Rakasz #232 - okosságok és butaságok
Sziasztok!
Kiment az előző Rakasz, szól a zene és azon gondolkodom, hogy igazából bajban lennék, ha magyar balos punkot kellene mondanom. Vannak kedvenceim, de olyan rendes, a neoliberális gazdaságpolitikát és a következményeit a fenébe elküldő zenét nagyon kell keresnem. Talán a Fegyelmező Részlegtől a Kendő ilyen. Pedig hát bármennyire vagyok ványadt értelmiségi, érteni vélem, hogy kell a boogie. A fene akarja úgy elképzelni a pártját, csoportját, társait, mint akik nagyon odabaszós vitaestet tudnak szervezni a Jurányiba. (A nem pesti olvasók helyetessítsék be egy művelődési központtal a Jurányit. Például: Tócóskerti ÁMK, Ady művház, ilyesmi.)
Innen ugrott be az is, hogy a létező szocializmus - vagy hogy a fenébe hívjuk az előző rendszert, a komancsokat - múlhatlan vétke, hogy elhiteltelenítette évtizedekre a teljes szakszervezeti gondolatot. Ide kapcsolódik, amit az alabamai bányászok sztrájkjáról olvastam. Kezeljük a helyén a dolgot, egy ideális világban ezeknek az embereknek a munkájára nem lenne szükség. A szén inkább baj, mint jó hír. Ugyanakkor ez nem kell, hogy ok legyen a kihasználásukra. A több hete tartó sztrájk pedig túlmutat a kihasználáson. Bárhol hír lenne, hogy a sztrájkolók sorába a cég alkalmazottai autóval rohantak bele.
Szénhidrogénes (haveroknak CH) hírekből volt még érdekes a héten. Az első az bután szomorú. Mármint szomorú, mert kriptovaluta, és buta, mert nagyon rövidtávú gondolkodás és klíma. Büszkén jelentette be a Black Rock Petroleum Company, hogy üzlet köttetik közötte és a Optimum Mining Host LLC között. A Black Rock földgázból és áramfejlesztési kapacitást ad el az OMH-nak, ami ezért ropogós pénzzel fizet. Az árammal pedig Kínából - ahol betiltották - átköltöztett kriptovaluta-bányász gépeket fog hajtani az OMH. Lehetne persze rosszabb is a helyzet, vehetnének a bányászok barnakőszenet, lignitet, tőzeget, sőt fűthetnék az erőművet újrafutózásra alkalmatlan radiálgumikkal is. A vége azonban az, hogy áramot és számítási kapacitást éget egy cég azért, hogy dunningkrugerrandot bányásszon. (Izé, lefordíthatatlan szójáték.) A CH-származékok elégetése során pedig a klímaváltozást okozó gázok jutnak a légkörbe. És, ahogy fentebb említettem, ez nem egy olyan biznisz, amit el akarnak titkolni. Erre büszkék. (Kösz, Csaba!)
Egy autó illata
A másik CH-ügyi hír vidámabb. A Ford bejelentette - szólval megint PR-ről van szó azért - hogy a felmérésül szerint a villanyautókra átálló emberek jelentős részének hiányzik a benzinszag. Ezért csináltattak az Olfiction parfümériával egy Match Eau GT nevű parfümöt, aminek benzines illata van. A poént legyilkolja a tény, hogy a parfümöt nem lehet megvenni, egy üveg készült belőle, az is azért, mert a Ford Match-E GT villanyautót akarták fel reklámozni a Goodwood Festival of Speeden. (A sajtóközleményt amúgy Kölnben adták ki, hogy utaljon a kölnivízre, de ennek sajnos más lett a konnotációja az elmúlt pár napban.)
A parfümök érdekessége, hogy képekkel hirdetik őket, pedig a kinézetük érdektelen kellene legyen (Fotó: Ford)
A Fragranticán, ami sokkal okosabb, mint egy mítingnyi Ford PR-es, természetesen van olyan fórumtopik, amin azt beszélik ki, hogy melyek a leginkább benzines illatú parfümök. Szóval, ha valakinek tényleg hiányzik a benzinkút szag - és áforos gyerek vagyok, megértem, ha igen - akkor ott lehet okosodni. A többségét nem ismerem, a Geoffrey Beane Gray Flannelből viszont van egy fél üveggel, az tényleg emlékeztet valamelyest a benzinre.
