Rakasz #206 - acélszárnyú álom
Sziasztok!
Végre eltűnt a régi Rakasz archívum. Ezzel persze deglett az összes link, amit megosztottam annak idején a Facebookon, de ez úgyse oda írok.
Egyiptomi elvtársaink
Homályosan rémlett, hogy történelem órán egyszer elhangzott az, hogy sztrájk papirusz. Könnyen megjegyezhető, mert a két szó üti egymást. A papirusz valami ókori, a sztrájk pedig egy munkásmozgalmi szó.
A torinói sztrájk papirusz azonban létezik - a tárolási helye miatt Torinó, lásd még a nyugat szétlopta a világot - és egy hárem összeesküvés mellett több éhséglázadás leírását is tartalmazza. Kiderül, hogy III. Ramszesz alatt nem volt ritka az, hogy a munkások nem kapták meg az ellátmányukat, ami miatt nem nagyon volt kedvük tovább építeni a templomokat. Külön érdekes, hogy ezek a sztrájkok összességében sikerrel jártak. Bővebben a Napi Történelmi Forrás tárgyalja a papiruszt, Dinebuja angol nyelvű blogjában pedig a templomépítkezések térképe és fotók is találhatók.
Akkor ugrott be, hogy utána kellene nézni a sztrájk papirusznak, amikor az OSZK Hangtárában kattintgatva - nézzetek szét! - találtam egy két lemezoldalt elfoglaló kabarészámot a munkások jogairól. Nagyjából az a poén, hogy ezek a melósok mindenféle luxusra vágynak, reggeli meg ilyesmi. 1917-ből származik a felvétel, szóval a lefelé való taposás minősített eseteként kell hallgatni a tréfát.
Érdemes itt megemlíteni, hogy ami a Google szakszervezete körül, illetve a cég egykori mesterséges intelligencia etika kutatója, Timnit Gebru körül zajlik, az is érdemes a figyelemre. Egyszer nekiülök összegezni, de erre a hétvégére nagy falat lenne. Ó meg annak, hogy a Karl May könyvekből ismerős Pinkertonok, akik a századelőn leginkább céges fogdmegként és szakszervezet-rombolókként működnek, a mai napig léteznek. Ehhez képest A 49-es tétel kiáltásának cégei a lófasz és esti fény - mábocsánat - kategóriába esnek.
További régi dolgok
A mínószi korból több írásrendszert ismerünk. Ezek közül a legkorábbi görög nyelvű szövegek leírására szolgáló lineáris B írást meg is fejtették, az erről szóló John Chadwick könyvet pedig magyarul is kiadták. Akit érdekelnek a kódfejtős dolgot, azoknak ez talán a harmadik legjobb könyv, ami a kezükbe kerülhet. (Singh Kódkönyve, mint általános drog, és Láng A rohonci kódja az első kettő.)
A korábbi, lineáris A írást, amit időszámításunk előtti 1800-tól használtak, azt nem sikerült megfejteni. Most viszont a kezembe került egy cikk, ami szerint sikerülhet kapcsolatot találni a lineáris A és B írások között, így talán meg tudják fejteni a korábbi írást is. A forrás annyira nem jó, hogy most azonnal telerajongjam a Rakaszt, hogy meg van fejtve minden. Mindenesetre Dr. Ester Salgarella publikációira oda kell figyelni a közeljövőben, hátha tényleg jó nyomon jár.
Sorozat
Tizenéves lemaradásaim vannak, de hátha másnak is. Azt tudom, hogy a szintén nem friss, de még mindig nagyon jó Treme volt, akinek meglepetés volt. Ezen a héten Broadchurchöt néztem, ami 2013-tól futott. Az első évad nagyon jó. Nem olyan életigenlő és boldog, mint a Luther, nem olyan vidám, mint a Whitechapel, pedig ezek is megülték az ember lelkét. Tudnak ezek a britek krimit csinálni. Mondjuk nem is annyira rendíti meg az ember hitét a világban, mint a Engrenages (angol címe: Spiral) című francia krimi. Tudjátok mit, ha bármelyik nem lett volna meg, mindegyik megéri az időt.
Hírlevél hírek
Nagyon jó híreim vannak. Megint van mit olvasni! A magyar nyelvű hírlevelek hajlamosak abbamaradni, ez lett a sorsa például a nagyon jó Hétfőn Hétnek (archívum erre), Tóth Szabolcs Töhötöm Stósza egyszerűen csak ritkán jelentkezik satöbbi. Persze tudom, mennyi energiát igényel egy hírlevelet összerakni, semmit nem vetek a szemükre.
Nnnade a jó hír: Kánai András hírlevelet indított. Andrást régen ismerem a magyar sci-fi alvilágból, nagyon sokat vitatkoztam vele különböző dolgokról, mert az a fajta ember, akivel lehet vitatkozni. A Maholnap első számában is van olyan cikk, amit vadul máshogy ítélek meg, mint ő, de hát egyetérteni egyszerű lenne.
