Rakasz #250 -
Sziasztok!
Kezdjük a viccessel, ráérünk elkomolykodni a végét. Tony Giberson, az amerikai Pensacola News Journal fotósa végigfényképezte, ahogy az Érd méretű város rendőrsége megpróbál elkapni egy szökevény malacot. Van mondásunk, ami leírja a probléma nehézségét, de egyrészt a malac szempontjából nézi a helyzetet, másrészt speciális időjárási körülmények között. (Ld. küzd mint disznó a jégen) A pensacolai malac viszont minden jégre vitt sertésnek igazságot szolgáltatott, órákon keresztül szaladt utána öt rendőr. A képek nagyon viccesek. Ugyanakkor öcsémnek volt egy húsbavágó meglátása, amikor átküldtem a képeket. Ami szerint, "ha egy menekülő fekete lenne, öt perc után lelőtték volna". Most mindenki meghallgathatja a Sound of da police-t.
Jó mulatság fé...
Nem is fejezem be a címet, mert az egyetlen barátom, aki a most következő linken látható tárgyat ilyen minőségben meg tudná csinálni nő. Na de szóval minden embernek van otthon valami vas vagy egyéb lom, amihez keres egy projektet. Zomborácz Iván, a Totalcar főszerkesztője egy hajtókarból csinált lámpát. De nem a hajtókar része az érdekes, hanem az asztalosmunka. Nézzétek meg, nagyon szép.
(Fotó: Jill Mortenson // Fortepan Iowa // CC-BY)
Aztán van egy James Wong cikk is, akitől mindig jó bármit is olvasni. Amellett érvel, hogy a kerttervezés csúcsa a trópusi üvegház. Lehet vele egyet nem érteni, de jól érvel. Azt mondja, hogy az üvegház más kontextusban láttat olyan növényeket, amik amúgy máshol útmenti gyomnak vagy a helyi teszkó parkolójába ültetett tucatfának számítanak. Apropó, kezd hideg lenni kint, ilyenkor különösen jó üvegházba menni. És ha még tudnék olyat, ahol el lehet üldögélni is.
A görögök (és még sokan mások) nem pirultak el, ha valahová falloszt kellett rajzolni. Gyerekek hordták medálként, mert úgy tartották, hogy véd a szemmel verés ellen. Priaposz esetében a tolvajok ellen is, meg a tengerészeket is védi, mert miért ne. És azt sem lehet elhallgatni, hogy a termékenységhez is van némi köze. Ezek mellett viszonylag természetes dolog. Statisztikai alapon a népesség durván felének van farka. Mindezekről a Getty blogján van egy remek cikk. Annak a Gettynek, ahol a család amúgy nem volt százas.
Fagyott sertéscombbal agyonverni rovat
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ennyire termékeny a fantáziám, nem erről van szó. Az ötlet Roald Dahltól származik, a Lamb to the slaughter novellában tűnik fel. Ezt elszpojlereztem persze, de a Meghökkentő mesék kötet magyar kiadása is van negyed százados, az első angol nyelvű megjelenése pedig 1954-es. De ez mind mellékszál. Abból a kötetből amúgy sem ez a jó sztori. Na de kezdjük az elején.
"Bárcsak lenne tech+kult témákkal foglalkozó ismerősöm aki megírja" - írta Csaba és átküldött pár linket, én meg nekiláttam legózni. A következő történik épp. Tart a Microsoft Ignite nevű fejlesztői és üzemeltetői konferenciája, ahol a cég elmondja, hogy mégis milyen új technológiák kerültek a motorháztető alá. A Microsoftra szokás úgy gondolni, mint a cégre, ami a Windowst meg az Office-t adja a világnak, de van felhőszolgáltatásuk és azon belül egészen változatos termékpaletta. Ami most botránykőként szolgált az viszont nem technológiai jellegű.
