Rakasz #201
Sziasztok!
Lassan karácsony, már csak áltatjuk egymást az ügyfelekkel azzal, hogy még bármi történni fog. Ez mondjuk kényelmetlen, amikor kiderül, hogy projektek estek a kútba, de bánja a fene. Vége lassan az évnek, nem kár érte.
Jellemző dolog, hogy nekem most a Cyberpunk 2077 videojátékról kellene írnom. Arról, hogy egyáltalán van-e bármi kapcsolódási pontja a gyerekkorom sci-fijének a mához? (Vegytiszta formájában nem.) Vagy, hogy miben különbözik a hírek szerint a nyolcvanas évek cyberpunkjának emléket állító játék és a gyerekkort porciózva puncs szeletté - szeretem a puncs szeletet, de a cukrászat alja - feldolgozó Ready Player One és Two. (Az a rossz érzésem van, hogy semmi.) Viszont a játékot kiadó CD Projekt Red aktualizálni tudta a CP életérzést: túlhajtott, kiégésig dolgoztatott programozók és játéktervezők összehoztak egy olyan programot, amihez isten gépe is kevés, és egy botrány után épp elnézéseket kérnek és pénzeket adnak vissza. Na ez passzol az összképbe: a cég, a termék, a zaibacu az első, a programozók jóléte, lelki egészsége, családi élete negatív externália.
Hét éves ígéret, egy kép felett mozog a kamera, de a zene miatt ez a legjobb
Ebből egyszer újságírós film lesz
Rukmini Callimachit egyszer-kétszer (pl. R#18) ajánlottam a Rakaszban. Ő az egyik újságíró, aki többnyire NYT színekben a tankok után közvetlenül érkezik meg a harctérre tudósítani. Ráadásul a sztorijaiban olyan aspektusait próbálta feltárni például az Iszlám Állam által megszállt és működtetett városoknak, amik túlmutattak a szokványos ki kit lő haditudósításokon.
És itt jön a probléma: a Caliphate podkaszt-sorozat egyik forrásáról kiderült, hogy nem annyira volt az Iszlám Állam harcosa, és nem is hajtott végre gyilkosságokat. A New York Times arra jutott, hogy a Caliphate-nek nem ártott volna erőteljesebb szerkesztői figyelem, alaposabb tényellenőrzés. Callimachi maga is elismerte, hogy hibázott. Viszont érdekesebb, hogy az egy hamis dzsihádistán túl mi került még elő. Sana Saeed a Twitteren írt arról hosszan, hogy a Times-nak kellene kínos legyen, hogy a fő dzsihadista riporterük nem beszél arabul, illetve hogy Callimachi munkássága illeszkedik abba a trendbe, amely szerint a muszlim elkövető terrorista, a fehér belföldi terrorista (ilyenből az USA-ban nagyon sok volt mostanában) pedig megtévedt ember, aki a szomszéd szerint udvarias gyerek volt.
A Mondoweiss is beleakadt, már Callimachi fent linkelt fél-harmad beismerése után, abba, hogy a Times nem vonta vissza a sztorikat, csak feléjük írtam, hogy “ja, ez amúgy így nem feltétlenül igaz”. Miközben már a hamis dzsihádistát is egy gyanúsan elfogult forráson keresztül találta az újságíró. Végül pedig van egy California Journalism Review cikk is az ügyről, ami azt feszegeti, hogy a New York Times tud-e úgy megújulni, hogy közben ennyire vacakul kezeli, ha hibázik.
Guruló szobrok
Lett káeurópai felnőttjáték fa kisautó is. Ennek a nyugati mestere a Candylab Toys, ahol persze több tízezer forintot el tudnék verni felesleges nippekre, ha olyan lennék. (Kit álltatok? Olyan vagyok, de ezt eddig megálltam.) A KGST kocsikat kínáló Chromiez a Hyperandhyperen tűnt fel, és nagyrészt be vagyok ellene oltva. Nincs raj Gaz, UAZ, Skoda Rapid. A printek csinosak, de ilyen áron már lehet érdekes dolgokat találni.
Az Isdera Commendatore sem az a kocsi, aminél komoly a veszély, hogy az ember feltöri a malacperselyt, zaciba csapja a családi ezüstöt és megveszi. A szép-fura autóból egy létezik, ennek megfelelően drága. Jövő januárban kerül kalapács alá az RM Sothebysnél. Ugyanitt lesz egy Lamborghini Espada is, ha valaki meg akar lepni.
Na jó, legyünk magunkhoz őszinték. Ezek nem azok az autók, amiket logikus dolog birtokolni. Sokkal inkább anyagi csőd. De csak jobb így csődbe menni, mint felvenni frankhitelt egy Ikea konyhára, és abba beledögleni anyagilag.
Apropó autók és kultúra, a Road and Track megpróbálta megfejteni, hogy miért annyira tartós képi klisé az autós üldözés közben lerombol zöldséges stand. Jogos a kérdés, hamarabb voltak eltiport dinnyék és almák a filmekben (1924!), mint ahogy a hangosfilmet feltalálták. Nagy megfejtést senki ne várjon az írástól, viszont szép, impresszionisztikus szöveg.
