Rakasz #228 - hagyjuk a számolást másra
Sziasztok!
Konrád szólt, hogy elszámoztam a hírlevelet, ugrott egy jó húszat a számláló. Vicces lenne most pauzolni a számláló ugrását, amíg be nem érem magam, de átláthatatlanná válna a dolog. Szóval ez a 228. Rakasz, melynek címe “Hagyjuk a számolást másra”.
A kopasz férfi lepadlózza
Jön a moziba a Halálos iramban kilenc. Nem mondom, hogy lerágom az élfóliát a könyvespolcról, de az az igazság, hogy szeretem azt a sorozatot. Tré? Az. De KDNP-s közhelyekben - ld. még A keresztapa és a család - beszélő emberek vezetnek gyorsan. Remek! Amúgy is, felnőtt emberek vagyunk, megengedhetjük magunknak, hogy ne csak tökéletes alkotásokat szeressünk.
A leggyakrabban felemlegetett kifogás a sorozattal kapcsolatban, hogy az első részben Dominic Toretto és társai videomagnókat lopnak kamionokról. (Jó, lehet már DVD-lejátszókat.) Az utolsó epizódban pedig nemzetközi titkosügynökként elsüllyesztenek egy épp ellopódó orosz atomtengeralattjárót. Ebből két következtetést lehet levonni. Egy: ez az egész zöldség. Nehéz lenne cáfolni. Kettő: valójában ez egy szerepjáték film! A videomagnókért meg a többi apróbb küldetésért megkapták a tapasztalati pontot, szintet léptek, jön a komolyabb kaland. Ugye, hogy összeáll?
Saválló acéllal megerősített kocsi, lézerként vágó tekintet (Fotó: Universal)
Az ötlet nem eredeti, legalább féltucat különböző Fast and Furious szabályrendszer, kiegészítő szabály más játékokhoz, világleírás létezik. Az egyik kedvenc tervezőm, a nagyon mókás egyoldalas szerepjátékokat író Grant Howitt sem tudta megállni, a The Rapid and The Rigtheous című műve elérhető a Patreonján ingyér.
Ráadás: Vin Dieselről, a filmek főszereplőjéről lehet tudni, hogy ősszerepjátékos és atomnagy rajongó. https://www.syfy.com/syfywire/vin-diesel-dungeons-dragons-nerd Ha kockákat hallotok csörögni az új film alatt, nem csak a V8-asok motorhangját, az egyáltalán nem véletlen. A védelem visszavonul, ahogy az amerikai tárgyalótermi drámákban mondják.
Szőrszálhasogatás
Nem hiszem, hogy magyaráznom kell, hogy mit gondolok, de bocsássuk előre. Ezt a hetet azzal kezdte a kormány, hogy őrületes disznóságokat követtek el. A Fudan is az, az autópálya-hálózat ellopásának előkészítése is annak tűnik, de mégis a melegek társadalomból való még-kijjebb-rekesztése a cseresznye a süti tetején. Nem vádolnék senkit a kormányból azzal, hogy jó ember.
De alapvetően nem erről akartam beszélni, nem vártam jót, nem kaptam jót. Ezt távol tudnám tartani a Rakasztól. Viszont volt egy fordulat, ami megragadt bennem. Azzal tették többen - köztük Karácsony Gergely is - megfoghatóvá a melegellenes törvény egyik passzusát, hogy… de inkább idézem:
A fontos, tán legfontosabb kérdésre nekünk kell jól felelnünk: ki, mi veszélyezteti a gyerekeinket? Szerintünk nem az, ha este tíz előtt Harry Potter film megy a tévében, hanem az a kormány veszélyezteti a gyerekeinket, amelyik elárulja a jövőjüket.
Az állításban lényegileg igaza van, a kormánynak, ha van is jövőképe, nem olyan, amivel szimpatizálni tudok. A nagy társadalmi ellátórendszerek leépítésétől és a párhuzamos, for-profit szolgáltatók létrejöttének a serkentésétől nem lesz jobb a világ. Ez növeli a társadalmi szakadékot - megkockáztatom vállalva az aknatüzet - akár Avalon International Schoolnak hívják az elitneveldét, akár BP Schoolnak. De, és itt a szőrszál, amit mindjárt elmetszünk lézerrel, hogy kerül ebbe a sztoriba Potter? (Zárójel: figyelitek, hogy épp Romániában az ELI-NP-ban van a világ legerősebb lézere?)
