Rakasz #196
Sziasztok!
Ez egy ilyen micsoda típusú hét volt. Amerikai elnökválasztás, miniszterelnökúr úgy tesz, mintha kormányozna, munka, és a végén kaptam a hírt, hogy az utolsó kobzosok egyike, Kátai Zoltán meghalt.
Minden közül ez a legfontosabb. Amerikai elnök lesz másik. Hallgassatok históriás éneket.
Kommunikáció
Régen tervezem, hogy egy több országba eladott tévés formátumnak több verzióját is megnézem. Az amerikai és a magyar Terápiából láttam részeket, de nem néztem össze őket. A fene se hitte, hogy a Microsoft kommunikációs osztálya teszi ezt majd egyszerűvé nekem. A Facebook dobta fel, hogy itt egy videó, amiben a magyar MS főnök - és korábbi Telekom vezér - Christopher Mattheisen beszélget egy tini sráccal a mesterséges intelligenciáról.
Nem rossz anyag, még ha nekem kicsit steril is, gondoltam megkeresem a következőt is, és lekattintottam a hashtaget. A második magyar epizód helyett megtaláltam ugyanebből a szkriptből leforgatott román, görög vagy épp cseh verziókat is. Még a spontán followup kérdés is ugyanaz, hogy elveszik-e majd a mesterséges intelligenciák a munkánkat? Félreértés ne essék, ez nem nagy leleplezés. A kommunikáció így (is) működik. De érdekes végigkattintgatni őket, megpróbálni megtalálni azt, miben más a videó. Kevesebb nagymacskás vágókép kell a cseheknek? Idősebb maifiatalt szeretnek a görögök?
Szög miatt a patkó
Edge case, nem tudok ennyire frappáns magyar szót azokra a szélsőséges esetekre, amelyekre nem szokás gondolni. Ezek azok a kivételek, amelyek valójában nem a szabályt erősítik, hanem előre ki nem számítható hibákhoz vezetnek. Minél általánosabb a modellünk, minél inkább egy négyzettel akarjuk lefedni a világot, annál több mindenre nem gondolunk.
A tankönyvi példa az automata szappanadagoló. Tudjátok, a rasszista. Azt sem úgy tervezték, hogy kéne egy rasszista szappanadagoló. Valószínűleg összeült egy csomó fehér mérnök gyerek, beraktak egy érzékelőt a szappankinyomó motor elé, letesztelték hárman-négyen, majd elmentek mind skandináv lottót játszani. Ott a gond, hogy az volt a mentális modelljükben, hogy minden ember olyan, mint ők. Az érzékelő viszont nem működött barna bőrrel. (Meg a fene tudja mivel nem még.)
Hasonló a sztori az idősebbekkel és a kapacitív érintőképernyőkkel. Erről lehet prédikáltam már. Ott annyi a gond, hogy a korral az ember bőre szárazabbá válik. A kapacitív érintőképernyő pedig a bőrelektromosságot érzékeli. Ezeknél persze vannak szélsőségesebb esetek is, amiket nehezebb megfejteni, de mivel ezekbe is belefutunk, példának jók voltak.
Ha az ember technológiában gondolkodik, akkor fel kell tennie a kérdést, hogy "hogyan fog ez elromlani?" Sam Abuelsamid azt a kérdést tette fel, hogy hogyan tud önvezető lenni a Tesla, ha csak kamerákra támaszkodik? És nem azért, mert bele akart mászni egy nagy kamera vs. LIDAR vitába. Bár az is jó móka. Hanem azért, mert a Tesla kocsijaira szerelt kamerák közül ötnek nincs mosója, jégtelenítője vagy bármely más olyan megoldása, ami levakarja róla a redvát. Hogy milyen redvát? Kemény télen a felhordott és ráfagyó latyakot, tavasszal a sarat, nyáron a kizárólag egy gyémántmetsző szerszámaival eltávolítható döglött és a kocsira rászáradó rovarokat. És akkor még a madarakat - a ti kocsitokat is mindig telibe kapják? - nem is említettük. A madárszaron pedig nem lát át a kamera se.
A szükséges mechanikákat, mosót, fűtőt, kaparót utólag be lehetne szerelni. Viszont Musk már kijelentette, hogy a most megvett, a megfelelő specifikációvan rendelkező Teslák, szoftveresen önvezetővé tehetők majd. Na ilyen az, amikor egy szétkenődött bogárról derülhet ki, hogy edge case.
Somogy megye vágányai
Visszanéztem, a tizenhetes Rakaszban szerepelt utoljára az izokrón térkép, pedig a kedvenc fajta térképem. (R#17) Most onnan ugrott be, hogy Péter, aki több dologban a tettestársam, rám csörgött a héten, hogy Kaposváron járt, van nekem egy sztorija. Kérdezte, hogy mi jut eszembe a városról. Mondtam, hogy egyszer elvezettem mellette, de amúgy a színáz. Na jó, és hol a színház. Nem adtam a hülyét, nyitottam egy Google Térképet, és kijelentettem, hogy a vasút mellett. Erre megkaptam a piros pontot, és jött a következő szókratészi kérdés, hogy a főutcán is van egy sornyi palota, mégis miből lehetett ilyen mocskos gazdag Kaposvár. Zoomolok kifelé, félúton van Zágráb és Budapest között. Ez kevés így magában. Szerencsére megszabadított a szenvedésemtől, és mondta, hogy a Zágráb jó, a harmadik megálló viszont Fiume ezen a vonalon. "Na ennek nézz utána!"
