Rakasz #223 - harci költészetes
Sziasztok!
Az Amanda Gorman versét övező vita ugye mindenkihez eljutott. Röviden arról van szó, hogy a Biden elnök beavatásán elmondott amerikaiasan romantikus költeményhez nem volt egyszerű európai fordítókat találni. Belevágtak nagy naivan, hogy majd bárki jó lesz, aztán különböző aktivisták felemelték a szavukat, hogy más jobb lenne. Mindehhez asszisztált a jobboldali sajtó, ami igyekezett viccet csinálni ebből a vitából.
(Kép: DOD Photo // Navy Petty Officer 1st Class Carlos M. Vazquez II)
A kérdés az, hogy egy fiatal, amerikai, fekete, ráadásul spoken wordben (kvázi szlem, aki okosabb szeretne lenni, guglizzon rá) utazó költő művét ki tudja hitelesen lefordítani. Egyelőre a válaszok úgy néznek ki, hogy egy kopaszodó ötvenes katalán faszi és egy nonbináris, de fehér holland nem. Vagy a közvélekedés szerint nem. (A németek egy bizottsággal tudták le a problémát, trükkös népek.) Aki gyorsan fel akarja ezt a vitát adni, annak azzal érdemes beszállni, hogy de Shakespeare-t sem csak egy meleg vagy nem meleg angol, akit Shakespeare-nek hívtak fordítja le.
Érdekesebb jelenség szerintem, hogy a fordításhoz kapcsolódó európai kérdések megjelentek az amerikai sajtóban. Ez pedig azért érdekes, mert Amerika nagyon ritkán vesz tudomást bármiről, ami a határain kívül történik. A cikk érdekessége, hogy megjelenik az a kérdés is, hogy mit kezdjenek a görögök, ahol nincs fekete görög fordító. Ez felmerülhetne magyar kontextusban is, nem fehér (jobb híján mondjuk így a person of colort) fordítót tudnék mondani, feketét nagy hirtelen nem. És, ami fontosabb, nem tudom, hogy csak energiát kell fektetni a megkeresésébe vagy tényleg esélytelen-e a feladat.
Madarász Viktor: Petőfi halála (közkincs)
És ha esetleg a kérdés felmerül. A vers amúgy tök közepes az én olvasatomban. Jó ismerni, fontos amerikai szöveg, de szóval ezt ismerjük. Lehet belőle tartani három-négy jó órát. De itt az angol szöveg, magyar fordítást nem linkelek, az már-már oldal választása lenne a vitában. Az érdekesebb kérdés, hogy vajon ez a kérdés megfordul-e. Az alapvetően nem fordításra épülő amerikai piacon ki fordít Tatjana Tolsztaját? (2020-ig egy hamisítatlan amerikai fordítója volt, aki akkor elhunyt.)
Férfiasság és a céges autó
A toxikus maszkulinitás koncepciója tök egyszerű: minden olyan férfi definíciót oda lehet sorolni, ami valamivel szemben határozza meg magát jobbként, erősebbként satöbb. Azaz pasi vagyok, nem pedig meleg, csaj, mittomén. Az benne a káros, hogy ehhez a szerepfelfogáshoz jellemzően járnak elvásárok is. Keressen többet, ne mutasson érzelmet, ne beszéljen a problémáiról, amik eleve nincsenek neki, hiszen férfi.
Így dokkolódik össze a Mir és az űrsikló (közkincs)
Ehhez képest csodálkoztam rá arra, hogy az amerikai közszolgálati rádió, az NPR egy régi autós műsorát, a Car Talkot azzal rajongták körbe a Jalopnikon, hogy a nem toxikus férfiasság fellegvára volt. Egy ilyen mondás után rákeres az ember. A YouTube-on talált első archív adás rögtön az volt, amelyikben egy űrhajós hívta fel a Mirhez dokkolt űrsiklóról a műsort, hogy a céges járgánya nagyon ráz az első két percben aztán bedöglik a motor. Ami ugye nagyjából az a folyamat, ahogy az űriskló elhagyta a légkört. Elvben lehet még itt-ott archív adásokat találni, lesz mit hallgatnom.