Még legó is hamarabb volt Dumbledore, mint meleg (Fotó: Brickset // CC-BY)
Több írás volt a queerellenes törvény megszavazása előtt arról, hogy ha nem lehet az iskolákban a homoszexualitásról beszélni, akkor igen nehéz lesz Szapphóról, Kölcseyről vagy a Harry Potterről beszélni. Szapphó kézenfekvő, Kölcsey írt szerelmes leveleket egy férfihoz, na de Potter? Az egész sztori onnan indul, hogy Joanne K. Rowling 2007-ben, az utolsó Potter-regény megjelenése után azt nyilatkozta, hogy de hát Dumbledore meleg, ő mindig is úgy gondolt rá. Ennek azonban a könyvekben egy szempillantásnyi, egy lopott érintésnyi vagy egy csóknyi nyoma sincsen. Minden rendes bölcsésszel elolvastatják az első év bevezetés az irodalomelméletbe jellegű szemináriumán a Wimsatt-Beardsley szerzőpáros írását, Az intencionalitás téveszméjét. Röviden ez arról szól, hogy az író/költő ugyanolyan értelmezője a műnek, mint egy találomra kiválasztott olvasó. Az elmélettel lehet vitatkozni, meg is teszi az irodalomelmélet, de az egészen biztos, hogy a benne foglaltak az az iskolás típusú műértelmezést gyorsan romba döntik. Kiveszi a kezekből az “azt akarta mondani a költő, mert máshol azt mondta” típusú érveket. Mondta volna ugye azt!
Szóval, ha Dumbledore meleg a szerző szerint, és ennek semmi nyoma nincs a szövegben, akkor meleg-e Dumbledore? Ezt a kérdést kellene valahogy megválaszolnunk. Örülhetnénk annak, hogy készült két film azóta a Potterverzumban, ami pont Dumbledore fiatalkorát mutatják be és amelyekben szerepel a nagy szerelme, Grindlewald Gellért is. Ugyanakkor ezekben a filmekben sincs egy kézfogás vagy összekacsintás sem. És vajon tudjuk-e ki írta a filmek forgatókönyvét? Hát persze, Joanne K. Rowling volt. Szóval egyrészt be lehet mutatni a tévében a Pottereket, másrészt rossz példa, harmadrészt pedig mementója annak, hogy a Potterverzumban leginkább a képernyőn kívül vannak melegek. (Julis, kösz a szakértelmet!)
Az egész dolog nem Karácsony bűne. Ő csak elhitte, amit az újságban olvasott. Vagy amit a stábja elé rakott. Bár, ez így visszaolvasva terhelőbb, mintha simán idegből beleírta volna a vasba a hülyeséget. Félreértés ne essék, ha a sátán nálam keresné a miniszterelnök urat, el is vinném kocsival, hogy ne kelljen sétálnia. De a gyenge, rossz, hazug érvelés a saját pozíciónkat gyengíti, mert egyszerűen cáfolható.
Beszéljünk még szexről
A hét popkulturális minibotránya akörül forgott, hogy Batman…szépelegjük el vagy se?… kinyalja-e a Macskanőt. A kérdés úgy vetődött fel, hogy az előfizetős HBO Max szolgáltatásban fut egy Harley Quinn rajzfilmsorozat. A rajzfilm a felnőtt nézőket célozza, nem is vasárnapi matiné időpontban adja a köztévé. És ebben többek között az a románc is ki van bontva, amit a Tim Burton által rendezett Batman visszatér is sejtetett, amiben Michelle Pfeiffer játszotta a Macskanőt.
A rajzfilmben lett volna egy szexjelenet, amit nagyon gyorsn töröltetett a karakterek jogait birtokló DC. Az ok pedig a következő: “A hősök nem csinálnak ilyesmit.” Mármint nem arról van szó, hogy nem szexelnek. De úgy tűnik, hogy a hősök elég önzők az ágyban. Ó a törékeny férfiasság. Ha nem lenne szomorú, nagyon vicces lenne.
Nem tudom nyugodt szívvel azt mondani, hogy a megoldás az, hogy az ember felnőtteknek írt műveket olvas. Mert ezt a Harley Quinn sorozatot pont felnőtteknek készítették, csak épp egy mindent patikamérlegen kimérő cég érdekelt benne, aminek részvényesei vannak, igazgatósági tagjai, kávégépei, tárgyalószobái, céges parkolói satöbbi. A lényegesen kisebb kiadónál (Image!) megjelent Saga vagy az szintén kisebb helyen megjelent Greg Rucka-féle Queen and Country (kösz, Gazs!) sokkal egészségesebben mutatja be az emberi szexualitást.