Én meg utánanéztem, mert akkor már csináljuk rendesen. És a kép nagyjából ez, csak a sztoriban több a magyar kavarás. Például privátból államiba átmenő cégek. De Kaposvár valóban a déli-vasút kiépítésével kezdett módos várossá válni. Egészen pontosan a magyar déli-vasútéval, mert korábban már épült egy vonal, ami az osztrák területen lévő Triesztbe ment. Mi viszont a saját kikötőnkbe akartuk vinni a népet meg az árut.
Egy dolgot nem sikerült igazolnom, hogy kezdetben, szóval az 1870-es években, amikor a Kaposvár-Zágráb-Fiume vonal megnyílt, akkor Kaposvárig lehetett eljutni egy nap alatt. Pedig a szállodák építésére logikus indok lenne. Mondom, mit találtam. Egyrészt van izokrón térképünk, hogy 1918-ban 5-6 óra alatt el lehetett jutni Zágrábig.
Aztán Dr. Frisnyák Zsuzsa cikkéből (PDF) kiderül, hogy a Monarchia leggyorsabb vasútja a Budapest-Bécs vonal volt, amin már a századfordulón is 64 km/h sebességgel jártak a vonatok. (Illetve amelyen még 1940-ben is ez volt a csúcssebesség.) Viszont 1974-ben még ezen a vonalon is csak 41-gyel zötykölődött a vonat. Durván tudománytalanul - értsd: Google Térképen - mértem egy Budapest-Kaposvárt, ami 220 kilométerre jött ki. Az negyven kilométere már kihoz öt és fél óra utazást, és logikus megállóvá teszi a várost. Igaz, ekkor még a színház nem áll, mert azt csak 1911-ben adják át.
És hogy mi volt a kőszínház előtt? Varga Éva cikke A Magyar Múzeumi Történés Társulat 2011-es évkönyvében pont a minket érdeklő időszakról szól. Van benne beszólogató Ady Endre, kisvárosi büszkeség és nagyjából arra párolódik le az egész sztori bennem, hogy a vasút hamarabb hozta a pénzt, és csak később hozta a kultúrát. A cikket azért ajánlom, mert még egy jelenséget nyilvánvalóvá tesz: nem arról van szó, hogy máshol már volt színház és azt le kellett vonatoztatni Kaposvárra. Egy jó ideig a színház a legprimerebb politikai utalgatások terepe volt, ezt túl kellett nőni. (Párhuzamokat nem húzunk.)
Ami a repertoárt illeti, az 1860-70-es években nagy keletjük volt azoknak a hazafias drámáknak, amelyek az ismert történelmi személyekre alapozva olyan eseményeket idéztek meg, amelyeknek a színészek és a nézők egy része személyesen résztvevője volt. (Bem apó; Zsidó honvéd; Petőfi élete és halála; Budavár bevétele; Az üldözött honvéd; Kossuth és Batthyány stb.) Hogy fogalmat alkothassunk arról, hogy egy ilyen előadás milyen hatást gyakorolt a közönségre, lássunk egy élménybeszámolót Kozma Andor tollából. Kozma Andor 1869-ben Budán, a Krisztinavárosi Színkörben látta a „Bem apót", ahogy írja „A világ leghazafiasabb és legpuskaporosabb darabját." Hét éves volt ekkor. az előadás mindenesetre emlékezetes maradt számára: „...majd megsüketültem, annyit lődöztek benne, de őrülten lelkesedtem és mulattam. Hullott benne rakásra a muszka meg az osztrák és folyton győzött a magyar. Tiszta boldogság volt ez nekem. a bőven pazarolt görögtűz nem volt pirosabb, mint az én kedvem, melyre ott gyulladtam."
És, utolsó mondat, csak hogy még egy mondattal helyrerakjuk a városokat.
Az 1907-től Kaposváron (Pozsonyban és Fiumében) működő Balla Kálmán direktor másfajta egyéniség, másfajta üzletember volt, mint Somogyi Károly.
Innentől fejlődik majd nagyon a kaposvári színjátszás, attól teljesen függetlenül, hogy itt csak megáll a vonat vagy innen indul. Mutyik persze ugyanúgy vannak körülötte, úgy szép a sztori.
New Kidz On The Block!
Laza Bálint, ex-Indexes, aztán ex-Forbes-os újságíró, aki jelenleg a Sztaki kommunikációs vezetője, hírlevelet indított. Mert hát írni kell. Az első cikke kint is van, a szlovák országos tesztelésről szól. Feliratkozni erre kell. Erősen ajánlott megtenni.
Én máshol
Tengeralattjárós-film hónapot tartok a Rakasz Extrán. A Vörös Október illetve még inkább Connery miatt jutott eszembe, de aztán rájöttem, hogy van még pár film, amiről beszélni kell. Különösen azért, mert így vagy úgy, ezek a filmek a kommunikáció kihívásairól szólnak. Itt az első rész.
Vannak különböző projektek a levegőben. A Green European Journal cikk csak megjelenik lassan, dolgozom egy sztorin a Forbes-szal, még meglátjuk mi jön ki abból, illetve a következő Recorderbe írok az Y2K-ról. Illetve lesz egy anyagom a Prae-ben, de jussunk el oda, hogy megnyomják a print gombot a nyomdagépen. Ha megjelennek, majd linkelgetem őket.
Üdv,
Ádám