Rakasz #215 - portyázó tűzoltós
Sziasztok!
Kezdjük egy gazdaságilag előremutató dologgal, lopjunk valamit. Legalább gondolatban. Múlt héten megtaláltam két olyan sztorit is, aminek a lényegére emlékeztem, de nem annyira, hogy megtaláljam a Google-lel a részleteket.
Az első: valamelyik mediterrán hatalom nem volt lusta egy portyázás során a szomszéd városból ellopni egy csinosabb templomkaput. Nekem a velenceiek rémlettek, mert ők benne voltak minden szarkavarásban, ez volt az ismertetőjegyük. A Google Konstantinápoly kifosztását akarta rám beszélni, ami akár jogos is lehetne, mert 1204-ben a negyedik keresztes hadjárat valóban szétlopta, felgyújtotta, megerőszakolta a legnagyobb keresztény város vagyonát és lakosságát.
Én viszont azt kerestem, hogy Medina Mayurqa, ami az Omajjád Kalifátus egyik legnagyobb kikötővárosa volt, ma pedig Palma néven Mallorca fővárosához tartozik, nagyon szúrta az olasz városállamok szemét 1113 körül, úgyhogy elmentek kifosztani. Velence nem volt ott, viszont Pisa, Firenze, Genova és pár okszitán város, akik még csak nem is olaszok, ugye, voltak a projekt résztvevői.
A sztorit a Wang-folyón olvastam vagy egy évtizede és a rész, ami érdekes volt:
A pisaiak magukkal vitték a palmai Almudaina királyi palota mellett álló régi mecset bronzkapuit és két szép vörös porfír oszlopát, majd az utóbbiakat a firenzeieknek adták mintegy fizetségül, amiért távollétükben megóvták Pisát a szomszédos Lucca katonai fenyegetésétől.
Szóval igen, zsákmányoltak templomkaput, csak nem ott, nem azok, és nem úgy, ahogy emlékeztem.
A második: pedig az a történet, amely szerint a Nyíregyházi Tűzoltó egyletet egyszer is meghívták a tűzoltó világkupára. Mindenki más már benzinmotoros fecskendővel ment, a mi tirpákjaink meg még szekérrel. El is döntötték, hogy ha labdába nem rúghatnak, legalább mulatnak egy jó nagyot.
A tűzoltókompánia tisztességgel berúgott egy kocsmában, majd elindultak a szállásra. Feltűnt viszont nekik a bolyongás közben, hogy gyanús emberek benzinnel locsolnak egy romos házat. Visszaküldtek két embert a fecskendőért, a többiek meg várták, hogy a szervezőnek tűnő arcok felgyújtsák az oltási feladatnak tűnő házat. Lerövidítve a sztorit: a szemfüles nyíregyházi tűzoltók nyerték a versenyt.
A történetet ismerem egy ideje, de lövésem sincs, hogy egyrészt honnan, másrészt a Google sem segített. Száz plusz évnyi tűzoltóverseny volt, akadnak köztük helyiek, és nem emlékeztem arra se, hogy Nyíregyháza volt-e, Balmazújváros vagy épp Budapest. A választ Kovács Győző magyar minden lében kanál informatikatörténész, az M3 számítógép - erről lesz cikkem a Forbes-ban - egyik konstruktőre és folyamatosan sztorizó ember könyvében leltem meg, természetesen teljesen véletlenül.
Del Medico Imre-díj
Botond tette helyre a rádiósávok, szabványok és a Baofeng kérdését. Zanza következik, a szabályok a szokásosak, ami jó benne, azt ő írta, ami félreértés, azt én.
Az engedélyezett rádiófrekvenciák országról országra változnak. Ami Magyarországon szabad sáv, az Szlovákiában már a tűzoltóság létravég és létratő közti kommunikációját szolgálja. Ezt tapasztalatból tudom, jól megnéztem a wikin, hogy mi a szabad frekvencia, aztán kikaptam a felvidéki tűzoltóktól.
A szöveg valószínűleg a Baofengbe beleprogramozott DPL vagy DCS kódokra gondol, amelyek lehetővé teszik, hogy azonos - akár legális - csatornán is szét lehessen szálazni csapatokat. Csak azok hallják egymást, akik ugyanazon a DCS szubfrekvencián kopognak be. A Baofengekben előre be van programozva tíz ilyen csatorna.
A díj kiskeresztje pedig Gergőt illeti, akivel eléggé mást gondolunk a Substack állásáról és állapotáról, ellenben erről egy rém jó levelet küldött.
Nekrológ-féle
Különösebben jó névmemóriám nincs, van helyette noteszem, és elsőrangú emlékezetem, hogy a 2018-as vörös Field Notes melyik részében kell keresni a kicsodát. Plusz a barátnőm már megtanulta, hogy a “hegyesorrú asszony, aki abban a filmben van” az Sandra Bullock. Ezzel a háttérrel nem számítottam arra, hogy valaha fejből fogom tudni egy kisautó-tervező nevét.