(Fotó: Marilyn Aden // Fortepan Iowa // CC-BY)
Történt ugyanis, hogy az Ignite-on, a technológiai konferenciákra nem jellemző módon van jeltolmácsolás idén, az előadók elmondják, hogy milyen névmásokat használnak (ez azoknál a nyelveknél értelmezhető természetesen, ahol van nyelvi nem és például nem semleges az ő névmás), sőt le is írták magukat. Már ez is kiakasztott embereket, akiket az egyszerűség kedvéért nevezzünk véleményvezéreknek. Pedig ez egy egyszerű hozzáférhetőségi tuning. Olyan, mint az okmányiroda előtt a rámpa, hogy a kerekesszékesek is bejussanak ügyet intézni, és a gyerekkocsival érkezőknek se kelljen feltriálozni magukat a lépcső tetejére. A hozzáférhetőség nem okoz senkinek hátrányt, viszont vannak, akiknek jelentősem megkönnyíti az életét. Lehet, hogy nem csak azokét, akikre elsőként gondolunk. Mert járókerettel vagy begipszelt lábbal is jobb a rámpa, mint a lépcső.
A Fortepan Iowa négy (4!) darab őslakosokat ábrázoló képének egyike (Catherine Palczewski // Fortepan Iowa // CC-BY)
A következő botránykő az volt, hogy az egyik Microsofttól érkezett előadó szóvá tette, hogy a konferenciát törzsi földön rendezik és köszöni a vendéglátást. Értem persze miért zavarhat ez bárkit is, nem jó érzés arról beszélni, hogy a gyarmatosítás során kiirtottak egy csomó őslakost, be nem tartott szerződéseket írtak alá velük és így tovább. De ettől a történelem történelem marad. Az előadónak pedig voltak őslakos felmenői. Nem mintha ez utóbbi ne lenne mindegy, a gesztus, a történelem elismerése semmibe nem kerül, ha az ember nem arra építette az identitását, hogy őt a jóisten küldte ide. De manapság azokra, akik közvetlenül az úristentől kapnak utasítást, furcsán szoktak nézni.
Kis lábjegyzet: a névmásokon és a szavak nemén túl is megjelenhet a nem a nyelvben. Gondoljunk csak arra, hogy a magyar, amiben ilyen nincs, megfeszült, és sikerült végül megjeleníteni a doktor-doktornő, színész-színésznő különbséget. Nem mintha erre iszonyú nagy szükség lenne.
Három dolgot érzek fontosnak elrakni. Az egyik, hogy a konferencia első napjaiban vagyunk. A másik, hogy ezek olyan kultúrharcos frontvonalak, amikkel valószínűleg a legokosabb nem foglalkozni. A harmadik pedig Gramsci.
Vers
Találtam egy igen jó verset James Hoggtól, aki egy 1983-ban - utolsó pozsonyi reform országgyűlés! - elhunyt skót költőtől, aminek egyáltalán nincs magyar fordítása. Ezt még a DeepL-re sem lehet rádobni, szóval aki tényleg nem beszél egy picit sem angolul, az inkább hallgassa meg a Vadászatról a Vészbanyák dalát. Mindenki másnak itt az A Witch's Chant (Boszorkánydal) egy részlete, a link alatt pedig ott a teljes szöveg. Ha valaha fantasyt akarnék írni, nagyon elraknám magamnak.
Over the dog-star, over the wain,
Over the cloud, and the rainbow’s mane,
Over the mountain, and over the sea,
Haste—haste—haste to me!Then here’s for trouble, and here’s for smart,
And here’s for the pang that seeks the heart;
Here’s for madness, and here’s for thrall,
And here’s for conscience, the worst of all!
A hét másik szövegét Józsinál találtam, akivel nagyjából egyszerre jártunk ugyanarra az egyetemre, csak velem szemben ő rendes irodalmárrá és tanárrá vált. Az úton jár, amit nem választottam. A szöveg Orbán Ottótól származik, aki 2002-ben hunyt el. Mivel a copyright nálunk is a szerző halála plusz hetven év, most elkövetünk egy copyright sértést, remélve, hogy az idézésre hivatkozva - amely a szükséges terjedelmet nem definiálja - megúsznánk az ügyet. Így szól a vers:
Hallod-e te sötét árnyék
változat egy csángó népdalra
Lászlóffy AladárnakHallod-e, te sötét árnyék,
ember vagy-e vagy csak árnykép.
