Rakasz #195
Sziasztok!
Mindenki őrizze meg a komolyságát, de ezt a videót be kell illesztenem. Igen, vízidisznók esznek rajta sütőtököt, tudom, hogy nem erről volt szó, amikor feliratkoztatok.
De az a helyzet, hogy erre találták fel az internetet. Még csak nem is viccből állítom ezt, hanem azért, mert ha a kutatói hálózattól - ami az Internet elődje, az Arpanet volt - továbblépünk, akkor még mindig nem a kereskedelmi felhasználású hálóhoz jutunk. Volt egy jó tíz éve, amikor a fura, a politikus, a vitatkozó - hogy mondjak rosszat is, a nagyon kis kör számára elérhető - játszótér volt. Ehhez a nethez közelebb vannak a sütőtököt evő vízidisznók, mint bármi.
Egy pilóta apjáról
Mindenkinek olyan sajtó jut, amiért fizet. Ezt elég sokat sulykoltam már szerintem. Azt hozzá kell viszont még tenni, hogy a támogatási modellek például nem elégítik ki a fizetés követelményét. Amíg a hirdetőknek is meg kell felelni, addig le fognak jönni azok a nem fontos, de olvasott anyagok is, amiket aztán kerülgetni kell. (Khm, Kabát a Telexen.)
A támogatás plusz reklám modellben - meg persze van nekik egy csinos alapítványuk is - működő Guardian írta meg, hogy Vitalij Petrov, az első orosz F1-es pilóta apját lelőtték. Na ez így hírnek tűnik, de a cikkből csak az derült ki, hogy ifjabb Petrov Portugáliában volt versenybíró, de a hírre hazautazott. Illetve a Telex emlegetett holmi mesterlövészt is. Felmerül a kérdés, hogy ki ellen küldenek mesterlövészt, ki volt Alekszandr Petrov? Ahol a sport rovat dolgozta fel a hírt, ott ez nem derül ki.
Némi guglizás után meg lehetett tudni, hogy idősb Petrov volt Viborg városának de facto tulajdonosa. Az orosz jégtörőket (meg halászhajókat, mélytengeri járműveket) gyártó Vyborg Shipyardban és a Vyborg Fuel Companyben is jelentős tulajdonrésszel rendelkezett. Viborgban pedig ráadásul épp botrány van, mert a város kétévi költségvetését meghaladó összegű pénz sikkasztódott el. Én itt engedem el a sztorit, nincs meg a rutinom, hogy orosz és finn források között navigáljak. Meg kremlinológiában is van behozni valóm. Az viszont szerintem kiderült, hogy ez érdekesebb kérdés, mint hogy ki a pályabíró a portugál nagydíjon.
Szentek és bolondok
Csikós Zsolt, a Totalcar veteránügyi újságírója, aki újra és újra meg tudja magát szívatni valami régi vassal, túrázni indulna. És erről írt egy olyan cikket, amire a sajtót kitalálták. A sztori valahol ott kezdődik, hogy családi hagyatékban talált egy csomó fotót, amik a feleségének a családjának az 1930-as években tett autós túráin készültek. Amikor még túraautózni úri passzió volt. (Kötelező olvasmány, bár másfél-egy évtizeddel korábban játszódik: Baráth Katalin - 200 ló ereje.)
Csikós beszkennelte a családi hagyatékot, megörökölte a képek készítésére használt rollfilmes kamerát, és most elindulna újrafotózni a képeket. És egy ilyen útra mégse valami modern járgánnyal megy az ember, úgyhogy felújít egy 1938-as évjáratú NSU motort. A fent linkelt cikket már csak a galéria miért is érdemes lekattintani. De a projekt is érdemes a tiszteletre, szép, bolond vállalkozás. Még akkor is, ha nem tudjuk, mi lesz a sorsa, mert
valami már megint történik a médiában
Egy lábjegyzetet mindenképpen ér - valójában többet is - hogy a sajtó nyelvét megújító Index után a rozsda kikezdte az autós újságírást megújító Totalcart is. A héten felmondott Winkler Róbert a lapnál, amit vagy ő alapított vagy a második perce óta ott van. Soha nem volt húsz évig egy munkahelyem, de három év után is van, hogy egy ilyen döntés után megszakad a szív.
A rendszerről mond el mindent, hogy kell legyen benne kormánypárti autós újságírás is. Ha nem is úgy, hogy fentről jön a piros telefon, hogy szeretni kell a hétszemélyes egyterűeket. Mert amúgy a hétszemélyes egyterű, a támogatott családmodell és az ehhez kapcsolódó fizikai javak természetesen politikai kérdések. De úgy, hogy egy szakíró ne érezze magát komfortosan a lapjánál. Nem tudjuk mi történt, csak tippelgetni lehet. És jó utat kívánni.
Sakk
Nem játszom jól sakkot, de tetszik a játék. Emiatt szeretem a Really Bad Chess appot (R#1), ami nagyon nem szabályos táblákat állít fel. Van, hogy öt királynőm van, van, hogy esélyem sincs. A másik, ami lenyűgöz a sakkra épülő fikció. Kezdésnek ott van Zweig Sakknovellája, akad bőven sakk az egyik kedvenc regényemben, Chabon Jiddis rendőrök szövetségében, meg vannak persze filmek, mint a Gyalogáldozat. Utóbbi nem fikció teljesen Bobby Fischer amerikai bajnok élettörténetének egy verziója. Az viszont önmagában regény, ahogy a nagyhatalmak sakkban harcolták le, amit proxyháborúkban nem lehetett.
