Rakasz #204
Sziasztok!
Új szolgáltatótól küldöm ezt a levelet. Kaptatok egyet a régiről is, hátha ez elvész. Aztán a jövő hét során felszámolom a régi helyen az archívumot. Valószínűleg túlóvatoskodom a dolgot, de így alszom nyugodtabban.
A következő történt: az előző szolgáltató, a Substack a szólásszabadság tág értelmezésének a támogatója. Így eshetett meg, hogy a cég vezérigazgatója, Chris Best egy Fox-os podcastban a szélsőjobbos közösségi oldalnak, a Parlernek, a vezérét követően beszélte át a helyzetet Megyn Kellyvel. Best nem faskó, viszont ezt az ingadozást a szerintem ésszerű moderálás és a teljes szólásszabadság között már láttam más szolgáltatásoknál. A Reddit például egészen sokáig volt a net egyik legrosszabb helye emiatt. Ráadásul a Substackben van kockázati tőke is, ami miatt növekedési pályára kell állítani a céget. Azt is jobb kívülről nézni. Nevezzük ezt a váltást elővigyázatosságnak.
Milyen az idő
Nem vagyok meteorológia-rajongó, akkor szoktam megnézni, hogy mit ír az Időkép vagy a Met.hu, ha megyek valahová, vagy ha nagy tervezgetésben vagyok. Illetve néha orvosmeteorológiát, hogy van-e kifogásom arra, hogy álmos vagyok. A Szentegyházi meteo állomást viszont követem Facebookon, mert egyrészt jók a szövegek, a fotók, az meg hogy egy hegyvonulattal arrébb lévő időjárást ír, hát istenem.
A fenti Erdélyi Kocka videóban Nagy István, azaz Asztro Pityu, pedig végig is magyarázza, hogy mi mindent telepített ki, és abból hogyan lesz időjárás-jelentés. Az ilyenektől kedvem lenne hamisítani egy kulcsot a panel tetőjére vezető ajtóhoz. És hát senkit nem akarok elrontani, de a minimális adatgyűjtést már egészen olcsón is el lehet kezdeni, és rögtön fel is lehet tölteni a civil légminőségi adatgyűjtő hálózatba, a Luftdatenre.
"Ha én rendőr lennék"
Van az a remek mondás, hogy az univerzum iróniamaximumra törekszik. Lackfi János írt egy hatalmával visszaélő rendőrös verset, amin annyira megsértődtek a rendőrök, hogy kommentben jól leírták, hogy fel kéne rúgni a költőt alaposan. Pluszpontot érdemel a Zsaruellátó nevű civil szervezet, ami több verset is közölt, amit dühös rendőrök és rendőrsimogatók írtak.
Fotó: Fortepan // Magyar Rendőr
Pont egy kattintás persze megnézni, hogy a Zsaruellátó:
egy civil kezdeményezésre, pártoktól függetlenül létrehozott szervezet melynek célja, hogy megmutassuk a határainkon szolgálatot teljesítő "modern végvári vitézek" maximális támogatást élveznek a polgári lakosság részéről.
Maradjunk abban, hogy jobb volt ezt nem tudni.
Mit tegyünk a józan postással?
Kinek van ilyen istentelenül mély hangja? Van, amikor az ember ilyen alapvető kérdéseket akar kideríteni. Mit nekem az emberi természet ezer kérdése, a fekete anyag rejtélye, az érdekel, mitől remeg az ablak. De kezdjük máshol.
Van egy dal, a Wellerman, ami az új-zélandi Weller-testvérek egyik hajójáról szól. Amit persze várnak a népek, mert ez hozza a mindenféle ellátmányt a rántott kiwit, sült kiwit, kiwipálinkát, kiwiskását satöbbi már viszonylag unó embereknek. Legalább is ezt írja a The Longest Johns rajongói wikije. A dalt elénekelte egy skót daloló postás, Nathan Evans, és aztán a Tiktok új, duett funkcióját használva tömegek csatlakoztak hozzá. Amikor én megkaptam a dalt, akkor öten énekeltek éppen, azóta van már táncolós, hegedülős satöbbi verziója is. Valószínűleg előbb-utóbb lesz hajózós is, az azért szólna még egy nagyot.
Tekerjünk bele: ez volt a verzió, amit először láttam. Rögtön az volt a kérdés, hogy melyik csávótól remeg az ablak? Elkezdtem összeszedni a verziókat, ahogy az új énekesek belépnek. Johnny Stewart baritonja nélküli verzió, aztán kivesszük Bobby Waterst is , és marad Luke Taylor, aki miatt az ablak remeg.. Ha rákerestek a Wellermanra, lesznek még változatok.
