October 16, 2021

Rakasz #247 - verses és médiás

Sziasztok!

Van egy nagy halom érdekes téma, ami nem vagy csak alig passzol egymáshoz. Mit csinál az ember ilyenkor? Főz belőle pörköltet, hagyja a fenébe a kifinomult konyhát.

Más emberek más emberekről

John Naughton minden hétvégén ír az Observerbe egy tech közeli témáról valamit az Observerbe. Naughton nagy kedvencem és egyfajta példakép is nekem: tisztességben megőszült újságíró, több, a korban fontos témába írta bele magát, meg van két jó technológiatörténeti könyve is. Most épp egy Peter Thiel éltetrajzi könyvet recenzál, amiből az derül ki, hogy Thiel maximum ügyes üzletember, nem egy zseni. És hogy régi konzervatív sértettség munkál benne.

Kőváry Zoltán pszichológus válaszolt a HVG360-ban Barabási Albert Lászlónak. (Fizetős cikk.) Nagyjából azt magyarázza el, hogy amit Barabási a művészetről mond, hogy a csak a halála után felfedezett (és a világra hatni tudó!) rebellis művészt el kell felejteni, mert a sikeres művész konformista. Valamit, hogy a science nem vesz át semmit a művészetből, nos ezek egyike sem állja ki a megpiszkálás próbáját. Ráadásul egyedi esetek vannak a művészetben és egyedi művészi életrajzok, nem modellek, amik aztán illenek a világra, ami különösen idegesítő lehet a science felől szemlélve. (Aljas zárójel: mindig nagyon izgalmas, amikor természettudósok fejtik meg a művészetet.)

Ennél egy kicsit több jut az űrbe szakadt utódainknak (Fotó: NASA / Alan Chinchar)

Később lesz Könyves Magazin ekézés, de előtte van még egy egész jó interjú Baráth Katalinnal az Afázia kapcsán. Elbírt volna néhány visszakérdezést a szöveg, mert így meg-megakad, amikor Baráth nem akar belemenni szárnyas nagy narratívákba, de így is örültem, hogy a kezembe került.

Mark Mazower a Financial Times-ban Len Deightonról ír annak kapcsán, hogy megjelent az új Bond film. (Fizetős, kicselezhető.) És hogy miért Deighton? Mert ő már a szétesőben lévő, középhatalmi - és abból is veszítő - státuszú Nagy-Britannia a háttér.

The British were not the first to turn the collapse of empire into literature but they were surely the first to make it entertainment. While Ian Fleming’s Bond was a throwback to the adventure yarns of the Edwardian era, younger writers were turning the spy novel into something grittier, more textured and more ambivalent in which the real enemy was not some dastardly foreigner but the bureaucrat across the postwar committee table.

A szöveg amúgy rá fog beszélni, hogy olvassatok valamit a fickótól. De a fenti gondolat, amit érdemes eltenni. Hogy például nem az a lényeg, hogy ki játssza Bondot, hanem az, hogy Bondban azért van valami avíttas mindig.

Média

Kijött a Meti Heteor, aminek az egyik műsorvezetője vagyok, médiamegfejtős különszáma. Én pedig a lekonfhoz kénytelen voltam legyártani egy olyan hosszúságú definíciót a támogatandó médiáról, ami közben nem kell ebédszünetet tartani. Arra jutottam, hogy az érdemel pénzt, aminek nem kell ellenőriznem az állításait, hogy az újságíró egyáltalán értette-e miről van szó.

Mielőtt bárki úgy gondolná, hogy alacsony a léc. A héten a Könyvesmagazin verte le, aminek "Sally Rooney nem járul hozzá új könyve héber fordításához" című cikke egy olyan forrás alapján készült, aminek már a címe is ellentmond a magyar verziónak: "Sally Rooney turns down an Israeli translation on political grounds". Nem tartok nyelvtanórát a határozott és határozatlan névelők közti különbségről. De nem is kell, mert a szövegben szerepel, hogy:

“The Hebrew-language translation rights to my new novel are still available, and if I can find a way to sell these rights that is compliant with the BDS movement’s institutional boycott guidelines, I will be very pleased and proud to do so. In the meantime I would like to express once again my solidarity with the Palestinian people in their struggle for freedom, justice and equality”, she said.

Azaz a héber fordítási jogokról szívesen tárgyal egy olyan kiadóval, amely a BDS-t, azaz az Izrael elleni gazdasági bojkottot betartja, és támogatja, hogy a palesztinok egyenlő jogokat kapjanak az államban. Attól függetlenül, hogy az ember mit gondol a BDS-mozgalomról, a két állítás közti különbséget el lehet táncolni szerintem.

Középkezdés

Visszaadtam a férfiigazolványom, nem követem a focit. Illetve azt tudom, hogy a Dulwich FC szokás szerint kikap hétvégente. Viszont a Ted Lasso sorozat, ami az Apple TV+ szolgáltatásában érhető el, megfogott. Nem a focival, hanem azzal, hogy a sorozat vezérfonala, hogy emberek nem rossz arcok egymással.

