Rakasz #212 - himnuszos és hajós
Sziasztok!
Ritkán neveznek optimistának. Magam szerint az a fajta realista vagyok, akit a sors tréfája miatt pesszimistának szokás tartani. Nem rossz dolog, gyakran van igazam. A héten arra figyelem fel kommentekben, hogy az emberek - mármint a Facebookozók, akik eleve átmentek egy erős szűrőn - nagyon ritkán tudnak vitatkozni. Biztos tudjátok, van egy műsorom, a Meti Heteor, amiben Pohly Ferivel a legritkább esetekben értünk egyet hétről-hétre. Kaptam olyan visszajelzéseket, hogy ebben az a lecke a hallgatónak, hogy szerdán a fenébe küldjük el egymást, amikor az érvek elfogynak vagy a vér felforr, aztán jövő szerdán megint van adás. Persze hogy a fenébe ne lenne, ezekből a vitákból - úgy általában mindegyikből - nagyon sokat tanulok.
Ehhez képest a Facebook nem az ilyen viták kialakulását segíti elő. Most mindegy is, hogy az-e a téma, hogy kommentelők nagy tömege nem érti a láthatatlan munka mibenlétét (KSH-féle PDF), amire kábé az a válasz, hogy nem, anyunak nem kell eléd tenni a vacsorát és kidobni a szaros pelenkát, vagy hogy mi a helyzet az ellenzéki összefogásban a szivárványcsaládról alkotott véleménnyel. Persze van a kérdésnek egy másik rétege is. Ez még rémisztőbb, mert azt is mondhatjuk, hogy a párkapcsolatokat vagy a politika mibenlétét nem értik.
*Polis, mást kerestem, de ez a kép megtetszett (Fotó: Magnus // CC-BY-SA)
Menjünk tovább az utóbbival, annak súlyosabbak a következményei. A politika normál esetben érvek ütközetésével jár, illetve értékek közötti döntéssel is. A végén pedig kompromisszumok kötődnek. Például olyanok, hogy a jobbikos Jakab bezárja a száját, amikor a melegekről van szó, amiért cserébe a koalíciós partnerek szemet hunynak afelett, hogy az alapszervezet egy Magozott Cseresznye vagy egy Egészséges Fejbőr koncerten ismerte meg egymást. (A fenti természetesen fikció. Az is lehet, hogy Oikor volt.) Aki ezt nem fogadja el és a széthúzást, szétesést vagy a "miért veszekednek"-et látja benne, az súlyosan el van tájolva.
Kicsit tartok az átlagszavazótól, remélem látszik. Legközelebb majd beszélünk a DK beépített xenofóbiájáról, de most keresek inkább valami vidám témát.
Furcsa kínai bolt és egy köbcenti nehézség
Beszéltem már erről a Meti Heteorban is, de nagyon élvezem, ahogy az Aliexpress termékajánlója működik. Nem ugyanabból a termékből mutat még ötöt, mint az Amazon, hanem van benne valami variabilitás. Én mostanra hozzászoktattam, hogy nekem bármit lehet mutatni, ami szerszám, elektronika vagy furcsa. Így kaptam múltkor egy köbcentis kockákat különböző fémekből. Még nem vettem meg, de jár az agyam.
Hogy ez miért érdekes? Menjünk vissza az általános iskolába, akkor tanultunk a sűrűségről. Egy anyag sűrűsége a tömege elosztva a térfogatával. Ezt nagyrészt tudjuk fejben becsülni anélkül, hogy tudatosan figyelnénk rá. Tudjuk, milyen erővel kell a szánkhoz emelni a sörös dobozt, mennyi nyomhat a hűtőben a fagyasztott harcsafilé, milyen nehéz lesz a cementes zsák. (Az utóbbi a legkomplikáltabb. A cementes zsák mindig nehezebb, mint elsőre tűnik.) Az egy köbcentis fémkockákban az a poén, hogy olyan fémekből is lehetnek, amelyekkel nincs tapasztalatunk. Azt tudjuk - legalább is az, ki valaha horgászott, és én pont egyszer horgásztam - hogy az ólom nehezebb, mint amilyennek tűnik, azaz nagy a sűrűsége. Na de tudtok bármit a volfrámról? Mert ár per sűrűség arányban az a legkirályabb levélnehezék. Ha nem veszem meg, ez az ajánlás akkor is elgondolkodtatott percekre, és talán titeket is. Nem olyasmi ez, amit egy bolttól várok, és mégis van, hogy megadja.
