Rakasz #197
Sziasztok!
Kezdjük a jóval, annyira remek két írást olvastam Matt Webbtől. Az egyik a nyelvvel foglalkozik és azzal, hogyan van rá hatással a technológia. Az amerikai rádiós hanghordozást az alakította ki, hogy a normál beszédet nem igazán vették a korai mikrofonok. (Akit érdekel az ilyesmi, az a Neumann CMV3-nak nézzen utána.) Webb egy kérdéssel tovább is megy. Lesz-e olyan angol kiejtés, amit azért tanulunk meg, hogy jobban értsen minket Siri vagy Alexa?
A másik írás pedig azokról a brit legendákról szól, amik nem álhírek, nem is városi legendák, hanem a nem igaz információknak egy harmadik kategóriája. Amit mindenki tudni vél, senki sem vesz komolyan, de jó benne hinni. Mint hogy a brit atomtengeralattjáró flotta egyik egysége a hidegháborút a tengeren töltötte, minden reggel hallgatták a rádiót, és az volt a parancsuk, hogy ha a BBC három egymást követő nap nem ad reggeli híreket, lőjenek ki rakétákat Moszkvára. Vagy persze ilyen a stratégiai gőzmozdony tartalék (SSR), amit arra a célra raktak volna el zsírpapírba csomagolva, hogy ha egy atomtámadás és az azt kísérő elektromágneses hullám elsöpri az elektromos megoldásokat, számítógépeket, ezt-azt, akkor is legyen logisztika.
Nem 51-es körzet, nem is Nessie, hanem valami köztes dolog. Azt hiszem a hauntológiához tartozik a téma, és akkor persze ide lehetne rángatni Prince A Year In The Countryját. Vagy Mark Fishert.
Tűzföldtől Tokióig
Nem vagyok tipikus autós csávó. Tinikoromban nem érdekelt, aztán Budapestre költöztem, ahol el lehet lenni autó nélkül. Ment ez az egész addig, amíg meg nem örököltem apám kocsiját, egy Astra G CC-t. Aki nincs benne az autókban: ez az Opel, amiből egy kilométeren kétszázat látsz. Idén kezdtem úgy érezni - két év, valahány kilométer - hogy akár érthetnék is hozzá valamennyire. Illetve vehetnék magamnak egy kocsit, amit én választottam.
Az újságírók pedig úgy működnek, hogy 1, olvasnak sokat 2, keresnek embert, aki velük ellentétben ért a témához. (Kösz, István!) Így lettem Totalcar olvasó. Igen, a régi Rakasz feliratkozók tudhatják, hogy guruló szobrokról és jó cikkeket eddig is emlegettem. Például Orosz Péter munkásságát, mert Orosz őrületesen tud írni. (Pl. itt emlegetődik: R#141) Aki ilyesmivel foglalkozik, szerintem mind féltékeny rá egy kicsit.
Nade vissza a témához: a Totalcarban az a jó, hogy amellett, hogy újság van egy erős videós rovata és tudtak úgy csinálni egy rendezetlen, szerkesztetlennek ható podkasztot, az Égésteret, hogy azt jó hallgatni. A Winkler búcsúcikk alatti kommentek szerint már mindennek vége most, ami csak annak a bizonyítéka, hogy az átlag újságolvasó el nem tudja képzelni, hogyan készül, amit olvas. A YouTube Sturcz Antal gyereke, a podkaszt Winkler projekt volt, de a héten bebizonyosodott, hogy lehet ezt folytatni nélküle is. (Ugyanitt, bármelyik TC cikk, videó alatti kommentek a bizonyítékai annak, hogy a leghasznosabb dolog, amire egy újság költhet, a moderátor.)
Egy egészen kevés politika
Minden politika persze, erről volt már szó. Például hétfőn reggel néztem kávéval - vagy tán még anélkül - a bambulós autót talkshowmat, a Szpíkzone-t. Nem vagyok reggeli ember, tíz-tizenegy között bootolok be, ahhoz tök jó a csevegés. Persze csak ha nem üti meg a fülemet egy olyan mondat - valamiért szóba került az asszonyverő Johnny Depp -, hogy
vannak nők, akik a pofonfát olyan ügyesen tudják rázni, hogy előbb-utóbb rájuk borul egy.
Több dolog miatt szaladt fel a vérnyomásom. Egyrészt nyilván nincs semmi, ami mentené a mondatot. Másrészt sem. Harmadrészt pedig azt juttatta eszembe, hogy a szexizmus mennyire jelen van az újságírásban. Meg az autós kultúrában. És aztán beleolvastam a kommentekben, ahol fiatal gyerekek ujjonganak, hogy itt megmondódik a tuti végre, amivel eljutunk a felelősség kérdéséhez. Mert a másik három résztvevő se mondta azt, hogy hé, ez nem oké. Ez pedig oda fut ki, hogy ilyen kommentfalak alakulnak ki. (Igen, másik lap, ez már egy Totalcar cikk.)
Elgondolkodtam, hogy ez őrületesen mindent a lelkére vevő hópihe téma-e. De azt hiszem szakmai minimum, hogy a kapcsolaton belüli erőszakot nem normalizáljuk. Most épp ezen pörgök, de van ezer ilyen átgondolatlanság a magyar sajtóban. Ezek azok, amik miatt esetenként jobb előfizetni pár külföldi újságra, amikben legalább az nem számít kérdésnek, hogy ember-e az asszonyi állat.