Röviden
A Saturday Morning Breakfast Cereal (SMBC) képregény leginkább úgy írható le, hogy tanult ízlés igényel. Pont mint a sör, a kávé vagy a marmite. Az utóbbihoz nem árt az ízlelőbimbók hiánya sem, de érdekes cucc, olyan, mint a bitumen. Zach Weinersmith, a képregény rajzolója még tavaly tette elérhetővé pár könyvét. Még letölthetők, és legalább kettő beszerzését ajánlom is. Az egyik a nagyjából öt oldalba sűrített Biblia, a másik az ugyanennyire sűrű szonettek Shakespeare-től. Mindkettő humor kategóriában indul, aki másként tekint rájuk, téved, de annak remek.
Volt egy jó gondolat, de nem tudom hol olvastam, hogy a bitcoin/kriptovaluta őrület egyik oka az, hogy a hagyományos karrierlétra létezése elbizonytalanodott. Nem egyszerű őszintén abban hinni, hogy élére állítom a garast, dolgozok és mire beköszönt a középkor a családi ház előtt fog állni a két autó, bent meg a gyerekek szaladgálnak a kertben. Helyette van egy tán nem leszek már sokáig bérlő és megreszkírozhatok egy fej káposztát is érzés. Ha viszont a létre nincs, akkor a mindent-vagy-semmit elven működő, erősen spekulatív, trambulin jellegű boldogulási kísérletek felértékelődnek.
Harcba megy a kultúra
Politika következik, nem lesz jó. Megint balhé van Gázában, amit a jóisten tudja mióta tart megszállás alatt Izrael. Lehet a kérdésben egyikoldal-másikoldalazni, de fáradt vagyok ahhoz és jobban szeretlek titeket annál, mint hogy ilyesmivel lopjam az időtöket. A helyzet katasztrofális, a Hamasz sokat ront rajta. De, és ez egy nagyon fontos de, az izraeli hadsereg több évtizede tartja zárlat alatt Gázát. A palesztinok másodrendű állampolgárokként vannak kezelve. Erre van egy szavunk, az apartheid. De nem dühöngök tovább, aki akar, utána tud olvasni annak, mi történik éppen.
Helyette ajánlom Lena Khalaf Tuffaha Running Orders című versét, ami azt az élményt próbálja átadhatóvá tenni, hogy milyen telefonhívást kapni a megszálló hadseregtől, hogy ha most elkezdesz futni, még pont nem robban a nyakadba a lépcsőház. És ez még csak nem is sarkítás, nem is túlzás. A héten két toronyházat robbantottak fel, az egyik a helyi média főhadiszállása volt.
Vegyesvágott
Nincs hirtelen a zsebemben felesleges 3-5 ezer euró, több meg még annyira se. Viszont Enzo Mari kockái nagyon tetszenek ebből a gyűjteményből. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, hiszen plexi kockákról beszélünkt, de egy hete járok vissza meg-megnézni őket.
Voynich a könyvei között (közkincs a Wikimedia Commons szerint)
Jövőhét kedden Láng Benedek a titokról fog úgy általában beszélni. Zoom előadás, én az ilyeneket mindig el szoktam felejteni aznap, amikor vannak, de isten látja a lelkem, megpróbálom elcsípni.
Csütörtökön, az pedig huszadika, lesz Gazda Albert Leningrád című új könyvének bemutatója. Huszáros pre-covid személyes esemény a KEG sörházban. Addigra illene elolvasnom a könyvet, ami ott van az éjjeli szekrényemen három hete, csak mindig van kevesebb elmélyültséget igénylő dolog. Addig is újra lehet hallgatni egy interjút, beszélgetést a Válasz Online podkasztjában Alberttel.
Én máshol
A Forbes-ban futó informatikatörténeti sorozatom következő darabját ezen a hétvégén adom le és már látom, hogy nagyobbat szeltem, mint amivel elbírok. A Novotrade annyira sok minden volt egyszerre, hogy végül a sztoriját önkényesen elvágtam 1996-ban, amikor a Sega felvásárolta a szoftverfejlesztő céget. És az autósportos, autóforgalmazós története így is csak említés szintjén fért be.
Szerintem mára ezt megoldottuk (Kép: Magyar Ifjúság // Arcanum)
Ugyanígy épp csak fél mondatnyi jut Dömölki Bálintnak az előadásának a magyar szoftverfejlesztésről, aki pedig a magyar számítástechnika egyik apukája volt. Meg van még a gépemen szétszórva egy tonna korabeli vidéki lap, Népszabadság, Magyar Ifjúság cikk. Az Arcanumnak igazából közszolgáltatásnak kellene lennie, de most így kedvezményes előfizetéssel is nagyon megérte nekem.
Ennyi a hétre.
Ádám