Az etalon méter 90 százalék platina, 10 százalék iridium (Fotó: NIST)
2014-ben volt egy nagyon jó Metafilter fórumtopik a témában, ez már akkor is elgondolkodtatott. Onnan tudom, hogy igazából ozmiumot vagy irídiumot lenne király venni. Az iríridium sűrűbb az aranynál, és már az arany is iszonyú sűrű. Azok a téglák, amiket a bankrablós filmekben olyan lelkesen szoktak pakolni kábé tíz kilót nyomnak, inkább többet. Ugye milyen jó dolog a kápé. És lehet hozzá venni ilyen csinos táskát.
Érdekesség és egyben zárójel, de Csaba barátom a Tiktok tartalomajánló rendszerét szoktatta teljesen kézhez. Szokta is dicsérni, amikor szóba kerül valami jó tiktokos tartalom. Tudtok bárkit, aki ugyanezt nyugati ajánlórendszerekkel teszi? A Youtube egy rémálom, még akkor is, a már nem akar belőlem széljobber tinit csinálni. A Twitter legjobb funkciója, hogy kikapcsolható a gépi rendezés. A Facebookot meg talán hagyjuk is. Van itt egy rejtély.
Hajózni pedig
Miklya Anna tumblrén - lehet, hogy kell hozzá regisztráció, mert manapság gyáva és/vagy cinikus szarok csinálnak közösségi szolgáltatásokat - találtam - ahová az NSFW és nagyon jó nőnapi poszt miatt kerültem, kösz, aki küldte! -, amely Tumblr úgy általában nekem mindig idegen volt. Én a beleírom a vasba, konfrontatív, csetszerű Twitteren vagyok otthon. Mindegy, ennek a versnek örülök.
Konsztantinosz P. Kavafisz (1863-1933): Ithaka
Ha majd elindulsz Ithaka felé, válaszd hozzá a leghosszabb utat, mely csupa kaland és felfedezés. A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól, s a haragvó Poszeidontól ne félj. Nem kell magad védened ellenük, ha gondolatod tiszta és egyetlen izgalom fűti tested s lelkedet. A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz Poszeidónnal sosem találkozol, hacsak lelkedben nem hordozod őket, hacsak lelked nem áll velük utadba.
Válaszd hozzá a leghosszabb utat. Legyen minél több nyári hajnalod, mikor – mily hálás örömmel! – először szállhatsz ki sose-látott kikötőkben. Állj meg a föníciai pultok előtt, válogass a jó portékák között, ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt, és mindennemű édes illatot, minél többet az édes illatokból.
Járj be minél több egyiptomi várost, s tanulj tudósaiktól szüntelen. Csak minden gondolatod Ithaka legyen; végső célod, hogy egyszer oda juss, de ne siess az úttal semmiképp. Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út, hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten, az út aratásával gazdagon, s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad. Neki köszönöd a szép utazást, mit nélküle sosem tehettél volna meg, hát mi mást várhatnál még Ithakától?
Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is; a szerzett tudásból s tapasztalatból máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.
(Fordította: Somlyó György)
Úgynevezett kultúra
Telefonon újságolta régi tettestársam, Péter, hogy a lányának meg kéne tanulnia a Himnuszt, mert hogy negyedikes, magyar és gyerek egyszerre. Alapvetően barátja vagyok a memoritereknek, mert szövegekben élek, és viccesnek tartom az utalásokból font hálókat. Még ha igyekszem is ezeket - meg az átlépett logikai láncszemeket - a fogyaszthatóság határain belül tartani. Szóval azt kértezte Péter, van-e trükk, különösen úgy, hogy a gyerekek számára értelmetlen mondatok feloldásán, megbeszélésén már túl vannak.
A szomorú helyzet, hogy egyrészt nem tudok trükköt. Azon túl, hogy a Himnuszt sokkal viccesebb a Megismerni a kanászt dallamára énekelni, mint bármi másra. (A Szózatot bármelyik Chevy Chase/ballad stanza vers dallamára, ez meg az Auld Lang Syne-tól kis erőszakkal a Jingle Bells-ig tart (videó!), én a Kaláka-féle A velszi bárdok dallamát szeretem, de erről biztos volt már szó.) Még csak megvédeni sem tudom, hogy negyedikben nem vicces, nem érdekes, nem játékos verseket kelljen megtanulni. Oka van annak, hogy nem lettem magyartanár.
Lánc, lánc, eszterlánc
Ha elkezdek arról beszélni, hogy az 1900-as évek végének legfontosabb ismeretterjesztője az a fickó volt, aki egy nájlon trapéznadrágban elmesélte, hogy minden mindennel összefügg, akkor a rendszeres Rakasz-olvasók már üvöltik, hogy James Burke, ugye? (R#16 és mét több más helyen.) A múlt héten kaptam egy videót, amiben Tim Hunkin magyaráz a láncokról és a barkácsolásról. Nem megy olyan messze, mint Burke, de cserébe sokkal közelebb van a témához. Egykamerás, nagyon nem profi youtuber termék, amit az tesz mégis jóvá, hogy Hunkin olyan, mint Öveges, a szemünk előtt henköli meg a láncot, hogy rá lehessen fogatni majd a gumizombit.