Nem Ted Lasso csapata, hanem a Ganz Rt. csapata (Fotó: Fortepan / Anderle Lajosné)

Mostanra odáig jutott a dolog, hogy egyrészt véget ért a második évad. Márészt a PoolBarátok podkaszt, ami Liverpool rajongóknak, -ról ér -által készül tárgyalta a sorozatot, mert úgy gondolták, hogy Jürgen Klopp edző és a sorozat címszereplője egyes vonásaikban hasonlóak. És mivel az egyik beszélgető fél Földi Bence volt, aki egykori kollégám, a Ziro.hu starwarsügyi szakportál főszerkesztője, ahová én is írtam pár cikket és amúgy is aranyos gyerek, most elirányítalak titeket meghallgatni.

Vers mindenkinek

Omar Khajjámot nem nagyon szoktunk olvasni mostanában, azt hiszem. Sőt nem is igazán ismerik, pedig Amin Maalouf tök jó Szamarkand című regényének ő a főhőse. Más kérdés, hogy még nem találtam embert, akivel meg tudnám beszélni Maalouf zsenialitását, pedig nagy kedvencem. Na de most nem más emberek írásáról lesz szó, hanem a Rubáiját egyik verséről, a tizenegyedikről.

Bort iszom, mint fűzfa gyökere tiszta vizet.
Allah nagy. Ő mindent tud. És én ebben hiszek.
Mikor megteremtett, már tudta, hogy inni fogok.
Hát iszom. A Mindentudót megcáfolni - minek?

Ez Képes Géza fordítása. Van másik műfordítás is, de ez nekem jobban cseng. Akit érdekel, megtalálja a kötetet a MEK-en, ami olyan alapvető intézménye, csodája, műemléke a magyar internetnek, mint a Fortepan. Egy ideális világban Moldován István, Drótos László és Tamási Miklós kapna tiszti- és egyéb kereszteket.

Van egy másik szöveg is, ez Darida Zsófi verse, amit még 2020-ban a karantén alatt publikát, de nekem csak most jutott a kezembe. Kész szerencse, hogy most igen. Az embert megtalálják a szövegek.

Nyolc éve történt egy konferencián,
ahol szinte senkit nem ismertem,
de ott voltam nézelődni,ismerkedni.

Reggelente egy ocsmány szocreál zuhanyzóban lehetett zuhanyozni
és egyik reggel, vagy délelőtt
épp a testemet szappanoztam,
amikor besétált egy pasi.

Láttam őt, de eltelt egy kis idő mire ő is meglátott engem:
premier plán a javából,
én intettem hogy ááá semmi vész, de úgy tűnt ő zavarba jött, hátrálni kezdett és kiment.

Lehet, hogy én voltam rossz helyen
valahogy az összes zuhanyzó ugyanolyan volt
de nem éreztem szégyent, nem sikoltottam, nem jöttem zavarba
pedig két gyerek utáni testem volt és már előtte sem voltam sosem elégedett.

Ezt a történetet elmeséltem
akkor ott egy playback előadáson
és másnap megint, mert továbbfutott bennem.

Készült egy rajz, ami azóta is itt lóg a falamom
női felszabadulásom szimbóluma.
A pasas alakja a képen már nem ugyanaz, sokkal inkább a nagyanyámé, aki minden örömet tiltott a lányának és rajta keresztül a tiltás végigszaladt.

A zuhanyzóba belépő férfi
váratlanul sétált be újra az életembe, nem a zuhanyzómba, hanem a messengerembe
és az emlékek ma összeértek, az akkor és a most, jelenlevő szabadság lett bennem.

A harmadik szövegünk pedig - ami lehet volt már, de inkább kétszer legyen, mint egyszer se - Ecsédi Orsolya sikeres ifjúsági regényíró korábbi verse, a Szép intelem balladája a baszakodókhoz. Ezt ráadásul az egyik kedves emberem, Németh Kriszta szinkronszínész, felolvasta. Erre tessenek hallgatni.

Én máshol

A hónap felénél járunk, ilyenkor már szokás látni, hogy milyen pénzek folynak be - kipipálva - és, hogy milyen munkái vannak leadva. Na ezzel erősen félkészen állok, de ami egészen biztos, hogy a Forbes-ban lezáruk az IT-történeti sorozatom. Cserébe gyakrabban fogok felbukkani az online-ban, de arról még nem tudom, hogy milyen lesz. Keressük a módszert, keressük a nyelvet. Ahogy én írok magamtól, az erősen máshogy cseng, ahogy az online Forbes. Majd szólok, ha érzem. Emellett vannak kisebb, a sárgacsekkeket és az adót befizető melók.

Megint egy űrös fotó, de nem az a lényeg rajta (Fotó: NASA)

Ígértem jegyzeteléssel és gondolkodással foglalkozó Rakasz Extrát. A gyakorlati része megvan, csak a szöveg nem halad. Közben viszont két olyan tárca kiszaladt a billentyűzetből, amit a fene se keresett, de lett. Még pihennek, meg elolvastatom pár barátommal, de aztán ti is látni fogjátok.

Errata

Az építkezés nem a CO2 kibocsátás 38 százaléka, hanem talán csak az energetikai jellegűé. Bonyolult, hogy mi minek a része, miket kell összeadni ahhoz, hogy kapjunk egy becsült számot arra, hogy az épített környezetben való létezésünk mennyi tonna mivel jár. Itt lentebb van egy jó többszintes, esküvőitortadiagram.

Na és akkor ennyi a hétre.

Üdv,

Ádám