a véleményem most hagyjuk - középen állás, pontatlan, a társadalmi státuszt figyelmen kívül hagyó helyzetértékelés, restség, egyfajta konzervatív álláspont vagy egyszerű szar emberség van-e a háttérben. Biztos vannak még más magyarázatok is, de nem gyűjtöm őket. Ennyi elég ahoz, hogy eldöntsem, hogy az adott megnyilvánulás gazdájára szükség van-e az életemben, mint nagyon értékes, a sajátomtól eltérő nézőpontra, vagy leépítendő, mert csak idegesítene.
A héten a Híradónak adott interjújával Vályi István autós újságíró nálam besakkozta magát a második kategóriába. Az egy dolog, hogy az állításainak a nagy részével lehet vitatkozni - az újságíró ehelyett adja alá a lovat - erre van az internet, meg ezért élünk társadalomban. De az, hogy mindezt a kormány mondókájával összhangban teszi, az nagyon zavar. Nem tudom, hogy nem veszi-e észre, hogy használják vagy nem érdekli, de nem is kell tudnom. A magam részéről annyit tudok tenni, hogy a továbbiakban nem osztok meg Vályi és/vagy Speedzone tartalmat.
Független-e mindentől a nyelv?
Lehet, hogy ismeritek, mert időnként rátalál a sajtó, de nekem új volt. Kezdjük képpel.
A fenti ábrák egyike egy bouba, a másik egy kiki. Melyik a melyik?
Az emberek 92-95 százaléka vagy valahogy így, attól függetlenül, hogy milyen nyelvet beszél, a hegyeset tartja kikinek és a pacát boubának. Ugyanez áll, ha taketének és malumbának hívjuk őket. Van egy maréknyi pszichológiai kísérlet és arra jutottak nagyjából, hogy a teli szájjal mondottabb a pacás. Mindehhez hozzá tartozik az is, hogy az egyes nevekhez - szintén ejtés/hangzás - alapján más jellemvonásokat társítunk.
A bouba/kiki jelenség két esetben nem működik: vakon születetteknél a gombolyűnek tapinthatóság és az ajakkerekítéses hangok nem kapcsolódnak össze, illetve az autistáknál sem. Illetve fél pontért azokon a nyelveken sem igazán működik, ahol a fenti szavak nem grammatikusak, azaz a nyelv szóalkotási szabályai szerint ne lehetne őket megalkotni. Következménye nem nagyon látom, ha lenne, de marha érdekes.
Hevisavi vagy vegyesvágott?
Kezdjük a hevinél. Ugye mindenki ismeri mostanra a Hevisaurus dinós gyerekmetál zenekart? És a Hellsongsot, ami metálslágereket dolgoz fel női énekes altató műfajban? Csak hogy közös nevezőn legyünk. Ez úgyis ilyen metál hátterű levél most. Volt már a Renegade a Hammerfalltól, akikben persze az a jó, hogy rendes metáloshoz méltóan nem veszik magukat komolyan. Így szerepelhettek egy klipben a svéd női curlingválogatottal.
Christy Moore őrületesen nagy kedvencem, nem tudok ilyen gitáros énekmondót hirtelen magyarból. A héten a Beeswing dalra találtam rá, amit nem ő, hanem Richard Thompson írt, és szépen szomorú, ahogy a rendes szerelmes dalok lenni szoktak. Az eredeti, Thompson verzió is fent van YouTube-on, illetve érthetetlen módon a Roy Bailey verziót is szeretik emberek.
Aztán az intelligens és jóízű állatok listáján előkelő helyet foglal el a polip. Kész szerencse, hogy nem élünk a tenger mellett, így nem morális kérdés az életem. Vagy nem ezért. És pont ezért az intelligenciáért kedvelek mindent, ami polipos. Itt van például ez a remek sapka.
Kukucs (Fotó: damn_unique CC-BY-SA)
Mi a köze a furryknek a koronavírus elleni vakcinához. Például az, hogy a Moderna csapatában van egy furry kutató is.
Elanor Morton skót standupos mindig tök vicces, de amit ebben a rövid Tolkien-C.S. Lewis párbeszédben csinál, az különösen remek.
El kell ismerni, hogy Chris Jones tud sztorit mesélni. 280 karakterben, ami ráadásul egy műhelyasztalról szól, nehéz teljesebb képet festeni. (Korábbi sztorik: búváros, jacuzzis.)
Londonra szokták mondani, hogy Budapest után a második legnagyobb magyar város. Most bejelentkezett viszont Brooklyn is, ahová sok a világháború vagy 1956 után a világ biztonságosabb felére menekülő magyar ortodox zsidó költözött. Aki látta az Unorthodoxot, az biztos emlékszik, hogy ott a szatmári haszidok közösségéből menekült el a főszereplő. Az a Szatmár pedig Szatmárnémeti volt. Ugyanebben a cikkben megtalálható az a történet is, amit a szemfüles netező a Wang folyón (Wangfolyó Tamással interjú erre) már olvashatott a jómúltkorában, 2009-ben, tudniillik, hogy a Szól a kakas már dalt Taub Eizik hászid csodarabbi ezt a dalt megvette egy pásztorgyerektől.
Kezembe került - mert a Facebook hirdette, ennek ellenére lekattintottam - a BÁV aukciós katalógusa (december 19-ig tartott online auckió volt). És ilyenkor mindig eszembe jut, hogy ha lenne egy 100 négyzetméteres nappalim, amiben olyan kerámiáknak is van hely, amiket nem kéne eltörni - egy-két csíkamadarasi cserép így is van - akkor licitálnék. Gorka Lívia kerámiái például csodálatosak.
Én máshol
A Magyar Narancsban ott a cikk, amit eddig ígérgettem.
Rakasz Extrában egy novella Jézusról és Péterről Makkoshotykán, amihez nem tudok más fűzni, mint hogy újságíró vagyok, természetesen mindent loptam. Sokaknak köszönöm, hogy ezt elnézték nekem. Karácsonyig még lesz ebből hangos verzió is, mert megtehetem, miért ne tenném.
Van egy anyag, ami az Infotér Egyesület oldalán jött ki, egónullázó módon név nélkül. Ez van, az ember eladja a szövegeit néha. Viszonyt annyira szabadon mozoghattam a témában, hogy nyugodt szívvel vállalom az anyagot. Digitális oktatásról, az iskola szerepéről és a járványról beszélgettem Szani Ferenccel. Itt jön majd egy beszélgetés is a kedvenc buddhista MI-szakértőmmel, Szabados Leventével is.
Vagy ennyit az évre vagy lesz még valami. Ilyen témákban rendre félreismerem magam. Ha mégse írnék, akkor boldog új évet és vigyázzatok magatokra.
Ádám