Laza Bálint, akit még indexesként ismertem meg, de most épp kommunikációs vezető a Sztakinál, hírelevele pedig a héten két anyaggal is jelentkezett. Kiveheted az újságírót az újságból, de akkor is írni akar. Kéne ide egy gonosz kacaj emodzsi. (Itt az archívuma és a feliratkozási űrlap is.)
Kultúra napja
Nem volt nehéz dolga a zsűrinek, egy szöveg jött Hubától, egy passzus Esterházy:
“Egy nő (26) Van egy nő . Szeret, nagyon szeret. Van, hogy elhagy. Időnként, elvétve, olykor, némelykor, néhanapján, koronként, nagy néha, hébe-hóba, egyszer-másszor, hellyel-közzel, olykor-olykor, imitt-amott. Eltűnik. Eltűnik, mint a kámfor. Mint Kossuth a ködben. Szürke szamár. Tündelevény. Petőfi a rozsban. Kézen-közön. Fölszívódik. Fölszívódik, mint a vakbélműtét. Elillan. Elillan, mint fing a gatyában. Nyoma veszik. Világgá megy, mint a tót asszony pulykája. Illa berek, nádak, erek! Elnyeli a föld. Elszalad, mint a gyórói gombóc Cirákra, nem, ez túlzás. Szem elől vész. Elszáll, akár a harmat. Hűlt helye van. Híre-hamva sincs. Köd előtte, köd utána. Elmúlik, mint a nicki ember szűre. Elmarad, mint a Noé hollója. Lába kél. Bottal üthetem a nyomát.”
Tekintve, hogy nem hajt a tatár, továbbá szerintem van még pár jó szöveg, nyitva hagynám ezt a játékot. Ahogy eddig is, ha a levelezőben a válasz gombot nyomjátok a hírlevélre, akkor azt megkapom.
Mozgó szobrok
Amikor a ukrán pilóták elkaptak valami madarat a hajtóművel, majd csodával határos módon sikerült landolniuk, cseppet megzúzva a gépet, sokáig azt hittem, hogy a Mirját vágták földhöz. Guglizni kellett egy keveset, hogy nem azt, hanem egy Antonov An-124-es Ruszlánt, amiből több repképes gép is létezik. Ez sem kicsi, de a Mrijából összesen egy darab létezik, és az elképzelhetetlenül hatalmas. Értsd: 84 méter hosszú, 88 méteres fesztávolságú szárnyakkal, míg a Ruszlánnál 70 méter körül mozog mindkét érték. Gyerekjáték, ugye.
Ilyenkor viszont az ember csak utánanéz, hogy miért nincs több Mrija. Már azon túl, hogy a Burán űrsikló hordozására készül a gép, a Burán-program pedig a Szovjetunióval együtt megszűnt. Van viszont egy második gépsárkány, amit 1994-ig építettek, majd jött tizenpár év szünet, és a kétezresek közepén 60-70 százalékos állapotra felhoztak. Az Airway cikke szerint 640 millió dollárra lenne szükség a gép befejezéséhez az eredeti tervek szerint, de valójában nem ártana modernizálni a gépet. És hogy mi a baj? Ritka az annyira nagy teher, amire a Mriját tervezték. Ráadásul a bitang méretei miatt a repterek egy részén le sem tud szállni.
Én máshol
A nyomtatott Forbes-ban lesz egy cikkem a koronavírus alatt bezáró és küzdő üzletekről. Jókor találtak meg egy rövid határidős ötlettel, pár napja tudtam, hogy a sarki öltönybolt, aminek a tulajdonosáért, Zsuzsáért rajongtam, bezár 16 év után. Nicsenek szalagavatók, ballagások, tán vizsgaidőszak sem, neki és a párjának viszont nevelt gyerekeket kell etetniük. Felhívtam, hogy beszélne-e velem, aztán beszéltem Gáborral, akit a pénzügyből ismerek, de társtulajdonos egy koktélbárban is. (Nem, nem a Black Swanben, azért a kedvenc kocsmámat dózerelték le. Sose felejtünk, Utópia!)
Minden más, ami érdekes lenne úszik, csúszik. Rutinmunkával - amiért egyrészt hálás vagyok, hogy van, másrészt nem érdekes beszédtéma - nem untatlak titeket.
A Rakasz Extra erős csúszásban van, de érkezik. Még le kellene zárni a ‘miért ás el mindent az emberiség’ szálat, ami szerintem egy tök érdekes dolog. Utána van egy medve sámánná vált magyar néprajzosunk és egy egészen kiváló régészeti téma is, amit fel akarok dolgozni. Ezzel nagyjából márciusig látszik az út.
Ennyi a hétre.
Ádám