A nagy pekándió kérdés
Na még egy USA sztori, de ez olyan, aminek szerintem akadnak bőven helyi tanulságai is. Dr. Sarah Taber azt fejtette ki a Twitteren egy nagyon jó cikket is érő gondolatfolyamban, hogy miért Kalifornia az Egyesült Államok mandulaközpontja, amikor a legalább annyira jó pekándió sokkal több helyen megteremne. A válasz amúgy egyszerű: Kaliforniában van szakmunkás, azaz ki lehet hívni a faültető brigádot, aki tökéletesen tud fát ültetni, a mandulaszedő brigádot, akik tökéletesen szednek mandulát satöbbi. A gazda pedig felügyeli az egészet, mert ha nem tudja, hogy kivel kell dolgoztatni, akkor el lehet azért rontani. Ezzel szemben délen, ahol olcsóbb lenne a föld, ott nincs meg ez a jellegű képzett munkaerő, szóval közösen tanulásos szívások mennének, ha valaki ki akarná várni azt az 5-10 évet míg a pekándiófa termőre fordul.
Ő a pekándió (Fotó: Jan // CC-BY)
Ebből az is következik, hogy nem egyes emberek csinálják jól, amit csinálnak Kaliforniában. Hanem egy működő háló van, amiben Taber szerint amúgy azok kapják a legkevesebb elismerést és pénzt, akik miatt a rendszer jól működik. És van még egy nagy ugrás a gondolatmenetben, hogy a tech ipar azért nem tud sikeresen betörni a mezőgazdaságban egy határon túl. Mert sokfajta képzett munkaerőt kellene lecserélni úgy, hogy a gépek/technológia, amire lecserélték nem eszi meg a hasznot karbantartás formájában.
Taber részletesebben, okosabban fejti ki, mint én valaha képes leszek összefoglalni. Őt úgy általában is érdemes követni, ez a mostani thread meg aztán tényleg remek volt.
Tiszta udvar...ezt inkább be se fejezem
A brandek köztün élnek, erre valamilyen módon mindenki reagál is. Van az egyik szélsőérték, ami szerint a személyiséggel felruházott márka olyan, mint a vállalatok jogi személy volta, ha Texas villamosszékbe ültet egy céget, majd elhiszi, hogy van ilyen. (Például itt.) A másik széle meg talán az, aki emberként cseveg a márkákkal és elhiszi a legendáikat.
Zárójel: így merje valaki temetni a kultúrát, olyan legendagyártás folyik, hogy csak na. Volt olyan noteszem, amihez hasonlóba Van Gogh írta legfontosabb műveit. És a mai napig jön a Field Notes hírlevele, mert egyszerűen jópofa, durván drága jegyzetfüzeteket gyártanak. Teljesen l'art pour l'art az egész, de a hozzám hasonló idióták fenntartják a céget.
A képen a fotós egy nagyon fontos tanulságot rejtett el (Fotó: Justin Henry // CC-BY)
De vannak másfajta legendatulajdonos márkák is. Olyanok, ahol a mese meg az Instagram fiók nagyjából a cég összes tulajdona. Mégis el tudják hitetni, hogy a termékeik minőségiek, forradalmiak, és vágyat ébresztenek. Venkatesh Rao foglalkozott már a jelenség egyik sarkával, amit ő prémium középszernek (premium mediocre) nevezett el. Ez a limitált McDonalds hamburger, a százasbenzin Győr melletti kútról, az Aldi Selection akármi háromszögében megtalálható termék. Ami közepes, de meg van hintve az ígéret varázsporával, hogy valami különlegesebbet kapunk.
Kanyarodjunk el egy kicsit. Ki tudja mi az, hogy dropshipping? Aki igen, az ugorhat egy bekezdést. A dropshipping az az üzletelési mód, hogy A cég felvesz rendeléseket valami árura, majd megveszi az árut B cégtől olcsón és le is szállíttatja velük. Hívhatnák arbitrázsnak is, csak abban nincs benne a szállítás, a raktárkészlet hiánya meg ilyesmi.