A Netflixre épp most került fel egy minisorozat, The Queen’s Gambit. Kis utána guglizással kideríthető, hogy az “igaz történeten alapul” sztoriból nem sok minden igaz azon túl, hogy van egy sakk nevű játék. Viszont így is van a sorozatban nehéz sorsú sakkzseni, addikció, nagy meccsek. Az első rész alapján teljesen nézhető, még ha akad is benne pár lapátnyi közhely. (Itt van még egy ismertető, Winnie-től, aki sakkozott versenyszerűen, emiatt máshogy nézte a mesét.)
Aki meg istenesen el akar tévedni a világot irányító játékokat bemutató sztorik között, az vagy Borges babiloni sorsjátéka (a Körkörös romok kötetben kell keresni), vagy Iain M. Banks A játékmestere, mi egy másik kedvencem, felé veheti az irányt. Vagy persze ott van Eco írása a birodalom 1:1 arányú térképéről (a Bábeli beszélgetésben van), ami nem a játékról, hanem a világ leképezéséről szól. De erről már egyszer hosszan írtam a HWSW-re.
Erről jut eszembe, van egydimenziós sakk is.
Navigare neccesse est
Moxie Marlinspike egyike azoknak az IT-biztonsággal foglalkozó figuráknak, akik tökéletes hősei lennének egy Doctorow regénynek. Már nem E.L., hanem Cory. (Akivel interjúztam egyszer, bár köztünk legyen szólva, nem ez a legjobb cikkem.) Marlinspike a Signal nevű, végponti titkosítást alkalmazó, lehallgathatatlan csevegőprogram fejlesztését vezeti.
Nagy zárójel: a végponti titkosítás azt garantálja, hogy a Signal nem tud kulcsot adni az egyes felhasználók klienseihez, nem tud beleolvasni a felhasználók csevegésébe. Elvi szinten lehallgatható a Signal is, ha a támadók valamelyik végpontot, azaz a beszélgetők telefonjainak egyikét feltörik. Ilyen is lehet, ha azonban az ember telefonját megtörik, akkor eleve elég izmos ellenfelet talált magának. Na erről szól a fenyegetési modell végiggondolása.
Amellett, hogy Marlinspike etikus hacker, hajós is. Akinek van felesleges 75 perce, ez a videó a S/V Pestilence felújításáról elég szórakoztató.
A lehallgatásról, az azzal való szembeszállásról és úgy általában a világról alkotott elképzelései is izgalmasak - ez már abból a New Yorker interjúból derül ki, amit amúgy ajánlani akartam. Még ha sikerül úgy beszámolnia a cikknek arról, hogy egy barátjával ellátogatott az el nem ismert államok focikupájára (Conifa), hogy nem esik szó arról, hogy a szóban forgó el nem ismert államok egy része orosz destabilizációs szerepet játszik. Ó, és kiderül, hogy egy anarchista lehet-e munkamániás. Általában véve jó ez a sztori.
Milyen színű a történelem?
Mennyiben befolyásolja az ítéletalkotásunkat, hogy egy kép színes vagy fekete-fehér? A The Pudding kvízének - még kitölthető, remek játék - eredményei szerint nagyon. Az ötletadó Hanna Beachler volt, jár neki is a kredit. És ha már így belementünk a színes vagy FF képkészítésbe - én fekete-fehérben sokkal jobban látok - akkor érdemes háztáji körülmények között kipróbálni egy-egy mély tanulásos, gépi látásos színező algoritmust saját fekete-fehér képeken. (Például ezt, esetleg ezt.)
Én amúgy nem szeretem az utólag színezett anyagokat. Ez egy nagy vitám Csaba barátommal. Aki viszont azzal érvel, hogy közelebb hozza, emberibbé teszi például a világháborút, ha nem történelem módban nézzük azokat, hanem színesben, ahogy azok az emberek amúgy éltek. Ebben pedig igaza van.
Random linkek
Buzás Alíz olyan grafikus, akinek figyelni kell a dolgaira. Egy darabig több posztere lógott a falamon, csak aztán egyszer beszédültem az Ukmukfukk Zinefesztre. És mennyire jó az Instagramja.
Érdekel is, de nem is teljesen értek egyet azzal a fajta urbanisztikai újságírással, amit az übercsodálatos Vincze Miklós (itt lehet patreonni őt, ez pedig a nagyon informatív instagramja) csinál. Abban egyetértünk, hogy nem kellene a NER-közeli vállalkozókat és a német nyugdíjalapokat szabadon engedni Budapesten. Én viszont egy kicsit kevésbé háborodok fel egy eltűnő historizáló épület miatt. Azt a tudást, amivel Miklós minden istenverte házról meg tudja mondani, hogy melyik korabeli figurához, aki ki volt és miért fontos a város története szempontjából, na azt csak irigyelni tudom.
És végül van egy interjú, ahol az alany, Kis-Tóth Ágnes asztrofizikus, sokkal jobbnak jön le, mint amilyen kérdéseket kap.
Ennyi a hétre. A jövő havi dolgok egy kicsit grízesek. Bevállaltam két nagyobb projektet, mert kell a lóvé zsére. És még mindenszentek is van, ami nem a legjobb időszak nekem. Valahogy leszünk.
Ádám