A tengerész munkadalokról meg a jelenségről úgy általában írtak egy csomó megfejtést, ezzel nem fáradnék. Bár az a megjegyzés, amit Twitteren csíptem el, hogy 1, a haknigazdasághoz (azaz kajafutár, Bolt sofőr) képest a hajós/halász élet a maga kiszámítható szívásaival akár vonzónak is tűnhet 2, majd ha ezek a maifiatalok megtalálják a szakszervezeti nótákat. Az utóbbi esetben nem annyira a Best of Communism nótakincsére gondoltak, hanem inkább azokra, amikből a Chumbawamba adott ki egy remek lemezt.
Fényképek
Szilágyi Lenke Posztszovjet 1990-2002 című anyaga már a nevében elmond mindent, amit nyújt. Talán az hiányzik, hogy az évszám azért fontos mert egyes képeket az ember önkéntelenül is tíz-húsz évvel is korábbra datálna. Ebben természetesen benne lehet az is, hogy az én szemem mire van kalibrálva.
Fotó: saját, mert a copyright nagy úr
Guram Tsibakashvili - tudom, hogy ez az angol átírása a nevének, de nem sikerült jobbat szülnöm - egy disszidáló kollégájától kapott egy bőröndnyi negatívot azzal, hogy nála is úgy otthagyták. A huszadik század a bőröndnyi negatívok százada amúgy is. Aki nem tud legalább két másik ilyen sztorit mondani (Maier, Capa), az nem is figyelt. A négyezer képnyi negatívon a szovjet Grúzia nem szovjet pillanataiba lehet belesni. A Lens Culture cikkében egy sereg kép van, meg persze annak a megfejtése is, hogy ki volt a fotós. Ilyenkor persze az ember azon is eltűnődik, hogy a saját RAW-fájljait hogyan tudja elrakni egy bőröndbe.
Fotó: Fortepan // Lissák Tivadar, akihez nem fűződik bőröndös sztori, de remek fotós volt
Felkerült a netre egy Főfotó archívum is. Ennek a tallózásához kell némi türelem, mert van olyan is, hogy egy tekercsen keresztül aszpikos csirkesonka van a képek vagy, ami még rosszabb, mulató elvtársak és Salgovácnél. De bőven van ott arany is!
Város és vidék
Kilóra meg lehet venni az iróniával, még ha tudom is, hogy az interneten nem terjed igazán jól. Ezért van nyitva legalább két hónapja a Failed Architecture egy cikke, mert ha bezárom, akkor nem kerül be a Rakaszba. Viszont ha nem kerül be, akkor hogy mesélem el, hogy közel tökéletes 21. századi kép ez:
Somewhere in rural New Zealand (possibly Waiheke Island) around early March 2020, a tech billionaire stood at the threshold of his never-before-used underground shelter, unable to gain entry. He had just flown in with his family from New York, escaping what was fast becoming the epicentre of the pandemic, and arriving in New Zealand just before the government closed its borders. He was unable to gain entry because he couldn’t remember the code combination to the bunker’s secret entrance.
Azaz egy milliárdos, bár lelépett New Yorkból a vírus előtt, beslisszolt családostól Új-Zélandra a lezárások előtt, nem jut be a szuperbunkerébe, mert nem jut eszébe a PIN-kód. Hát ez irodalom. Közben meg nem az, évek óta lehet hallani arról, hogy a szupergazdagok egy része bunkereket vesz. Nyilván senki nem akar Capet Lajos polgártárs és Marie Antoniette lenni. Igazából a társadlomból való kivonulással nem is lenne bajom, erre már rájöttem. Azzal már inkább, hogy ezek az emberek a hatalmukkal, javaikkal, pozíciójukkal együtt szeretnének távozni, ami a társadalomtól függetlenül nem létezik. Valahogy nem jön ki a matek.
Fotó: saját, Monostori erőd
Mindenesetre azt, aki Ayn Rand-et, objektivizmus vagy libertarianizmust emleget és elmúlt 16, azt nagy ívben kell kerülni. Ha kötekedni akarunk, akkor ezt ki lehet terjeszteni azokra a társadalomból kivonuló nem gazdagokra is, akik az önfenntartó gazdálkodásban látják a jövőt. Esetükben a jószándék szerintem megvan, szóval össze nem mosnám őket a Bond-gonosz CEO-kkal. A kérdések viszont ugyanazok.
Szellemi zuhanynak ilyenkor jó elővenni Matt Jones cikkét a városokról. Esetleg elolvasni a Hozsánna, neked Leibowitzot, hogy legyen egyfajta képünk arról, hogy a civilizáció összezuhanása nem csak azt jelentheti, hogy négy-öt évig szünetel a pizza házhozszállítás.
Ennyi a hétre!
Ádám