Rakasz #192
Sziasztok!
Döccent egyet a kerék, nem volt Rakasz múlt héten. Nem gyakori, de van néha ilyen. Bővebben a mit írtam hová részben. Elég annyi hozzá, hogy mostanra értem be magam.
Trump és az ő koronája
Mire ezt a hírlevelet megkapjátok, már biztosabban lehet tudni, hogy hogyan van Trump elnök. Most, amikor írom - hétfő este van magyar idő szerint - azt lehet tudni, hogy súlyos betegeknek javasolt szereket kap, de azon nyomban ki akar kerülni a kórházból. Pár hónap múlva lesz ebben egy remek téma médiakutatóknak.
Előkerült viszont a hogyan lehet írni és emlékezni olyan elnökökre, akik aztán tényleg semmirekellő szar alakok voltak kérdés a Twitteren. Valaki pedig belinkelte Hunter S. Thompson Nixon-nekrológját. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Hunter nem kedvelte Nixont, és ennek hangot is adott. Kiemeli, hogy csak azért nem restelli, hogy halott embert rugdos, mert már életében sem tett mást.
Let there be no mistake in the history books about that. Richard Nixon was an evil man -- evil in a way that only those who believe in the physical reality of the Devil can understand it. He was utterly without ethics or morals or any bedrock sense of decency.
Fontosak ezek a szövegek, ez meg ráadásul mesterien van megírva. Vannak emberek, akikről nem írunk egyrészt-másrészt cikket. Tudjátok, hogy “Lenin elvtárs megsimogatta a gyerekeket, pedig közéjük is lövethetett volna.”
Kell-e mindig vitázni?
Feltűnt egy érdekes trend. Mostanában egy raklap olyan műsor jött szembe, amiben ellenzéki képviselők és kormánypártiak ülnek le vitázni, egy a kormánypárt felé cseppet elfogult moderátorral. A Magnet Bank közösségi házában rendezett sajtóvitáról már volt szó (R#186), most a Kommentár vitaestje jött szembe, amiben Donáth Anna amúgy remekül teljesít. (Annak ellenére, hogy Varga miniszter amikor nem személyeskedik, akkor beledumál.) De a minősített eset talán Osváth Zsoltra rácsibészeli Budaházy Eddát az a Dezse Balázs, akit tán inkább hagyjunk is.
A fenti linkek lekattintását meg lehet spórolni. Aki szereti az ilyen, alacsony a vérnyomása, annak két óra kemény menet. Azon viszont érdemes elgondolkodni - ez sem új elem a Rakaszban - hogy ezek a viták mennyire normalizálnak álláspontokat. A tranzitos kevésbé, de egy közepesen tehetséges ellenzéki már többet árt, mint használ. Remek példa Ungár Péter vitája a citizengós Schittl Eszterrel. Nekem fájt. A másik kérdés persze az, ez meg a mesekönyvgét kapcsán merülhet fel - ebben ugye személyesen is érintett vagyok - hogy kikért állunk ki és kikért nem. Ez sem egyszerű.
Nagy kisautó
Mozog bennem az autóvásárlási bugi, ami miatt kicsit máshogy nézek mindenre, aminek kereke van. Itt van például ez a jószág. Igen, ez egy távirányítós autó. Abból rögtön egy nagyobb fajta: 73 centi hosszú, 18 kilométer per órára tud felgyorsulni, az első két tengely kerekei kormányzottak, mind a nyolc kerék hajtott. Így pár keresés után azt mondanám, hogy a HEMTT amerikai katonai nehéz tehergépjármű - gyártotta például az Oshkosh - klónja kínai távirányítós autóban. Nagyon érdekesnek tűnik és egyben nagyon drágának. 175 ezer forintba kerül, de a használatához kell még pár akku, töltő, és fejleszteni is lehet erősebb motorokkal.
Ne emelkedjünk fenn azon, hogy ennyiért “amíg van rajta műszaki, tán nem esik szét alattunk” típusú melós autót, meg tán menthető jószágokat is lehet venni. A jómód és a szükség közti határokat nem mindig egyszerű feltérképezni, de a 175-ért távirányítóst vagy benzinest vevők között például van egy határ.
