February 20, 2021

Rakasz #209 - görényes és ladás

Sziasztok!

Múlt héten már volt szó, említés szinten, a poláris örvényről, és hogy amiatt van hideg. Vagyis hát a köráram meggyengülése miatt. De ezt nálam okosabbak sokkal jobban leírták, be is linkeltem. Viszont ez csak részben ad arra választ, miért van megfagyva Texas és miért vannak gördülő áramszünetek.

Mindenről a szövetségi állam tehet és az emberi hülyeség, ahogy az gyakorta van. A szövetségi állam azért, mert szabályozni akarta a harmincas évektől az áramhálózatot, mert a villamosenergia-szolgáltatás nem az a dolog, amit érdemes patchwork jelleggel üzemeltetni. Az európai hálózat is össze van kötve keresztbe-kasba, nem áll meg a drót a határon. Ellenben, és itt jön az emberi hülyeség, a texasi atyafiak nem akarták, hogy mindenféle szövetségiek beledumáljanak az életükbe. Austin non coronat! Ezért saját rendszert üzemeltetnek, ami nincs kapcsolatban az amerikai nemzeti hálózattal.

2004-ben hír volt, hogy hó esett Texasban (Fotó: cobra libre // CC-BY)

Egészen 1970-ig kis, helyi hálózatok voltak, akkor egy nagyobb kimaradás után rájöttek, hogy valamit csak illene helyi szinten villantani. Egyszer-kétszer összeköttetésbe került a nemzeti hálózattal, de végül mindig sikerült megőrizni a texasi függetlenséget. Egy-két madzag átlóg a határon, de csak annyi, hogy a szövetségi szabályozást még ne kelljen elszenvednie az államnak. És hogy most mi a baj? Az, hogy a fűtésre alapvetően gázt használnak - ez a texasi hálózatüzemeltető -, mert gázzal jól el van látva az állam. Viszont az extrém hideg miatt befagytak a kútfejek, azaz nem jön ki a gáz a földből. Szóval a gázért versenyeznek az erőművek és a fűtőművek, miközben épp nincs elég. (A megújuló erőműveik csúcsra vannak járatva, remekül vizsgáznak.)

Egy ilyen szituációt minden normális helyen úgy oldanának meg, hogy vesznek áramot a szomszédból, de az áramot nem lehet elhozni lajtoskocsival. Attól függ mennyi áramot tud importálni egy állam, hogy mennyi és milyen kapcsolat van a szomszédos rendszerhez. Ami pedig ugye nincs, mert ártana az állam függetlenségnek a texasiak szerint. Sakk matt. Közben az olajat égető hőerőművek sincsenek a topon, az áramár elszállt. Ezt viszont már - a fentebb linkelt FT sztori kifejti - a szabadpiacos kapitalizmus és a szabályozatlanság okozza. Ez utóbbihoz azóta - a texasi részt hét közepén írtam - is érkeznek az adatok. A működő gázkutak és elektromos szolgáltatók úgy emelnek árat, mintha nem lenne holnap. Érdemes ebbe európai fejjel belegondolni: ez azt jelenti, hogy alapvetőnek tekintett közműszolgáltatásokból is kizuhanhat az ember.

Életvédelem

Kaptam kérdést, hogy mi a helyzet a kakapókkal, de igazából semmi épp. Zajlanak a mindennapok, egészségügyi vizsgálatokat végeznek az állatokon, új nyomkövetőt kapnak azok (khm, Robbie), akik elhagyták a sajátjukat. A 2019-as fészekalj 72 kakapójából 66 életben van, és ez jó, ennek örülünk.

Volt visznont a héten egy érdekes hír egy másik állatról, a világ másik feléről. Kutatók sikeresen klónoztak egy feketelábú görényt. Ezt nagyrészt a teljes magyar sajtó lehozta, de a háttér többnyire hiányzott, ellenben Doug Main, a Nationa Geographic újságírója nagyon jókat írt erről. Feketelábú görényből kevés van. Most nagyjából ötszáz fős a populáció, pár éve volt ezer is, de a pestisre nagyon érzékenyek ezek az állatok. Eleve problémás, hogy az 1970-re kihaltnak gondolt fajt az 1980-as években megtalált apró kolóniából szaporították újra. Hét egyed volt hajlandó szaporodni, szóval az összes feketelábú görény valahogy unokatestvére egymásnak. A most klónozott Elizabeth Ann nevű példány egy nyolcadik vérvonalhoz tartozik, szóval ha életben marad és szaporodik, jelentősen bővül a lehetséges kombinációk száma. A diverzitás pedig egyben védelmet is jelent.

Nem feketelábú, de görény. Ugye, hogy csinos?! - Fotó: zoofanatic // CC-BY

Korábban is próbáltak tenni azért - és ez az a részlet, ami miatt érdekesnek tartottam a hírt - hogy a populáció védettebb legyen a pestissel szemben. 2016-ban például megpróbálták beoltani a feketelábú görényeket. Hogyan? Természetesen drónról szórtak le nekik vakcinával megbolondított M&M’s cukorkákat. Már ez sem hangzik egyszerűnek, de a teljes sztori még jobb. A görények ugyanis nem esznek cukorkát. Van önbecsülésük. Ellenben a fő zsákmányállatuk, a prérikutya, igen. Jó, a cukorka valójában nem M&M’s, de arra hasonlít a legjobban.