Vers mindenkinek
Twitteren került a szemem elé, elraktam, és mire megint elővettem, teljesen elfelejtettem, hogy kit kell érte szeressek és ki írta. Az utóbbit ki lehet deríteni Garous Abdolmalekian iráni költő első angolra lefordított kötetéből származik a vers. Újat nem mond, lehet, hogy a szerelemben nem is lehet valójában újat mondani, de jól mondja.
Kedvem támadt tovább olvasni Maalouf Szamarkandját, amit félreraktam pár hónapja. Nem azért, mert ne lenne jó szöveg. Maalouf hatalmas író. Nekem nem passzolt az életemhez éppen akkor.
Árja malter
Csaba (És aztán Csaba is! Kösz mindkettőtöknek!) azzal küldte át a linket, hogy na ezt biztos szeretni fogom. Ez egy dolgot jelent: kiismerhető vagyok. Meg persze volt már szó a mostani divatos szélsőjobb gondolkodásban uralkodó mély modernizmus ellenességről. A sztori röviden: Trump elnök még gyorsan törvénybe foglalta, hogy Washingto DC fő építészeti stílusa a bármi, ami nem a modern. Illetve, hogy egészen pontosak legyünk: az új szövetségi épületeknek gyönyörűnek kell lenniük.
A kormányrendelet egy verziója korábban kiszivárgott, akkor több különböző építészeti szervezet ítélte el. A mostani verziót is némi elitellenes éllel nyomták át. Az volt az érvelés, hogy az istenadta népnek kell tetsszen az épület, nem holmi építészeknek. Mihelyt ezt az érvelést átültetjük bármi természettudományos területre kipukkad, mint a szappanbuborék. Persze ugyanígy marhaság a szellemtudományokra vagy az építészetre alkalmazva is, csak itt kicsit nehezebb lebontani. De nem lehetetlen. Csak át lehet adni, hogy attól, hogy valami nem tulipántos láda, még lehet szép, izgalmas, jó.
Abba pedig bele se menjünk, hogy mennyire mókás ötlet az USA-tól egy azon a kontinensen soha nem létező görög, római antikvitásbeli dizájnnyelv szintén nem ott kitalált újraértelmezésének reprízét várni.
Lédig linkek
Interjú Schmied Andival, aki New Yorkban szupergazdagnak adta ki magát, hogy végigtúrázzon több kiadó penthouse-t. A fotóiból kiállítás is nyílik, nem mintha kiállításra járós időszak lenne mostanában. Forog bennem a gondolat, hogy régen ez sima szélhámosság volt, most pedig művészetként van előadva. De hát egy csomó ma biznisznek eladott dolog is sima szélhámosság.
FT cikk arról, hogy mire elkészült Berlin Humboldt Forum múzeumának a rekonstrukciója addigra megszűnt önmagának ünnepelendő ténynek lenni. Hogy miért? Mert mostanában sok szó esik arról, hogy a nyugati múzeumokban található tárgyakat honnan cipelték oda és kik. Kemény dolog ez a gyarmati múlt, nem lehet csak úgy szőnyeg alá söpörni.
Tom Whitewell írása arról az 52 dologról, amit idén tanult. Nem mindig szeretem a listákat, az évösszegző cikkeket meg pláne nem - lekopogom, de idén egyet se kellett írnom! - de ebben vagy tucatnyi olyan link volt, amit hasznosnak éreztem. Vannak megállapítások, amikkel lehet vitatkozni, de ez sosem zavart. Amit én tanultam, az a megelőző ötvenpár Rakaszban van. Nem tudnám összefoglalni szép kerek mondatokba röviden.
Én máshol
A Rakasz Extrában véget ért a múlt hónap tengeralattjárós filmes sorozata. Még lenne mit írni hozzá, de négy írás bőven elég volt így elsőre. Valahol mélyen érzem, hogy nem mindenkit érdekelnek annyira a tengeralattjárók, mint engem. Ebben a hónapban az emberiségnek azzal az alapvető megoldási stratégiájáról van szó, hogy ha valamivel nem tudunk mit kezdeni, akkor elássuk jó mélyre. Igen, az atomhulladékkal kezdtem, aztán volt egy kis Novaja Zemlja és őslakos rezervátumok is.
Írtam a Ziro.hu-ra egy rövidet arról, hogy vajon miért nem indult el eddig a Disney+ Magyarországon. A pletykák szerint jövő tavasszal, a Disney szerint “valamikor jövőre” elérhető lesz a szolgáltatás amúgy. És még Bencének jövök egy neofita Rebels rajongó cikkel is.
Apropó, feltűnt egy projekt a horizonton. Ez sem az ebből veszünk sarokházat szintű, de legalább megírhatom a saját Transmetropolitan kritikámat. Hónapok kérdése és jön a link.
Ennyit a hétre, és ennyit az évre. Legközelebb már 2021-ben találkozunk.
Vigyázzatok magatokra, isten áldjon benneteket!
Ádám