Egy lanttal az erdőben
Özgür Baba számáról, amit két tyúk társaságában játszott fel az internetre valahol Törökország távoli tájain, már volt szó. (R#185) Van viszont egy csatorna is, ami ezeket a számokat gyűjti és a létrejöttjüket támogatja. Például azt, hogy Pouriya Raisi egy fának dőlve úgy játsszon a tamburán, mintha az ördög elől menekülne.
Régi nagy kérdésem, amikor a támogatásra, előfizetésre, Patreonra szánt pénzem elosztása felett merengek, hogy de tényleg nekem kell-e ezt fenntartani. Részvétlenség, de sok amerikai projekt itt esik ki. Viszont jött ez a folkzenés török csapat, az Elif'in Hecesi, erre meg kellett találni a havi pár dollárt. Pedig jó ideje nem csináltak semmit, egy kicsit noszogatás is, de bekattintottam a támogatást. Én meg hallgatom az eddig felvett erdőben tamburázó, tyúkok között lanton játszó bárdokat.
Paraszt 2.0
Az elmúlt pár hét legérdekesebb cikke egy hosszú agrár anyag volt. Az általam követett mezőgazdasági írók - érdekel, na - többnyire amerikaiak, és többnyire ott kötnek ki, hogy a jelenlegi agrártámogatási rendszer nem működik. A sztori ott kezdődik, ahol Michael Pollan kezdi mesélni: a legsikeresebb faj a bolygón a kukorica. Egy kevésbé sikeres fűféléből az emberek segítségével talán a legnagyobb volumenben termesztett növénnyé vált. A probléma az, hogy az USA jóval több kukoricát termel, mint amire szüksége van és mint amit kifizetődő. De az agrártámogatási rendszere miatt nem dől össze az egész a fenébe, csak valahogy a farmok nem jövedelmezők, és a struktúraváltás helyett inkább kilobbiznak a farmerek egy újabb támogatást.
Ezzel szemben a cikk főszereplője, Adam Chappell, és néhány társa elkezdték kétségbe vonni a bevett bölcsességeket. Gyomirtózás helyett takarónövényeket használnak. Szívesebben termelnek olcsóbb terményt, amire kevesebbet kell költeni, mint drágábban eladhatót, aminek a megtermelése viszont drágább. A gazda fő eszköze a kockás papír, amin ki lehet számolni, hogy a végén mennyi marad a zsebében. Hasonló a helyzet a GMO-fajtákkal is. Ha a GMO-nak jobb a hozama, de annyival drágább, hogy a végén kevesebb pénzt fial, akkor a generikus vetőmag jobb ötlet. Ráadásul azt jövőre nem kell már megvenni. Nagyon okos cikk, a fenti csak egy gyors összefoglaló volt. Nem is amiatt érdekes, mert most majd jobb gazda leszek, mert nem termelek semmit. Viszont segít beleolvasni magunkat abba, hogy a mezőgazdaság mennyire bonyolult rendszer. Ez akkor is jusson eszünkbe, amikor valaki egyszerű világmegváltó megoldásokkal rukkol elő.
Egy kis nyelvészkedés
Mostanában nagyon gyakran futottam bele nyelvészeti természetű vitákba. Jellemzően inkább hallgattam vagy olvastam ezeket, mint részt vettem bennük. Ez amúgy mindenkinek jobb. Viszont mivel ezek olyan élménynek számítanak, mintha ponttyal pofoznának, előkerestem egy tök jó Kis Tamás interjút és egy hasonlóan jó cikket. Mindkettő szociolingvisztikai alapvetéseket tárgyal, mint például, hogy a nyelv nem az akadémián lakik valahol a nyelvészeti intézetben. Aki ezekre rákattan, annak a “pincei bogár” vitával érdemes folytatnia.
Disclosure: nyelvész még annyira se vagyok, mint amennyire irodalmár. Alapvetően újságíró vagyok, de a hétköznapi nyelvhasználókkal - ún. mindenki - szemben hallgattam elég sokat erről. Nem beszélem jobban a magyar, mint bárki, mert nincs olyan, hogy jobban. Ellenben el tudok igazodni az érvrendszerben.
