Rakasz #207 - szabályozott űrkalózos
Sziasztok!
Vigyázat, a tetőn dolgoznak! Akarom mondani, a múltkor kiküldés után jöttem rá, hogy a fejléckép széttolja olvashatatlan arányúra a levelet. A felelősöket keressük, addig is lekicsinyítettem 800 pixelesre a fejlécet. Így elvben jó lesz!
Szabályozás
Az ember így öreg korára - ezen a héten leszek 38, de ne mondjátok senkinek, a Facebookról már eltüntettem - rájön arra, hogy a működő állami szabályozásnak van némi teteje. Már ha nem akarunk a Shadowrun/Cyberpunk jövőben élni, ahol az állami iratoknál egy céges belépőkártya többet jelent és jobb életszínvonalat biztosít. (Ide elférne egy egészségügyes tiráda.) De ezt nem akarjuk, különben is szolidárisak vagyunk, az olyan niche módon szexi gondolat ebben a kurvaországban. Ugyanez a Múzsa által megfogalmazva, lelkileg kevésbé csipkésen:
“Magyarországon, ha lenne egy “gondozóik által megerőszakolt fogyatékos árvagyerekek” tüntetés, arra is találnák pár ezer (pár tízezer) embert, aki valamiért a gondozóik által megerőszakolt fogyatékos árvagyerekekben is képes meglátni a rohadék szemétládát.”
Na de zoomoljunk ki, ne higgyük, hogy csak itt púposodik az alá söpört szartól a perzsaszőnyeg. Amerika épp kezd rájönni, hogy a Trump-féle laissez faire - a francia kifejezés pontos fordítása: spanoknak bármit - államvezetésnek voltak hibái. Például négy évet kihagyott az autóipari biztonsági szabályozó szerv az NHTSA.
Ennek a bandának kellett volna rákoppintania Elon Musk orrára, amikor az Autopilot fantázianevű vezetéstámogató rendszert úgy kommunikálta, hogy az szinte már önvezető és kis idő múlva az is lesz. Ehhez képest egy kettes szintű vezetéstámogató rendszer, azaz olyan okosság, ami a sofőr folyamatos figyelmét igényeli. Nagyon szépen megy autópályán, baromi sokat tud, de ha valaki a Micimackót olvassa miközben a kocsi nekiszáguld egy falnak, nem más lesz a hibás, hanem ő. A név, a marketing és a rendszer valós tudása közt feszülő ellentétet pedig a szabályozónak kellene kezelnie. Na ezt úgy nem tette, ahogy a környezetvédelmi dolgokkal sem foglalkozott vagy épp az euroatlanti kapcsolatokkal és így tovább. Szerintem kimondhatjuk, hogy Trump nem volt jó elnök.
Valamennyire még passzolna is amúgy a szabályozói lassúság az amerikai modus operandihoz, ehhez előveszek egy bekezdést egy korábbi cikkhez, amihez Szabados Leventével beszélgettem hosszan. (Ezek mindig tanulságos beszélgetések!)
“Az amerikai kultúrában benne gyökerezik a „csináld meg és később kérj elnézést” gondolata. Azaz a Facebook előbb begyűjt egy csomó beszélgetést, majd ha pert indítanak ellene, akkor elnézést kér. Ez nem csak a Facebookra igaz, az amerikai törvényhozás is így működik: precedensperekkel majd azok alapján meghozott törvényekkel. Mivel a legtöbb mesterséges intelligenciát használó cég amerikai, ezért egyelőre mindenki adatot gyűjt és várja az első pereket és a kialakuló joggyakorlatot. „Az európai gyakorlat az, hogy előbb megpróbáljuk az etikai alapelveket lefektetni, majd aszerint csinálni a helyes gyakorlatot. Ez lassabb, mint az amerikai megoldás” - magyarázza az eltérést Szabados, hozzátéve, hogy van még a kínai módszer, ahol kijelentik mi a jó gyakorlat.”
A cikk 2019-ben jelent meg a Magyar Narancsban, de a hozzáállás általános. Momentán pedig a Tesla nagyjából magát szabályozza, még ha egy meghibásodás miatt most el is rendeltek egy visszahívást, amit kívülről oktrojáltak a cégre. Ez a visszahívás viszont teljesen jogos: szerintem valós elvárás egy vásárlótól, hogy az informatikai rendszer ne gyilkolja meg magát az első tulajdonos alatt. A memóriachip pedig ugyanúgy kopóalkatrész, mint a fékbetét. Ezt tudatosítani kell, mielőtt eladják a járgányt.
Ülünk a vonaton
Kerestem hétvégén valami játszható játékot, olyat, ami már megvan, nem kell rá pénzt költeni és elvagyok vele pár óráig. Előny, ha nem kell rajta gondolkodni, hosszú hét volt. A Metro 2033-ra esett a választásom, mert úgy rémlett, hogy jó a sztorija, van benne feszültség. A játék Dmitrij Gluhovszkij metrós posztapokaliptikus világára épül, szóval világ vége káeurópai stichhel. (Van egy publikálatlan Gluhovszkij interjúm, elő kéne túrni. Sőt van még pár másik meg nem jelent írás is.)
