Rakasz #203
Sziasztok!
Na ugye, hogy ti se gondoltátok, hogy szélsőjobboldali bölénysámán fogja megszállni az amerikai törvényhozás épületét a héten. Én sem. 2021 már sokkal érdekesebb, mint a magunk mögött hagyott húszhúsz volt. (Vidám dal közben.)
Kicsit szombat éjszaka van, és még maradt némi munkám, úgyhogy ez rövid hírlevél lesz. Apropó, a munkának örülünk, attól lesz parizer az asztalon. Amely parizer abban hasonlít a netes mém szerint a koronavírus elleni oltásra, hogy abban sem tudjuk mi van. Csak persze a parizertől nem fél senki. Izé, iratkozzatok fel oltásra, plíz.
És most jön az, hogy az újévet elkezdendő rövid ismertetés után rátok öntök egy csomó linket.
Atyaisten, ez vajon volt-e már rovat
Hónapok óta el van rakva pár link, amiről már elfelejtettem, hogy volt-e már Rakaszban. De annyira jó sztori, hogy inkább kétszer legyen, mint egyszer se. Röviden, egy mondatban: a zöldi-foki zenében úgy jelent meg a szinti, hogy egy Moogokkal és Hammondokkal teli, egy vihar miatt elhagyott hajót oda vittek az áramlatok, az államot irányító elvtársak pedig elosztogatták a hangszereket az ország iskolái között.
Brunei szultánja építtetett magának pár lényegében használhatatlan verseny technológiát tartalmazó egyedi tuning Ferrarit, amiből egy úszta meg, hogy a dzsungelben rohadjon szét. A sztori jó, de hosszú is, meg technológiás is, ráadásul angolul van, amit tudom, hogy annyira nem szerettek. (A számok nem hazudnak, na!) Viszont a képek miatt érdemes lekattintani.
Egy egészen kis nyelvészet: itthon is mindenki azt gondolja magáról, hogy a sztenderdet beszéli, de a másik, na annak kilóg a kapanyél a szájából. Hasonló van amúgy több helyen is a társadalmi presztízzsel rendelkező nyelvváltozatok körül. Nagy-Britanniában ilyen a Received Pronounciation (esetleg a királynő angolja, BBC angol). És az Atlas Obscura szerint az Egyesült Államokban is van egy General Dialect - vagy Network English, szóval itt is a média a normaképző technológia - nevű dolog, amit akcentus nélkülinek szokás gondolni. Természetesen ez is csak egy dialektus, ráadásul olyan, ami egyrészt a New England-i dialektusból származik, másrészt ami kimaradt a huszadik század kiejtésbeli változásaiból, azaz most már nem hangzik New England-inek sem. Remek cikk, a végén meg tudunk oda érkezni gondolatban, hogy mindenki valami dialektust beszél. Tán már meséltem, tíz éve egy hackerkonferencia streamjén kaptam el azt a remek mondatot, hogy “the language of the internet is broken English.”
Érdekes interjúk rovat
Errolson Hugh, az Acronym streetwear márka agya, akinek egyszer még be kell szerezzem a 3RD ARM táskáját, csak nem is árulják, meg drága is, beszél a bizniszről. Nekem az a legérdekesebb belőle, hogy Massimo Osti Stone Island márkája, ami az egyik korai túracucc gyártó, mennyire befolyásos és inspiráló hely volt. Egy évvel ezelőttig nem is hallottam róluk, pedig érdemes utána olvasni. Illetve van egy gondolat arról, hogy a ruhát most épp eldobható dologként kezeljük, pedig nem az. Na erről van csőben egy félig megírt tök jó interjúm. Lassan be kellene fejezni.
Közvetlenül kapcsolódik a Guardian Gibson interjúja, mert hát Bill bácsi még tervezett is közösen az Acronymmal. Ebben most kizárólag könyveket ajánl. Jobbak azok a cikkek, amikben hagyják beszélni, de azért ezt is érdemes megkattintani.
Arnold
Érdemes néha végiggondolni, mi lett a gyerekkori hősökkel. Én nagyjából a VHS-korszakhoz tartozom. Alámondásos filmet nem sokat láttam, kazettán kölcsönkapott, tévéből felvettet, kockásra másoltat viszont sokat. Aztán meg jött az olcsón megszerezhető vacak filmeket játszó M-SAT és SzívTV. Ennek megfelelően az én hőseim ezeknek a sztárjai voltak. Azóta Sylvester Stallone-ről kiderült, hogy humortalan alak. Jackie Chan beállt a népi Kína mögé díszpolgárnak világ szégyenére. A mind közül legbutábbnak tűnő Dolph Lundgrenről kiderült, hogy valójában intelligens, rendelkezik öniróniával és Warhol körébe járt Grace Jones barátjaként. (Svarci és Lundgren sztori erre.)
A Terminátorból pedig kormányzó lett. Már az is hihetetlen volt egy kicsit. De aztán a járvány eleje alatt elkezdett videózni arról, hogy mindenki maradjon bent, aki teheti, vigyázzunk magunkra, satöbbi. Most meg hirtelen tartott egy elnöki beszédet a demokratikus értékek fontosságáról, pár nappal azután, hogy az Economistba írt véleménycikket. A kettő tartalma nagy vonalakban megegyezik, az üzenete meg pláne. Kiállás a Trump-féle őrület, puccskísérlet, utolsó próbálkozások (nemkívánt törlendő) ellen. Ügyes retorika, lehetne belőle tartani egy egyetemi szemináriumot.
Politika és kert
Szabály, hogy minden James Wong cikknek örülünk, amiért nem kell előfizetni a New Scientistre. (Igen, a fizetős újság jó alapvetően, de szegény káeurópaiak vagyunk.) Wong a november végén megjelent cikkéért a szokottnál is tovább kapta az ívet, pedig csak annyit talált állítani, hogy a kertészkedés, kertdizájn és építés is rendelkezik politikai vetülettel. Arról korábban is írt, hogy a brit kertészet alapvetéseit keleten, ahonnan a britek az ötletet - meg a teát, ezüstöt, ezt, azt - gyűjtötték, már ismerték egy ideje. Ezért sem szerették persze.
Aztán tett rá még egy lapáttal, amikor feltette a kérdést, hogy az őshonos fajok jobbak-e. Egyet tippelhettek, hogy Brexitországban ki akarták-e emiatt toloncolni a kommentelők. Pedig akár tudhatnák is, hogy van teacserje és wasabi termelés is, leginkább kísérleti jelleggel az országban.
Ennyi a hétre, mert lassan hétfő lesz. Jövő héten még 2020-at zárjuk le, mert egy raklap építészet jellegű linkem maradt. De utána, jön a szép új év.
Szevasztok!
Ádám