Csúszás
Sosem tudatosítottam magamban, hogy a Grease milyen csúszásban volt a jelenjéhez képest. Amúgy nem is öregedett jól, de ez mellékszál. Szóval egy az ötvenes évek végéről szóló történetből készül egy musical a hetvenesek legelején, amit 1978-ban megfilmesítenek. Aki 1958-ban, amikor a film játszódik, 18 éves volt, az a film megjelenésének évében 38 éves. Na ebbe bele tudom élni magam, az életkor stimmel. Az én filmemnek 2001-ről kellene szólnia. Ugye milyen pokolian régen volt? Nem volt még okostelefon, Gmail, Facebook, Instagram, Spotify, még CD-ket írtunk, hogy legyen zene a kocsiban. Ha nem kazettás egység volt benne. Az első Orbán kormány kavirnyászott a politikában, nem tudtuk ki a geci és hogy elkúrták-e. Lehetne sorolni még.
Olajozott villám 2009-ből (Fotó: Jaime Garcia Perez // CC-BY)
Azért kezdtem kiguglizn a Grease-hez kapcsolódó évszámokat, mert a szemem elé kerültek Hugh Holland fotói. Holland ugyan 1942-ben született, de a hetvenesek végének Kaliforniájában nem bőrjakós, vaxolt hajú arcokat fotózott, hanem a kezdődő deszkás kultúrát. Több szempontból is érdemes végigkattintgatni a honlapját, és ezek közül csak egy az, hogy iszonyúan jók a képek. A másik például az, hogy teljesen hiányoznak a képekről a márkák. Nincs még teleragasztva minden Vans és Etnies logókkal. Helyette szedett-vetett felszerelésben deszkáznak mindenféle Maugli küllemű emberek. Persze, hetvenesek, nincs még MTV, Xgams, és talán - ennek után kellene nézni - nincs még annyira piacosított fiatal kultúra sem. De, lásd Grease, a nosztalgia eladhatóságára már rájött a világ.
Ahol a tengerész él
Már idéztem az I. Erzsébetből Adelantado spanyol admirális mondatatait, de annyira szeretem azt a passzust, hogy megint megteszem.
ADELANTADO Nézze, atyám, hadd magyarázom meg. Hol a tenger és az ég találkozik, van egy vonal: leheletnyibb, hogysem átcsúszna rajta egy papírlap. Föntről szorítja az irdatlan levegő, lentről meg az irdatlan víztömeg. E közt a két rappont súly közt telik a tengerész élete, a szelek, csillagok, árapályok és alaktalan félelmek szőtte halotti lepelben. A kövekben is az elkopást érzi titkos érzékkel a csontjaiban. A tengerész, ha valaki, hát a tengerész ismeri a félelmes ég és tenger természetét. (Paul Foster: I. Erzsébet, ford. Várady Szabolcs)
Van egy olyan érzésem, hogy ez a mai napig igaz. Még ha a Youtube-on meg is nézhetem, milyen az, amikor egy konténerhajót dobálnak a hullámok.
Akad viszont egy másik nézőpont is. Csak az ismeri a világgazdaság működését, aki látja az ellátási láncokat. És nem csak úgy, mintha a TIR társasjátékot játszanánk, hogy Oslo-Bremenhaven az egy nap, ha dobunk legalább egy hatost. Hanem úgy, hogy tisztában kell lenni a beépített szívásokkal: tudni, hogy mennyire aktívak a kalózok a Malaka-szorosban, milyen idő van mostanában Szueznél, és ezt mennyi alkohollal egyenesítik ki jó időre a révkalauzok, satöbbi. Illetve azt is, hogy ha valahol baleset történik, mennyire van magára hagyva a tengerész.
Most, hogy már egy ideje nem áll keresztbe az Ever Given a csatornában, megszűnt hírnek lenni. Pedig azóta sem hagyta el a csatorna területét a hajó. Megy a huzavona, hogy ki a hibás és kinek kellene fizetni a másiknak. Tekintve, hogy a csatorna szabad szemmel is remekül látható méretű bevételt hoz Egyiptomnak, ezért ők például inkább bevételt remélnek ebből a helyzetből. Magyarul a hajó, a rakomány és a legénység túsz a helyzetben, amíg a hajó üzemeltetője, tulajdonosa vagy bármelyik más érdekelt fél ki nem fizet egy laza 550 millió dolláros büntetési csekket. Addig pedig ott üdül a konténerben némi Ikea áru, Lenovo gépek, Pearson biciklik.
És az Ever Given még jó helyzetben van, egy Mohammed Aisha nevű szír tengerész négy éve lakik egy, az egyiptomi hatóságok által lefoglalt teherhajón, mert a kapitány rálőcsölte a feladatot.
Máshol is van ám jó!
Még nem ajánlottam a Today In Tabs hírlevelet, pedig már kellett volna. Munkanapokon magyar idő szerint éjszaka érkezik meg, és az adott nap komoly és komolytalan minibotrányait, kishíreit foglalja össze. Hozza a min gúnyolódnak aznap az újságírók munka után, sör mellett fílinget. (Amúgy ez egy remek recept, ez tette naggyá a Gawkert is.)
Ennyi a hétre!
Ádám