Nem meséltem volna idáig, ha nem emlékeztem volna rosszul. Minden elem stimmel, csak a játék nem áll össze. Szinte rail shooter, azaz egy vonalú, egyféleképpen végigjárható pályákkal teli, egy sztorit elmesélő alkotás. A sztorit pedig ismerem. Olyan ez, mint egy regény, ami egy csattanóra van felépítve. Ha ennél több nincs benne, igazán nehéz más olvasatokat találni benne.
Az ilyen játékok nagyon erősen egy narratívát akarnak átadni a játékosnak. Az a sztori, ami meg van írva, fogják a kezed, akkor is végigéled, ha beledöglesz. Az ellentétük, ami más miatt érdekes, azok a nyitott világos játékok, ahol a résztvevőkre van bízva egy bizonyos határig, hogy milyen sztorit hoznak ki a világból. Az élmények még így is egy nagyon széles spektrumon szórnak, viszont szerintem érdekesebbek tudnak lenni. (Kivételek vannak, biztos lelkendeztem már a FarCry 2-ről.) Aztán van az is, hogy egy nyíltabb játék kihozza a játékosokból a legrosszabbat - általában véve az önmagukat gamernek meghatározókkal és a játékok moderációjával is akadnak gondok - mint ahogy a közelmúltban történt az Elite:Dangerous galaxisfelfedezős űrkamionozós játékban. Az új belépőket egy csapat játékos lényegében rabszolgamunkába kényszerítette, azaz elterelte őket egy olyan helyre, ahol nekik tudtak dolgozni, lelépni pedig csak mindenük elvesztésével tudtak volna.
A sztoriban az a különlegesen érdekes, hogy az E:D eddig nem működött ennyire világszimulátorként. A hasonló profilú, csak régebben futó és sokkal kiterjedtebb szerveződési szinteket megengedő EVE: Online-ban gyakorta voltak nagy igazán nagy lopások és egyéb köztörvényes esetek. Az megszokta az ember, bár tán adósrabszolgaságra ott sem volt példa.
JA
Fel se tűnt, hogy a HétköznaPI CSAlódások punkzenekar, szóval a Picsa, kiadott egy új József Attila albumot. Az első ilyen lemezük, az “…én, József Attila, itt vagyok” nagyon jó lett, megvan benne az a düh, ami egy-egy JA versben. Lássuk be, a Szabados dal nem az a szöveg, amit enköldökét néző szociáldemokrataként dúdolgat az ember két imperial stout sör között.
Az új lemez nekem kicsit túl egyenül hangzik. Valahogy az invenció nincs meg benne annyira. Ettől még persze érdemes egyszer meghallgatni a Csókol Attila című új albumot, mert nem rossz, csak valahogy az a körülírhatatlan punk nem az igazi benne. Tudjátok, amiket a rockzenei újságírás olyan szakszavakkal szokott leplezni, hogy mocsok, dög meg húzás.
Addig is egy kis szerelem.
Ugy kellesz nekem Flóra, mint falun
villanyfény, kőház, iskolák, kutak;
mint gyermekeknek játék, oltalom,
munkásoknak emberi öntudat.
Én máshol
Megjelent a második Trump, techcégek, platformok és felhasználási feltételek anyagom a Magyar Narancsban. Viszont ahogy nézem, hogy Myanmarban leállították a netet a hatalmat átvette a háborús bűnöket amúgy nem túl vastagon elítélő Aung San Suu Kyi-től egy újabb katonai junta, azt hiszem folytatni kellene a balkanizáció és a splinternet jelenséggel a sztorit.
Nagy zárójel a fentihez: kényelmesen távol vagyok ahhoz Myanmartól, hogy egyértelmű véleményem legyen róla. Egyrészt úgy tűnik, hogy Aung San Suu Kyi hatalomra jutva nem tudott felnőni a neki korábban kiosztott béke Nobelhez. Másrészt az ötven évnyi burmai nacionalizmust toló katonai junta hatását sem két nap visszacsinálni. Azt pedig nem tudom felmérni, hogy valójában mennyi mozgástere volt. Harmadrészt Suu Kyi nyilatkozatai a rohingyákról nem egyszerűen szerencsétlenek voltak, hanem konkrétan károsak. Összességében a figurát nem sajnálom, az országot és lakóit igen. De ha van valaki köztetek, akinek a hobbija Myanmar, és két bekezdésben tud festeni egy teljes képet, szánjon meg, legyen olyan jó.
Tada.wav! Kiment az utolsó elásós Rakasz Extra írás. Téma igazából még lenne. Például a parajdi sóbánya, ahol fatemplom, játszótér és a sötétségbe veszően magas plafon van, és asztmásokat kezelnek a sós levegőben. Aztán a hidrogéntárolásra átalakított sóbánya Utah-ban. (Ez utóbbinak az egyik építtetője kezd még dolgokat bányákkal.) Na de most nem ez jön majd, hanem egy könnyűipar és fenntarthatóság a szomszédból.
Üdv,
Ádám