Vannak olyan prémium középszer márkák, amik dropshippingre épülnek. Igen, ez már egy nagyon üres konstrukció így. Ezekből Magyarországon még nagyrészt kimaradtunk. Prémum középszer van, csak matricagyűjtősen elérhető az akció végén eltűnő világmárkák is vannak. De az y-generációt célzó, aspirációs üres márkák nem nagyon. Aki sokat lóg az angol nyelvű interneten az találkozhat velük az Instagram hirdetések között például. Most épp az a hír, hogy egy öntöttvas sütőtálakat gyártó cég, a Great Jones, amit két fiatal nő alapított - apu meg a nagybácsi milliárdosok dollárban - épp szétesik. Van benne személyes feszültség, vacak főnökség, szóval a dráma jó. Viccessé az teszi, hogy a cég mind a hat alkalmazottja felmondott. Igen, hat! (A sztori alaposan körbejárta a netet: New Yorker, BI, Defector.)
*Na ez nem a dropshipping (Fotó: US Navy // Petty Officer 2nd Class Allen Michael McNair // közkincs
Szóval a márkák nem azok, amiknek látszanak. Ha ez például az Amazon által futtatott saját márkák láttán nem lett volna gyanús. Vagy nem tűnt fel, hogy a cég elkezdte kiölni azokat a kisebb (jellemzően kínai) márkákat, amik amúgy jó minőségű termékeket kínáltak a boltján kereszül. Na ha ezek nem voltak meg, akkor itt ez az y-generációs öntöttvas lábas. Csirkefogás megy itt, Béláim.
Elásott lead
Van egy olyan jelenség, hogy a cikk lényege, ami érdekes, vagy a felütést teljesen megsemmisítő részlet, ami miatt nem hír, csak valahol az anyag vége felé kerül elő. Addigra már lekattintotta az ember, elolvasta, megosztotta, felháborodott, miegymás. Amúgy az ilyenek miatt is, szoktak olvasók mérgesnek lenni a sajtóra teljes joggal. Mutatom miről van szól.
Az a címe:
Egy 18 éves holland diákot visz magával az űrbe Jeff Bezos, miután a 8,5 milliárd forintot kifizető eredeti utasnak halaszthatatlan teendője akadt
Azt a mindenit, gondolja az olvasó, egy 18 évest, micsoda lehetőség, de jó is ennek a gyereknek, megfogta az isten lábát. Ejnye no! Aztán lejjebb olvas, átteker egy-két képen, és jön a fontos részlet:
Így aztán a 18 éves Daemen utazik majd helyette. A holland tinédzser egy magántőke-befektetési társaság vezérigazgatójának a fia. Ő is licitált az aukción, ám végül elmaradt a győztes ajánlattól, így eredetileg csak a második utazásra kapott helyet.
Az egyik gazdag ember helyett a másik gazdag ember megy az űrbe. Nem csak a Telex sara ez, a fél világsajtón ebben a formában szaladt végig. Így jó sztori. Csak épp nem hír.
Ezt se kell még egyszer elmagyarázni
Thomas Carlyle nagy ember elmélete, ennek mai kivetülése Elon Muskra, és hogy miért hülyeség ez. Mia Mulder videója.
Atyaúristen, hogy meg van írva ez a cikk - valami ilyesmi futott rajtam végig, amikor Markó Ferenc Dávid Dél-Szudán cikkének a végére értem a Mércén. Két trükkje van az írásnak: 1, Markó volt Dél-Szudánban, tudja mi van ott, tisztában van a történelmével 2, Markó tisztában van azzal, hogy a nemzetközi közösség hogyan gondolkodik és hogyan vonogatja a vállát. Azaz tudásnak van birtokában, és ez lehetővé teszi, hogy azt a közel reménytelen helyzetet, ami az országot jellemzi, amiről mindenki lemondott bemutassa. Így is kell hozzá majdnem harmincezer leütés - összehasonlításként ez a hírlevél 13 ezer leütés körül van -, de hát nem fér bele minden egy haikuba.
Nem az a lényeg, hogy mi van a carbonarában, hanem az, hogy mi nincs. Olasz séfek kritizálnak youtube-os carbonara recepteket. Nem új format, de nagyon szeretetreméltóan van megcsinálva, és ott van benne a világ legjobb szemüvege. (Köszi, Dani!)
Ennyi a hétre!
Üdv, Ádám