Rakasz #230 - felnis hidegharcosos
Sziasztok!
Rövid levél lesz a héten, mert egyrészt dögletesen meleg van, másrészt ráült a világ az agyamra. Gyermekes olvasóink most fogják be csemetéik szemét-fülét, köszi. Szóval az bazmeg, hogy napokig tartó egymás gyilkolása tud lenni abból, hogy pár száz négyzetméter föld nincs kiégett-kiszáradtra vágva Budapesten. Meg az, hogy olvasásra nem hajlandó emberek osztják az észt, hogy hogyan kellene kinézni egy méhlegelőnek, amiről ők is egy Facebook megosztással korábban hallottak először. Hajlandó lennék elfogadni, bár nem szeretném, hogy Magyarország az agráriumban gyökerezik (így van). De az a logika, hogy ami nem hajt hasznot, az pusztulhat, az kikészít. Pláne úgy, hogy amúgy a tudásnak nem nagyon van tekintélye, hiába érvelnek agronómusok, kertészek, biológusok az ötlet mellett. Mert hát, mit termel a biológus ugye? Istenbarmai. És akkor még a homofóbtörvényes manőverzésbe bele se mentünk.
Nagylevegő.
Érdek nélkül
“Gőgös zenészt hegedűvel büntet az Úr” - írja Nádasdy Ádám Az Úr hegedűje című szövegében, amit nagyon szeretek. Jókor, jól találkoztam vele, de anélkül is erős. A hülye, lóerők helyett az esztétikát - még pontosabban: esztétikákat! - fontosnak tartó sofőrt meg random elé guruló jószágokkal és gyönyörű felnikkel.
Egészen csütörtökig úgy gondoltam, hogy a megúszható az őrület. Nagyon szép a Momo Heritage, de ahhoz kell egy klasszikus raliautó is. Gyönyörű a kisipari keretek között készülő Borbet A, de ahhoz meg ki kell csinosítani a kocsit, meg rárakni egy olyan gumit, ami nem vastagabb egy flipflop papucsnál. Ez aztán jól néz ki, és kirázza az emberből a vesekövet öt méteren. Tudnám még sorolni, de Karotta egyszer csinált egy egész Közlönyt abból, hogy az ember fejében mi fut végig ilyenkor. Ja, és van egy titkos favoritom a Ronal Teddy nevű felni, amin egy plüssmackó van aluból.
Ehhez képest állok a dugóban csendesen és elgurul mellettem egy Twingo. Tudjátok, az a kis, mosolygós Renault, aminek az első verziója van vagy húsz éves és még mindig nagyon vidám lesz az ember tőle. Ehhez a kocsihoz készült egy egyküllős, színes könnyűfém felni, a Toora, ami egyszerre móka és kilencvenes évek sci-fi. Csodálatos. Azt ugye nem kell mondanom, hogy mindegyik drága, és rendes ember nagyon meggondolja, hogy vesz-e valami ajándékot az autójának.
Tiltott műanyag
Régebb óta lenyűgöz az, hogy vannak illegális Lego csatlakozások, építési módszerek. Nem vagyok akkora legós, hogy legyen aktuális listám, de egy pár éves prezentáció kering a neten. (Innen leszedhető a PDF.) Néhány trükk azóta tán engedélyezetté vált, illetve néha rábukkantak a rajongók arra, hogy a Lego maga is tiltott építési módokat használ.
A tiltott módszerek azért tiltottak, mert jobban terhelik az építőkockákat. Elvben ez anyagfáradáshoz, deformációhoz vezethet. És biztos van olyan is, hogy egy legókocka eltörik. Más kérdés, hogy ahhoz minimum atomtöltet vagy hidraulikus prés kell.
(Fotó: Tom Cwenar // Golan Levin // CC-BY)
Még érdekesebb, hogy időnként felbukkannak abszolút nem hivatalos építőkockák. Ezekből azok az érdekesek, amik mindent felrúgnak, amit a legóról gondolunk. Anno volt egy Golan Levin által tervezett készlet, ami lehetővé tette, hogy a legót a fémépítőhöz, űrállomáshoz, lapraszerelt szekrénysorhoz is hozzáépítsék. Most egy Matteo Ercole nevű dizájner tervezett olyan elemeket, amik olyan alakúak és úgy tartalmaznak pöttyöket, ahogy kocka még soha. Míg a Levin-féle kockákat ki lehetett nyomtatni, sőt az volt a céljuk, hogy a tervező gyerekei tudjanak velük játszani, az Ercole-kollekció gyanúsan csak 3D-s rajzolóprogramban létezik. Kezeljük kis fenntartással.