Nem vagyok én sötét árnyék,
sem ember, sem puszta árnykép,Égi boltban kabát vagyok,
rézgombjaim a csillagok,
Égi boltban kabát vagyok,
rézgombjaim a csillagok.Ha te vagy az ég kabátja,
én vagyok az, aki váltja.
Én vagyok az, aki vakon
bámulok ki az ablakon.Hívlak, Isten, nyújtsd a karod,
mikor szemem eltakarod.
Hívlak, ha vagy, nyújtsd a karod,
legyen úgy, ahogy akarod.Nyisd meg nekem a dombtetőt,
a dombtetőn a temetőt.
A dombtetőn a temetőt,
adj odáig menni erőt,Hadd készítsek ott heverőt,
hadd feküdjem le a sárba.
Hadd feküdjem le a sárba,
ahogy kulcs talál a zárba.Búcsúznék már, de nem könnyű,
szakad szememből a könnyű.
Ősz szakállal mennydörögve
gyöngyöt szór az ég a rögre.Szakad az eső a földre,
fehér szemfedővel föd be.
Szakad az eső a földre,
belemosódom a ködbe.
Nem lehet nem meghallani benne a Hallod-e te szelidecske című népdalt. Itt rémlett fel, hogy arról viszont Parászka Boróka a közelmúltban írt valamit, hogy nem is annyira kalotaszegi, pláne nem csángó. Utánanéztem, és persze, hogy írt. Úgy néz ki, hogy a szelidecskés dal havasalföldi közvetítéssel jutott a magyar népdalkincsbe, a forrása egy oszmán szöveg lehet, és ilyen szép, marokba való, áthallásos kaviccsá pedig a táncház mozgalom csiszolta le. Ez nem változtat persze sem Orbán Ottó szövegének a megítélésén, sem a Kallós verzión, sem azon, ahogy azóta több tucatnyian eljátszották. Csak érdekesség, kis zaj a vonalon.
Jön jön jön
Úgy jött ki a lépés, hogy a Far Cry 6 cikk lesz a novemberi Rakasz Extra anyag. Előre meg tudom ígérni, hogy nem arról fog szólni, hogy fut-e elég jól Nvidia GTX 1660-as kártyán és milyen a kamerakezelése. Ellenben van egy csomó mondanivalóm kultúráról, bütykölésről, nyelvekről és játéktervezésről. Meglátjátok, jó lesz!
Más helyeken jön ki digitális oktatási interjúm. Ezt a kutya se fogja olvasni, de majd belinkelem, mert szerintem érdekes szempontok merülnek fel. Aztán egy másik anyag Bezos jachtjáról és Joszip Broz Titóról, de ennek még túl kell élnie az egyelőre mit sem sejtő szerkesztőt. Egy másik szerkesztővel megharcoltuk a harcunkat, így valamelyik következő Magyar Narancsban lesz szó olyan megfigyelési eszközökről, amikért még fizet is az ember. (Amúgy rosszul teszi.) És fut pár olyan projekt, ami nem rólam szól, nem én élem ki magam íróként benne, hanem az a lényege, hogy egyfajta tudás eljusson a megfelelő emberekhez. Az ilyen "én egész népemet fogom" cikkeket nem is linkelem.
Fotók
A hét képei a Fortepan Iowából származnak, ami egyelőre egy csepp, tízezer képes gyűjtemény. A huszonegyedik század kulturális sikertörténetei a közkincs archívumok, a magyar Fortepan is ilyen, a Flickr-ön a NASA On The Commons is, és lehetne még sorolni párat.
Legyen ennyi a hétre. Cserébe nem írok arról, hol és hogyan volt igénytelen a sajtó.
Ádám