Sötét reneszánsz
Elég sok blokk kezdődik azzal, hogy volt már korábban arról szó, hogy… ami azt jelenti, hogy vagy körökben sétálok, mint Micimackó, vagy egyre mélyebbre ásom magam témákban. Kis szerencsével a második. Mindenesetre a “sötét felvilágosodás” (wiki) nevű alt-right gondolatról egészen biztosan írtam már. Ők azok, akik nagyjából a középkor óta elvetnek mindent, és nagy kegyesen hajlandók kivételt tenni a klasszicizmussal meg talán a századforduló historizáló építészetével. Ők üzemeltetik azokat a közösségi médiás fiókokat, amik szerint a Pantheon fasza, a brutalista épületeket meg le kell dózerolni. Ha ebben a nácik elfajzott művészet koncepcióját vélitek megtalálni, nem jártok rossz úton.
Zárójel: persze a dolog elején ott van Nick Land, aki a Warwick Universityn üzemeltette a CCRU-t, ahonnan Mark Fisher lepattant formatív marxista gondolkodónak lenni inkább. Land meg elment az akceleracionizmus felé. Ez egyfajta válasz arra a kérdésre, hogy a Négyesy-féle szemináriumok óta volt-e nagy hatású egyetemi önképzőkör.
Onnan indultam el erre a netes bóklászásra, hogy a Nanowar of Steel olasz poénmetál zenekar munkásságát hallgattam végig, és egyszer csak elindult a Feudalesimo e Libertà himnusz. Korábban találkoztam az ilyen nevű Facebook oldallal, de nem tudtam róla semmit. Egy kevés guglizással viszont kiderült, hogy a szatirikus oldalon túlmutató jelenségről van szó. Vilthia mikronemzetének - ezek azok a kutya által sem elismert országok, amiket gyümölcsösökben szokás kikiáltani, mint a Röszkei Közkormányzóságot - szélsőjobboldali pártja, ami a (német-római?) birodalom visszahozásában látja a világ minden problémájának megoldását. Az elvek ott vannak a lenti dalban (1:30-tól kezdődik az érdemi része).
Vilthiával sincs kint az ember a vízből, egy mikronemzet wiki szócikkében találtam róla csak információt. Eszerint 92 állampolgára van és 137 lakója. És, ami ennél fontosabb, rendelkezik területekkel. Sőt, a lakosság valamiféle közösséget is alkot. Egyet találhattok, van-e kedvem elmenni megnézni. Majd egyszer megkickstarterezem.
Igazán jó cikket nem találtam a Feudalesimo e Libertà befogadásáról, viszont Elisabetta Ferrari a Social Media + Societyben írt egy jó cikket az olasz szatirikus politikai szereplők recepciójáról. (A linken ott a DOI azonosító, onnantól sci-hubos szabadfoglalkozással megszerezhető. Alexandra Elbakyan a modern tudományosság védőszentje.) Nekem a legfontosabb tanulság az, hogy még egy olyan valószerűtlen bandának, mint a feudalizmus visszahozását propagáló FeL-nak is vannak olyan olvasói, akiknek nem esik le a poén.
The proliferation of bizarre parties in the Italian elections inspired the creators of Feudalesimo e Libertà (Feudalism and Freedom), who developed a Facebook page, Twitter account, and website to campaign for a party that would uphold and celebrate feudal values. As they explain it, “the name plays on the many parties that use the word ‘freedom’ in their names inappropriately, so we also utilize it. But of course with feudalism it becomes an oxymoron, because feudalism can be seen as everything but freedom” (Feudalesimo e Libertà, personal interview, 2015). Their visual identity is based on an imagined medieval style: their logo is a medieval helmet (see Feudalesimo e Libertà, 2012). (Forrás: Ferrari 2017)
Itt érünk vissza a sötét felvilágosodáshoz, aminek a történelemszemléletében van egy dicsőséges, romlatlan Európa kép. Az olasz viccpárt viszont ipari erősségű idézőjelek közé teszi ezt az Európát. Persze nem kell történelem doktorátus annak belátásához, hogy az akkori hatalmak időnként véres háborúkat vívtak egymás ellen, és távolról sem volt minden a legnagyobb rendben. Illetve a mai államok akkor nem léteztek, külön érettségi tétel volt a német és olasz egység, nem? (És akkor a svédek hogyan gyújtottak fel cseh templomokat a kifosztásuk után sztoriba bele se megyünk.) Azt hiszem megint többet láttam bele egy metál számba, mint ami van benne. Alla pugna!
Jó és/vagy érdekes
TGM úgy búcsúztatta el Szőcs Gézát, hogy írt egy nagyon fontos szöveget. Benne van a rendszer “szűk levegője” és az is, hogy aztán mi lett Szőcsből.
A héten találtam Twitteren egy Szatosi Takabateke nevű japán grafikust. Érdemes szétnézni nála, nagyon remek városokat rajzol. Nála találtam egy blogot is, ami viszont makettezésről, ami Japánról lévén szó, nem csak tankokat, hanem óriásrobotokat is jelent. Nem estem neki végig googletranslatezni, a képek bőven elegendőek.
Én máshol
Az eheti Magyar Narancsban megjelent a legós cikkem. Egy szép napon fogok még oda mecsboxokról is írni!
A Patreonra, amit továbbra is bárki olvashat, mert nem vagyok újság, hogy előfizetős modellt üzemeltessek - a támogatóknak, akik ezt lehetővé teszik, köszi! - kiment a második tengeralattjárós-filmes cikk. Lesz még folytatása, hátra van a Tűz a víz alá!, a Le chant du loup, és igazából ‘a nyugat szovjet katasztrófákat filmesít meg’ vonal is.
Ennyi a hétre!
Ádám