Jut is eszembe. Az ugye megvan, hogy egy nyelven beszélni, írni, vagy épp máshogy írni, mint a szomszéd, amúgy apróságokban különböző nyelv ír, politikai tett is. Keith Kahn-Harrisnek volt erről és a Kinder tojásról egy remek előadása.
Nem várt hatások
Tamás régi levelezőtársam, remek deszkás videókat szoktam tőle kapni. Most egy videókameráról, a Sony VX1000-ről küldött egy annyira nagyon jó anyagot, hogy csak na. Ez az a kamera, ami elég olcsó volt ahhoz, hogy majdnem bárki megvegye, így aztán forradalmasította a civil videózást, a pornót és meghatározta a deszkásvideók stílusát és képi világát.
Egyszer, még az ősidőkben megírtam a Hármas Könyvelés blogjára, hogy mi az az öt könyv, aminek semmi, de semmi értelme (számomra!), de szeretném őket a polcon tudni. Nem hittem, hogy lehet folytatása. Már ha meg nem veszem valamelyiket. Viszont a Boing Boing szemléjéből megtudtam, hogy egy RAND-mérnök hibát talált az egymillió random számjegyben. (Az eredeti cikk a WSJ-n.)
Az adat így is eléggé random, de akad benne hiba. Ez a fajta szép, megszállott bitrégészkedés tetszik nekem. Mert hát ma senki nem egy könyvből vesz egymillió random számot, hiszen fél perc alatt bárki tud generálni ennyit.
Apropó könyv: a 99 Percent Invisible podkasztnak megjelent egy könyve. Ez a legjobb építészet/dizájn műsorok egyike. (A másika talán a Failed Architecture.) Ha egyszer nem másra gyűjtök, ezt mindenképpen meg fogom rendelni.
Én máshol
Kiment a havi Rakasz Extra poszt. Tudjátok ez az támogatós anyag, amit az tesz lehetővé, hogy egy maroknyi ember, akinek tök hálás vagyok, dob pár dollárt a kalapomba. (Hordtam kalapot, kényelmetlen, nincs hová tenni, ha nincs rajtad.) A havi anyag a tini autókról szól: azokról a járgányokról, amiket 14-16 évesen is lehet vezetni. Több országban van olyan jogi hack, ami ezt lehetővé teszi. Mert mihelyt nem pár nagyvárosból és egy haveri alapon szabályozott vidékből álló szövet van, létre kell hozni egy átlátható szabályozást.
A fentiről jut eszembe, a fizikatanárom, akit soha nem szerettem, de elismerem, hogy okos ember volt, egy nap elaludt. A rendőr valami enyhe gyorshajtással meszelte le Miskolc határában. Ő sürgette volna a megbírságolását, ami mindig gyanús ugye. Meg is kérdezte a jagelló, hogy hová lesz a menet. Elmondta, hogy ki fog fizetni mindent, de első órája van, nem késhet. A legenda szerint a jard azt mondta: “Ja, maga tanár? Akkor menjen. További jó napot.” Nem megoldás természetesen, de több probléma kezelési módja. Plusz, ha igaz, akkor bizonyítéka annak, hogy a tanári szakmának csak volt valamikor társadalmi megbecsültsége a kétezresek elején.
Leadtam egy anyagot a következő Prae-be a különböző árnyék Magyarországokról, vagyis azokról a jövőképekről, amiket a közeljövőben játszódó magyar sci-fik rajzolnak. Nagy kedvencemmel, Trenka Csaba Gáborral alig foglalkoztam vele, mert ő alternatív történelmi kalandregényeket ír, azokból viszont nagyon jókat. Minden más, így az Árnyék Magyarország című Shadowrun kiegészítő, viszont benne van. Amúgy arra jutottam, hogy legalább egy maréknyi jó közeljövős sci-finek lenne helye a polcon. Majd sípolok, ha elérhető az Írók Boltjában meg egyéb olyan helyeken, ahol Prae-t lehet venni.
Vendégeskedtem a Beszélő Kockák podkasztban. Még nem került ki, de egyszer eljön annak is az ideje. Sajtóról, tájékozódásról meg ilyesmiről volt benne szó.
Ennyi a hétre, lassan visszarázódok a heti rutinba, és jövő héten folytatjuk.
Üdv,
Ádám