A módszer - ha a drónt kivonjuk belőle - nem új. A sváciak a rókák hordozta veszettséget oltóanyagot hordozó csirkével oldották meg. Nem csak arra jó a zsákmányállat, hogy a máját mossuk egy névtelen patakba’.

Zárójel: és tök más a véleményem, ha az a kérdés, hogy ezeket a cuki kis gyilkosokat ki kell-e picsázni - mábocsánat - Ausztráliából, Új-Zélandról vagy bármelyik olyan jobb sorsra érdemes helyről, ahol nincs rájuk vadászó ragadozó, és pusztítják a helyi faunát.

Megint beszél

A két Voyager-szonda a példa arra, hogy tud az emberiség hosszú távon működő elektronikát tervezni, ha akar. Igaz, az annyiba is kerül. Plusz, ha az elkészülte után elzavarjuk az űrbe, akkor nem nagyon lehet frissíteni, nem lesznek rajta szexi új dolgok, csak amit szoftverből meg lehet oldani. De zárjuk be ezt a zárójelet: a Voyagerek 1977 óta működnek.

A héten pedig sikerült életre kelteni egy felújítás után a canberrai DSS 43 antennát, az utolsót, ami olyan helyen van, hogy tud üzenetet küldeni az űrszondáknak. És az üzenet el is ment. A jel valami 17 óra 35 perc alatt ért el most a 18 milliárd plusz az apró - majdnem 19 - kilométerre lévő Voyager-2-höz, majd annak a válasza ugyanennyi időt vett igénybe. (A Voyager-1 több, mint 22 milliárd kilométerre van.) A NASA Sugárhajtás Laboratórium státuszoldalán pedig fent van az is, hogy az eredeti műszerek 40-50 százaléka a mai napig működik.

Azok a csodálatos gépek és…

Igyekszem többnyire olyan cikkeket ajánlani, amik nem csak érdekesek, fontosak, de jól is vannak megírva. Na ehhez képest most egy marék olyan linkem van, ami nem jó cikkekre mutat. Illetve magyarázom. A megírtságuk nem jó, a formázásuk, úgy általában véve szövegnek nem az igaziak. Ezek rajongói, pályatársi interjúk a Race1 oldalról régi magyar raliversenyzőkkel. Az oldal esztétikáját is hagyjuk. Vannak viszont olyan sztorik és olyan fotók, amik gyönyörűen festik le egy időszak ralisportját. És berángatják amúgy a korszakot magát is, mert ha tudjuk valakiről, hogy a Novotrade SE színeiben versenyzett, akkor akár annak is utána nézhetünk, hogy ez volt az első részvénytársaság a kommunizmus végén. Több mindennel foglalkozott, például számítógép- és szoftverimporttal, amikor a szoftver hordozója a nagyfloppy volt.

A rallilada, ha nem is hungarikum, de nagyon erősen gyökerezik a néplélekben (Fotó: Fortepan // Szalay Béla)

Kis guglizással találtam más beszélgetős műsorokat is, ilyen például a fent beágyazott anyag, amiben Vojcsics “Golyó” Ferenc nosztalgiázik. Az a Golyó, aki amúgy földim, ezért még én is elég sokat hallottam a nevét, bár épp csak fél szemmel (se) követtem a ralit. (Értsd: volt, hogy kibringáztunk nézni a Bükk Rallyt.) Akit nem érdekel, annak most sem lesz érdekes. De akiknek rémlik a Ranga-Büki páros, vagy ifjú Tóth neve vagy…szóval azok kattintsanak. Én egy estét olvasgattam arról, hogy öregurak beszélnek turbókról és kocsikról. (Kevésbé bátraknak egy jól megírt Lada anyag.)

Adjunk el egy falat

Érdekelne, hogy mit gondoltok Banksyről. De mondom először a hírt: Banksy felfújt egy képet Nottinghamben a falra, a falat először jótékony célra akarta felajánlani az épület tulajdonosa, majd végül eladta egy gyűjtőnek. A tulaj azt mondja, hogy majd a pénzt jótékonykodja el. A jótéknysági vonalat viszont szerintem ki lehet szerelni a történetből.

Sokkal érdekesebb a street art helyhez kötöttsége illetve köztulajdon volta. Azt hiszem, nem ez az első alkalom, hogy egy Banksy-féle falat eladnak. Egy korábbit már kiépítettek, árverésre bocsátottak, és meg is vette Ron English képzőművész valami 730 ezer dollárért. English bejelentette, hogy igazán nem jó ötlet a streetart kisajátítása, le is fogja meszelni, aztán beépíti a falba. Mielőtt gondolatban vállon veregetnénk a művészt, azért érdemes tudni, hogy azt is beígérte, hogy a befalazás előtt az új művet egymillió dollárért felajánlja megvásárlásra, mert ő sem teljesen hülye. Érdekes módon a sztori végét nem találom. A fene tudja, mi történt a képpel.

Én máshol

Megjelenőben van a Prae folyóiratnak az a száma, amibe én is írtm a magyar cyberpunkról. Ez az a folyóirat, amit többnyire az Írók Boltjában (szül. Japán Kávéház) és tán az Elte jegyzetboltban lehet megvenni. Viszont a tartalomjegyzék alapján érdekes lesz. Én meg február végére kipipáltam idénre a professzionális karrierem építését. halk kacaj

Ennyi a hétre. Ádám