De van kedvencem és Ryu Asada múlt héten meghalt, az isten nyugosztalja. Nem kovid, de igazából teljesen mindegy, hogy mi volt az. 42 évesen az ok mindegy, mindenképpen nagyon korai.
Asada számtalan olyan kisautót tervezett, amelyek kilógtak a sablonból. Behozta a japán torzított, óriás hátsó kerekes esztétikát a makettek után, amiket gyerekkorában szerelt össze. Megtehette volna ezt egy amerikai dizájner is, a hotrodos-grafittis-pinupos rajzokban is megvan ez a fajta széttorzított, de mégis harmonikus ábrázolási mód. És Asada nem csak ilyeneket rajzolt, voltak dajibanjai, amik miatt utána olvastam annak a szubkultúrának. Voltak sima, egyszerűen csak szép, igényes, részletes modelljei.
Valaki azt írta a Jalopnik kommentjei között, hogy Asada a “car guy’s car guy”, és ezzel nagyon egyet tudok érteni. Arohadtéletbemár.
Padlógáz
Annyi mindenről kellene még beszélnünk, de betelik a papír a hétre, meg fogy az idő is. Így is húsvét hétfőn megy ki a levél, mert hát már most is az van, még ha a nap nem is ér véget, míg az ember le nem fekszik aludni. Szóval kitoltam pár órával a vasárnapot. Ennek is meglesz a böjtje. Három semmihez nem kapcsolódó dolog van még, azt’ jövő héten majd lesz struktúra meg szóló szőlő meg lágy kenyér. (Szociálisan érzékenyebb olvasók számára a szőlőt meg a kenyeret lecseréljük faluba villanyfényre, kőházra, kutakra és a munkásk emberi öntudatára.)
Mindenki, aki valaha amerikai elnökös filmet nézett, biztos hallott már a levélről. Ez amit a popkultúra és hírmagyarázó tudálékosság szerint hagyománynak tekint minden elnök. Hagynak az utódjuknak egy levelet a hatalom átadásnak napján, az új elnök így olvashatja az előző fontosnak szánt gondolatait, van kontinuitás meg persze pátosz. Alexis Coe még január végén ment utána, hogy ez az elnökről elnökre szálló szent hagyomány, mégis mikor kezdődött. A válasz kiábrándító, 1989-ben Reagan hagyta az első üzenetet az utána érkező és általa remekül ismert George Bush-nak. Ráadásul az a levél még csak komoly sem volt.
Nick Land, akiből akceleracionista széljobber megmondóember lett miután egy fél karriernyit lenyomott már antikonzervatív, az öntőformából kilógó filozófusként - és a CCRU egyik alapítójaként érdekes figura. Az érdekesnek abban a jelentésében, ahogy az Alien is érdekes lény. Most a kezembe került egy cikk arról, hogy bár Burroughs nagy rajongója Land, a munkássága pont kifordítása annak, amit az író csinált a nyelvvel.
Pritzker-díjat, ami az építésznóbel, kapott a Lacatn és Vassal páros, akiknek az a különlegességük, hogy tudnak olyat mondani, hogy “nem kell ezt az épületet bántani, tök jó”. Nagyon felvillanyozó, hogy van ilyen is. Hogy valamihez, ami működik, amit a lakók használnak, nem kell hozzányúlni. Vagy csak karban kell tartani, ami minden típusú infrastruktúrának jár.
Én máshol
A nem megtalálható dolgok témáját nem tudtam félbehagyni. Folytatódik a havi Rakasz Extrában, ha egyszer le tudom rakni az utolsó pontot is a szövegben.
Megjelent a havi Filmvilág, amiben azt próbálom szétszálazni, hogy miért olvassunk Transmetropolitant még akkor is, ha ma már tudjuk, hogy Warren Ellis egy igazi seggarc. Nagy művész az öreg, még mindig szeretem a műveit, de a tisztelet elpárolgott.
Nagyon úgy néz ki, hogy egy pár hónapig lesz sorozatom a Forbes-ban informatikatörténet témában. Az első cikk az áprilisi számban meg is jelent, a kevéssé ismert, ellenben rém fontos M-3 nevű magyar (volt benne szovjet is) számítógépről, ennek a kínai és egyéb rokonairól, valamint az egész sztori hőseiről Tarjánról, Dömölkiről és persze Kovács Győzőről. Az utóbbi kettővel találkoztam, Kovács Győzővel egyszer beszéltem is. Zseniális öregúr volt.
Obligát zárlat
Egyre több barátom újságolja, hogy hívta a háziorvos, lett időpont, jön az akármelyik vakcina is. A családom fele túl van az első shoton, én is. Látszik az alagút vége. Nem a kormány miatt, úgy érzem, hanem a kormány ellenére. Vigyázzatok magatokra, az isten szerelmére, belátható időn belül jobb lesz.
Ádám