Kémek könyvei
Az egyik kedvenc sztorim a hidegháborúról, hogy a CIA szakmányban adott ki irodalmat oroszul. Ne gondoljuk, hogy nem lehet bármi fegyver. A kémek megállapították, hogy az orosz értelmiség vágyik a nyugati kultúrára, szóval ellátták vele. Meg orosszal is, azzal, amit betiltottak az elvtársak. A Doktor Zsivágónak még egy vágott, szerkesztett és ami a legjobb, kalóz kiadását is előállította a CIA, mert a jogok amúgy nem náluk voltak, hanem egy Bruno Feltrinell nevű olasz fickónál, akit kiraktak az olasz kommunista pártból Paszternak kiadása miatt. Daliás történet, nem? Van amúgy erről az egész akcióról egyrészt egy nyilvánosságra hozott dokumentumokra hivatkozó tanulmány (PDF), másrészt egy Voice of America - figyelem, ez is USA propagandapénzből megy - cikk is.
A programnak volt egy járulékos haszna is. A szovjet rendszert kellemes távolságból csodáló nyugti értelmiségieket is ki lehetett ábrándítni A Gulag-szigetvilággal. És persze jutott pénz a Paris Review-nak, a Bostoni Filharmonikusok orosz turnéjára, még az Állatfarmot is CIA pénzből filmestették meg a VOA szerint. Absztrakt expresszionizmus? Pollock? Igen, CIA pénz. Mert azt is meg kellett mutatnia Amerikának, hogy van kultúrája, nem csak egy jól tuningolt gyár az ország.
(Fotó: Nestor Gallina // CC-BY)
Itt jön a képbe az amerikai irodalom kérdése. Amerikai írók persze voltak már korábban is. Csak hát arra nem lehet a szovjetekkel szembeállítható sztorit írni, hogy Hemingway a halászhajójával és egy gránátvetővel kereste a német U-bootokat. Egyet láttak, egyet se süllyesztettek el, Hemingway pedig elég közismerten ott volt a spanyol polgárháborúról tudósító nemzetközi kompániában.
Az amerikai irodalom támogatása is hasonló elvek mentén alakult. A híres iowai íróiskola CIA, Rockefeller és republikánus pénzekből működött, és volt annyira sikeres, hogy rajta hagya a nyomát az amerikai kánonon. Pedig, ahogy a fent link idézi a The Motherboard cikkét, az egész egy kontentfarm volt a nyugati világkép terjesztésének szolgálatában. A kreatív írási tanfolyamok pedig ennek az örökösei.
És mielőtt bárki azt hinnék, hogy ilyet csak a trükkös amcsik csináltak, nézzünk utána annak, miből működött az Interpress Magazin.
Rakasz extra és én máshol
A bődületesen hosszú interjúknak megvan az a hátrányuk, hogy az ember ott áll egy vödör nyersanyag előtt és filozofál, hogy mit kellene kihagyni. A korábban már említett eposzi hosszúságú Karottával készített interjúm - mármint nem Karotta eposzian hosszú, maximum a gondolatai - most rendezői változatban teljes hosszában összerakható. Itt az egyik fele a Kreatívon, a másik, villanyautózást és Elon Muskot tartalmazó része, pedig Rakasz Extraként.
Extrának amúgy jön egy Tilesch György interjú is a mesterséges intelligenciáról, csak még szerkesztem. Már a készítésében is van MI, majd elmesélem!
Aztán a heti Magyar Narancsban, aminek a borítóján egy remekül kirúzsozott Orbán Viktor van és már ezért megéri, van egy cikkem arról, hogy ha a videojátékokat művészetnek tekintjük, akkor gondolkodni kell az archiválásukról is. Nem egy új gondolat, a Tetris ott van a MoMA-ban, illetve a V&A-ben volt már játékkiállítás, de a Narancsban szerintem még nem volt szó erről. We’re on a mission from God, ahogy Jake Blues is mondta.
Grafika
Nem minden tetszik, amit Brian Taylor rajzol. Az újraértelmezett filmplakátok egy kicsit már fárasztanak. (Ugyanez a helyzet a popkulturális remixekkel, de olyasmit nem rajzol.) Viszont az Escape From Hat, a Techcity, a Space Cat, a Rustboy konceptek olyanok, amikkel el tudnám képzelni, hogy egy lakásban élek.
Ennyi a hétre.
Üdv, Ádám