Ez a válás szimulátor végállapota (Fotó: saját)
Itt álljunk megy egy szóra, aztán tényleg nézzétek meg. Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán ki az a Hunkin és hová kell gumizombis lánc. Egy londoni Boring konferencia ebédszünetében szédültünk be Gáspár barátommal a Novelty Automation nevű játékterembe, ahol olyan játékgépek voltak, mint a reaktorleolvadás-szimulátor, a válás szimulátor vagy az a masina, ami bemutatja, hogyan lopnak a City of Londonben. Na ez Tim Hunkin művészeti projektje. A szálakat én is most kötöttem össze, eddig csak életem egyik nagy élménye volta dolog, most már archoz tudom kapcsolni.
Apróságok
A első világháború napról napra Facebook oldal - az oldal nem problémamentes, a fotón túl nem ajánlom, mert a franc tudja mi esik ki még belőle - rakott ki egy fotót Őfelsége Erzsébet császárné hadihajójáról, ami egy úgynevezett védett cirkáló volt. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy legalább is vitatott harcértékű pöttöm cirkáló, amivel fel-alá lehetett hajózni. Azért érdekes ez a hajó, mert ezt érte Csingtaóban a világháborúnak az a szakasza, amikor már nem lehetett vele hazajönni. Ott süllyesztették el az öbölben, a legénysége - köztük magyarok - japán hadifogságba esett, miután Csingtaót elfoglalták.
SMS Kaiserin Elisabeth (Fotó: ún. lopott kép, valószínűleg közkincs)
Az Inky Fool a vakcina szó etimológiájának ment utána. Ezt mondjuk angolul tette, de a Kötelezők röviden verziója az a sztorinak, hogy az első vakcinát a fekete himlő ellen készítették. (Ennek utána kellene menni mélyebben, mert a szándékos fertőzéses védekezést Kínáig vezeti vissza egy fél mondatban a wiki.) Edward Jenner, a vakcina atyja azt találta ki, hogy a fekete himlőhöz hasonló, de az emberre kevéssé veszélyes tehénhimlővel oltja be az embereket, hátha véd valamit. Védett. És amúgy a fekete himlőt sikerül kiirtania az emberiségnek. A tehénhimlő neve latinul variolae vaccinae, ahol a második szó a tehén latin nevéből származik. Szóval azért kell drukkolni, hogy minél hamarabb tehenesítsenek mindnyájunkat. Vigyázzatok magatokra!
Nem apróságok
Kolozsi Ádám cikke a magyar emlékezetpolitikáról nem apróság, ellenben nem olyasmi, amiről sok mondanivalóm van. Olvassátok el, bőven van benne gondolkodni való, szerintem vitatkozni való is. Ha vége a pestisnek, leülünk egy asztal mellé valami kerthelységben és végigbeszéljük. Ez egy fontos szöveg.
Dokufilm emberekről, akiket szeretek. Nóra és Virág gyereket fogadtak örökbe, mielőtt még betiltotta volna a középkori kormányunk. Aztán lepattantak egy olyan országba, ahol kisebb seggfejek vannak hatalmon.
Én a héten
Na ez most nincs. Csomó labda van a levegőben, de meg épp nem jelent semmi. Viszont begépeltem egy kétórás interjút, aminek minden percét élveztem, ha eltekintünk a begépelésétől. És van még az asztalomon egy egyórás felvétel az MI-etikáról. Az is remek lesz!
Háztartási dolgok
Átlagosan heti egy felirakozót veszítek mostanában, ami valószínűleg azért van, mert a lelkes nemolvasók, akik elirányították a Rakaszt egy címke alá a Gmailben, az új szolgáltató miatt megkapják. A másik lehetőség, hogy rosszabbul írok, mint eddig, de ezt egyelőre B lehetőségként kezelem. Akármelyik is, teljesen rendben van leiratkozni. Sőt, köszi, hogy itt voltatok. Viszont akinek van ismerőse, barátja, esküdt ellensége, ami már-már barát, akit érdekelhet, legyen olyan jó és küldje át neki, hátha feliratkozik. Mert a trend szerint durván kilenc év múlva magamnak fogok írni.
Ennyi a hétre! Jövő héten lesznek guruló szobrok, egy raklap elrakott linkem van. És addig megjön a versenycsíkom a motorháztetőre - igen, ez egy matrica - Kínából, ami egészen biztosan marhaság, de nem kell senkinek megfelelnem igazából, és akkor voltam fiatal, amikor a Need For Speed volt a menő játék.
Ádám